Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-07-20 / 15. szám

A „MÁSIK” BUDAPEST Kiállítás a főváros elő(d)városairól Ha egy magyar film bizonyos jelenetéhez a rendezőnek bármikor bálteremre vagy kastély­enteriőrre volt szüksége, közel hét évtizede ugyanaz volt a recept: a forgatócsoport en­gedélyt kért a fővárostól és hosszabb-rövi- debb időre kiürítették a Szabó Ervin Könyvtár központi épületét. A mozivásznon egyetlen könyvespolc sem zavarta a képet, s a nézők álmodozva nézhették a Wenckheim-palota neobarokk, illetve rokokó stukkóit és bútorait. A Meinig Artúr által 1887-ben tervezett épületet a Wenckheim családtól 1926-ban vásárolta meg Budapest önkormányzata a Fővárosi Könyvtár számára. (Az intézmény 1946-ban vette fel első igazgatója: Szabó Er­vin nevét.) A palota elegáns lépcsőházában időről időre a könyvtár ritkaságaiból rendez­nek kiállítást, a belvárosban időzőnek ide mindig érdemes benéznie. A legfrissebb összeállítás azonban éppen azokról, azokhoz szól, akik a „város peremén” élnek. A „másik" Budapest című kiállítás elsősorban a helytör­ténet, a várostörténet és a főváros múltja iránt érdeklődő olvasóknak-látogatóknak kí­nál érdekességeket. A Budapest Gyűjtemény munkatársai által - korabeli újságokból, könyvekből, plakátok­ból, nyomtatványokból és fotókból - szer­kesztett tárlat a főváros azon kerületeinek múltját illusztrálja, amelyek mára sorszámmal tagozódtak a kétmilliós metropolisba, egykor azonban független, önálló települések voltak. Közéjük tartozik a mai IV. kerület, azaz Új­pestis. 1950-ben - a „szocialista várospolitika"je­gyében - Budapesthez csatolták a fővárost körülvevő falvakat és városokat” - írja a kiál­lítás kísérőszövege. „Nagy-Budapest létreho­zásával e települések nemcsak önállóságu­kat veszítették el, hanem sajátos, egyéni ar­culatukat is. így lett a csendes nyaralótelepek és a lüktető iparvárosok sokszínű világából egy homogén, lakótelepekkel tűzdelt perem­kerületi zóna.” A tárlat - amely válogatás egy előkészületben lévő könyv anyagából - elő­ször vállalkozik arra, hogy bemutassa az el­temetett „másik" Budapest egykori világát, a kerületi helytörténeti múzeumok és a Buda­pest Gyűjtemény anyagainak felhasználásá­val. Akár az olimpiai játékok megnyitóján, ezen az elegáns lépcsőházi „felvonuláson” is egymás után felsorakoztak a „versenyzők”. Betűrendben az élen az Albert főherceg által alapított, többségében németeklakta Albert­falva áll. Mögötte Óbuda északi határvárosa, a szőlőiről híres Békásmegyer következik, majd a bor- és pezsgőgyárairól híres Savo- ya/'-birtok: Promontor, azaz Budafok. Ezt a présházak és nyári villák kedvelt vidéke: Bu- datétény követi, a Duna innenső oldalán pe­dig Cinkota, ahol a Képes Krónika szerint már a 11. században hercegi udvarház állt. Csepelen hajdan Mátyás király vadászgatott és Beatrix építtetett palotát. A kispesti We- ker/e-telepet - a századelő emberléptékű la­kótelepét - napjainkban a „világörökség ré­széinek kívánják nyilváníttatni. A sorban a millennium korszakának legszebb Pest kör­nyéki nyaralótelepe: Mátyásföld következik, utána pedig a kastélymúzeumáról ismert Nagytétény látható. Pesthidegkút egykor a ki­rályi trombitások lakhelye volt. Pestszenter- zsébet 1870-ben két településből egyesült: az Erzsébet királyné tiszteletére elnevezett Erzsébetfalvából s a szomszédos Kossuthfal- vábói. (Lakói jól megfértek egymással). Pest- szentimre valaha munkástelepnek épült, amely a Tanácsköztársaság idején Marxfal- vára változtatta nevét. Egykor vadaspark te­rült el el Pestszentlőrinc helyén, a település birtokosa a 18. században Ferihegy névadó­ja: Mayerffy Ferenc volt. Vasutasok, postá­sok és értelmiségiek lakták a századfordulón alapított Pestújhelyei, Rákoscsabán pedig ebben az időben igen jelentős ipartestület működött. Az 1920-as, ‘30-as években első­sorban közalkalmazottak éltek Rákoshegyen, a középkorban alapított Rákoskeresztúr azonban a Podmaniczky-csaiáó birtokaként élte fénykorát. Rákosliget századunk első év­tizedében, a Munkás Biztosító Pénztár kez­deményezésére Munkásotthon-lakótelep né­ven jött létre. Rákospalota - a pestiek kedvelt nyaraló- és kirándulóhelye - bolgárkertésze­teiről vált híressé. A képzeletbeli felvonulá­son Rákosszentmihály van soron, amely Puszta szén tmihálykéni szerepelt a korábbi térképeken és az 1880-as évtizedben a Jó­zsef főherceg-telepnek