Újpest, 1994 (2. évfolyam, 1-29. szám)
1994-12-16 / 29. szám
ÚJPEST rr * 1 * 0 \ mám Vendégjátékok az Újpest Színházban (2.) n / kritika A Wehner Színház Elessiádái (avagy az Eless színház Wehnerkedései) A tatabányai Jászai Mari Színház Újpestre hozott produkciói közül a második estén Wehner Tibor két monodrámáját kacaghattuk és szoronghattuk végig Eless Béla színész-rendező-színigazgató pódiumra állításában és előadásában. Wehner Tibor, aki művészettörténészként nem ismeretlen a képzőművészet barátainak körében, több mint húsz éve írja részint az avantgárd törekvéseket elfogadó folyóiratoknak, részint az asztalfióknak abszurdjait, gro- teszkjeit, lírai-drámai szürrealista novella- és drámakísérleteit, méghozzá igen figyelemreméltó tehetséggel. Az abszurddal nagyon kell vigyázni, mert az igazi érték és a kóklerkedő blöff határát nehéz felismernie még a beavatottnak is. Ám ahogy a modem művészetekben nem kell, hogy mindennek pontosan szájbarágott, körülhatárolt és jól megmagyarázható értelme legyen, sokkal inkább a befogadóra ható és a mű kiváltotta élmény a lényeges minden külön magyarázat nélkül, ugyanúgy az avantgárd szíház is nagy kihívás, de korántsem befogadhatat- lan. Mert az előadás végére az első pillanatban még érthetetlennek látszó motívumok is összerendeződnek, témájukkal, ritmusukkal visszaköszönnek, egymásnak értelmet adnak. Ezért sem szabad megfutamodni az első meghökkentő hatásoktól. Wehner Tibor két színpadra állított műve is megdolgoztatja a színészt és nézőt egyaránt. Az egyfelvonásosnak megírt első groteszk címe: ezáltal valódi művészi élményt kap az avantgárd szerző és az érzékenyen fogékony színházi ember egymásratalálásából. Proszcéniunipáholy: Félig (magyar színházi tanulmányok, befejező rész) Ez a címe a második, a plakáton is meghirdetett színpadi műnek. Wehner novellának írta, de Eles színházat csinált belőle. A puding próbája az evés. Egy színházi Kellékes irdatlan mennyiségű pudingot hoz be felsőbb utasításra, és dohog, hogy ki a fene eszi meg ezt az egészet? Ahogy megjósolta, a puding rá is rohad a bürokratikusán merev gazdasági Igazgatóra, aki mindenben keresi az okot, hogy a közönség miért nem jön el a színházba? Hibás az egészségi állapot, a kimutatás, a pénztáros, a rendező és minden más. A mű végén felharsanó kommersz lesz az, ami a színházat végül is kihúzza a szarból? Ezt sugallja az utolsó mondat (és a tapasztalat). Igazgatónk Godot-ként várja a megoldást, társtalanságát csak a magányos színházi kellékkel való párjelenete oldja líraian groteszk, ám szorongásosán emberi felismeréssé: a színház válságának ő is részese. Eless Béla mindkét műben lazítás nélkül, pontos szerepértelmezéssel, jó ritmusokkal és szövegmondásokkal visz végig nem könnyű színészi és rendezői-vállalkozását, ezért méltán arat vastapsot. Méltó rá, mert valódi színházi élményt hozott színházunkba. Aszthiszem - (első olvasópróba) A darabban egy Színész küszködik az első olvasópróbán a szerző szövegével, instrukcióival, a maga megoldáskereséseivel és a színházi kisegítő személyzet teremtette effektusokkal. Éless Béla itt nagyon sok improvizációs elemet is belevisz az előadása, ami még bensőségesebbé teszi az előadó és a közönség kapcsolatkeresését egymással. A monológ részei borotvaélen táncolnak: bohóctréfától egyéni drámáig, lírai elemektől harsány ripacskodá- sig billeg a mérleg nyelve szinte percenként. Ugyanígy áradnak a szabad ötletek az obszcenitástól az aktualizáló összekacsintásig. A néző hol' visítva röhög, hol meglepődve érzi az asszociációk között a rendet, az értelmet és Epilógus Az est harmadik, megíratlan blokkját a szerző, az előadó és mintegy húszfőnyi közönség kötetlen beszélgetése zárta az előcsarnokban. A spontán összejött művész-közönség találkozó szolgált meglepetésekkel mindkét fél számára. Az alkotók jóleső érzéssel konstatálhatták, hogy a Vasvári Nevelőotthon diákjait a megjelent idős párig sokféle befogadója és figyelemmel kísérője lehet az ő törekvéseiknek, a kérdezők pedig bepillanthattak a nem mindenapi alkotók és a magyar avantgárd irodalom életébe, gondolkodásmódjába. Külön köszönet ezért a harmadik, közösen kialakított élményért is. Hetedikesek izgalmas hetei Meglepetést adni, kapni is öröm Újpest Színház: “A tojás" Látta már? Emilé Magis: átlagos francia fiatalember Párizsban. Most kezdi felnőtt életét és úgy érzi, az élet úgy áll előtte, mint egy tojás, amelyen belül élnek a boldog, beérkezett emberek, és ő kívül marad ezen a tojáson. Nem talál munkát, a lányok elutasítják, szeretőjének férje van, egyedül érzi magát. Hogyan kerül be Emile Magis a tojásba? Erről szól Félicien Marceau világsikerű bűnügyi vígjátéka. Számtalan mulatságos és pikáns kalandon keresztül követjük történetét a házasságáig. Emile Magis már majdnem bekerül a tojásba, amikor rájön, a felesége megcsalja. A mulatságos történet itt bűnügyi fordulatot vesz. A színdarabot 1958-ban mutatta be a Nemzeti Színház, és az óriási siker ellenére sajnos betiltották az előadást. Hosszú évtizedek után az Újpest Színház tűzte műsorára e kitűnő színdarabot. Emile Magist, Kálmán György egykori legendás szerepét, Mihályi Győző játssza. Előadások decemberben: 18-án 14.30 órakor, 19-én 19 órakor. Jegyek az Ady Endre Művelődési Központban kaphatók (Bp. IV., Tavasz u. 4.) Az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Ház novembertől februárig tartó vetélkedősorozatot hirdetett a kerület általános iskoláiba járó 7. osztályos tanulók számára. A játékos kedv - és talán a díj, a győztes osztály által májusban a kerület velencei ifjúsági üdülőjében eltölthető hétvége - tizenkét osztályt késztetett benevezésre. A versengő osztályok négy alkalommal találkoznak az ifjúsági házban. Az első fordulón már túl is jutottak a csapatok. A decemberi kvíz két fő kérdése: mennyire ismerik Magyarország tájait és Verne Nemo kapitányát a csapatok. A vetélkedő nem korlátozódik a négy játéknapra, hanem kapnak a csapatok a fordulók között teljesítendő feladatokat is. A második forduló előtt egy délután a játékosoknak levetítik a Verne-regényből készült filmet, amihez majd kérdések, feladatok kapcsolódnak. Decemberre azonban kaptak egy nagy feladatot is az osztályok: meglepetést kell szervezniük. Maguk az osztályok döntik el, hogy kit, mivel, miként lepnek meg. Az ifjúsági házhoz érkezett jelzések szerint igen változatos lesz a meglepetések sora. A Virág utcai iskola 7. b-sei már át is adták a Rózsaliget utcai óvódásoknak gyűjtött játékaikat. A kiscsoportosok talán nem értették pontosan, miért is jöttek a nagyfiúk, de a játékokról és lufikról rögtön tudták, hogy mire valók. Több osztály a tanárát, testvérosztályát fogja meglepni. A rendezők biztosak voltak abban, hogy a feladat különleges jócselekedetekre is okot fog adni az osztályoknak és így is lesz. A Káposztásmegyeri ÁMK 7. d-sei a helybéli Mozgássérültek Klubjához tartozó gyerekeket műsorral és ajándékozással fogják meglepni. A Homoktövis utcai iskola zene- tagozatos 7. z-sei a Pécsi Sándor sétányi nyudíjas- ház lakóinak koncertet és műsort is adnak. A csapatokra még sok izgalmas feladat vár, egészen a február 11-én, szombaton sorra kerülő nagy záróbuliig, ahol remélhetőleg mindenki remekül fogja érezni magát, annak ellenére, hogy csak egyetlen győztes lehet. Tóbiás László népművelő'
