Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-23 / 15. szám
ÚJPEST 1997. július 23. Ha végre itt a nyár Tetőtől talpig fürdőruhában... =^3 MORZSÁK A MÚLTBÓL 110, 100 ÉS 90 ÉVES HÍREK ÚJPEST K ÉLETÉBŐL Kávémérés és - bordélyház. Községünk főutczá- ján ismét van egy olyan kávémérés, a’meiy nem tudjuk hatósági engedéllyel avagy a'nélkül két-há- rom leánnyal prostitúcziót űz. Ha engedéllyel űzi, akkor községünk erkölcsi állapotának érdekében tiltakozunk az ilyen engedélyek ellen, ha pedig a'nélkül űzi, akkor az illető kávémérő megrend- szabályozását követeljük. A tisztesség úgy hozná magával, hogy prostitúczió-fészek általában csak a zugutczákban engedélyeztessék. A közlekedés főútvonalain az erkölcstelenség vigyorgása kétszeresen káros és undorító. (Újpesti ellenőr; Társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi hetilap, 1887. július 15.) * Uszoda megnyitás. A kikötőben tevő uszoda már megnépesült. A meleg nyári napok által a víz 19 fokra is felmelegedett és így a forróságok elől menekülőknek pompás üdülést nyújtanak a habok. Az úszás-tanítás is megkezdődött és rövid vagy hosszú kötélén rémséges elszántsággal csüngnek a delikvensek Hoffmann úszómester biztos keze alatt. Délelőtt ezüst hangú lárma száll ki az uszodából. mert ekkor Újpest bájos hölgyei és apró leánykái szelik át a Duna sárga hullámait. Délután üzletekből, műhelyekből és hivatalokból menekülő férfisereg élvezi a hűsítő elemet. A diákság előbb a vizsgák forró gőzfürdőjét fogja átélvezni, hogy annak sikeres kiállása után egész szabad délutánjait a: uszodában töltse, a honnét majd az estharang megcsendülése bíztatja hazatérésre. (Társadalmi Lapok; Újpest és környékének társadalmi és szépirodalmi folyóirata, 1897. július 10.) * Újabb tolvajstikli a Deák- és Lővy utcza sarkán. Amióta a Deák utcza középtestét, az Attila- és Templom utcza között valami büdös földdel még magasabbra emelték, mint amilyen volt, azóta lehetetlen napközben a szobákat szellőztetni, mert a kocsik által fölvert por olyan tömegekben tódul be a nyitott ablakokon a lakásokba, hogy az ember kész rá megesküdni, hogy nem Újpest városában, hanem a Sahara-puszta kellő közepén lakik s a Számum dühöng körülötte. Ennek következtében a gondos háziasszonyok az esti órákban szokják (!) az ablakokat kinyitni. Ezt az alkalmat arra használta föl egy újpesti csirkefogó, hogy a nyitott ablakon beugrott Székely Miksának az ebédlőszobájába, a kre- dcnczről leemelt két értékes ezüst gyertyatartót és egyéb apróságot, ami hamarjában a kezeügyébe került, aztán kiugrott zsákmányával az utczára s mire a háziakat figyelmeztették a lopásra, már akkor Tolnán. Baranyán is túljárt s valószínűleg az orgazdánál pihente ki a futás fáradalmait. Vájjon mikor szaporítják már az újpesti rendőrök létszámát? (Az Új Rend; Társadalmi és szépirodalmi hetilap, 1907. július 18.) 10 . Sokan úgy tartják: a fürdőruha huszadik századi találmány. Persze! Hiszen mindannyian hallottunk ükanyáink bokáig érő hosszú ujjú fürdőkosztümjeiről. Az 1830-as évekig a szakirodalom szerint nem is ismerték a fürdőruhát. Illetve... Századok múltak el úgy, hogy ez a kellemes ruhadarab hiányzott a hölgyek s urak toalettjéből. Csakhogy sokkal korábban, az ókorban, igenis ismerték a füdőruhát, mégpedig a maihoz hasonló formában. A krétai lányok például „mono- kiniben”, vagyis ágyékkötőben sportoltak, csak karjukat díszítették színes szalagokkal. A római férfiak szintén ágyékkötőben jelentek meg a nyilvános fürdőkben, az asszonyok kétrészes fürdőruháját pedig mozaikképekről ismerjük. A középkorban többnyire úgy fürödtek a hölgyek, ahogy a jóisten megteremtette őket. Vagyis pucéran, de mindjárt hozzátehetjük, nem túl gyakran merültek az üdítő habokba. A szemérmesebbek pedig még az otthoni füdéskor is inget viseltek, amint ezt egy 1387- ből ránk maradt kelengyejegyzékből tudhatjuk. De hát sokféle ősi kezdemény után a fürdőruha végül is a