Hírhozó, 2011 (21. évfolyam, 1-16. szám)

2011-03-24 / 5. szám

Csekovszky Művészeti Napok 2011. Békési Joe karikaturista kiállításával vette kezdetét a programsorozat KULTÚRA Húsz évvel ezelőtt rendeztek Rákosligeten először mű­vészeti napokat — mindig a március 15-e előtti héten - tudtuk meg Dévényi Kata­lintól, a Csekovszky Műve­lődési Ház vezetőjétől, aki köszöntőjében hangsúlyoz­ta, munkatársaival úgy hatá­roztak, az idén kissé könnye­debb, vidámabb téma köré csoportosítják a Csekovszky Művészeti Napokat. Ezt kel­lőképen bizonyítja, hogy március 8-án Blog és Karika Túra címmel, Békési Joe ka­rikaturista kiállításával vet­te kezdetét a Művészeti Sza­lon 2011-es programja, amit március 31-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Kereszty András író kö­szöntötte a megnyitó napján éppen hatvanötödik szüle­tésnapját ünneplő művészt, a volt munkatársat, jó ba­rátot, Békési Joet, ezután felhívta a figyelmet, hogy élő műalkotásként nézzenek rá, hisz portréja ott szerepel a Fejek termében. - Nem véletlenül kerültem oda, amikor együtt dolgoztunk az újságnál, Joe a fejek felelőse volt, nem múlt el nap, hogy ne készült volna torz kép - emlékezett vissza ékelődve Kereszty András. Békési Joe - díszítőszob­rászból lett karikaturista, a Ludas Matyi háromszor al­kalmazott munkatársa - a rendszerváltásra úgy emlék­szik, sok új lap indult akko­riban, ahol sok jól rajzoló munkatársat alkalmaztak. Mára ez megint megválto­zott, ismét kevés főállású ka­rikaturista van a nyomtatott sajtóban. A karikatúra min­dig eltér a megszokottól, a sablontól, amihez nem elég nagy orrot rajzolni, szüksé­ges az is, hogy derűvel segít­sen eligazodni a világban. Békési Joe ma már főleg portrékarikaturákat készít és blogot ír, amiből jó néhány olvasható a tárlaton. A rákosligeti művészeti napok tombola nyeremé­nyeként három szerencsés állhatott modellt Békési Jóénak és vihette haza sa­ját karikatúráját, köztük Csekovszkyné Editke is. A második részben Dvorák Gábor pantomimművész előadásában láthatta a kö­zönség a Murhpy törvénye­it és az Egypercesek című előadást. A megnyitón részt vett Rózsahegyi Péter és Szabó Tibomé önkormány­zati képviselők. Szakács Zsuzsa JS$ Kalligráfusok... más kézzel Március 12-én Más kézzel... címmel folytatódott a Csekovszky Művészeti Napok programja, amelynek ke­retén belül a Kalligráfia Baráti Kör mutatta be mire ké­pes a kéz, ha lúdtollat, nádtollat, vagy más, számunkra ismeretlen szerszámot fog kézbe. Markóné Szalai Szilvia és Buzogány Dezső kalligráfusok vezetésével az érdeklő­dők kipróbálhatták a különböző méretű, formájú vágott hegyű tollakat fapácba, akrilba, olajba, vagy tusba márt­va, miközben Szilvia elmondta, hogy a kalligrafikus írás szabályos folyó vagy folyamatos zsinórírást jelent, aminek nagyon sokféle változata van. A kínaiak például rizspapírra vagy selyemre írnak, ezt hanzinak nevezik, a japánoké kandzsi, a koreaiaké hanja. A kalligráfiát ezeken a távol-keleti helyeken igen fontos művészetnek tartják, és része a legkifinomultabb ázsiai festészetnek is. A kalligráfiát a japán gyerekek is­kolában tanulják sok éven át, része az általános okta­tásnak, ugyanis a japánok írásjelei fogalmakat takarnak, képileg is reprezentálnak, és a hangalak mellett a gye­rekek rögzítik a jel előállításához szükséges finom ma­nuális mozgás részleteit nemcsak a fejükben, hanem az izmaikban is. Európában és Amerikában több helyen próbálkoznak a folyóírás visszahozásával, akár felnőttkorban is, amelynek eredményeképpen összeszedettebbek lesznek az illető gon­dolatai, tisztul a fogalmazása és rendezettebb, összefüggőbb lesz a beszédmódja is, Franciaországban teljesen elfogadott a kalligráfus terápia. A mindennapi életben a kézírás visz- szaszorulásával a kalligráfiát, a díszesen megírt szövegek elkészítését csak speciális alkalmakkor gyakorolják, ilyen a meghívók, diplomák készítése. Szalai Szilvia elmondta, hogy másfél évvel ezelőtt ő készítette el a Magyar Tudo­mányos Akadémia székfoglaló oklevelét egy régi minta alapján, merített papírra. Szakács Zsuzsa JSÍ 2011. március 24. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom