Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-11 / 14. szám
ÚJPEST 1997. július 11. A Károlyi család eredete - IV. rész Testvérek a nagy átalakulásban (Károlyi István, Lajos és György) Károlyi József özvegye igyekezett férje végrendeletét teljesíteni, s néhány év alatt megteremtette a lehetőséget a visszatérésre Pest-Budára, mely a XIX. század elejétől kezdve fokozatosan városias jelleget öltött, s egyre inkább az ország I fővárosa lett. Bár a gyermekek oktatása még Bécsben megkezdődött, annak kiteljesedése csak 1808 után következett be, amikor a család elhagyta a császári fővárost. Az otthoni nevelés befejeztével piarista atyák folytatták a tanítást, mely a pesti egyetem jogi karán fejeződött be. Ennek végén mindhárom fiúnak nyomtatás alá kerülő disszertációkban kellett beszámolniuk tudásukról. Az egyetem elvégzése után mindhárman a szükséges katonai kötelezettségeknek tettek eleget: ez a családi hagyományoknak megfelelően lovasezredbeli szolgálatot jelentett. Innen Lajos szerelt le először s állami hivatalt vállalt a magyar udvari kancelláriánál, amit azonban hamarosan felcserélt a megyei élettel: először Pest megyei aljegyző volt, majd 1830-tól Csongrád megye főispáni helytartója. Ezalatt testvérei külföldi szokásokkal és példákkal ismerkedtek. Ish’án, a legidősebb, a katonaév leteltével diplomáciai pályára lépett, és Párizsban az Osztrák Császárság katonai attaséja lett. A francia restauráció korának mágnás köreiben hamar megismertette magát, a királyi udvarban is szívesen látták. 1820-ban megházasodott, egy előkelő és gazdag család lányát vette el, akinek révén franciaországbeli földbirtokos is lett. Sajnos felesége sokat betegeskedett, emiatt is, valamint művészeti érdeklődése következtében telente Párizsban és Rómában volt, miután pedig a követi pályáról visszalépett, a gazdasági munkák idejét a fóti birtokon töltötte. György, a legfiatalabb hosszabb ideig szolgált a huszárok között, miközben a ranglétrán is egyre feljebb lépett. Itt kötött ismeretséget a szintén katonáskodó Széchenyi Istvánnal. 1823 végén azonban ő is lemondott a katonai pályáról, visszavonult birtokaira és franciául, angolul kezdett tanulni. Amikor 1827-ben György is elérte a nagykorúságot, az addig együtt kezelt, nagy területű és több helyen lévő Károlyi-örökséget a három fiú szétosztotta egymás közt. (A lánytestvérek részét már hamarabb kiadták.) A felosztásról általánosságban azt lehet elmondani, hogy a felvidéki birtokok Lajosnak, a dél-alföldiek egy része, valamint Párád és Nagykároly környéke Györgynek, míg a fóti gazdaság, a dél-alföldi birtokok másik része és Füzérradvány pedig Istvánnak jutottak. A közös terhek viselésére meghagytak közösen kezelt birtokrészeket s voltak palotáik Budapesten is. Ezek közül a Károlyi-palota közismert, de a Zöldfa utcában, az Üllői úton, a Szentkirályi utcában egyaránt voltak házaik. A birtokmcgosztással lehetővé vált, hogy mindhárman, önálló családfővé válva, saját tulajdonuk igazgatása révén felvirágoztassák azokat, s részt vegyenek a reformkor politikai és kulturális küzdelmeiben. A testvérek az őket ért kihívásokra egyes kérdésekben hasonlóan, más kérdésekben azonban különbözőképpen reagáltak, másként ítélve meg a gazdálkodás és másként a politika ügyeit. Amiben egyetértettek, az elsősorban a gazdálkodás volt. Látták ugyanis a korabeli mezőgazdaság életképtelenségét, korszerű termelésre való alkalmatlanságát, s a saját birtokaikkal kapcsolatos reformokat összekötötték az ország sorsával. Első ténykedésük az volt, hogy örökölt részükön különféle beruházásokatat eszközöltek, vagy a már korábban elkezdetteket folytatták. Először is közvetlen lakóhelyüket hozták rendbe, ennek köszönhető a fóti, a tótmegyeri és a fehérvárcsurgói kastélyok régebbi épületeinek felújítása. E két utóbbi egyébként Lajos és György kedves nyári tartózkodási helye volt, a legidősebb testvérnek, Istvánnak ilyenre nem volt szüksége, mivel Fót egyszerre a főváros közelében is volt, és nyári tartózkodási helynek is tökéletesen megfelelt. Az épületek mellett, melyekben fontos és központi szerepet kapott a könyvtár s a különféle műtárgyakat gyűjtő galéria, valamint a házi kápolna, nagy gondot fordítottak annak környezetére is. Ahol szükséges volt, ott kártalanítás útján megvették a túl közel fekvő épületeket, házakat, majd lebontatva azokat, a meglévő kerteket nagy területűvé egészítették ki. Lakóhelyeik rendbehozatala mellett tágabb környezetük, gazdaságaik fellendítésére is nagy gondot fordítottak. E tevékenységük két részre osztható: a feltételek megteremtésére és a gazdaságosnak mutatkozó művelési ágak pártolására. A testvérek tudták, hogy bármilyen fejlődés legfontosabb része az emberi tényező, ennek következtében szinte egyedülálló módon megbecsülték uradalmi tisztjeiket s érdekeltté tették őket munkájuk eredményes elvégzésében. Először is értelmes és hűséges embereket kerestek s ezeket igyekeztek megtartani. Felügyelő főtisztekül külföldi példákat látott, tágas látókörű, jelesebb személyeket fogadtak fel. Gazdatiszti száza- lékoltatási rendszert vezettek be, evvel erősen érdekeltté tették őket anélkül, hogy ezt az érdeket nekik másokkal szemben is kellett volna érvényesíteniük. Nagy jelentősége volt az apjuktól örökölt nyugdíjaztatási szisztéma megtartásának és továbbfejlesztésének, mert evvel az uradalmi alkalmazottakat jövőjük biztosítása segítségével nyerték meg. A testvérek kötelezték magukat a tiszti özvegyek és árvák, később a gazdatisztek és a cselédek nyugdíjának fedezésére is. Szintén példát mutattak az egyéni gondosságban: sokszor látogatták meg a távol fekvő birtokrészeket is, személyes jelenlétükkel ha nem is felügyeltek (mert ezt meghagyták jószágkormányzóiknak), de irányították az éppen esedékes munkákat. Gazdatisztjeik ellátása mellett pedig nagy figyelemmel kísérték jobbágyaik életét, s az örökvált- ságot már évekkel 1848 előtt megadták nekik, például György gróf Szentesnek, vagy másik példaként elég itt István gróf káposztásmegyeri telepítését említeni: az 1838-as nagy pesti árvíz után, hogy a főváros lakóin segítsen, kedvezményekkel ösztönözte a Duna melletti területen való letelepedést - ebből a településből robbant ki hallatlanul gyors fejlődéssel várossá Újpest. A grófok az emberekkel való bánáson kívül jelentős átalakításokat hajtottak végre a tényleges gazdálkodásban is. A korábban haszonbérbe adott birtokokat fokozatosan visszavették, önálló gazdaságokat hoztak létre, a robotmunkát igaerőre cserélték fel, a különböző művelődési területeket elkülönítették egymástól, nagyarányú majorépítésbe, pálinkaházak, mészárszékek, svajceriák (tehénistállók) és juhhodályok létesítésébe kezdtek. A juhtenyésztés mindhárom gazdaságban az állattenyésztés jelentős része volt, törzskönyvezett tenyészeteik voltak, de komoly sertéscsordákkal is rendelkeztek. A nagykárolyi ménest 1828-ban György gróf alapította, ő a juhászat mellett marhatenyésztéssel is foglalkozott. Ahol lehetett, kapcsolatot kerestek az ipari termeléssel is, vízimalmokat építtettek, mezőgazdasági terményeiket szeszgyárakkal, ser- és olajgyárakkal, gőzmalmokkal közösen dolgozták fel. Surányon (ez Károlyi Lajos tulajdona volt) cukorgyár is épült. Károlyi György a pesti cukorfinomító és cukorgyár elnöke volt, az első magyar biztosítótársaság alapítója. Ipari vállalkozásai közül a nagymuzsalyi timsó- és a parádi üveggyár volt jelentős. A három testvér érdekelt volt a gyors és biztos szállításban, emiatt pártolták a vas- úthálózat fejlesztését, valamint a folyóvizek szabályozását. Mindez a tevékenység feltételezte a fejlesztésekhez szükséges pénzek pontos kiszolgálását, a tőkebevitelt - amit mindhárman meg is tettek. A különféle javítások, újítások, állatnemesítések, számtalan termelőberendezés megvásárlása és alkalmazása, épületek emelése és kísérletezések következtében birtokaik nagyfokú jövedelemtermelést produkáltak, a legsikeresebb ebben Károlyi Lajos volt. Buda Attila (Folytatjuk) ram HAurAR pouuai ŐRHAD ZÁSZLÓJA »»-* M AOooffruB í*-*. Wowkbit OKNB*i-Yit« röuBwrautsr a’ mull A’ «ái/rósAoos Él Mbgjarl All Bad. mégi keheszt-anyíkjmk fett bud»' Jél Bük egjftü. UrtTfene! «»*. MIMI Hiteti Kat>t«!«fe Mtetl, ««tdo »MW »WwA! legye* se w>ki! begy njolvét «Wojit JéModérfban *• »»étj» kfti. IgJ" l*i»fa * WjIwí*« atnU *»gjr *>rU. '• OR0* IIITÍHHtl LMÍ Namwtiaíg ’« hátig, ette BAogij« Úrin! Htm mars* *' jjtioi™ Urul »oh« IByeo winjtW, HMHfflYSiíOOÍlfAK, ’S •* békil U feM tartani Udja kara. Megj&u*. «»*4.»et. Ipar '• •* tíen tuatA* rotaun thin (M.é* toybaa (•••tfcttJft ÜW (oft ÓIUIAÜNAK 11 «0Í*7. Mt*lTV*V6 <. a. 8ódvi6 TBamrrm Wrifk J<*»t 1«M JA reformkori nemzeti érzések feléledésének egyik jele volt a hadsereg pártolása 4