köszönhette felvirág­zását. Sashalmon Ehmann Viktor vendéglős bérelte a „Cinkotai Nagyicce” fogadót, s ő volt az is, aki lecsapoltatta a környék mocsa­rait. Soroksár a 18. század legnagyobb Pest környéki falva volt, mesteremberei közül a kádárok, kötélverők és molnárok tettek szert országos hírnévre. A felvonulást - amelynek résztvevőit itt be­tűrendbe szedtük, a kiállításon azonban a te­lepülések topográfiai csoportosításban látha­tók - Újpest zárja. „Névjegyén” - azaz a tab­lón jelzésszerűen látható minden jellegzetes­ség, ami a város képéhez és hangulatához tartozott. Egy 1934-ben készült megsárgult fotón boldogan néznek szembe a fényképe­zőgéppel a fauszoda fürdőzői az újpesti öböl­ben. Látható az UTE-stadion 1920-ból, s egy fénykép az Árpád és az István út keresztező­déséről, amelyen a forgalom csaknem akkora mint manapság, és egy másik, amely a kikö­tőben készült. Megőrizték az Egyesült Izzó és Villamossági Rt. egykori fejléces levélpa­pírját, a Tungsram szecessziós plakátjait, szórólapjait, az ipartestület évkönyvét és né­hány folyóiratot. A dokumentumokból elénk tárul a kedvező fekvésű település városias jellege. Gazdagon illusztrált az az időszak - 1920-as évek közepe -, amikor a Újpest Ma­gyarország hetedik legnépesebb városa volt. A „másik" Budapest című időszaki kiállítás szeptember közepéig látható a Fővárosi Sza­bó Ervin Könyvtár központi épületében, a Vili. kerületi, Szabó Ervin tér 1. szám alatt. Nyitvatartási idő: szerda kivételével hétköz­nap 9-től 21 óráig, szombaton és vasárnap 9 és 13 óra között. Rojkó Annamária Többgyermekes édesanyák figyelmébe! A Honvédelmi Miniszter, illetve a Belügyminisz­ter erkölcsi és anyagi elismerésben részesíti azokat az édesanyákat, akiknek öt vagy több gyermekük teljesített katonai szolgálatot. Az elismerésre, a területileg illetékes önkor­mányzattal egyetértésben, a Hadkiegészítő Pa­rancsnokság terjeszti fel az édesanyákat. Kritérium, hogy öt fiúgyermek rendelkezzen legalább hathónapos sorkatonai szolgálattal. Az ennél rövidebb szolgálati időt csak abban az esetben lehet figyelembe venni, ha sorkatonai szolgálat félbeszakítására honvédelmi kötele­zettség teljesítésével összefüggő baleset, be­tegség miatt került sor. Kérjük mindazon édesanyákat, akik a fenti követelményeknek megfelelnek, jelentkezzenek a helyi önkormányzat katonai főelőadójánál (Újpesti Polgármesteri Hivatal: Szűcs Mariann, fszt. 13., tel.: 169-3333/292), vagy a Hadkiegé­szítő Parancsnokság ügyfélszolgálatán (1026 Bp., Pasaréti út 84., telefon: 176-1448). Vészhelyzet Szerda délután, feszült csönd telepedik a mű­tőre. A súlyosan sérült beteg körül négyen-öten serénykednek némán. A doktorok bemosakodva várják a műtét kezdetét. Gumikesztyűk csattan­nak a vékony ujjakon. Műszerek zörögnek. Sza­vak helyett most csak a szemek beszélnek. Kezdhetjük! - hangzik tompán a maszk mögül. Vérnyomás? - kérdezi Márk doktor. Rendben! - válaszol kurtán valaki. Életfunkciók? Szintén rendben! - folytatódik tovább a rövid párbeszéd. Márk doktor kezében tű. Körülnéz. Keze látható­an reszket. Orra alatt még dünnyög valamit. Lát­szik, most eleveníti fel a nem is oly régen tanulta­kat. Szúr és ölt egyet. Majd újabb nekikészülő- dés. Másodszor sem hibázik. Gondosan szúr. Pontosan. Oda az előbbi mellé. Arcán a fáradság látható jelei, de büszkén néz körül. Szép munka!- bólintanak elismerően a többiek. Majd én folyta­tom! - szól halkan, de kissé türelmetlenül a mel­lette álló. Rövid helycsere után újabb kéz bíbelő­dik a betegen. Megfontoltan szúr és ölt. Ő sem téveszti el a varrást. Homlokáról mintha izzad- ságcseppek görögnének alá. Törlést kér. Lassan nyílik az ajtó. Anyúúú! - harsan az alig ötéves Márk doktor hangja. Feledve varró­tűt, beteget és minden orvosi felelősséget, szin­te repül a most érkező felé. Gergő doktor, aki hosszú percek óta csak erre a pillanatra várt, más alkalmas kézbeli híján bokszkesztyűt húz aprócska kezeire és boldogan lép a műtőasztal mellé a megüresedett helyre. Ki játszik ilyet...?- szökdécselnek körbe ekkor a kicsinyke lányok, s hamarosan a Maci óvoda „pocakos hatos” kis­csoportjának babaszoba-műtőjében már csak egy félig felvart fejű Miki Egér marad kiterítve a játék vasalódeszkán. Türelemmel vár. Várja a jövő szerdát, hiszen kedden újból lesz Vészhely­zet - a televízióban. Varga Ibolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom