Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-23 / 15. szám
------------------------------------- I'linrcT [ 1997. július 23. I JjPKSl Szobor és park születik - II. rész. Az építész: Kertész András Tibor Az ünnepélyes avatásig már csak egy hónap van hátra. Az István téren javában tart az építkezés, a kopár aszfalt helyén különleges hangulatú park övezi majd Újpest alapítójának, gróf Károlyi Istvánnak szobrát. A múlt századi környezet megálmodója Kertész András Tibor, Ybl-díjas építészmérnök. A tervezővel eddigi pályájáról és a készülő pihenőparkról beszélgettünk.- A képzőművészet és az építészet kapcsolata régóta izgatott. 1979-ben végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Virág Csaba Ybl-díjas építészt nem csupán mesteremnek, atyai jó barátomnak is tekintem. Első munkahelyem a Lakóterv volt, az ott eltöltött hat esztendő után döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom az önálló tervezői munkával. 1987-ben - néhány hónappal azután, hogy magas kitüntetésben részesültem - elfogadtam egy németországi meghívást, elhagytam az országot, és éveken keresztül külföldön dolgoztam. • Melyik tervét díjazták?- A pestlőrinci angol nyelvű gimnázium épületéért előbb Nívó-díjjal, majd a legmagasabb hazai építészeti kitüntetéssel, Ybl Miklós-díjjal jutalmaztak. • Neve - legalábbis szakmai körökben - már nem volt ismeretlen, amikor Németországba hívták. Odakint milyen megbízásokat kapott?- Münsterben egy ezerlakásos lakótelep volt a legnagyobb munkám. Később Olaszországban is dolgoztam, ahol a sílifttől a szállodán át az autópálya-étteremig sokféle építményt tervezhettem. • Önnek és megbízóinak nem tűnt kockázatosnak ez a vállalkozás?- Nyugat-Európában az építészektől elsősorban nyitottságot várnak. Ez a hivatás elsősorban nem szakosodott mérnököket, hanem empatikus embereket kíván. Egy kórház tervezése például nagyon sok speciális ismeretet igényel, de szakbarbárrá válhat, aki kizárólag kórházakat tervez. A világ legnagyobb tervezői sem szakosodtak egy-egy területre, inkább beleérző képességük révén készíthettek nagyszabású, értékes épületeket. Virág Csabához hasonlóan én is a modem, funkci- onalista építészet híve vagyok: korunk tervezőjének élnie kell a technika adta lehetőségekkel. Ez az irányzat nem kötődik egyetlen nemzethez, léteznek azonban regionális - például kelet-európai - sajátosságok. • A tervezői munka sokszínűsége Magyarországon is jellemző?- 1994-ben azért tértem vissza, mert bíztam benne, hogy lesz elegendő feladatóm. Megalapítottam a Kertész Építész Stúdiót, és úgy gondoltam, ha a gazdasági környezet biztosított, megrendelést is kapunk. Külföldön sohasem tartoznék a „beavatottak” közé, legföljebb kívülálló lehetek, Magyarországon azonban itthon vagyok és felelősséget érzek az épületek iránt. Az irodámban 8-9 mérnök, illetve rajzoló dolgozik. Különféle méretű lakóépületeket éppúgy tervezünk, mint ipari létesítményeket: raktárbázist, vámudvart, illetve uszodát, kaszinót. Elindultunk a Nemzeti Színház terv- pályázatán is. Célunk az volt, hogy a 75 pályázó közül az első 15-ben végezzünk. Jó eredményt értünk el, hiszen eljutottunk a legszűkebb válogatásig, és csak az utolsó rostán estünk ki. Ez a „passziózás” a stúdiónak kb. 1 millió forintjába került. Sajnos anyagilag nem engedhetjük meg magunknak, hogy minden nyílt pályázatra benevezzünk. A meghívásos pályázat sokkal biztosabb a résztvevők számára, mert ott a költségtérítés biztosított. A szegedi egyetem könyvtárépületére kiírt tervpályázat ilyen típusú megmérettetés. A Kertész-stúdió munkatársai Kajdácsi Jenő építész stábjával közösen készítik majd a terveket. A stúdióban évente hat-nyolc komoly megbízáson dolgozunk, ez a nyugati tervezőirodák teljesítményének háromszorosa. • A megrendelések milyen arányban származnak a magánszférából?