Újpest, 1997 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1997-07-11 / 14. szám
1997. július 11. ÚJPEST Szobor és park születik - I. rész A szobrászművész: Paulikovics Iván Ar ünnepélyes elválásig másfél hónap van hátra. Az angyalföldi műteremben már látható gróf Károlyi István szobrának gipszöntvénye, mellette szerszámok jelzik, hogy a művész még nem tekinti befejezettnek alkotását. Paulikovics Iván szobrászművész őszinte, szókimondó ember, aki úgy vélte, e „köztes állapotban", fényképfelvételen még ne tárjuk nyilvánosság elé a városalapftá szobrát, hiszen a bronzalakot - a köré álmodott építészeti környezetben - hamarosan mindenki megnézheti, aki Újpest belvárosában jár. Az újpesti önkormányzat és a Budapest Galéria közös szoborpályázatának győztesével eddigi -N pályájáról és készülő alkotásáról beszélgettünk. /- Bár néhány művész már előfordult a családban, úgy gondolom, szerencsés véletlen hozta úgy, hogy én is erre a pályára léptem. Rajzolgatni mindig szerettem, jól fogta a fejem a tanulnivalót, így a középiskola mellett esténként mintázni jártam egy képző- művészeti szabadiskolába. A tehetség és a képességek megítélésében mindenkiben vannak kételyek, amelyek bennem is felmerültek. Tanáromnak, Fekete Gézának köszönhetem, hogy sikerrel felvételiztem a főiskolára, ő volt az, aki bízott bennem és aki biztatott. A Képzőművészeti Főiskolán Somogyi József növendéke voltam, a mestert a mai napig nagyon tisztelem. A diploma átvétele után, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején szerepeltem először kiállításokon. • Kötődik-e valamilyes stílushoz vagy csoportosuláshoz?- Amennyiben a figuralitást (alakábrázolást) meghatározónak tekintjük, akkor igen, más értelemben azonban nem beszélhetünk határozott kötődésről. Több baráti társasághoz is „hozzá vagyok láncolva". Összejárunk, együtt állítunk ki és közös programokon veszünk részt a Duna-part Művészeti Társaság, a Magyar Műhely, a IX., és a XIII. kerületi művészek egyesületének tagjaival. Ezek nem szellemi rokonságok, egyszerűen barátságok. • Szobrai készítésekor mindig a bronz a meghatározó anyag?- Igen - ennek mélyebb, gondolkodásmódra utaló okai vannak. A szobrászmentalitás alapvetően két véglet között határozható meg. Az egyik a „köves”, a másik a „bronzos” gondolkodás. Természetesen a kettő között van átmenet, de ez a két szélsőség. 9 Ez azt jelenti, hogy aki az egyiknek a híve, az a másikkal nem is foglalkozik?- Számos példa mutatja az egyes művészek sokszínűségét. A gondolkodásmódok azonban megkülönböztethetőek. Míg a köves sokkal inkább a dolognak a kubusát (kiterjedését) fogalmazza meg, a bronzos gondolkodás egy olyan szerkezetet alkot, amely tele van szabad mozgásokkal. Engem ez utóbbi jobban érdekel, mert a térszerkezet mellé társul egyfajta tartalmi érdeklődés. Ebben lehet gondolkodni, kifejezni, alkotni, élni. • Ez vajon Somogyi József hatása?- Somogyi Józsi bácsi nagyon erős hatást gyakorolt rám. Jóllehet a szobrokon ez nem látszik, de a térbeli gondolkodást tőle tanultam. Ennek a művészeti megközelítésnek talán létezik alkati oldala is. Számomra ugyanis az*a legérdekesebb, hogy mit lehet egy szoborral elmondani, ebben a szerkesztési módban vélem megtalálni a műalkotás irodalmi és tartalmi összetevőjét. • Ez az alkotási módszer nagyobb szellemi energiát igényel?- A köves gondolkodásmódnak van egy mechani- kusabb jellege: az anyagot ütni, kalapálni kell. A szobrot ott is ki kell találni, de jóval több a „csinálás”. A bronzzal való munka számomra nagyon élvezetes tevékenység. • A művészeknek - kevés kivételtőjeltekintve - sohasem volt könnyű a megélhetés. Az ön pályáján milyen szerepet töltenek be a felkérések, megbízások és pályázatok?- Művészeti és gazdasági szempontból egyaránt szerencsétlen szituációban élünk. Az utóbbi húsz év lehetőségeihez képest a köztéri szobrászat visszaszorult: kevesebb a szoborállítás, keményebbek a kötöttségek. Akár akarom, akár nem, az emberek szemében csak a köztéren álló műalkotások azok, amelyek szobornak nevezhetőek. A szobrász számára ez az egyetlen lehetőség létezik, amelyet akkor is el kell fogadni, ha a munka elkészültéig rengeteg kompromisszumot kell kötni. A köztéri szobrászat olyan műfaj, amit gyakorolni kell. Gondolati és technikai elemekből áll. Ha nem gyakorolja az ember, akkor ugyanúgy elfelejti, mint az autóvezetést. Én a profik közé sorolom magam, olyan ember vagyok, aki egy szobrot ki tud találni és azt képes megcsinálni. Ez a szakmám, a hivatásom és megélhetésem forrása is. A pályázatokon számomra fontos motivációt jelent, hogy nagyméretű szobrot kell csinálni. Én ebben a méretben tudok jól gondolkodni. Nem tudom, hogy miért alakult ez így, hiszen több méret is van, amiben az ember dolgozhatna. Valójában egy kis szobor elkészítése közel olyan szellemi energiát igényel, mint egy nagyé. Az utóbbi időben szerencsém volt, mert tavaly csinálhattam egy egész alakos Nagy Imre-szobrot Kaposvárra, hamarosan elkészül a Károlyi-szobor, és úgy tűnik, a közeljövőben Győr sétálóutcájában felállítják pályadíjat nyert munkámat, amely „a folyók városának” allegóriája. Ezt megelőzően nyolc éve készült el a lágymányosi Karinthy-szobrom. A Nagy Imre- és a győri hajós szobor meghívásos pályázatra készült, a Károlyi pedig nyilvános pályázatra. A két kiírási módszer között lényeges különbségek vannak. A nyilvános pályázaton bárki részt vehet, sok a beérkező munka, amelyeknek csupán töredéke értékes. A meghívásos pályázatokon a művészek szakmai múltja alapján előre lehet tudni, hogy az egyes alkotók milyen stílust képviselnek. A Károlyi-szobornál sürget az idő is, az eredmény- hirdetés és a szoboravatás között mindössze négy hónap áll a rendelkezésemre. Ha az ember profinak érzi magát, akkor meg akar felelni a feltételeknek. Szeretem, ha van mögöttem egy ipari háttér, ahol mindent meg tudok csinálni, amit kitalálok. Szerencsére a Barabás utcai szoboröntöde ilyen hely... • Pillanatnyilag hol tart a munka?- Elkészült a szobor nyers gipszöntvénye. Augusztus közepéig hátravannak még a finom munkák, a figurát ki kell önteni bronzból és össze kell rakni a plintuszával (talapzatával). A szálítást és a felállítást az utolsó napokra hagyjuk. 9 Milyen embernek ismerte meg gróf Károlyi Istvánt?- A lexikonok és a rendelkezésrem bocsátott anyagok segítségével tanulmányozhattam a gróf életútját. A szobor tervezésekor azonban nem a történelmi személyiség hiteles bemutatását tartottam lényegesnek, hanem azt az attitűdöt, amely a város- alapító-gondolat megszületésében fejeződött ki. Az egyéniség a fontos, amely képes volt erre a tettre. Az ábrázolás visszautal a történelmi korra is, ez az időszak volt a Gründerzeit: a múlt század közepe. A szoborban elrejtettem egy-két apróságot, amely személyesen nekem jelent szellemi örömöt. Például a gróf figurája nem úgy fogja a kardot, ahogy azt egy kardfogó ember fogná, ő maga ugyanis nem volt katona. Különleges lelki keverék volt, aki arisztokrataként vállalta a városalapítás polgári gorídolatát. Mindehhez társult a romantika kora, a szobrot tehát erős gesztusokkal kell mintázni. Úgy éreztem, ez egy nekem való pályázat, amelynek megvalósulásával megtestesül egy nagy léptékű szobrászi gondolat. Rojkó Annamária * A szoborkészítéssel egy időben parképítés is folyik a Szent István téren. Cikksorozatunk második, befejező részét, amelyben a parktervező Kertész Andrást mutatjuk be - következő számunkban olvashatják. „Én a profik közé sorolom magam, olyan ember vagyok, aki egy szobrot ki tud találni és azt képes megcsinálni...” - mondja Paulikovics Iván szobrászművész (Fotó: Zalka István) Na, csakhogy!- ezt mondta a jól öltözött úr a buszmegállóban, elismerve az ott ténykedő takarítók tevékenységét. A narancssárga mellényesek gyönyörűen összesöpörték a felgyülemlett szemetet, főleg cigarettacsikkekből állt a nagy kupac. Lapátra söpörték és talicskára tették. Jó, hogy végeztek, mert éppen jött a busz. A jól öltözött úr ezt az eseményt is kommentálta. - Na, csakhogy! - mondta, s mielőtt fellépett a buszra, elhajította cigarettáját. A narancsszínű mellényes újból a söprűért nyúlt, s közben azt dünnyögte: - Na, csakhogy. Csakhogy a hangsúly volt más... Faragó Zs. *
