Újpest, 1996 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1996-12-22 / 26. szám

ÚJPEST Babits Mihály Gimnázium Sikeres esztendők... Beszélgetés dr. Kövesdi István igazgatóval És akinek szép a lelkében az ének, az hallja mások énekét is szépnek... Babits Mihálytól kölcsönzött sorok a költőről elnevezett újpesti középiskola kiadványainak, meghívóinak vissza-visszatérő mottója. Nemcsak azért, mert egyfelől megunhatatlanul szép gondolat, másrészt örök életű bölcsesség megfogalmazását jelzi, hanem egyszersmind az intézményben dolgozók hitvallását is közvetíti. A Babits Mihály Gimnáziumban ősszel immár a tizedik tanévet kezdték, ami egy új iskola életében mérföldkőnyi jelentőséggel bír. Az évfordulóra kiadott évkönyvükből, amely összefoglalja az eltelt évtizedet, kitűnik: voltak, akik úgy vélték: a gimnázium pusztán a káposztásmegyeri lakótelepre költöző több ezer család gyermekének jelent majd továbbtanulási lehetőséget. Azok, akik az intézmény létrejöttét közelről és cselekvőén kísérték végig, érezték, és remélték: ez az iskola több lesz annál, hogy csak ezt a feladatot töltse be, más lesz mint a többi, híre túlnő Újpest határain... Dr. Kövesdi István, a Babits Gimnázium jelenle­gi igazgatója tíz esztendőből kilencet töltött itt. Beszélgetésünk elején úgy fogalmaz: a diákok négy vagy nyolc évet töltenek itt, lényeges, mi­lyen szellemiséget kínál, személyiségformáló erejénél fogva milyen értékeket közvetít, s egyúttal milyen értékrendet vár el diákjaitól és tanáraitól a középiskola. A tanár és a diák e két főszereplő kapcsolata beszélgetésünk vezérfo­nala volt... • Milyen is a Babits Mihály Gimnázium szel­lemisége?- Nehéz, talán nem is lehet erre egy mondat­ban felelni. Szeretnénk, ha diákjaink a világra nyitott, a dolgokat reálisan értékelő, azokról vé­leményt alkotó, a közösség szabályait tudato­san elfogadó személyiségekké válnának. Elvár­juk, hogy diákjaink igényesek legyenek önma­gukkal és környezetükkel szemben. Kívülről nézve csupán külsőségnek tűnik, de távolról sem pusztán az, hogy nálunk, a mi középisko­lánkban kötelező például a köpenyviselés, ün­nepségeinken a matrózblúz viselete. Vagy hogy egy másik példát említsek: a testnevelésórát minden alkalommal zuhanyozásnak kell követ­nie. Hiszem, a tanórákon és azokon kívül szer­zett ismeretek mellett az itt elmondottaknak is van személyiségformáló szerepe. Tanulmányozva több évre visszamenően a képzési lehetőséget, úgy tűnik, változatlan, amit a négy évfolyamos és a szerkezetváltást követve a nyolcosztályos képzés során évek óta kínálnak...- Az alapok, vagy úgy mondhatnám: a keretek valóban változatlanok. Erre igyekszünk korszerű ismereteket „rárakni’'. Tudatos elhatározásunk, 8 «_«— hogy kínálatunkon lényegesen nem változtatunk. Úgy vélem, egy középfokú oktatási intézménynek egyfajta stabilitásra kell törekednie. Ennek kialakí­tása 5-6 éves munka eredményeként válik látha­tóvá. Ott, ahol 2-3 évenként változtatják az oktatási kínálatot, ad hoc jellegűvé válik a csalá­dok iskolaválasztása, nem ismerhetik meg a kíná­latot, nem tehetnek szert információra a képzés eredményességéről sem. Ugyanakkor igen ve­szélyesnek ítélem meg országos szinten is sok középiskola ama gyakorlatát, hogy nem kínál, nem kínálnak általános tantervű képzést, hanem csak tagozatos osztályt indítanak. Manapság, amikor a pályaválasztási kényszer előretolódik, ugyanakkor 14 évesen a továbbtanuló diákok többsége nem tudományokhoz, tantárgyakhoz ra­gaszkodik, hanem sokszor egy pedagógus sze­mélyisége, vonzereje motiválja a pályaorientáció első lépését, a túl korai szakmai specializálódás a későbbiek során leszűkítheti a pályaválasztást, hi­szen például a 13 évesen a biológia tagozatra fel­vett gyerek, ha később inkább jogász szeretne lenni, ennek eléréséhez az intenzív, magas óra­számú biológia miatt jóval nagyobb munkát kell végeznie. Ezért indítunk mi következetesen, az el­ső tanévtől kezdve általános tantervű osztályt. Amely pont az előbbiek miatt nem tűnhet - és a 62 százalékos felvételi arányunk is ezt igazolja - „másodrendű” képzésnek a tagozatoshoz képest. • Hagyományos tagozata a „Babitsnak" az angol, de emellett tanulhatnak németet, japánt, franciát, spanyolt, latint és oroszt is. Milyen eredménnyel?