- Árbevételünk fele magánszemélyektől származik. Ma már létezik Magyarországon egy szűk réteg, amely megrendelőként világszínvonalon megtervezett épületet is képes kifizetni. A lakás- és házépítések mellett egy fitness-sza- lont és a már említett kaszinót is magánszemély rendelte meg. Napjaink hazai építészetére azonban még rányomja bélyegét a hirtelen vagyonossá vált emberek igényszintje. Az újgazdagok egy része önértékelés nélkül, a magamutogató építészet híve, ez a „ki, ha én nem” stílus. Számukra ez kitörési mód az addigi szürkeségből. A stúdió jelenlegi legnagyobb munkája egy százezer négyzetméteres irodaegyüttes beépítési terve a lágymányosi információs park területén. Ez a munka jelenleg félidejénél tart. * • Említette, hogy a képzőművészet közel áll önhöz. Szabadidejében talán rajzokat, képeket vagy szobrokat készít?- Valaha magam is szobrászattal szerettem volna foglalkozni, ez a terv az évek során másfajta érdeklődéssé alakult át. Ma már az architektúrához kapcsolódó építmény izgat, egy emlékmű például, amely érzelmeket vált ki, és amely átmenet a szobor és az épület között. A grafikát magam is művelem, hiszen munkaeszközöm. Vázlatokat, terveket készítek: a minőségi grafika érték. Szabadidőmben, utazásaim során utcarészeket és házakat skiccelek, de meg sem fordult a fejemben, hogy ezeket kiállításon mutassam be. Számomra ez elmélyült munka és olyan memorizálási mód, amelyet egy fotó sohasem idézhet elő: a képet az agyam őrzi meg. • Az újpesti szoborpályázat, melyet az önkormányzat a Budapest Galériával együtt hirdetett meg, s amely a készülő műalkotással együtt annak építészeti környezetére is vonatkozott, miért keltette fel érdeklődését? — Paulikovics Iván szobrászművész régi barátom, akivel hosszú ideje kerestük az együttműködés lehetőségét. A gróf Károlyi Istvánt ábrázoló szoborpályázat jó alkalomnak ígérkezett, hiszen az újpesti önkormányzat feladatul szabta a városháza melletti kis park környezetrendezését és térkiképzését is. • Közös pályázatuk a szakmai zsűri, a város voksoló közönsége és a képviselő-testület egyöntetű döntése alapján fölényesen nyerte a versenyt. Véleménye szerint miben tért el az önök pályamunkája a többitől?- Talán a mondanivalóban, amit a szobor és környezete sugall. A városalapító figuráját mintáztuk meg, akinek kinyújtott keze rámutat Újpest térképére. Eredetileg öbölszerű kialakítást terveztünk, a térnek arra a pontjára, ahol a figurát a leghosszabb ideig éri a napfény. Sajnálom, hogy végül módosítani kellett az elképzelésünkön, hiszen egy bronzszobor a nappal szemben jobban érvényesül. A térburkolás terve azonban változatlan formában valósul meg. A díszburkolatban elhelyezett raszterháló - amely a szemlélők tekintetét a térképre vonja - ívet alkot a szobor és a park között. A kőburkolatot rózsaszínű porfír kiskockakőből rakjuk le, benne fehér gránitcsíkokat helyezünk el. E színeiben talán szokatlan burkolat hazai kövekből készül, látványos és jól harmonizál a szobor anyagával. A szobor bronz alaplemezét egy gömbszeleten helyezzük el, előtte a burkolatból domborműként emelkedik ki a város térképe, amely bronz-kő ötvözet. • Az elszállított padok visszakerülnek a térre?-A szobor klasszikus hatást kelt, amely köré múlt századi stílusú székek, kandeláberek és szemétgyűjtők illenek, a padokat tehát lecseréljük. Az archaizáló hangulatú teret burkolatba süllyesztett, „vandálbiztos” lámpatestek világítják meg. A szoborral szemben, annak ellenpontjaként a burkolatba ültetünk egy nagyméretű, előnevelt fát, amely ugyancsak alsó megvilágítást kap. A térnek ezt a részét keményen nyírt sövényfallal választjuk el. • Végül kérem, mutassa be a tervek elkészítésében közreműködő munkatársait!- Az István tér teljes rendezésére vonatkozó terveket - a pályázattól függetlenül - Korompay Judit készíti. A Kertész Építész Stúdió teamjében munkatársam volt dr. Jámbor Imre, a Kertészeti Egyetem Kertépítési Tanszékének vezetője, Dorgai Károly villamosmérnök és Pej Kálmán úttervező. Rojkó Annamária _ _ .- 3 A szoborpályázat jó alkalomnak ígérkezett, az újpesti önkormányzat feladatul szabta a városháza melletti kis park környezetrendezését és térkiképzését is - mondja Kertész András Tibor (Fotó: Zalka István)
