Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-23 / 15. szám
1997. július 23. ÚJPEST A nagykövet: Joel Álon „Hazámat j'öttem képviselni a szülőföldemen” Í A héber Álon szó magyarul tölgyet jelent. A Joel nevet nagyapja után kapta. Joel Álon: Izrael Állam magyarországi nagykövete, 1935-ben Brichta Károly néven, Újpesten látta meg a napvilágot. Közvetlen, jó humorú ember, aki kitűnően beszél magyarul. Hazánkban három éve teljesít diplomáciai szolgálatot. Jártában-keltében érdekes tapasztalatra tett szert, melyet némi iróniával így fogalmazott meg: „Magyarország tízmillió lakosából legalább tizenkétmillió újpesti...” s Újpesti polgárok • Mit jelentenek önnek az Újpesten eltöltött gyermekévek?- Gyerekkori emlékeim Újpesthez kötődnek; a jók és a rosszak egyaránt. Újpesten születtem, ott nevelkedtem, ott jártam iskolába, onnan deportáltak Auschwitzba és oda tértem haza. Egészen 1949 augusztusáig - akkor hagytam el Magyarországot - valamennyi élményem ehhez a városhoz kapcsolódik. Előbb a zsidó elemibe jártam, de mert a deportálás után az iskolából senki sem tért vissza, a Könyves Kálmán Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Ugyanebben az időszakban, kölyökként az Újpesti Torna Egyletben úsztam. „Lila-fehérben” szeltem a habokat. • Hol lakott a család?- A Kassai utca 50.- ben, saját családi házunkban laktunk. Az utcát ma is úgy hívják mint régen, de tudom, hogy néhány évtizedig Bán Tibor nevét viselte. Apámnak cipőkereskedése volt az István úton, majdnem a Városházával szemben. „Brichta Károly és fia” - ez állt a cégtáblán. Brichta Károly- akinek nevét is örököltem - a nagyapám volt, én azonban már nem ismertem őt. • Amikor magyarországra jött, felkereste ezeket a helyszíneket?- Persze, csak már nem találtam meg sem a lakóházunkat, sem azt az épületet, ahol az üzlet volt. Mindkettőt lebontották, azaz „szanálták”. Abból az időből talán csak a Duna folydogál, a régi helyén... • Úgy tudom, mégis gyakran látogat a IV. kerületbe...- Újpestre szívesen járok, hiszen szűkebb értelemben ez a szülőföldem. Néhány hónapja a Polgári Kör vendége voltam, ahol többen emlékeztettek rá, hogy valaha együtt játszottunk és ismertük egymást. Az ember a gyerekkorából inkább a vele egykorúakra és a nála idősebbekre emlékszik, a fiatalabbak pedig őrá. Elég sűrűn megfordulok a Budapesti Zsidó Hitközség Liszt Ferenc utcai szeretetotthonában, amely valaha az újpesti hitközséghez tartozott. Ma már nem létezik önnálló újpesti hitközség, a szeretetotthon felett mégis fővédnökséget vállaltam. És persze vannak a városnak olyan színfoltjai is, amelyek ma nagyon vonzóak a számomra, régen azonban nem voltak, vagy nem ismertem azokat. Elsősorban azokra a hangulatos vendéglőkre gondolok, amelyeket mostanában szívesen felkeresek. • Hogyan tudta megőrizni a magyar nyelvet, a magyar kultúrát?- Nehéz ezt megmagyarázni. A rádó és a televízió gyakran megszólaltat olyan fiatalokat, akik két hónapos külföldi távoliét után törve beszélik a magyar nyelvet. Nekem nem tetszenek az ilyen emberek. Én 45 évig és három napig nem voltam Magyarországon, de úgy gondolom - akár szóban, akár írásban - szabatosan ki tudom fejezni magam és akárkivel fölveszem a versenyt. Szüleimmel külföldön is magyarul beszéltünk, és amikor hozzájutottam, magyar nyelvű újságot vagy könyvet is olvastam. Soha nem voltam híján az írott magyar szónak. • Hogyan jutott ki Magyarországról annak idején?- Akkoriban még létezett a vasfüggöny: drótkerítések és aknák zárták le a határt. Ilyen körülmények között az ember egymaga nem vághatott neki az útnak. Családunk csatlakozott egy csoporthoz és valaki jó pénzért elvállalta a vezetést. • Mennyi idő telt el, amíg a család eljutott Izraelbe?-Az indulástól á megérkezésig öt hónap telt el. Bécset elhagyva - ahol kb. négy hónapig vártunk a szovjet hatóságok továbbutazási engedélyére - egy salzburgi gyűjtőtáborban várakoztunk, azután az olaszországi Barlettában szálltunk hajóra. A rozoga bárkával a szentföldi partraszállás előtt még átvittek minket Afrikába is. Izraelbe 1950. január 15-én érkeztünk. • Ón akkor még középiskolás korú volt. Hogyan alakult a pályálya, miként lett karrierdiplomata és nagykövet?- Nos, nekem eszembe sem jutott, hogy diplomata legyek. Az első két évet kibucban töltöttem, majd középiskolába jártam. Később - ahogy minden izraeli - én is hosszú katonai szolgálatot teljesítettem. Miután leszereltem, elvégeztem a Héber Egyetemet, ahol történelem, államtudományi és angol szakon középiskolai tanári oklevelet szereztem. Emellett sportriporterként dolgoztam a rádióban. A külügyminisztérium pályázatára inkább csak azért jelentkeztem, mert szeretem a kihívásokat, és úgymond’ a vizsga pénzbe nem került... 1962-ben történt mindez, azóta dolgozom a külszolgálatnál. • Mely országokban képviselte Izrael Államot?- Az ENSZ-nél kétszer: először a genfi központban, később pedig New Yorkban. Szolgáltam Elefántcsontparton, majd Svájcban, Belgiumban, Hollandiában és Luxemburgban, ugyanakkor az Európai Közösségben, legutóbb pedig Norvégiában és Izlandon voltam nagykövet. Oslóból négy év után egyenesen Budapestre kerültem. • Járt közben Magyarországon?- Nem, egyszer sem. Eleinte semmiképp sem akartam visszajönni, hátat akartam fordítani a múltnak. Később a családnak nem volt pénze utazásra, még később - 1967 után - Magyarország megszakította velünk a diplomáciai kapcsolatot. Amikor már elhárultak az akadályok, ikertestvérem és édesapám látogattak Magyarországra. Akkoriban nekem valami miatt „nem jött össze”. Amikor meg összejött, 1994 augusztusában, úgy történt, ahogy meséltem. Hazámat jöttem képviselni a szülőföldemen. • Van összehasonlítási alapja. Miben különbözik Magyarország a többi államtól?- Szerintem minden ország különbözik minden országtól, nem lehet általánosítani. Úgy gondolom azonban, hogy a világon nincs még egy ennyire centralizált, fővárosközpontú ország. A magyar vidék kifejezés tartalma lefordíthatatlan más nyelvre. Magyarországon minden ami nem Budapest, ami nem a főváros, az vidék. Számomra nagyon furcsa, hogy Újpest ma már nem város, mint annak idején, hanem Budapest egyik kerülete. Én még vidéken születtem, és akkoriban tényleg így is néztek ránk. Magyarországon az ember „fölmegy” a fővárosba és saját akaratán kívül nem megy, Je” vidékre. Én szeretnék Izraelnek magyarországi és nem csak budapesti nagykövete lenni. • Hogyan lehet ezt megvalósítani a gyakorlatban?- Szívesen járom az országot, mindenhová elmegyek ahová hívnak. A legtöbb településen „összekötöm a kellemeset a hasznossal”. Találkozom vendéglátóimmal, a helyi vezetőkkel és a környék lakóival, mindenütt tanulok egy kicsit a városról, a tájegységről, az országrészről. Ugyanakkor élvezem az utazásokat, szeretem a látnivalókat. Ha tehetem, úszom is a tavakban, folyókban, az sem zavar, ha hűvös az idő. Gyerekkoromban soha nem jutottam el az Alföldre. Ma azt hiszem, hogy szinte mindenütt voltam, Dunán innen és túl is. Országszete Joel Álon, aki 45 év és 3 nap távolléte után 1994-ben tért vissza Magyarországra Fotó: Zalka István számos magyar-izraeli baráti kör jött létre a segítségemmel. A nagykövetséghez forduló izraelieknek vagy külföldi vendégeinknek ma már meg tudom mutatni, hogy Budapesten kívül más látnivaló is van Magyarországon. • Milyennek értékeli a két állam kapcsolatát?- Kitűnőek a kapcsolatok, bár felújításuk óta még tíz év sem telt el. Az első tapogatózások 1987-ben kezdődtek, akkor még csak az érdekképviseleti szervek kezdeményezték a nyitást. A gazdasági, kulturális, politikai és a civilkapcsolatok egyaránt rohamosan fejlődnek. A kiváló viszonyokat azonban mindig le- hert továbbszélesíteni és mélyíteni is. • Hol tölti a szabadságát és mivel foglalkozik szabadidejében?- Szabadságaimat rendszeresen édesanyámmal töltöm Jeruzsálemben. Nekem fontos, hogy mellette legyek. Budapesten igyekszem rendszeresen szabadidőt biztosítani a kedvteléseimnek. Szeretek teniszezni, bár nem Sampras vagy Becker szintjén játszom, de hetenként többször is pályára lépek. Az úszás napi programom, a hajnal már kint talál az uszodában. Ezzel nem a kölyökkori versenyekre emlékezem, hanem az orvosomra hallgatok, aki szerint ebben a korban fontos a rendszeres mozgás. Szeretek olvasni és színházba járni. A magyar színházművészet mindig magas szinten állt, az előadásokon külön élvezem, hogy nemcsak a nyelvet, hanem az asszociációkat és az áthallásokat is értem. Elég sokat olvasok, a szépirodalmat igyekszem mindig eredetiben élvezni. Ha a kedvenceim felől érdeklődne és a magyar irodalomból csupán egy írót választhatnék, nem vitás hogy Mikszáth Kálmánt említeném. A sorban ott van még Móricz Zsigmond, Fekete István és Fehér Klára is. Ha megenged egy tréfás félmondatot, én a könyvhéten nem csupán nézelődöm, hanem költők is - bár nem vagyok költő. Szeretem, ha a könyv amit olvasok nem túl szomorú és nem túlságosan modem. Nincs kifogásom az avantgárd ellen, de már nem vagyok abban a korban, hogy ez a stílus túlságosan lázba hozna. • Milyen érzés volt ennyi év után visszajönni?- Többen kérdezték már tőlem, hogy otthon érzem-e magam. Azt szoktam válaszolni, hogy nem otthon, hanem otthonosan. A legnagyobb előnye annak, hogy Izraelt itt, a szülőföldemen képviselem, a nyelvismeret. Megvallom azonban, hogy akárhol teljesítettem külügyi szolgálatot, kinevezésem után mindig megtanultam az adott ország nyelvét. Mire elérkezett a kicsomagolás ideje, én már különösebb nehézségek nélkül beszéltem a helyi nyelveket. Pályám során az ivriten kívül megtanultam angolul, franciául, németül, hollandul és norvégül. Magyar- országon természetesen soha nem voltak nyelvi nehézségeim. Nagyon érdekes élmény, hogy ismét itt élhetek, hiszen a magyar nyelvben, a kultúrában, és bizonyos mértékig a magyar mentalitásban is vannak gyökereim. Rojkó Annamária 5 Gyermekkori emlék 1939- ből: a Brichta-gyerekek édesanyjukkal a Kassai utcai kertben
