Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-09 / 1. szám
újpest . H OMECURE alapítvány Tevékenységük a beteg számára ingyenes... Házhoz megy az orvos, az ápolónővér Nem volt más mentség. Érszűkület miatt 7 évvel ezelőtt Molnár Feri bácsinak le kellett amputálni - combig - a jobb lábát. „Megtanult” ezzel a gonddal, bajjal és fájdalommal élni. S felesége, Kati néni is megtanulta a betegápolásnak ezt a nem könnyű formáját. Nem gondolták, hogy a megpróbáltatásnak még folytatása lesz. Feri bácsi bal lábán - közel egy évvel ezelőtt - fekéllyel jelentkezett az újabb baj. Egy idő után kiderült, nem lehetséges más választás most sem, életét csak újabb amputációval lehet menteni. Amikor az idős házaspár megtudta, hogy az operációra a Károlyi kórházban kerül sor, mi tagadás, szorongtak. Féltek az ismeretlen orvosoktól, nővérektől, az ismeretlen környezettől. (Korábban, sok éven át a MÁV-kórházba jártak.) Ma már mindketten azt mondják: szerencséjük volt. Őszinte elismeréssel és hálával említik az operáló orvosokat, akik szinte varázslók módján tették hihetetlenül könnyűvé a lelkileg és fizikailag is gyötrő pillanatokat. Gyógyulását orvosok, ápolók vigyázták, úgy hogy volt idejük emberi szóra, kedves, tréfás megjegyzésre is. S ez felért megannyi gyógyszerrel. Feri bácsinál 5 nap után már varratszedés volt, 2 hét után pedig már hazamehetett. De mi lesz otthon? Igaz, Kati néninek volt gyakorlata az ápolásban, de hát most új helyzet állt elő... Nehéz helyzetükben mentőként fogadták a HOMECURE-alapítvány segítőkészségét. Az alapítvány tagjai nem kevesebbre, mint arra vállalkoztak, hogy a betegek műtét utáni komplex rehabilitációját saját környezetükben segítik. Szakképzett orvosok, nővérek, gyógytornászok vállalják az idősek rendszeres otthoni ápolását, orvosi ellátását, sebészeti, traumatológiai, orthopédiai betegek rendszeres ellenőrző vizsgálatát, például kötéscserét, gipszigazítást, stomagondozást. Singoszki Lászlóné segítsége: Gyöngyi nővér- A szükség, az élet követelte, hogy a kórházból kikerült, de még nem teljesen gyógyult emberekkel törődjünk. Ápolásra, gondozásra szorulnak azok a rossz szociális körülmények között élő beteg emberek is, akik magukra hagyatottan küszködnek bajaikkal - mondja Tanács Tímea nővér, az alapítvány alapító tagja.- Sajnos, az idős betegek ápolása otthoni környezetben nem megoldott. Pedig a legtöbb esetben ez segíti igazán a gyógyulást. Például az ápolónővér rendszeres látogatása a szükséges ápolással együtt mentesíti a túlterhelt mentőszolgálatot, az ugyancsak túlterhelt szakrendelést, nem beszélve a beteg egész napos megterheléséről. Vidámságot hoznak Molnár Feri bácsinak egész hétre élményt jelent az a nap, amikor a „lányok” meglátogatják. Kerekes kocsijában az ablaknál várja Tímea és Irén nővéreket, integetve üdvözlik őket, és őszinte mosollyal hálálja meg fáradozásukat.- Mindig viccelnek, nagyon aranyosak, vidámságot hoznak hozzánk, és gondoskodásuk, türelmük, szívélyességük az embert megnyugtatja... - Férje őszinte szavaihoz Kati néni hozzáfűzi: a nővérek érdeme, hogy a férje sebei gyönyörűen gyógyultak, hogy tisztálkodása biztosított, hogy jó a kedélye, szépen összeszedte magát és van életkedve... Ez pedig óriási, óriási dolog! Giziké, Singoszki Lászlóné ma is áldja azt a pillanatot, amikor Langmár Gábor adjunktussal hozta össze a sors. Mint mondja: az életét köszönheti neki. Ugyanis érszűkületes, sebes lábán a kisebb operációk nem segítettek, így hát Langmár adjunktus térd alatti amputáci- ót javasolt. Nem tagadja, az operáció után nagyon el volt keseredve. A kórházi ágyon üldögélve csak nézett maga elé, szomorkodott. El sem tudta képzelni, hogyan kezd majd új életet. Aztán elérkezett a hazamenetel, megannyi kérdőjel kíséretében. A seb - lelki és fizikai értelemben is - még friss volt, rendszeres ápolása, kötözése nélkülözhetetlen. Egy alkalommal a szakrendelőbe jutáshoz igénybe vették ugyan a mentősök segítségét, ám többórás várakozás után elgyötörve, fáradtan kénytelenek voltak taxival hazamenni. Tapintattal Ezek után kérték az alapítvány segítségét. Gyógytornász ment hetenként kétszer, hogy megtanítsa mindazt, ami a legszükségesebb önálló mozgáshoz, hely- változtatáshoz nélkülözhetetlen. Gyöngyi nővér másodnaponként átkötözte a sebet, kötszert vitt és jó szót, emberséget. Dr. Kovács Csaba, az alapítvány vezetője nemcsak az ellenőrző vizit kedvéért látogatta meg Gizi nénit, de nem volt rest a járókeretet is magával vinni.- S mindezt milyen hihetetlen tapintattal... - mondja Gizi néni lánya, aki vallja, hogy az alapítvány segítsége nélkül így, ilyen biztonságosan nem boldogultak volna. Lelket öntöttek a mamába, hitet adtak ahhoz, hogy igenis tud normális életet élni. Ennél nagyobb csoda nem létezik... Elkészült egy ideiglenes cipős, gipsz fél lábszár is, amelynek segítségével Gizi néni már lépegetni tud. A közeljövőben kapja meg a műlábat, amelyhez szintén az alapítvány segítette. Anyagi segítséggel A HOMECURE alapítvány célja - mint az említett példák is bizonyítják - a betegek otthoni rendszeres ápolása. Ennek az egészségügy mai helyzetében oly fontos és nélkülözhetetlen célkitűzésnek a megvalósításához remélnek segítséget. Jelenleg 16 beteghez járnak rendszeres következetességgel. Egy sebész, egy gyógytornász, egy sztomaterápiás nővér, öt szakképzett nővér lát el betegápolást a IV., a XV. és a XVI. kerületben. Fáradhatatlanul, őszinte humanitással végzett munkájukat anyagi segítség nélkül nem tudják végezni. Az alapítvány munkája a beteg számára ingyenes, illetve adományokból tartják fenn magukat. Minél több az adomány, annál több betegnek nyújthatnak teljesebb és korszerűbb ellátást. Igaz, az ő vállalkozásuk nonprofit tevékenység, de minden pénz nélkül nem létezhetnek. E pillanatban üres a kasszájuk, s hogy a sebkötözéseket el tudják látni, a szükséges kötszer rendelkezésükre áll, azt két cégnek köszönhetik. Szeretnének bízni abban, hogy jobb módú cégek, bankok is megértik e humánus ténykedés szükségességét, és anyagi támogatásukkal segítik azt. Tevékenységüket bejelentették Újpest Önkormányzatának is. A HOMECURE alapítvány tagjainak jótékony tevékenységét két családnál volt alkalmam tapasztalni. Mindkét betegnél lábamputáció után kellett biztosítani az ápolást, a gondozást. S hogy ezeknek az embereknek ma kedvük van az élethez, hogy nagy-nagy türelemmel viselik mindennapjaikat, s örülnek gyógyulásuk minden apró bizonyítékának, azt az alapítvány gondoskodásának köszönik. A tapasztalatok láttán megértem, ha az ápolók és hozzátartozóik azt mondják: „ennél nagyobb csoda nem létezik”... Segítsenek hát mindazok, akik tudnak - s akiknek kötelességük -, hogy az alapítvány sok ilyen csodára legyen képes.-m - i Molnár Ferenc a segítőkkel: Irén és Tímea nővérekkel (Fotó: Horváth Dávid) 4 ^, z-, ' tf''* Y;>' i'J. mhmí m^m
