Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-03-13 / 4. szám

Helytörténet 2008. MÁRCIUS 13. hagyá el elég gyorsan a szőlőkerteket s tüstént nem rendezhette magát, az ellenséges lovasságtól nagyon meg lón szorít­va, de a derék parancs­nok, Okolicsányinak csak­hamar sikerült a tömeget rendezni és egy a 7-dik hadtestből Asbóth osztá­lyához rendelt hatfontos üteg védelme alatt kevés veszteséggel visszavo­nulhatott s nyugodt ha­tározott magatartásával a lovasság üldözésétől megmenekült. April 21-kn reggel a császári táborban élénk mozgás volt észrevehe­tő és csakhamar jelenté­keny csapatokat láttunk előnyomulni, általános rohamra készülődvén. Állomásaink azonban már jobban biztosítva voltak, Asbóth ezredes nyílt szárny pontján a maglódi magaslatok két kiálló szögleténél, Csaba és Ecser felé erődítvényt építtetett a szőlőkertekben vadász­árkokat húzatván, - az ellenség délelőtti 11 órakor két ágyúlövés távolságra előttünk ál­lott. Nagyszerű látvány volt, a mint a ragyogó napfényben, a gyalog csapatok, ágyútelepek és lovasság mindin­kább előbbre jöttek, egynémelyikünk reme­gett a leendő tüzes harcz kimeneteléért. Aulich tábornok paran­csot adott, hogy ha a helyzetek meg nem tarthatók, Isaszegre vo­nuljunk vissza. Ekkor az osztrák hadsereg tüstént megállóit s két egész óráig maradt csendesen helyén. Dél­utáni 1 órakor az ellen­ség visszament táborá­ba, s másnap reggel tá­borunkba jövő pesti la­kosok jelenték, hogy Windischgraetz az éjjel elvonult." Az említett halottakat a Keresztúr melletti er­dő szélén temették el. Stromski hadnagyot pedig Pécelen helyez­ték örök nyugalomra. Az 1910-es években egy keresztúri asztaltársa­ság közreműködésével a 48-as hősök maradvá­nyait áthelyezték a je­lenlegi emlékkertbe. Kerületünk lakossága így méltó helyen tud évenként megemlékez­ni a régi idők hőseiről, a magyar szabadságharc­ról. Rákoscsaba határá­ban nem voltak harcok, az írott forrásokban szereplő honvédek em­lékét Tömpe Emőke alko­tása őrzi az utókor szá­mára. Dr. Dombóvári Antal helytörténész Kép a tavalyi megemlékezésről 11 2008: VigyáziMiinlékév Akadémiai ülés és kiállítás a család tiszteletére 's. Kiu Tamás A Vigyázó Ferenc- emlékév első ese­ményeként diavetítés­sel egybekötött elő­adást szervezett a Vi­gyázó Ferenc Művelő­dési Társaság az Erdős Renée Házban február 16-án. Fejér Gyula, a tár­saság vezetőségi tagja köszöntötte a zömmel kerületi művészekből álló közönséget, átadva a szót Tóth Péter hely- történésznek, aki nem kisebb feladatra vállal­kozott, mint hogy rövi­den összefoglalja a Podmaniczky -Vigyázó családdal kapcsolatos tudnivalókat, a családi kapcsolatokat, és ismer­tesse a hagyatékokat. Elmondta, hogy gróf Vigyázó Sándor minden vagyonát fiára, Ferencre hagyta, de arra az eset­re, ha fia törvényes utód nélkül halna meg, úgy végrendelkezett, hogy teljes vagyona „gróf Vigyázó Ferenc és Ferenc-féle Alapít­vány" gyanánt a Ma­gyar Tudományos Aka­démiára szálljon. Gróf Vigyázó Ferenc 1923- ban kelt végrendelete szerint vagyonának egy része a rákoskeresztúri kastély és a felső kert­ben lévő új családi krip­ta fenntartására fordí­tandó, továbbá az éves jövedelem nyolc száza­lékát három település (Rákoskeresztúr, Ve- csés és Tiszaföldvár) szegényei között osz- szák szét, negyven szá­zaléka pedig „a Magyar Tudományos Akadé­mia mindenkori bölcs belátása szerint fordí­tandó magyar nemzeti célokra". Az 1965-ben barbár módon helyen­ként robbantással le­bontott monumentális Tóth Péter helytörténész mauzóleumról csak külső felvétel maradt az utókor számára, a dia­vetítésen azonban meg­csodálhattuk az épület tervrajzait, és az enyé­szetté vált belső freskó­kat is. Mint ismeretes, az épület kriptájába te­metett Podmaniczky és Vigyázó család tagjai­nak maradványai soha nem kerültek elő. Az Akadémia mai is úgy érzi, sokkal tartozik a Podmaniczky-Vigyázó családnak, ezért a XVII. kerületi önkormányzat­tal közösen született megállapodás értelmé­ben a 2008-as évet a 80 évvel ezelőtt elhunyt Vigyázó Ferenc emlé­kének tisztelegve em­lékévvé nyilvánították. Ennek keretében április 14-én akadémiai emlék­ülés lesz, ezzel egy időben kamarakiállítás nyílik az MTA épületé­ben, ahol a Podmanicz­ky-Vigyázó család hát­ra maradt tárgyi emlé­keit mutatják be, remél­hetőleg többek közt azokat a kódexeket is, amelyek legrégebbi da­rabja 1450-ből szárma­zik. Szintén megállapo­dás született arról is, hogy a különböző kiál­lítóhelyeken található képző- és iparművésze­ti alkotások, tárgyi em­lékek digitalizált for­mában kerüljenek DVD-re, amelynek fi­nanszírozására a szük­séges pénz úgy tűnik már rendelkezésre áll. Tóth Péter végezetül bejelentette, hogy fő­városi és saját forrás igénybevételével ön- kormányzatunk a Pod- maniczky-Vigyázó család egykori nyug­vóhelyét méltó kör­nyezetbe kívánja he­lyezni. Terveik szerint a mauzóleum megma­radt alapjait, falrészeit konzerválják, környé­kén kegyeleti parkot alakítanak ki, a Pod- maniczky-kastély - Ba­kancsos utca - Gyökér utca által határolt terü­letet pedig teljes egé­szében parkosítva ad­ják át a közösség szá­mára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom