Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-10-14 / 21. szám
90 ÉVES A KÖNYVES KÁLMÁN GIMNÁZIUM ❖ 90 ÉVES A KÖNYVI Jegyzet MÁSODIKOS Zsófi lányom sorolja: a hétvégén, házi feladatként egy „igazi” hírt kell írnia irodalomból. Sőt „tartalmát” le is kell rajzolnia. Szemöldökét felvonva kérdezi: tudom-e, milyen egy igazi hír? És szinte választ sem várva sorolja eme újságíró műfaj ismérveit. Meglep, hogy tanulja és tudja, mi teszi az információt hír értékűvé. Kis kezén ujjaival számolja, ki, hol, mikor, mit csinál... vagyis ezen kitételeknek kell megfelelnie egy hírnek. Mosolyogva zsörtölődöm vele, igen, ismerem, de alkalmazzuk együtt azt, amit már (legalább) ketten tudunk... Látom, elfogadja a tanácsot és ötletemet, írjunk arról, hogy a hét végén ünnepelték a Könyves Gimnázium fennállásának 90. évfordulóját. Látom, így „félhírként” is tetszik Zsófinak a dolog és a sorok formálásába kezd. Aha, ez az a suli, ahová te is jártál, „tájolja be” „a Könyvest”, majd hozzáfűzi: lehet, hogy ő is oda megy majd. Csak át kell majd ballagnia a Muki- ból - és való igaz, már most a gimnázium „mögé” jár a gyermek. ANNAK IDEJÉN én a Bajzából ballagtam át, folytatva és mint utóbb kiderült, ébren tartva családunk érdeklődését „a Könyves” iránt. A „bajzás” útmutatóra - miszerint becsüljük meg magunkat és ne hozzunk szégyent egykori iskolánkra, a mai napig emlékszem. Arra is, úgy éreztük, 14 évesen sok mindenben felnőtté váltunk. Felelősségteljesen közlekedtünk, hiszen korábban néhány sarkot gyalogoltunk az iskoláig, gimnazistaként busszal, villamossal utaztunk. Komolyan, máskor lezserül vettük a tanórákra való felkészülést, elhittük, hogy az általános iskolai ötös e falak között kevesebbet ér. Azután, ahogy teltek a napok, megtanultuk: lehet az épphogy görbülő osztályzatból hasas ötös, ha komolyan vesszük a tanulást. Tanáraink is igyekeztek, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki belőlünk. Nőttek az elvárások is: kedvenc tantárgyából mindenkinek egyre többet kellett produkálnia. Akkoriban szokatlannak tűnt, mai élettapasztalattal azonban egyetértek osztályfőnökünk zsörtölődésével, aki azt firtatta néhányunktól, hogy a humán tárgyakból jeles eredményt elérőként miért van közepesünk matekból, fizikából? Szelíd erőszakkal nevelt bennünket arra, hogy a „nemszeretem” feladatot is el lehet, sőt el kell végezni becsülettel, legjobb tudásunkat nyújtva ebben is. Elérte, hogy lelkesedjünk ezért is. SZERENCSÉRE a négy év alatt sok mindenért, s egyre többért lelkesedtünk. Mi tagadás, sokszor egymásért is, az első szerelem pillanataiért, jó néhány tanárunkért. S ugyan az eltelt 20 évben egyetlen igazi érettségi találkozót nem tartott az 1974-ben végző negyedik bé osztály, sokan és sokat tudunk egymásról. S ha találkozunk, „fél szavakból” is megértjük egymást. FÉL SZÁVÁKBÓL, pillantásokból megértettük egymást a 90 éves gimnázium jubileumi ünnepségén is, befejezett mondatokra megilletődöttségünk miatt ugyanis nehezen futotta volna. Sokan és gyönyörűen öntötték szavakba, kinek mit is jelent Újpest legidősebb alma matere és az a szellemiség, amelyet ki-ki itt tett sajátjává. A gimnázium igazgatója tisztelettel szólt a nagy elődökről, a tanárokról és azokról az egykori diákokról, akik egyetemeken, főiskolákon továbbtanulva gyarapították tudásukat, értelmiségi pályát befutva közismert és nagyrabe- csült emberekké váltak, „sokra vitték”. Rájuk igen büszkék. De büszkék azokra is - és számukra ugyanolyan értékesek azok a Könyves-diákok -, akik úgymond: nem sokra vitték, „csak” megbecsült polgárai lettek a hazának... Mindkét táborba tartozók közül sokan vehettek át emléklapot. S mi, az ünnepség hátsó széksoraiban ülve megkönnyeztük az évtizedek alatt számunkra semmit sem változó tanárainkat és azokat is, akik egészségben megfogyatkozva voltak jelen. S mi tagadás, ejtettünk mi, egykori Könyvesdiákok könnyet magunkért is, hiszen a múlt emlékein időzve viszontláttuk egykori, matrózblúzos önmagunkat. TÖBB MINT KÉT ÉVTIZEDE ballagáskor a táblára Reviczky sorait írtuk és sokszor idéztük: „Ah, végre vége, vagy ki tudja, diák marad az ember amíg csak él, leckéjét a sírig tanulja, folyvást nehezebbet a réginél...” A sorok igazságát megtapasztaljuk ma is... Kész - mondja Zsófi, visszazökkentve a múltból -, mármint az irodalom házi feladat, és pontot tesz a hír végére. A rajz is sikerült, van ott minden, amire egy ünnepségen szükség lehet, ünnepelt hölgy, emléklapot átadó úr, virágcsokor, műsorközlő, mikrofon és transzparens. Velem jön a múltam. Az „utánpótlást” és megérintve... Bangha Katalin Pedagógus Szolgálatért Emlékéremben többek között Richwalski Gabriella, a g tanára. A kitüntetést átadó polgármester kön kívül a kép előterében hárman látha nökség tagjai közül: (balról jobbra) Hock) újpesti önkormányzat kulturális alpolgá Egerszegi Krisztina, az önkormányzat Ke dési, oktatási bizottságának elnöke, eg ves-diák, valamint dr. Sipos Lajos, az helyettese, aki ritka bravúrral dicseked csak tanult, tanított is a Könyvesben... Több mint 50 éve végzett öregdiákok, akik emlék] Az 1931-ben végzettek: Greiner Antal, dr. Gyökössy Endre, Manica László, dr. Richter András, Scharbert Gyula, Tuna Jenő, dr. Zeley István. Az 1937-ben végzettek: Harsányi Sándor, Kallós András, Sényei Kálmán, dr. Sümeghy Ferenc, dr. Száméi Lajos, Sziklay László. Az 1939-ben végzettek: dr. Baranyai Horváth Dénes, Bóta József, Endrődi Lajos, dr. Faragó Tibor, Fábri Ferenc, Polgár Sándor, Rácz Frigyes, Steve Sándor, dr. Tárczy Ferenc, dr. Tóth István. dr. Merőn (testvére is: Merőn), Mocsáry A. Ns dr. Pálvölgyi V Singer Erik, Sonkodi Ottó, dr. Székely Gy dr. Székely La Varga László. Az 1942-ben vét dr. Hős Géza, Hernádi Béla, dr. Kasztreinei Kerékfy Zoltár Neuschli Káro Porcsalmy Zol Rakovszky 1st dr. Rónai Ante Sohonyai Lás: Szegedi Vargl Tárnoki Pál, dr. Várdi Pál. Az 1941-ben végzettek: dr. Beke Gábor, Bíró Sándor, dr. Bocskai József, Divéki Tibor, dr. Felkai Vilmos, dr. Fülöp László, dr. Hernádi Árpád, Koch Lehel, Mátrai Gyula, dr. Merényi Ferenc, Emléklapot kap Georg Hen György -1< Leitner Sándc Szántó Gyula Koltai István ( tai- 1940), dr. Randé Jer Lányi Zsolt, P. Nagy Ferei A központi ú öregdiákok nevél léklapot: dr. Vert 8