tizenkilencedik században született meg. Az első modellek a boka körűt megkötött bő nadrágból és a felsőrészként szolgáló kabátból álltak. Az öltözéket gazdagon ráncolt fürdőkalap egészítette ki. A napozás ekkoriban még egyáltalán nem dívott. A hölgy fürdőzés után azonnal átöltözött, s nyakig begombolkozva üldögélt vagy sétálgatott a vízparton, természetesen napernyőjét állandóan maga fölé tartva: a hófehér bőr a divat és az elegancia nélkülözhetetlen kelléke volt. A századforduló idején lüszterből, kartonból, vászonból szabták a női fürdőruhákat. A vászonnak jó erősnek kellett lennie, nehogy illetlenül a testre tapadjon. A rengeteg fodrot is azért varrták a fürdőruhára, hogy takarják a kényes részeket. Ezekből a kreációkból még a hölgy bokája sem villanhatott elő, hiszen kötelező volt a fekete fürdőharisnya (!) viseleté. S hogy a dolog még titokzatosabb legyen, a fejükre óriási karimájú kalapot tettek, amely arcukat eltakarta. A fürdőruha akkoriban még nagyon hasonlított a fehérneműhöz. Felsőrésze a gyűlölt, ám kötelező fűzőre emlékeztetett, éppen csak a halcsontok hiányoztak belőle. Az urak jóval kényelmesebben fürdőzhettek: piros-fekete vagy fekete-fehér csíkos pamuttrikót viseltek, amely térdig, illetve konyákig ért. Később pedig a dressz fazonú vállpántos öltözéket részesítették előnyben. Hói volt még akkor az ötvenes, hatvanas évek botrányos fecskéje?! Az már forradalmi tettnek számított, amikor a női fürdőruhákat is gyapjútrikókból kezdték készíteni, századunk húszas éveiben. A nadrágrész hossza egy ideig még combközépig ért, s a szemérmesebbek popsit takaró szoknyácskás modelleket választottak. Az igazi változást a sport, az úszás elterjedése hozta meg. A harmincas évek elején már a maihoz hasonló trikót hordtak a lányok, asszonyok. S ez a változat bizony nemigen takargatta a formákat. Nem volt túlságosan kivágott, de már rugalmasan a testhez tapadt. Csak évtizedekkel később - és szerencsére nem túl hosszú időre - jött divatba a fürdőruhába épített merev mellkosár. Amikor a kétrészes fürdőruhák - amelyek Amerikából indultak hódító útjukra - először jelentek meg, az volt a vélemény, hogy ennél kevesebbet már igazán nem takarhat, vagy másképpen, többet nem mutathat magából senki. Pedig csak ezután született meg a „bikini”. E ruhadarab - bármily furcsa - a Bikiniszigetekről kapta a nevét. Az amerikai tengerészet 1946-ban a Bikini-szigeteket választotta atombomba- kísérlette színhelyéül. A név pedig abból adódik, hogy a hölgyek ebben az öltözékben bombasikerre számíthatnak! (Természetesen csak azok, akiknek megfelelő alakjuk volt és van hozzá!) És a bikini is egyre zsugorodott. Hol a melltartóból, hol a nadrágból csíptek le egy kicsit a tervezők! (Igaz a hatvanas évek közepén megpróbálták visszalopni a század eleji divatot: a fürdőnadrág megint combközépig ért - ezt hívták bermudának, majd a nyolcvanas évek végén parányi felső helyett boleró- jellegű úgy gyomor tájékán végződő változatot viseltek a legdivatosabb hölgyek.) A fürdőruhák anyaga egy ideig viszonylag vastag, bár rugalmas volt (lasz- tex), az utóbbi években mind vékonyabb és áttet- szőbb lett. Egészen a sztreccs-modellek betöréséig, amelyek neonszínekkel igencsak figyelemfelhívóak. Az üknagymamával ellentétben nemhogy a napozástól óvakodna, de szoláriumban barnítja magát a divatos leányzó. Ámbár Amerikában mintha újra a fehér bőr kezdene hódítani. S a „szemérmesebb” fürdőruhák. A nők többsége egybefürdőruhát visel, a férfiak pedig tomanadrág jellegűt. A monokini vagy topless évtizedek óta próbál betömi (1964-ben jelent meg az első félmeztelen hölgy nyilvánosan strandon, s rövidesen rendőrök vitték el), mégsem terjedt el igazán. Sőt! A nagyon fiatal és nagyon csinos lányok szívesebben viselik az oldalt és hátul alaposan felvágott, egybeszabott fürdőruhákat. Talán mert, ezek izgalmasabbak a csupaszságnál. De hát ez már egy másik cikk témája lehetne... Rojkó Júlia
