Újpest, 1995 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-24 / 13. szám
A vakáció előtt történt... Tagadhatatlan, hogy a tanítási év utolsó hetei már a vakáció jegyében telnek még akkor is, ha izgalmakban bővelkedő események és nyár eleji sportnapok, huncutságok, lazítások egyaránt jutnak ezekre a napokra. Nem mondhatjuk, hogy eseménytelenül teltek Újpest iskoláiban ezek a napok. Hacsak azt vesszük számba, hány helyről és milyen rendezvényt ajánlottak a figyelmünkbe, szerkesztőségünk is érezte, nagyon sok iskolának, annak nevelőtestületének jutott még ideje, energiája hogy valami kedveset, emlékül maradót hagyjon a vakációt megelőző napokra. Lapunkat hívták kiállításmegnyitóra, hangversenyre, vállalkozói partira, iskolai névadóra, ballagásra, balett évzáróra. Sőt az Újpest története című olvasókönyv tanításáért kiírt pályázat díjátadó ünnepségére. Összeállításunkat két lapszámon át az idő előrehaladtával és az Újpest Gyermekeiért díjat kapók most induló bemutatásával már a vakáció idejére szánjuk olvasmánynak, remélve: a szünidő napjait nem „keseríti meg” az emlékezés... _______________________________________________________________________________ _ ' ' ' N emcsak névadónak, példaképnek is tekintik Gróf Károlyi Lászlót és feleségét szeretettel várták a diákok Hagyománytiszteletből példaképnek és iskolájuk névadójának választották Újpest városalapítóját, gróf Károlyi Istvánt az Erzsébet utca 69-es számú általános iskola növendékei és pedagógusai. Még az elmúlt év végén kezdeményezték a névfelvételt, és a képviselő-testület április végi döntését nagy örömmel fogadták, heteken át készültek az évzáróval összekötött névadó ünnepségre, melyet június 14-én tartottak. Az eseményre nemcsak többhetes készüléssel, helytörténeti kutatómunkával készültek kicsinyek és nagyok egyaránt, hanem különkiadással jelent meg a Padfirkálók Lapja című diák-ön- kormányzati újság is. Szükség" van példaképre, hangsúlyozták az ünnepélyes névadón beszédet mondók, így Tiszavölgyi Jánosné, az iskola igazgatója, dr. Derce Tamás polgármester, dr. Kónya István, az iskolaszék elnöke, valamint az ünnepség díszvendége, a városalapító gróf ükunokája, Károlyi László is. Valamennyien más és más oldalról vázolták fel az értéket közvetítő iskola és a Károlyi család mai kapcsolatát. Valamennyien hangsúlyozták: Károlyi István szellemi és anyagi javait a haza felvirágoztatásának és a köz szolgálatának szentelte. Közös akarata volt az iskolába járóknak és az őket tanítóknak, hogy az 1891-ben emelt Erzsébet utcai iskolaépületben lévő intézmény neve: Károlyi István. Az iskolában tanuló diákok az 1994—95-ös tanév végbizonyítványát már mint a Károlyi István Általános Iskola diákjai vehették át. Képeinken az ünnepség néhány pillanatát örökítettük meg, és a Padfirkálók Lapja különszámából tallóztuk Tibak Eszter és Szakács János 5. a osztályos tanulók írását, akik még a névadó ünnepséget megelőzően megismerkedhettek az ükunokával, gróf "Károlyi Lászlóval.-b Látogatóban Károlyi Lászlónál Károlyi István emlékei után kutatva derült ki. hogy egyik ükunokája, Károlyi László hosszas külföldi tartózkodás után ismét régi otthonában készül letelepülni: A volt családi fészek, a fóti kastély egyik csendes zugát választották otthonuknak. Telefonon időt egyeztettünk, és már úton is voltunk Főt felé. Tiszavölgyi Éva nénivel, iskolánk igazgatójával, Laci és András bácsival. A riportra természetesen legalább húsz kérdéssel készültünk, és persze izgultunk is rendesen. Még soha nem találkoztunk grófi család tagjával. Egyáltalán: szóba fog állni velünk, vagy csak a felnőttekkel fog beszélgetni? Hogyan néz ki a lakása? Jancsi izgult, hogy mit fog mondani, amikor átadta a virágot Károlyi László feleségének. Az élet áthúzta számításainkat. A megtervezett kérdéseimnek semmi hasznát nem vettük, és bátortalanságunk is alaptalan volt. Egy derűs, jókedvű, barátságos és közvetlen család otthonába csöppentünk. Meglepetések sorozata ért bennünket. Károlyi László felesége angolul üdvözölt, ugyanis a magyart még erősen töri. Miközben férje az újságírókkal beszélgetett, ő mutatta be a lakást. Már ami egy költözés kellős közepén a dobozok, bőröndök és ládák közül kilátszott. Előző lakhelyükről, Londonból, folyamatosan érkeztek az újabb és újabb csomagok. A család legféltettebb emlékei, festményei, dokumentumok, gyűjtemények még kicsomagolatlanul, dobozokban hevertek. A kétnyelvű beszélgetés nehezen indult, de a lényeget megértettük. Örültek a látogatásunknak, pedig nem a legjobbkor érkeztünk. Végre Károlyi László kitessékelte az újságírókat. Kezében pipával sietett hozzánk. Rövid ismerkedés után egy csendes sarokban elbeszélgethettünk - magyarul. Elérzékenyült, amikor megtudta, hogy iskolánk Károlyi István nevét vette fel. Jó volt hallani, hogy a Károlyi család tagjai maguk is tiszteletben tartják és őrzik Károlyi István emlékét. Laci bácsi a hazaszeretetét, jószívűségét emelte ki. Laci bácsit a saját életútjáról is kérdeztük. Élénken élt emlékezetében a fóti gyermekkor, de legalább ennyire emlékezett a háborút követő nehéz időszakra is. Családja ekkor döntött az ország elhagyása mellett, sok országot bejárt és sok rokona még ma is külföldön él. Részletes élménybeszámolóra sajnos ez alkalommal már nem jutott idő. Érezhetően ma leginkább annak örült, hogy végre ismét itthon lehet. Van otthona és sokan vannak, akik szeretettel gondolnak családjára. Mi is örültünk a jól sikerült ismerkedésnek és beszélgetésnek, amelynek még lesz folytatása. Laci bácsit meghívtuk a június 14-i tanévzáró és névadó ünnepélyünkre, melyet örömmel elfogadott. Ezután egy felkészült és határozott tudósítóként, kézfogással elbúcsúztunk Károlyi Lászlótól. Tiba Eszter 5. a Szakács János 5. a (Megjelent a Padfirkálók Lapja c. diák-önkormányzati újságban.)
