Újpest, 1998 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1998-11-28 / 23. szám
s Az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény tárlóiból A lóvasút Újpest fejlődéséhez minden kétséget kizáróan hozzájárult az 1866-ban megnyitott lóvasút. Északi végpontja azonban az egyre növekvő község keleti határától elég messze volt. Hasonló helyzet uralkodott Rákospalotán, hol a fő közlekedési lehetőséget a vasút biztosította - a palotai lakosoknak gyalogolniuk kellett a vasútállomáshoz. Ezen segített az 1869-ben engedélyezett és a körforgalom részére 1872. május 1-jén átadott lóvasút. A két községet kötötte össze, érintve az Osztrák-Magyar Allamvaspálya állomását. Újpesti végpontja a Pest felé igyekvő lóvasút indóhá- zánál, illetve a Pest felől érkező hajójáratok kikötőjénél volt. A vonal kezdetben az Újpest-Rákospalotai Lóvonatú Vaspálya Társaság irányítása alatt működött, de a veszteségek hatására a cég 1876-ban feloszlott. Ekkor A felvétel selejtezés után, földre helyezve ábrázolja a Palota-újpesti lóvonat kocsiját (Erdélyi Mór felvétele) vette át kezelését a társaság addigi elnöke, gróf Károlyi Sándor, fóti földbirtokos. A személyszállításhoz beszerzett járművek közül többségében azok a kis befogadóképességű kocsik közlekedtek, melyeket az utasok egyszerűen csak „köpőládának” neveztek. Hogy miért? Erre választ az Újpesti Ellenőr 1887. október 23-i számából kaphatunk: „A rákospalotai lóvasút köpőládái ellen nagyon sok a panasz. Mindenekelőtt a menetei nemhogy gyérek, hanem oly ügyetlenül vannak berendezve, hogy a rákos-palotai indóháznál soha sincs ott a kocsi, a midőn a vonat megérkezik, s a közönség mindannyiszor gyalog kénytelen a rengeteg pocsolya és sárban Újpestre avagy R. palotára vánszorogni. Nagy baj az is, hogy a kocsik, a mióta gyérebben közlekednek a hajók csak ritkán várják be a hajót, de legnagyobb baj az, hogy tisztességes ruhával és ép egészséggel nem igazán lehet bele ülni abba a köpőládába, a melynél még Noé apánk bárkája se lehetett primitívebb, s a melynek belsejét legtöbb esetben úgy eltorlaszolják az óriási kosarak, batyuk, zsákok, libák, kacsák, csirkék, szerszámok, kályhacsövek stb., hogy ember legyen, a ki be avagy ki tud belőle mászni. Ily körülmények között nem csoda, ha a közönség nem igen veszi igénybe, s az uradalom jövedelme nem fokozódik...” Gondot okoztak a kocsivezetők, kik „... ha egyszer kiindultak az állomás helyeikről, eszeveszettül hajtanak még a kereszteződő utczák pontjain is" - egy ízben balesetet okozva. Más esetben éppen lassú hajtás adott okot panaszra, így keletkezhetett a következő párbeszéd is. „- Hová, komám?- Palotára, szálljon fel.- Nem lehet komám, mert sietek. ” (Újpest és Vidéke, 1885. december 13.) Mindezekből lehet érzékelni az utasok ellenszenvét e vasúttal szemben, amely sajnos nem ok nélkül tört a felszínre. Egyre kevesebben vették igénybe, mely majdnem a közlekedés végleges beszüntetéséhez vezetett. Azonban „meglepetést keltett méltán Újpesten és R. -palotán, hogy a köpőládának nevezett piszkos kocsik helyett elegáns, új kocsik járnak. Ez az újítás mindenkinek megelégedésére szolgált, mert az előnyös vállalat a budapesti közúti vaspálya társaság tulajdonába ment át. Az új vasútvonalon a közlekedés rendes és minden tekintetben pontos" - írja az Újpesti Ellenőr 1894. február /S-í száma. Több mint két évtizedes szolgálat után a „köpőládák” selejtezésére, majd elbontására ítéltettek. E járművekről néhány (negatív) hangvételű újságcikken és egy fotón kívül más emlék nem maradt. A lóvasút vonalán 1897. január 1 -je után már villamosok közlekedtek. Utódnak napjainkban a nagyjából azonos útvonalon járó 12-es villamosjárat tekinthető. Rákospalotán 1973-ban. az Énekes utcai lakótelep építésekor megnyitott egyik új utcát - a néhai lóvonat emlékére - „Lóvasút köz" -nek nevezték el. Krizsán Sándor 1998. november 28. ÚJPEST A posta A reformkor derekán Újpesten mindössze egyetlen postahivatal működött, amelyet néhai Horváth Ferenc községi bíró özvegye vezetett. Az összes postai munkát egy alkalmazott végezte. A kézbesítési szolgálatot, valamint a csomagok szállítását még ötven évvel később is csak hárman látták el, igaz igénybe vették a lóvasutat is. A lóvasút azonban csak 5 kg súly alatti csomagokat vállalt, az ennél súlyosabbakat tehát a feladóknak maguknak kellett Budapestre bevitetni, vagy onnan kihozatni. A gyárosok és kereskedők kérelmére 1883 decemberében, a külső Váci út 9. szám alatt megnyílt a kincstári postahivatal. Ebben az időben a távírdahivatal még külön épületben működött. A település rohamos fejlődése nem csupán a postahivatalok számának növelését, hanem egy postapalota építését is szükségessé tette. Az újpesti postaforgalom nagyságát jól jellemzi, hogy 1910. január 1—3-ig, tehát 3 nap alatt 1 600 000 darab postaszállítmányt kézbesítettek. Az István út és Lőrinc utca sarkán 1928-ban avatták fel a ma is eredeti funkciójában működő épülettömböt, amely 39 hivatali helyiségével és 71 főnyi személyzetével a korszak egyik legmodernebb postahivatala volt. Négy fiókpostát is nyitottak a városban, amelyeket szerződéses postamesterek vezettek. Az 1930-as évek közepén a 12 kerületre osztott városban 22 levélhordó naponta kétszer (!) szállította házhoz a leveleket, a táviratokat 3 kerékpáros küldönc kézbesítette. Újpesten akkoriban 65 piros utcai postaládába lehetett felbélyegzett borítékot dobni; a levélgyűjtőket napjában ötször ürítették ki. 1910-ben Újpesten 138 helybeli telefon-előfizetőt tartottak nyilván, s akkoriban a város még a fővárosi távbeszélő-hálózathoz tartozott. Az önálló telefonközpont 1926-ban létesült, s a rohamos igényre jellemző, hogy az automatizálás előtt a helyi telefonkezelők száma meghaladta a 20-at. A postapalota adott otthont a korszerű rendszernek, amelyhez 1929-ben 1200, majd a 30-as évek közepén újabb 800 előfizetőt csatlakoztattak. Az idén 70. „születésnapját” ünneplő újpesti postapalota közelében, ma már önálló épületben, a Mády Lajos utca 1-3. szám alatt működik Újpest telefonközpontja, amelynek segítségével digitális úton, a másodperc tört része alatt léphetnek kapcsolatba egymással a készüléktulajdonosok. Rojkó A. Az István úti „főposta” épülete éppen 70 esztendős. (Fotó: Zalka István) 7
