Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-23 / 15. szám
ÚJPEST 1997. július 23. MHHMHHHi #ífHI ■ HM A Károlyi család eredete- V. rész A politikában — külön utakon A gazdálkodás pártolását és fejlesztését azonban az egész országra kiterjesztették. Károlyi Lajos már 1826-ban Pozsonyban tagja lett a Magyar Gazdasági Egyesület elődjének s annak alapítói között mindhárom testvér szerepelt, sőt a következő évtizedekben egymás után betöltötték annak elnöki tisztét is. Az egyesület működését alapítványokkal segítették, Károlyi Lajos Rohoncon gazdasági tanintézetet alapított; Károlyi István pedig a rákospalotai vasútállomás mellett felajánlott egy telket, ahol kísérleti helyet és majoros gazdákat képző intézetet hoztak létre. A lóversenyzést is azért támogatták többek között, mert azt remélték, hogy ily módon az arisztokrácia tagjai között is terjeszteni tudják az okszerű gazdálkodás gondolatát. De minden alkalmat megragadtak az általuk helyesnek vélt módszerek terjesztésére - így például 1860-ban Lajos gróf birtokán, Tótmegyeren ekésversenyt rendeztek, sok résztvevő jelenlétében. Ugyanő végrendeletében 50 000 forintos alapítványt tett egy magyar alapon és magyar szellemben nevelő felső gazdasági tanintézet létrehozatalára. A gazdsággal szemben a politika terén azonban különböző utakat jártak. Az előbbiben sikeresebb Károlyi Lajos ezen a téren sokkal konzervatívabb és a Habsburgokhoz lojálisabb volt, mint testvérei. Ebben őt nyilván felesége is befolyásolta, akinek révén Metternich sógora lett. De azért a konzervativizmust hazafias érzülettel fogta fel, a közteherviselést és a birtokszabadságot ő is szükségesnek tartotta - ám politkai jellegű mozgalmakat nem pártolt, az ellenállásról nem is beszélve. Ha a függetlenség és az alkotmányosság szempontjából ez a vélekedés elutasítható is, azért gondoljunk arra, hogy egy termelő gazdaságot működtetni is kell, huzamosan és egyenletesen, hogy annak jövedelme lehessen; politikai jelszavakkal és fedezet nélküli deklarált értékű pénzzel viszont, mégoly magasztos eszméket is nehéz megvalósítani. A negyvenes évek elején először Abaúj megye, majd Nyitra megye főispánja volt. (Az őt felmentő és kinevező irat érdekessége az, hogy az első okmányok közé tartozik, melyet teljes egészében magyarul fogalmaztak meg, az 1844. évi 2 te. alapján.) Főispánságát az első felelős magyar minisztérium alatt is megtartotta, de visszahúzódott és semmiféle kezdeményezésben nem vett részt. Ugyanakkor nem helyeselte a magyar alkotmány eltörlését sem, vagyis a hazaszerete- tet össze tudta egyeztetni az államforma és az uralom változtathatatlanságával. 1849-ben Bécs felé tartó útja közben a komáromi várból kicsapó huszárok elfogták s Klapka fogságba vetette; e ténynek pikantériáját az szolgáltatja, hogy Komárom védői között ott volt unokaöccse is, István fiatalabb gyermeke. Klapka végül a szabadon bocsátás miatt a várba elzarándokolt gróf Zichy Karolin kérésére engedte el - e hölgy Károlyi György felesége, és így sógornője volt. Világos után Károlyi Lajos felajánlotta szolgálatait I. Ferenc Józsefnek, de az udvar nem nagyon élt evvel, csupán a legidősebb testvér börtönbüntetése alatt annak birtokait felügyeltette vele, pontosabban zárgondnoka lett, hogy a kárpótlási összeg minél hamarabb előálljon. Mivel azonban ezt a feladatot csak vonakodva végezte el és inkább (érthetően) fedezte a távollevőt s evvel nem kedveltté tette magát, Párizsba távozott, s csak a villafrancai béke után jött ismét vissza Magyarországra. Gyógy, a legfiatalabb sokkal aktívabban vett részt már a reformkori mozgalmakban, és a forradalomban is. Miután megvált a katonai pályától, egyfelől hosszabb utazásokat tett Nyugat- Európában és a Közel-Keleten, s egyik útján Széchenyi Istvánnal együtt Németországba s Angliába utazott. Elvbarátságuk, ahogyan szó volt már róla, a közös katonáskodás alatt kezdődött, majd az országgyűlésben folytatódott: 1825-ben Pozsonyban, a Széchenyi István által letett Magyar Tudományos Akadémia alapjához Károlyi György azonnal 40 000 ezüstforinttal csatlakozott. Barátja révén befolyásos szerepe volt a Lánchíd építésében és a dunai gőzhajótársaság alapításában. György grófot 1830-ban is megválasztották Szatmár megye országgyűlési követévé, részt vett az országgyűlésen is, szoros kapcsolatban állt Kölcsey Ferenccel, hasonlóan látták az ország állapotát és a követendő feladatokat is; Kölcsey verssel köszöntötte beiktatását. Két évvel később Károlyi Györgyöt a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta, amit meg is érdemelt, hiszen Széchenyi István után a legnagyobb összeggel ő támogatta annak létrejöttét. A felsőház tagjaként szinte minden reformkori országgyűlésen részt vett, Pozsonyban ismerte meg feleségét, a már előbb említett Zichy Karolinát is és ott házasodtak meg. A harmincas-negyvenes évek fordulóján először Csongrád megye főispáni helytartója, majd Békés megye főispánja lett. 1848-ban ismét Szatmár megye főispánja volt s ilyen minőségben vett részt szeptemberig az országgyűlésen. Közemberként a nemzetőrség tagja lett, de októbertől kezdve, amikor Bécsben felfüggesztették a magyar alkotmányosságot, ő is visszahúzódott. 1849-ben pesti palotájában tartózkodott, amit Windischgraetz és később Haynau is saját rezidenciájának tekintett. Károlyi György nyár közepén családjával együtt Fehérvárcsurgóra ment. augusztusban azonban letartóztatták és az Újépületbe szállították. Egy hónap múlva elengedték ugyan, de Pestet el kellett hagynia és nagy összegű pénzbírságra ítélték. Károlyi István a legidősebb, akit a harmincas és negyvenes években előbb a külhoni szolgálat, majd pedig a családi tragédiák megakadályozták abban, hogy testvéréhez hasonlóan a reformkor alatt jelentős szerepet vigyen, azért szem előtt tartotta' az ország kulturális és gazdasági felemelkedésének elősegítését: ő is alapítványt tett a Magyar Tudományos Akadémia javára, pártolta és támogatta a lófuttató társaságot, majd később az ebből megalakult Magyar Gazdasági Egyesületet, szükségesnek tartotta a közlekedés fejlesztését s Széchenyi Istvánnal együtt szorgalmazta a Lánchíd felépültét is. Fóti kastélyában, itthon tartózkodása alatt sok esetben találkoztak a liberális arisztokraták, köznemesek és főpapok, hogy egy-egy aktuális kérdést megvitassanak. A már korábban elhangzott neveken kívül megfordultak itt olyan jeles értelmiségiek is, mint Horvát János, Toldy Ferenc és Eötvös József. Károlyi István, bár kerülte a politikát, mégsem menekülhetett előle, a márciusi forradalom után, dacára annak, hogy ebben az időben két mankóval járt, aktívan részt vett az eseményekben: a központi megye, Pest, Pilis, Solt és Kiskun főispáni helytartójává nevezte ki a felelős magyar miniszterelnök (Batthyány Lajos) ő pedig Kossuth és Nyáry Pál felhívásai s a délvidékről támadó ellenség támadásai hatására megszervezte és betanította a megyei nemzetőr alakulatokat, s az egyik csapat élére állva elkísérte őket Szenttamás ostromára is. Mikor pedig kiderült, hogy az államkassza üres, családi ezüstjei jelentős részét az első Magyar Nemzeti Bank alapítására, valójában hadseregszervezésre ajánlotta fel s ő maga is alakulatot szervezett: ez lett a i6-os számú Károlyi- huszárezred. Ugyanis a márciusi törvények értelmében a földesurakat az eltörölt szolgáltatások fejében kárpótlás illette meg, ennek a terhére, ezt felajánlva kezdti meg a szervezést. A toborzás István gróf alföldi birtokain és Pest megyében történt. Mire azonban az anyagi és szállítási nehézségeken úrrá tudtak lenni, az osztrák csapatok 1849 elején bevonultak Pest-Budára s a Károlyi-palotában Károlyi Istvánt Batthyány Lajossal együtt elfogták. (A Károlyi-huszárezred Klapka hadseregében harcolta végig a szabadságharcot.) Mindkettőjük számára kálvária kezdődött ekkor, mely többszöri utaztatással, Olmützbe, Laibachba, vissza Pestre, majd Therezienstadtba vezetett - ez utóbbi helyre azonban István gróf már csak egyedül ment. A fogságból 1851-ben szabadult nagy összegű váltságdíj lefizetése után. Buda Attila (Folytatjuk.) Károlyi György támogatta Széchenyi István után a legnagyobb összeggel a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttét
