Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-12-22 / 26. szám

ÚJPEST ÚJRA A KÖZMEGHALLGATÁSRÓL több millió forintot költött ar­ra, hogy egységes legyen a jel­szolgáltatás, és az optikai kábel se­gítségével mindkét városrész élvezze a kábeltele­víziózás előnyeit. Szempont volt: a magyar nyelvű adásokat biztosítsuk az újpestieknek, s mivel a helyi tv nemcsak anyanyelvűnkön szól, hanem rólunk is szól, minél több nézőnek juttassuk el. Az év elején megalakult Káposztásmegyeri Településrészi Önkor­mányzat tevékenysége is egyre több témát jelent. Mivel a 2 szerkesztőség „történelmi” kategóriát is jelent, létrehozásuk között fél évtized telt el, más­más technikai szinten állnak. Az ÚKTV úgynevezett VHS, az Óceán Tv SVHS rendszerben ad. Az egyi­kük „felszámolásával” nem nőne, hanem csökkenne a technika. A két szerkesztőség 21 millió forintos önkor­mányzati támogatással működik, ez a város költség- vetésének - mi tagadás - jelentéktelen hányada. Ezért a néző hétfőn, kedden, csütörtökön városi mű­sort kap és fdmeket, a többi napokon - a hétvégek kivételével, ismétlést. Magas a „képújság” nézettsé­ge, jogos igényt elégítenek ki a hirdetésfelvétellel. Ami az átfedésekre vonatkozik: nincs olyan téma, amelyet ugyanúgy, egyformán dolgoznának fel. Mint ahogyan különbözőek a szerkesztési elvek is. A napilapokban, a Magyar Televízió adásaiban ugyanazt a témát többféle módon dolgozzák fel. Go­dó András úr észrevételét akár úgy is értelmezhet­nénk: elég egy napilap és egy televíziós csatorna, hi­szen elkerülhetetlenek az „átfedések”. Csakhogy ez nem a demokrácia, a szólás- és sajtószabadság esz­méje és követelménye. Ezért sem értettem egyet már a közmeghallgatá­son sem Godó András úrral. b) Az. Újpest című lap tevékenységével kapcsolatban érkezett beadványt László Ferenc úr (IV., Zichy Mihály u. 1. szám) alatti lakos jutta el. Idézem: „Első pontban először egy közérdekű javaslatról szólok. Ez pedig nem más. mint a helyi sajtószabad­ság kérdésköre, amely éppen úgy vonatkozik az Új­pest újságra, mint az újpesti kábeltelevízókra. Az Újpest újsággal kapcsolatban sajnálatos mó­don meg kell jegyeznem azon kritikai véleményemet, hogy a lap túlpolitizált, melynek során még a közis­mert napilapok színvonalatlan cikkeit is túlszárnyal­ja. A T. Szerkesztőség talán nem veszi sértésnek, de - kénytelen vagyok megjegyezni a felelős szerkesztő részéről megnyilvánuló cenzúrát. A sajtócenzúrával szemben azonban tudvalévőén már Petőfi Sándor is fellépett a maga korában. Természetesen nem az el­len van kifogásom, hogy ebben a sajtótermékben megjelenhessen bárkinek a személyiségi jogait sértő állítás vagy más ízléstelen írás. de feltétlenül kívá­natosnak tartanám, hogy nem egyetlen személy személyes önkényétől függjön az, hogy valamely lapszámban milyen írás jelenhet meg, és milyen nem. Konkrét javaslatom erre vonatkozóan az, hogy az ..Olvasók írják" rovatban megjelenésre bekül­dött írásokat szakértőkből álló, társadalmilag idő­szakosan megválasztott - politikai pártoktól függet­len -, minimum háromtagú etikai bizottság vizsgálja meg, és ugyanez a bizottság döntsön a megjelenés­ről is. Ennek a bizottságnak joga lenne az is, hogy esetleges egyéni panaszok hitelességét ellenőrizhes­se a nyilvánosságra hozás előtt. Tisztelt képviselő- testület! Mielőtt elvetnék javaslatomat gondoljanak vissza arra, hogy a „Mit üzen a Rádió’ című adás­ban mennyi jogtalanság került orvosiára a nyilvá­nosság ereje által. Véleményem szerint csak az olyan hatalom lehet hosszú távon életképes, amely szembe tud nézni saját hibáival, és nem igyekszik el­fojtani azokat" László Ferenc úr nem kevesebben állít tehát, minthogy- a lap túlpolitizált,- a felelős szerkesztő cenzúráz (nem szerkeszt), és végkövetkeztetésként a javaslata: az „Olvasóink írják” rovatot etikai bizottság vizsgálja meg (vagy cenzúrázza?!), s példát nem az írott sajtóból, hanem az elektronikus médiából „emel” át - ráadásul több év távlatából. A cenzúra és a szerkesztés fogalmak, bár a sajtó­termékek területén alkalmazott kifejezések, mást és mást jelentenek. A cenzúra a nyomtatásra szánt irodalmi, művé­szeti film stb. művek előzetes (néha utólagos) politi­kai szempontú felülvizsgálatát jelenti. Az Újpest nem politikai kétheti lap, hanem közszolgálati mé­dia, híreket, információkat juttat el a polgárokhoz. A felelős szerkesztő (már e titulusban is szó szerint benne van) felelős az abban közreadottak tartalmá­ért, a feldolgozás módjáért. Egyedül, egy személy­ben. Mert dönteni valakinek csak kell, márcsak azért is, hogy a lap minden második hét csütörtökjén meg­jelenjen. A szerkesztő a saját ízléséből, lelkesedéséből és belátásából merítve szerkeszt, nem pedig azokra az észrevételekre vagy feltételezésekre támaszkodva, hogy mások mit szeretnének olvasni. (Ez utóbbi leg­feljebb a témakiválasztást - ami egyébként szerkesz­tési elv is jelentheti.) Úgy is mondhatnám: a szer­kesztőnek kreatív vezetői döntéseket kell hoznia. Mint az élet egyéb más területén is kell hogy szüles­senek döntések. A szerkesztő felel az általa kiválasztott témák mi­nőségéért, biztosnak kell lennie abban, hogy riporte­rei több forrást is megkeresnek, a kapott válaszokat ellenőrzik, a szerkesztő részéről bátorság kell példá­ul ahhoz, hogy egy jó cikket további ellenőrzés cél­jából visszatartson, és nagy lelkierőre, ha más sajtó­termékben jelenik meg a téma először. Az ilyen dön­tés, figyelembe véve a határidők szorítását, igen gyors mérlegelést igényel. Ezért tartom helyesnek, hogy a felelős szerkesztő dönt. Ez a dolga. És szerkeszt. Az is a dolga. A lap túlpolitizált... - állítja László úr, bár nem indokol. Talán arra gondol: a „Képviselők írják” ro­vatban (1966-ban ez ideig hét írás jelent meg) ön- kormányzati képviselők adják közre írásaikat? A ro­vat bevezető soraiból kiderül: nem szerkesztői meg­rendelésre születnek az írások, hanem önként írják a szerzők, akik valóban pártok, egyesületek tagjai. Ami a stílusukat illeti: bizony az írásbeli megméret­tetés szigorúbb mint az élőszavas... Ami a „szakértőkből álló”, társadalmilag idősza­kosan megválasztott - politikai pártoktól független - minimum háromtagú etikai bizottság felállását illeti, az Olvasóink írják rovat felett: az önkormányzati lapnál eme szerkesztőbizottság felállítása szükségte­len. Márcsak azért is, mert amit László úr említ: megvalósíthatatlan. Olyan szakértőt, akit társadalmi­lag időszakosan választanak, pártoktól