Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-16 / 4. szám
riiPF^ I j| IwW T i ■Hl Szellemi varázskörben HATÁR GYŐZŐ A BABITSBAN Ki gondolná, hogy ezek a Babits-gimnazisták még az idős mestert is könnyekre fakasztják? Persze nem kell ezen csodálkozni! Adva van egy magyar író, akit évtizedekre elzárt olvasóitól az emigráció, akit aztán meghívnak számára ismeretlen, külvárosi gimnáziumba irodalmi délutánra, és ott a diákok egy olyan verses-prózás-zenés összeállítással köszöntik, amely vagy hatvan évet ölel át szépen, ügyesen - hát hogyne hatódna könnyekig a 82 éves Határ Győző ezek után? Persze hogy elérzékenyült! Amíg összeszedte magát, addig az egykori asszo- nyi szépségét még mindig őrző feleség, Piroska asszony olvasta fel félje néhány versét: a Honvágyat, a Hajlékot; és a szellemi varázskor már magába is vonta a Babits Irodalmi Kör aznap délutáni összejövetelének minden résztvevőjét. Aztán beszélni kezdett az őt alig ismerőknek, és a karakteres férfiarc mögé a gondolatok szépségéből, az események tragikus vagy groteszk mozzanataiból, a sors svédcsavarjaiból vetült plasztikus történelmi háttér és vált érzékelhető jelenné ezek előtt a gyerekek előtt. A filozófus és esztéta szólalt meg belőle, amikor azzal a gondolattal indított, hogy az itt ülők pillanatokon belül átlépnek a XXI. századba, majdani felnőtt koruk igazi századába, és már csak mint az elmúlt századra, úgy gondolhatnak vissza a mai jelenre, a kortárs írókra, művészekre, ahogyan ő gondol most a XIX. századiakra. Bizony, az idő nagy rostáján sok alkotó és sok alkotás hullik majd ki, amikor elválik: kik azok a mai jelentékenyek, akikkel lehet majd még mit kezdeni a jövő században is. Miként a jó regénnyel, amit egyre mohóbb türelmetlenséggel olvasunk, ahogy fogynak benne az oldalak: történjen már végre valami! - aztán az utolsó lapot becsukva látni: mennyi minden is volt ebben a könyvben! A komputerforradalom és annak vonzatai korában mennyi ókori hordalékot cipelünk magunkkal, amik újra meg újra átértékelődnek! Aztán a sors cibálta író és költő változatos életének mozaikjai villantak fel. Horthy börtöne, amit 400 oldalas szatírájával „érdemelt ki”, mivel nem nézte jó szemmel sem a kormányzó dinasztikus törekvéseit, sem a két világháború közötti Magyarország Kínához hasonlítható nyomorát. Mindehhez persze jött még némi műegyetemista röpcédulázás és embermentő hamisútlevél-gyártás „csínytevése” is. Pár év múlva (a változatosság kedvéért) Rákosi börtöne járt ki a pártonkívüli osztályellenség értelmiséginek. A sors iróniája: életének egyik legjobban fizetett korszaka volt, amikor túlzottan is ellátták műfordítói feladatokkal, nehogy ideje maradjon akár csak az asztalfióknak is írni! „így kell elbánni ellenségeinkkel” - vallotta akkor Lukács György. Fordított is Határ Győző oroszból, olaszból, franciából és ki tudja még hány nyelvből, olyanokból. Meghívó A Magyar Vöröskereszt ez év májusában tartja IX. kongresszusát. Ezt megelőzően kerületi közgyűlést szervez. 1996. február 28-án (szerda) 16.30 órai kezdettel az Újpesti Polgárcentrumban (IV., Árpád út 66.) Szeretettel várjuk a kerületi Vöröskereszt tagjait, egyben kérjük, tagsági igazolványukat hozzák magukkal. Magyar Vöröskereszt IV. kér. vezetősége 6 .................. a miket néhány hónap alatt tanult meg, nemegyszer nők ágyában töltött órák hozadékaként. Eljött 1956 és rádiós szereplései miatt egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy a korábbi sikertelen disszidálási kísérletét most már sikeresén kell végrehajtania, ha nem akar ismét rácsok mögé kerülni. Fogtak Piroskával egy üveg pálinkát, aztán minden holmi nélkül, mint aki csak disznótorba készül valamely közeli rokonhoz, átszöktek a határon. Micsoda elhatározás kell annak, aki csak a magyar közegben tud igazán élni, alkotni és hatni, elhagynia ezt az éltető közeget! Negyvenkét évesen ment ki, hogy a Londoni Rádiónál dolgozva, wimbledoni otthonát tízezernyi könyvvel, magyar népművészeti tárggyal, kilátogató barátokkal és emlékekkel kitapétázva megteremtse a „kis Magyarországot". És persze írt: regényeket, színdarabokat, verseket, filozófiát és ki is adta azokat. Hogy kinek? Az emigráció magyarjainak. Azt, hogy ők, a külföldön élő magyar írók, költők legjobbjai (Márai, Faludi, Cs. Szabó, Határ stb.) a szocialista Magyarországon még lexikonszócikknek sem igen fognak megjelenni, nem hogy kortárs alkotónak — azt mindannyian tudták. De a kint a nagyvilágban és főként az Egyesült Államokban élő magyar közösségek magyar szóra éhes tagjai várták tőlük a műveket és ők írtak is nekik és a változásra érlelődő óhaza majdani olvasótáborának. Határ Győző is publikált, és ha szerényen is, de az elkelt példányok megteremtették az alapot az újabb kiadáshoz, az újabb művekhez. Volt, hogy idegen nyelveken adták ki köteteit, fordításban. De ő, aki zsonglőré az anyanyelvnek, aki számos nyelven beszél vagy abból fordít, minden művét magyarul alkotta. „Nem ismerem a gyermekdalokat" mondta kérdésemre, jelezve, hogy más a nyelvtudás a hétköznapok szintjén, és más egy íróembemek, akinek igazán csak az anyanyelve fölött van varázshatalma. És aki nem ismeri valamely nyelv dajkarímeit, mondókáit, akinek nem az anyatejjel ivódik sejtjeibe a mögöttes jelentések, stilisztikai árnyalatok, titkokat rejtő szófordulatok tudása, annak iszonyatos szépirodalmat alkotnia a teljesség igényével valamely fogadott nyelven. Márpedig írni kell, akár ösztönösen, akár tudatosan, és minden körülmények között, papírra jegyezve, diktafonba mondva a tudat mélyéről felmerülő gondolatokat, mert „írni annyi, mint nem visszarettenni attól, ami nyugtalanít”. Az új Magyarország már díjakkal (az elsőként őneki odaítélt Magyar Köztársaság Csillagrendjével, Kossuth-díjjal és egyebekkel) és főként művei hazai kiadásával fogadta távolban is hűséges fiát, aki megőrizte akcentusmentes beszéd- és íráskészségét, és akinek végre megadatott a találkozás a hazai olvasókkal. A Magyar Kultúra Napját nagyon szépen ünnepelték a káposztásmegyeri Babits Mihály Gimnáziumban. Ezek a gyerekek, ha még nem is olvastak talán sokat ennek a nagyformátumú kortársuknak szerteágazó műveiből, ezekből a szemelvényekből, ebből a kétórás találkozásból már megkapták azt az életre szóló élményt, amelyből nagyon sok kellene mind az irodalomtanításban, mind a hazafias nevelésben. Aztán majd, ha a fehér bajuszos, jellegzetes férfiarc visszanéz rájuk egy-egy kötet borítójáról, már az ismerősnek kijáró felismerő örömmel vehetik kézbe a régen született, vagy eztán világra jövő sorokat, gondolatokat további ismerkedésre, miközben elmondhatják: „én még személyesen találkozhattam Határ Győzővel...” Muzsay András Lebilincselő történetek A káposztásmegyeri presszócska asztalánál a három férfi jét szóróstul összedugva pusmogott. A fiatal pincérlány zelcdtére, mint akiket árum ütött meg, szétrebbentek. A zas sugdolózás mintegy fél óráig tartott, majd rendezté cechet és távoztak. A trió egy közelben parkoló Trabant! indult, amikor egyikük hirtelen szinte nyom nélkül elti Nem kell semmi paranormális jelenségre gondolni, az ennél sokkal egyszerűbb volt. Egy fedetlenül maradt csal nalejáró. Az addig csendesen viselkedő társaság hangos : daltnak közepette támogatta sérült társát a kocsihoz. A sí lés nem látszott túl komolynak, annak ellenére, hogy a fii férfi cipője néhány perc múlva tocsogott a vértől.A pánct zott pénzszállító furgon méltóságteljesen gördült az újp Profi áruház hátsó bejáratához. Miután a raktárajtó kinyi! 319-es járat emberei mindketten eltűntek a plafonig feli mozott áruk között. Pontos^ hollétüket csak a fiatal tanult nyok vihorászása jelezte. Álmukban sem gondolták, hog bejáratig minden lépésüket árgus szemekkel figyelték a g gyölegek árnyékában meghúzódó férfiak. Miután a raktár ajtaja becsukódott, a két leskelődő sze villanás alatt az autónál termett, és pár pillanat múlva rns Külső-Szilágyi úton robogtak a járgánnyal Dunakeszi i nyában. A vezető sűrűn tekingetett a visszapillantóba, senki nem volt a nyomában. Ez részben megnyugtató v viszont annyiban eltért a tervtől, hogy a Trabantnak már gén utol kellett volna érnie a menekülő pénzszállítót. Du keszi határában zötyögött a furgon, és sehol a sérült harr dik társ a menekülésre előkészített kétüteművel. A kocsi két utasa rövid tanakodás után úgy határozott, hí visszafordul lemaradt társáért. Persze, nem teljesen mennek visí csak a Káposztásmegyer két lakótelepét elválasztó kietlen téri tig. Ott a nyitott ajtajú trezorból rövid úton átpakolták a pénzest kokat egy sporttáskába, és a páncélkocsit magára hagyva gya indultak a Trabant keresésére. Az ily módon „biztonságba" hel zett pénzzel nem sokáig kellett bandukolniuk, pár száz méter m tétele után ráakadtak a keresett kocsira. Társukat - az est folyás szerzett sérülés következményeként - eléggé rossz bőrben talált Ez volt az oka annak is, hogy nem a megbeszélt módon hajtó pénzeskocsi után, hanem egy közelben levő utcában parkolt le. Végül begyömöszölték a pénzzel teli sporttáskát a Traba ba, majd maguk is elhelyezkedtek benne. Székely József és Varga Tibor törzsőrmesterek, a Trabant és a zsákmány Az elhagyott páncélautó.