- Angolból kezdő és haladó az a szint, amelyre jelentkeznek tanulóink, a többi nyelvből kezdő szintet választhatnak diákjaink. Mi úgy fogalmaztuk meg, hogy a nyelvtanulás kevesek számára cél, tanulóink döntő többsége számára eszköz. Hiszem, az idegen nyelv tudása a mai kor követelménye. Épp az évkönyvünkben tet­tük közzé azt az elemzést, amely szerint az 1986-ban érettségizett tanulóink 16,4 százalé­ka, az 1995-ben érettségizetteknek már 73 szá­zaléka tett nyelvvizsgát. Ez tanulóink és tanára­ink dicsérete és elismerése egyben. • Újpesten a Babits Gimnáziumban honoso­dott meg a nyolcosztályos gimnáziumi képzés. Miért kezdeményezték önök a szerkezetváltást?- A gondolat szinte az első tanévtől foglalkoz­tatott bennünket, de 1987-től egyre inkább úgy éreztük, meg kell próbálnunk. Ebben az idő­szakban gimnáziumunkban tízszeres túljelent­kezés volt, nem volt beiskolázási gondunk, és sietve hozzáteszem, ma sincs. Tehát nem a „fel­töltés” érdekében tettük. A tantestületben tanító tanáraink többségének volt általános iskolai gya­korlata, kollégáim jól ismerték az általános isko­lákat, tudtuk és tapasztaltuk, a nyolcadik év má­sodik félévében a beiskolázás eredményeinek ismeretében az általános iskolában már nehe­zen motiválhatók a tanulók, és mivel hozzánk sok iskolából érkeztek a diákok, akiknek előis­mereteik jelentősen eltértek, így számukra a gimnázium első féléve a szintre hozás időszaka volt. Ekkor kevesebb új anyagot tudtak elsajátí­tani diákjaink. Véleményem szerint ez a tanulók legfogékonyabb életkorában kieső, vagy kisebb intenzitású időszak nyerhető meg a nyolcosztá­lyos képzés során, nem beszélve arról, hogy az egy tanár által tanított nyolcéves tananyag ala­posabb, alkalmazásképesebb tudást biztosíthat. A tantárgyak tanterveiben kiiktatható ismétlődé­sekkel felszabadított idő gyakorlásra fordítható, ami alaposabb alapkészségeket biztosíthat. Nem ellentmondás, hogy egy olyan gimná­ziumban, ahová most is csak többszörös túlje­lentkezéssel számolva, felvételi vizsgával lehet bejutni, meg kell birkózni a felzárkóztatással?- Ahhoz, hogy egy osztályközösség, egy ta­nuló a lehető legtöbbet „adja ki" magából, azo­nos alapok kellenek, és azonos előismeretek, így a felzárkóztatás alatt elsősorban az azonos szempontok szerinti tananyag átrendezést és nem meglévő ismeretbeni hiányosságokat kell érteni. Az idő során azonban ismét megindul egy differenciálódás a képesség és az elvégzett munka arányában, kiderül, ki az igazán tehetsé­ges, s ki a szorgalmas diák. • A Babits Gimnáziumban a négy- és a nyolcosztályos képzés egymás mellett él. A je­lek, az eredmények alapján sikerrel...- Igen, csak így együtt létezve tudom elkép­zelni a két képzési formát. De szeretném elmon­dani: a 8 osztályos gimnázium létrejötte nagy.ki- hívást és ennélfogva nagyobb felelősséget is je­lent, hiszen egy szárnyaló gyermekközösség­ben a pedagógusnak meg kell találnia azt az op­timális terhelést, ami a jó adottságú, tanulni sze­rető gyermek igényeihez mérhető, ugyanakkor nem jelent megterhelést a többieknek sem. S akkor még nem szóltam a tanárok igénybevéte­léről, arról, hogy milyen hallatlan többletmunkát jelent a két korosztály óráira való felkészülés, az örökös módszertani megújulás, arról, milyen ne­hézséget jelent, hogy az egyetemi szintű negye­dik gimnázium fakultáció után kell változatos módszerekkel tanítani a kicsiknél, hogy minden­ből kettő van: ünnepségeink, rendezvényeink száma duplájára nőtt, hiszen nem minden ren­dezvényt tarthatunk meg egyformán. • A szülők között tapasztalható: a negyedik osztály után 8 osztályos gimnáziumba akarják írat­ni jól tanuló gyermeküket. Mondván: aki „ad magá­ra”, követi a divatot... Hogyan vélekedik erről? (Folytatás a 9. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom