Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-12-19 / 26. szám
A Férje, dr. Somos András, Újpest díszpolgára. Vele kapcsolatban közismert tény, hogy felmenői nemzedéknek során át ebben a városban éltek és dolgoztak. Ön ugyancsak itt született?- Igen, az újpesti víztorony mellett, nagy, kertes családi házban éltünk, s velünk az elmaradhatatlan kutya, néhány macska és nyuszi. Idilli környezetben növekedtem, az iskolai füzeteim, könyveim az álmaimról meséltek: szinte minden lapot telerajzoltam. Senki sem csodálkozott, amikor a képzőművészeti szakközépiskolába jelentkeztem. Eljárogattam az újpesti Nagybányai Nagy Zoltán Körbe is, hiszen rajzolási kedvem az idők múlásával semmit sem csökkent. Az út a Képzőművészeti Főiskolára vezetett, ahonnan azonban a szegedi főiskolára irányítottak. Úgy döntöttem, inkább beiratkozom a kirakatrendező-dekoratőr iskolába. A Azt hiszem, ez csak rövid kitérő lehetett a pályáján.- Időközben férjhez mentem, megszületett a fiam, tehát eltelt néhány esztendő. Ildi lányom születése után kerültem a Pannónia Filmstúdióba. Fázisrajzolóként kezdtem, úgynevezett „kulcsrajzolóként” folytattam ezt a különleges pályát. A magyar rajzfilm felívelő korszakában együtt dolgozhattam többek között Dargay Attilával, Szabó Sipos Tamással, Nepp Józseffel, Jankovics Marcellal. A rajzfilmek tervezésekor az író, rendező megbeszélte a rajzolókkal a figura karakterét, jellemét. Én készítettem Vackor, Frakk és a La Fontaine-sorozat állatfiguráinak rajzait. Akkoriban tanultam meg a grafikus, illusztrátor egyik legfontosabb törvényét: fázisról fázisra fegyelmezetten követni a figurát. A A gyerekei nem irigyelték, hogy az édesanyjuk egész nap rajzolhat?- Többnyire hazahoztam a munkát, de bőven jutott idő rájuk is. A rajzasztalom akkoriban a gyerekszobában volt, így a gyerekek játéka és tanulása közben is nyugodtan dolgozhattam. Ildi lányom 7 éves lehetett, amikor elkezdtem figyelni, mit és hogyan rajzol. Elvittem egy grafikushoz, hogy megállapítsa, tehetséges-e vagy v sem. A továbbtanulás egyértelmű volt: ugyanaz a képzőművészeti szakközépiskola, ahová én is jártam, majd fölvették az Iparművészeti Főiskolára. Ma már reklámgrafikusként dolgozik. Zoltán fiam az édesapja foglalkozását választotta, és a jogi doktorátust letéve ügyvédként tevékenykedik. A Hogyan lett rajzfilmkészítőből könyvillusztrátor?- A filmek sikere után néhány rajzfilmet könyv alakban is kiadtak. Engem kértek fel a János vitéz, a Frakk és a Stop című kötetek illusztrációs anyagának elkészítésére. Munkáim alapján kerestek meg később a könyvkiadók, s a megrendelések azóta sem csökkentek. A Hogyan készül a képeskönyv?- A festéshez persze hangulat is kell, de nem árt egy kis kötelességérzet sem. Amikor képeskönyvet, leporellót készítek, a családom és a kívülállók eleinte úgy látják, hogy nem megy a munka. Látszatra nem dolgozom: jövök-megyek, valójában azonban a figurákon gondolkodom, tervezek. A második fázisban készülnek a vázlatok, amelyeken még minden nyers és csak találgatni lehet, hogy miből mi lesz. Végül mire formát ölt az illusztráció, a fejemben már kész a kép és ez a festés lcgélvezetesebb része. Egyetlen leporellóhoz egy-két hét gyötrődésre és két-három hétig tartó rajzolásra, festésre van szükség. Találkozik a legkisebb olvasókkal, a gyerekekkel?- Az újpesti óvodásokkal és óvónőkkel rendszeres kapcsolatban állok. Szívesen rajzolok a gyerekeknek. Éppen ezekben a napokban nyílt kiállítás gyerekkönyv-illusztrációimból az egyik óvodában. Nagy István népjóléti alpolgármester felkérésére az augusztusban átadott káposztásmegyeri gyermekrendelőben is bemutatták a rajzaimat. A Somos Zsuzsa az utóbbi években festőművészként is dolgozik...- Úgy érzem, művészi pályám kiteljesedését annak köszönhetem, hogy az utóbbi években több lett a szabadidőm. A festés felszabadít. Felnőttek a gyerekeim, s a filmszakma privatizációja után úgy döntöttem, visszavonulok a rajzfilmstúdióból. A magam örömére kezdtem festegetni, majd sok-sok évi szünet után ismét csatlakoztam a Nagybányai Nagy Zoltán Körhöz. Néhány hete például együtt vettünk részt a balatonszepezdi művésztelep munkájában. Az ott készült képek között az én munkáimból is kiállítottak néhányat a Káposztásmegyeri Közösségi Házban. Az elmúlt évben kollégáim biztatására részt vettem az újpesti önkormányzat Pállya Celesztin Képzőművészeti Pályázatán, és két képemet megvásárolta a polgármesteri hivatal. Elsősorban akvarelleket festek, szeretem a szecessziós hangulatot, sokszor a régi, megsárgult fotók alapján készítek képeket. A A család és a festés mellett jut ideje pihenésre?-A nyarat minden évben Alsóörsön töltjük. Az első utam a helyi könyvtárba vezet, kikölcsönzök úgy 8-9 kg könyvet, hogy behozzam az egész évi lemaradást. Kedvelem a modem írókat, akárcsak a modem zenét. Jean-Michelle Jarre hangulatos zenéjét hallgatva olvasni, dolgozni egyaránt kellemes. A Milyen emlékeket idéznek fel önben a családi karácsonyok?- A karácsony számomra mindig egy kis szomorúságot is jelent. Eszembe jut a háború utáni első karácsony, amikor nagyon szegények voltunk, az ünnep mégis meghitt és szép volt. Azon a télen halt meg a nagyapám. Jóval később, 1975 karácsonyán ment el az édesanyám. Akkoriban úgy éreztem, minden összeomlik körülöttem, hiszen mindig együtt tartottuk az ünnepet. Azt hittem, hogy képtelen leszek megrendezni a karácsonyt, de eszembe jutott az a háború utáni tél. Felnőtt fejjel végiggondoltam, hogy anyuéknak milyen szörnyű is lehetett akkor, ám nekünk gyerekeknek milyen szép volt... A Milyen lesz az idei ünep?- Karácsony este a fenyő illata betölti a szobát. Modem díszek nem kerülnek a fára, hiszen az idő múlását épségben átvészelték erdélyi nagymamám század eleji díszei. Ilyenkor kicsit visszatér a gyerekkorom, hiszen újraélednek azok a karácsonyfadíszek, amelyeket hajdan magam készítettem. Ez hozza vissza a családot. Ilyenkor lélekben velünk vannak azok is, akik már elmentek. Rojkó Annamária 8 Vackor, Frakk és társaik évtizedek óta a gyerekek legkedvesebb ba- / rátái. El Újpesten egy művész, / \ aki „személyes ismerőse” j \ ezeknek a figuráknak, hi- \ I szén ott bábáskodott a szü- l J letésüknél. Somos Zsuzsa j I grafikus - az egykori rajz- f / filmanimátor - ma már egészen más stílusú képeket készít. Festményein megelevenednek a századelő újpesti polgárai, a kisvárosi jnv y családok, akik már csak rajzlapon őr- f *FL f zik egy letűnt korszak hangulatát.
