Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1995-10-14 / 21. szám

Segítő szeretet Andi Mária újpesti lány volt, szülei még itt a pia­con árulták a zöldséget. Aztán belépett az éle­tébe egy holland kapcsolat, egy szerelem, és ő vagy húsz évvel ezelőtt férjhez ment Hollandiá­ba. Ma úgy hívják: Maria Arts. Újpestet azért nem fejeltette el, sőt amikor tehette haza is láto­gatott. Talán két-három évvel ezelőtt a Temp­lom utcában sétálgatva felfigyelt a Vöröskereszt apró helyiségére, ahol rászoruló emberek válo­gattak a használt ruhákból, és ekkor valami kör­vonalazódni kezdett a lelkében. Kapcsolatot te­remtett a segélyszervezet helyi aktivistáival, kérdezett, tájékozódott, majd hazautazott Hol­landiába. Ez volt a kezdete annak a máig is tartó baráti és segítségnyújtási kapcsolatrendszernek, ami­ből mind a helyi Vöröskereszt, mind az újpesti szegények nagyon sokat nyertek ismeretlen, tá­voli barátaik révén. A holland kapcsolat Maria Arts visszatérvén távoli otthonába, nagy szervezőmunkába kezdett. Nem volt ő tagja sem a Nemzetközi Vöröskeresztnek sem egyéb karitatív szerveződésnek, csupán a szíve dob­bant meg ha szülőhazája rászorulóira gondolt. A hollandiai Heienaveen faluban nem sokat tudtak Magyarországról, s ha a segítségnyújtás került szóba, bizony előbb jutottak eszükbe a háborúk sújtotta országok lakói, semmint a magyarok. Ám Maria megtalálta az utat a szívükhöz. Mesélt szűkösen élő honfitársairól, Vöröske­reszt-emblémás zsákokat tett ki a bevásárló- központhoz, megkereste a helyi iparosokat, bol­tosokat, polgárokat, felnőtteket és gyerekeket, férje révén, aki a helyi egyháznak valamiféle vezetőségi tagja, eljutott a hívekhez, a helyi új­ság segítségével még a környező települések lakóit is elérte - és nemsokára megindulhattak a szállítmányok... Mindezt, amit leírtam, a Magyar Vöröskereszt helyi szervezetének munkatársától, Tornyi Fe- rencnétől, Marianntól tudom, akit többek között arról is faggatok: mi mindent köszönhet Újpest a hollandiai magyar asszonynak és az ottani jó­szívű embereknek?- Az elmúlt két év során nagyon sokirányú segítséget kaptunk Mariától - mondja Mariann. Már első alkalommal is vagy 350 plüssjátékot oszthattunk szét ka­rácsonykor sze­génysorsú újpesti gyerekeknek, amit holland pajtásaik gyűjtöttek számukra. Aztán jöttek és jön­nek a ruhaszállítmá­nyok. Eddig hét megtömött 3,5 ton­nás teherautónyi szállítmány érkezett, amikből rendszeres ruhaosztásokat és kedvezményes ru­havásárokat tudunk rendezni. A legutób­bi most volt október elején és november­re tervezzük a leg­közelebbit. Ezekkel a ruhaneműkkel mindenki jól jár. A leginkább rászorulók: kisnyugdíjasok, nagy- családosok, kisegítő iskolások ingyen kapnak belőle - más részüket pedig kiárusítjuk. A kis­pénzű emberek nagyon kedvezményesen jut­hatnak ezekhez a holmikhoz - tehát ők is jól járnak, a Vöröskereszt pedig a befolyt kb. más­fél millió forintos bevételből karácsonyi élelmi­szersegélyeket tudott juttatni a rászorulóknak (ez kb. 3-400 fő volt) és tudta biztosítani az év­közi folyamatos segélyek pénzalapját. Mariának különösen szívügye a kisegítő isko­lások sorsa. Van Hollandiában egy olyan szo­kás, hogy ha valakinek valamiféle jubileuma van, a barátok és a munkahelyi kollektíva aján­dékokat ad neki. Arts úr, Maria férje a huszon­öt éves jubileumakor azt kérte, hogy a neki szánt ajándékok ellenértékét kaphassa meg, amit átutalhat Magyarországra. Ebből az össze­jött 2000 guldenből huszonkét kisegítő iskolás gyerek nyaralhatott Nógrádon az idén. De rend­szeresen kapnak Mariától olyan, mások számá­ra hulladék anyagokat is, amikből ők dísztár­gyakat, játékokat csinálhatnak, és eközben még szórakozva tanulnak is vele. Köszönjük mindazoknak, akik ismerősként vagy ismeretlenül, de nem feledkeznek meg egy távoli kis ország rászorulóiról, és ha tehetik, adnak a magukéból. * Az újságíró eltörpeng: hányféle formája van a lokálpatriotizmusnak! Egy külföldre sza­kadt hazánkfia úgy őrzi meg lelkében a szü­lőföldet, hogy elkezd tenni az ottmaradta- kért. Egy látszólag vadidegen holland közös­ség pedig átérezve távoli embertársainak szükségét, minden külön ceremónia nélkül kezd testvérkapcsolatot kiépíteni a segítő szeretet nyelvén. Ezek után csak félve merek arra gondolni: meg tudnák-e tenni ezt hazai, akár újpesti bol­tosok, vállalkozók, jobbmódú polgárok, áruhá­zak, cégek, menedzserek, akik milliókat áldoz­nak fizetett reklámokra, hogy nem lejárt élelmi­Holland gyermekek is gyűjtik ajándékaikat szerekkel, nem használhatatlan ócskaságokkal, nem lyukas kétfilléressel, hanem valóban haté­kony segítséggel és önzetlenül lehajolnak a kö­röttük élő szegénységhez? Pedig ők és a Vö­röskereszt még mindig tudnának helyet találni az adományoknak... Mariann szemén látom: ő is ugyanerre gon­dol. És Mariára, aki biztos pont ezen a világgá nőtt Újpesten.- muzsay ­Maria Arts és egyik újpesti védence ^ JELENTKEZZ, ^ MOST ÉRDEMES! Az Ariadne Kulturális Alapítvány, valamint a BFI-szakképzés szervezésében regisztrált munka nélküli fiatalok részére a következő szakképző tanfolyamokat indítja: Érettségizett fiatalok részére: / vámügyintéző, / gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő, / hangtechnikus. VIII. általános iskolai végzettségűek részére: / virágkötő, / üzleti vállalkozó és hivatásos (B, C) gép járművezető, / víz-, gázvezeték-szerelő, / hangosító (hangtechnikus asszisztens), / hegesztő (volfrám elektródás. bevont elektródás, fogyóelektródás és gázhegesztő). Általános iskolát be nem fejezettek részére: / VII—VIII. osztály befejezése és / szakképesítő tanfolyam Lányoknak: szabó-varró A szakképzésre való jelentkezés helye: 1082 Bp., Kisfaludy u. 9. II. em. Jelentkezési határidő folyamatos. A tanfolyamok várható kezdete: 1995. szeptember. További 25 fő jelentkezése esetén folyamatos. A tanfolyam résztvevői igényelhetik a munkaügyi központ valamint az Ariadne Alapítvány támogatását. ■Ni ■öli

Next

/
Oldalképek
Tartalom