Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-16 / 4. szám
perces beszélgetés után a raktárból kilépve a két pénz- lító ember lába a földbe gyökerezett a látványtól. Ha osabban akarunk fogalmazni, akkor a látvány hiányától, tutőnak nyoma veszett, benne a több millió készpénzzel, zonna! jöjjenek a bevásárlóközpontba - hadarta egy fér- rmutatkozás gyanánt a kerületi kapitányság ügyeletesé- - Elvitték a kocsit, nagyon sok pénz volt benne - foly- . szinte levegővétel nélkül. Néhány kérdés után sikerült ázni, hogy miről is van szó. Pár perccel később nem volt olyan járőr, körzeti megbí- , illetve szolgálatos rendőr, aki ne értesült volna az ese- yről. káposztásmegyeri őrs épületében Dalmadi Péter törzs- :lós. Székely Józsefén Varga Tibor törzsőrmester éppen a ássál kapcsolatos feladataikat intézték, amikor érkezett a '.tás. Elvittek egy pénzszállító páncélautót, az ismeretlen elütök még a környéken lehetnek, aki gyanús személyeket igazoltassa őket - recsegte a rádió, zolgálati kocsi híján Dalmadi Péter ütött-kopott Ladájá- igrottak be a rendőrök, és indultak a pénzszállító keresé- . A Farkaserdő útról fordultak be a Homoktövis utcába, kor arra lettek figyelmesek, hogy három férfi egy na- bb táskát igyekszik betuszkolni egy kisebb autóba, majd ,uk is a kocsiba ülnek. Több se kellett a zsaruknak, kocsi- iái elállták az éppen indulni készülő Trabant útját, az utalt pedig igazoltatták. Ennek során kiderült, hogy P. >rgy és Ny. József rokonok, ugyanis sógorok. Mi több, alkozásukra nézve biztonsági őrök. Sz. Zoltán román álpolgár, de lakhelye szerint ő is óbudai. Az autó átvizsgá- kor a sofőr mögötti ülés alól előkerült a sporttáska. Az ig nyugodtan válaszolgató fiúkat elöntötte a veríték. A ár széthúzását követően kivillanó pénzeszsákok egyértel- 'é tették a békásmegyeri legények előtt a lebukás tényét. . három jómadár minden ellenkezés nélkül tűrte, hogy az isti zsaruk megbilincseljék őket. i kerületi kapitányságon kiderült, hogy a pénz. mind a 15 ió forint, hiánytalanul megvan, hiszen idejük sem lett ta arra, hogy elköltsék. A pénzeskocsi megfújásától a ;bukásig ha fél óra telhetett el. i BRFK vagyonvédelmi osztályának nyomozói fényt de- :tek arra is. hogyan sikerült ilyen egyszerűen elkötni egy célozott pénzszállító autót. örtént ugyanis, hogy P. György egészen decemberig an- a pénzszállító cégnél dolgozott gépkocsivezetőként, ilynek az autóját elvitték. Sőt éppen azzal a járgánnyal lékedéit, azon a járaton. Miután nagyon jól tudta, hogy a or ajtajának zárja nem működik, és emlékül megtartotta rmű pótkulcsait, nem volt nehéz dolguk. ‘ersze a sikeres lopáshoz más is hozzátartozott. Mégpe- az, hogy a járat emberei a kocsit őrizetlenül hagyták, ez- megszegve egy fontos munkaköri és biztonsági előírást. ’. György és társai több napon keresztül figyelték az autó '.gasát, és az első adandó alkalommal kihasználták a sza- rtalanságot. Ez persze semmit sem von le a káposztásmeri őrs három rendőrének bravúros teljesítményéből. Megjelent a ZSARU MAGAZIN-ban Kardos Antal tollából Fotó: Soós László Au %<iu@ suéjpj&yCi j)d5s©L»0 Itthon: ezüstérmesek Két pad közt a szék alá... Lehet, képtelenségnek tűnik, hogy a jégen sikló táncospárok látványa melegséget áraszt. Mégis, talán azért van így - sokak véleménye szerint is -, mert manapság számtalan ember életéből hiányzik a harmónia, a szépség. A,.kirakatban” persze - a lelátón vagy a képernyőn látva, kényelmesen hátradőlve a fotelban - más a jégtánc, mint az edzőcsamokban, áhol a kevésbé látványos, de igen kemény munka folyik. Az elmúlt héten két reményteljes újpesti fiatal, Szíjgyártó Bianka és Tóth Szilárd edzésére látogattunk, hogy velük és edzőjükkel, Remport Gabriellával szót váltsunk lehetőségeikről. A magántanulóként első gimnáziumba járó Szíjgyártó Bianka és az idén diplomázó Tóth Szilárd kettőse tavaly februárban alakult. A közgázra járó partner azelőtt Berkes Enikővel korcsolyázott, akivel magyar bajnokságot is nyert, három Eu- rópa-bajnokságon és téli olimpián is indultak. A szétválás minkéntjéről, hiszen az már a múlté, nem sokat kutakodom, ezért is csak annyi a válasz, hogy: nem bizonyult tökéletesnek - ami e sportban elengedhetetlen - az emberi összhang. Az, hogy mennyiben volt sikeres a váltás, tulajdonképpen már eldőlt, veszem ki Remport Gabriella edző szavaiból - aki nem csak a szakberkekben, de a nagyközönség előtt is jól ismert, hiszen ki felejtette volna el a Remport-Nagy kettőst, akik többszörös magyar bajnokok és a hazaikon kívül évekig számos rangos világversenyen vettek részt. Az edző ugyanis szép karriert jósol az egy éve együtt versenyző párosnak. Igaz, a siker tengernyi tényező függvénye, mégis a tehetség, az akarat, a szorgalom, ami jelen esetben természetesen megvan, döntő tényező, azaz manapság van még egy, de erről majd később... Ha a két újpesti fiatal nem is egy „súlycsoportban” folytatja tanulmányait, mindkettőjüknek a tanulmányi év befejezése, illetve a diplomához jutás kell, hogy legyen az egyik céljuk. S ez nem is lehet olyan egyszerű, mert ahhoz, hogy a sportban is állják a versenyt, napi - minimum - öt órát kell edzeniük. Állandó készenlétben az egymást követő versenyekre treníroznak. A legutóbbi válogatóverseny első fordulójában a második helyezést érték el, a másodikon már javítottak, az egyik kötelező táncot meg is nyerték. Most a világbajnokságon való szereplés reménye kecsegteti őket, de ha az immár második helyen álló magyar jégtáncos pár, a Szíjgyártó-Tóth kettős mégsem jutna most ki, akkor sem csüggednének. A jövő szezonban egyelőre itthon szeremének a dobogó legmagasabb fokára jutni. USA, Olaszország, északi szomszédainknál Zólyom, Kassa mind egy-egy edzőtáborozás állomásai, ahol az elmúlt évben jártak. Az edző szavaival: a költségeket százezrekben számolják. A pályabérlet óránként hat-nyolc ezer forint, akkor még a ruhák, a közlekedés és a többi... hatalmas anyagi terhet rónak a családokra. Sajnos a pénz az, ami a tehetségen kívül úgy tűnik, egyre inkább döntő súllyal nyom a latba. Pedig igen nagy baj lenne, ha kárba veszne a tehetség, a rengeteg munka, mert a jégre lépő fiatalok nemcsak önmaguknak, szüleiknek, szőkébb pátriájuknak, hanem hazájuknak is szereznének, s reményeink szerint a jövőben szereznek is, majd dicsőséget.-dek ;. .Nem tévedés a fenti cím, hiszen padot igen, de hozzá tartozó széket nem kaptak ajándékba a Pécsi Sebestyén Általános Iskola 1. e osztályos tanulói. Ismerik a kisdiákok is azt a mondást, hogy ajándék lónak... - ugye tetszenek tudni folytami - ne nézd a fogát, de ezt a méregfogat nehéz volt nem észrevenni. Történt ugyanis - hogy ne csak közmondásokat, hanem tényeket is idézzünk hogy az újpesti telephelyű Iskolabútor- és Sportszergyár, azaz új nevén az Első Magyar Építési és Befektetési Rt. elnök-vezérigazgatója, Berényi János az önkormányzatnál járva Hock Zoltán alpolgármester úrnak felajánlotta: szívesen adna egy osztálynyi berendezést, ha sikerül helyet találni valamelyik iskolában. Tennék ezt a további kapcsolatépítés első lépéseként, és a reklám kedvéért. Fogadókészség sok helyütt lett volna, a választás pedig - mint a fentiekből kiderült - a Pécsi Sebestyén iskolára esett. Ám 24 órával az ajándékot „beiktató” kis osztályünnepély előtt derült ki: a teljes osztályberendezés mint fogalom alatt, ajándékot tevő és fogadó mást és mást értett. Berényi úr 14 tanulóasztalt - melynek értéke Az ünnepség résztvevői: néhányan az 1. e osztály tanulói közül, továbbá (balról jobbra), dr. Locsmándi Miklós- né iskolaigazgató, Hock Zoltán kulturális alpolgármester, Takács Ervinné osztályfőnök, Merczel András, az ÚKTV főszerkesztője (felvételkészítés közben), valamint Berényi János, az ajándékot átadó elnök-vezérigazgató. 140 ezer forint - szállíttatott a helyszínre, az önkormányzat és az iskola pedig - úgy vélte: a gyerekeknek nem a pádon kell ülniük, hanem a pad mögött - székeken. De az utóbbi hiányzott a készletből. A kicsik tehát nemcsak tiszteletből fogadták állva február 8-án a kedves vendégeket, majd fuvolaszóval, versikével űzték el a felnőttek szívére korábban települt haragot. Hock Zoltán alpolgármester úr megígérte: az önkormányzat beszerzi a székeket, az adományozó is megígérte, visszatérve a gyárba utánanéz, mit is tehet és mennyiért. így esett, hogy az 1. e gyermekei a csütörtöki, pénteki tanítási órákat az ebédlőben töltötték. Lévén zenetagozatosok, lábukkal kalimpálva „zenéltek” a magas székeken. Saját bőrükön érezték: a jó szándék kevés, több kell... A székeket azóta megrendelte az önkormányzat... Új közmondással lettek gazdagabbak a gyerekek: „minden jó, ha jó a vége...’’ Ehhez nem fér semmi kétség... Bangha Katalin