független, rá­adásul etikai bizottsági jelölésre alkalmas lenne, s a panaszok hitelességét ellenőrizhesse, ki jelöljön? Egyáltalán van ilyen ember? A helyi lap feladata nem az oknyomozó, nem a tényfeltáró újságírás. A sajtószabadság mint foga­lom „oda-vissza járó” jelenség. Jelent cenzúramen­tességet, a lapgazda döntését: bulvárlapot, politikai lapot, helyi lapot stb. alapítson, s jelzi egyúttal az ol­vasó szabadságát: milyen lapot vegyen vagy egyálta­lán olvasson? A lapgazda (az önkormányzat) önkormányzati la­pot alapított. Etikai bizottság nélkül, felelős szer­kesztővel, és biztosítja a megjelenés feltételeit. Hűen a sajtószabadság nemcsak eszményéhez, hanem új­pesti gyakorlatához is. Összefoglalva: Tisztelt Közművelődési, Oktatási Bizottság! Szíves tájékoztatásukra jelzem, hogy az 1996. évi I. törvény (a rádiózásról és a televíziózásról) nem ad feladatot a helyi televíziók tevékenységét illetően, hiszen országos szabályozást, elveket rögzít. A tör­vény hatálya pedig nem terjed ki az írott sajtóra. Törvényi kötelezettségünk most nincs tehát egy új szabályozásra, s vélhetően évekig nem is lesz. A fenti előterjesztés készítésekor egy újságíró, ne­vezetesen Herman Melvitte véleménye jutott eszem­be. „Az igazságnak az okozza a legnagyobb kárt, hogy az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy pilla­natnyi érzéseiket vagy véleményüket egyetemes ér­vényűként kezeljék.. Ez a mondás a médiaetika tananyaga a magyar új­ságíró-iskolán. Mondanivalója számomra azt jelenti, két polgár felvetése nem törvényszerűen jelenti azt, hogy van médiaügy. Tapasztalati tény, hogy a helyi médiákat nemcsak igénylik, hanem szeretik is a pol­gárok. A helyi hír napjainkban igen értékes. S bár le­het, hogy áldozni kellene több millió forintot egy újabb közvélemény-kutatásra, érjék be azzal: két év­vel ezelőtti közvélemény-kutatásunk adatai alapján az újpestiek a helyi információ 85 százalékát az Új­pest című lapból, illetve a kábeltelevíziókból merí­tik. És az csak a helyi médiák jó ízlésén múlik, hogy a munkájukat dicsérő leveleket, telefonhívásokat nem teszik közzé! Panaszos levél legfeljebb az önkor­mányzat tevékenységét illetően érkezik hozzájuk. De mint mondják: egyre csökkenő számban. Ezeket to­vábbítják is a városvezetők felé. A róluk alkotott kép­hez, a polgárbarát, nyitott önkormányzathoz a nyilvá­nosság eszközeivel járulnak hozzá. S ez nem kevés! Hock Zoltán alpolgármester Határozati javaslat: a Közművelődési, Oktatási Bi­zottság, elfogadva az előterjesztést, úgy határoz, hogy a közmeghallgatáson a két állampolgár által felvetettek nem megalapozottak, ezért intézkedést nem igényelnek. Felkérik a polgármestert, hogy az illetékes alpolgármesteren keresztül, döntésükről a két kérdésfeltevőt tájékoztassák. 67/1996. (09.17.) KOB-határozat A Közművelődési, Oktatási Bizottság az előter­jesztésben foglaltakat tudomásul veszi, cs egyben felkéri a polgármestert, hogy az illetékes alpol­gármester útján tájékoztassa László Ferenc Bp. IV., Zichy M. u. 1. és Godó András Bp. IV., Nyár u. 71. szám alatti lakosokat a bizottság döntéséről. Szavazás eredménye: 10 igen. (Folytatás a 14. oldalon.)-13

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom