Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-03-13 / 4. szám

Helytörténet

Az 1848-49-es harcok Rákosmenttn

Podmaniczky János báró a pesti nemzetőrsereg felállításában tevékenykedett

A Honvédsírokat az önkormányzat még a március 15-ei ünnepség előtt felújítja. A parkban padokat is elhelyeznek, sövényeket ültetnek és a gaztól is megtisztítják a területet, hogy méltó módon lehessen megemlékezni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről

A

z 1848-as márciusi forradalom híre gyorsan eljutott Rákoskeresztúrra, Rákoscsabára. A lakosság vegyes érzésekkel fogadta az eseményeket.

Podmaniczky János, Keresztár földesura egy későbbi levelében így emlékezett vissza: „A márciusi forradalomban részt nem vettem, de örültem a törvényes reformoknak, különösen az úrbériség eltörlésének, mert jobbágyaimnak mindig jóakaró barátja voltam." (Az úrbériség egy olyan rendelet, amely pontosan meghatározza a jobbágyok szolgáltatásait földesuruk felé.)

A báró különösen a pesti nemzetőrsereg felállításában tevékenykedett. A pesti gyalog őrsereg 10. századának kapitánya lett, mintegy 500 forintot ajánlott fel a katonai költségek fedezésére és 300 pozsonyi mérő gabonával is segítette a sereg ellátását.

A keresztúri jobbágyok közül a tótok nem lelkesedtek a királyuk elleni harcért, s a német ajkúak szintén tartózkodtak az önkéntes jelentkezések során. Rákoscsabán különösen a zsellérek körében volt erős a lázadás mindenféle föl- desúmak nyújtandó szolgáltatás ellen. A hónapokig elhúzódó tárgyalások során végül is a fő kezdeményező Bazsót 2,5 évi börtönre ítélte a bíróság. Mellette elítéltek még 4 zsellért, négy telkes gazdát, két kisbírót és a molnárlegényt.

A szabadságharc leverése után készült egy felmérés, amely szerint Pest megye IV. kerületében 6133 nemzetőr harcolt, köztük 69 keresztúri, 97 pedig csabai volt. Név szerint hárman váltak ismertté a keresztúriak közül: Puskás István zsellér, Schöfek Zahar takács és Borek István tüzér. A csabaiak: Hamvas Gábor, Nagy 1. János, Nagy II. János, Gacsal Sámuel, Guba György, Prekladnik Mihály, Vitárius Mihály, Kun Mihály, Nagy György és Kolwjda János. A szintén csabai Kun János pedig 1849. április 21-én halt hősi halált a cdnkotai táborban, mert eltalálták az ütközet során.

Miután 1849. április 2- án Hatvannál győzött a honvédsereg, a visszavonuló császári katonák néhány napra megszállták Csabát és Keresztúrt. 7-én Jellasics katonái Csabán élelmiszereket is rekviráltak. A győztes isaszegi és váci honvéd ütközetek után a császári seregek továbbmenekültek. Helyükre a 6. honvéd lovasezred, a beregi önkéntese, a Bocskai huszárok és Asbóth ezredes katonái kerültek a két faluba. Polner Dániel keresztúri ispán fel is jegyezte: 340 akó bort, 44

kile zabot, 19 260 font szénát adtak a katonáknak - akik fizettek érte.

A budai Vár felmentésére született egy haditerv: Aulich hadteste és Asbóth hadosztálya Keresztúr és Kerepes között felvonul a császáriak ellen, látszólagos támadásokat indít a Rákos mezeje és Pest városa ellen azért, hogy Win- dischgrátz ne tudja meg, merre jár Görgey a fősereggel. A terv megvalósítását már a korabeli krónikás szavai alapján tudhatjuk meg. Gánóczi Flóris volt honvédtiszt emlékezéseit Vahot Imre adta ki 1861-ben Pesten. Április 11-én „Hajnalkor az egész csapat oda- hagyá táborát. Asbóth hadteste a keresztúri magaslatok által f ödözve észrevétlenül mehetett előre. Megérkezvén, oly gyorsan az ellenre tört, hogy annak a felállított ágyúk védelmére sem volt ideje elrendezni csapatjait, s így Asbóth észrevevén, a rá tüzelő ellenséges csapat védtelen hadi kézletét, egy három fontos könnyű kartács-üteget rohanni előre parancsolt, s a kitett ellenséges ütegeket, 6 fontos ágyukat és rakéta-telepet egy század Bocs- kay huszár és egy század Kun-lovas által ostro- moltatá, az első elfoglalt 2 ágyút, a második 3 rakéta telepet. E győzelmet derék lovasaival Pálinkás kun-parancsnok és László, Bocsykay huszár-kapitány vívta ki. E lelkes támadás annál is inkább kiemelendő, mert mind két csapat most először volt tűzben, de ez első sikerrel oly bátor és erős magatartást nyert, hogy a későbbi rohamban is elismert jelességgel vívott. Az említett két parancsnok és 4 huszár ( 2 Bocskay, 2 Kun) nyertek érdemjelet, Pálinkás őrnagy egy kartács-lövéssel jobb karján könnyű sebet kapott. (...) Asbóth pedig a téglakemenczé- ket és a kőbányai szőlőhegyeket foglalta el, az ellenség mindinkább kifejté erejét és csatába ereszkedett, ekkor parancs jött, hogy a csatát félben kell hagyni, az összes csapatok vissza

kezdének vonulni. De Asbóth ezredest már körül fogták Hardegg Henrik vasas ezrede, s egy 6 fontos üteg a vasútvonal háta mögé került, s csak azon elővigyázat menté meg, hogy e veszedelmes ponton fél hatfontos üteget egy század Wü- remberg- s ugyanannyi Bocskay huszárt állított fel. Ezek a derék Wür- temberg-huszárok Jelich kapitány vezérlete alatt gyorsan a vasasok elé veték magukat, Asbóth ezredes tömegbe szólítá gyalog osztályát s személyesen előre vezette a másik század Bocskay huszárt. A szétoszlott Würtemberg huszár század ismét egybegyűlt, s újólag támadást intéztek a vasasokra, mire ezek hátrálván, több támadást nem intéztek. (...) Miután az ellenséges ágyúk és lovasság eltűntek szem elől, 3 órakor délután a táborba vonulnunk sikerült. Asbóth osztályában a superin- tendens fián a hazája szabadságáért lángoló 49-dik zászlóaljbeli jeles főhadnagy Stromskin kívül, kit egy tömegbe hulló kartács golyó ölt meg, gyászolnunk kellett még Harsányi, a derék Bocs- kay-huszár alkapitány halálát, leeset lováról és a vasasok által összevag- daltatott. Az osztályban közemberekből 13 halott, 28 kisebb nagyobb sebesült vitetett által Ráday grófnő Gyomron felállított kórházába (...) 16-án és 19-én e látszólagos kémlelődéseket folytattuk, a nélkül hogy a kihívás oly heves lett volna, mint 11-én. A 60- dik zászlóalj 16-kán a kőbányai szőlőhegyek közt egy vadász zászlóaljjal erős tusába keveredett. Ez osztály miután nem