Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-11-08 / 18. szám
14 Vidám bál az iskolában Martonosiné Orosz Márta és Császár József az idei lokálpatrióta díjazottak 'S. Szabó Anikó O któber 27-én kilencedik alkalommal rendezte meg a XVII. kerületi Lokálpatrióták Egyesülete a Lokálpatrióta bált a Gregor József Általános Iskolában. A vendégek a Samba Batucada ütősegyüttes dobos show-müsorát élvezhették, majd Holló Szilárd egyesületi elnök mondott megnyitó beszédet. Az elnök tájékoztatta a kerületi vállalkozókat, politikusokat, közéleti személyiségeket és vendégeiket az egyesület munkájáról. Márciusban és szeptemberben sikeres véradást szerveztek, a résztvevők számának rekordját majdnem sikerült megdönteni. Áprilisban a rákoshegyi lokál- patrióta nap keretében Fejér Gyula alpolgármester idegenvezetésével ismerhették meg az ott élők a kerületrész nevezetességeit, látnivalóit. Riz Levente polgármester köszöntőjében a lokálpatriotizmus négy fontos jellemzőjét emelte ki: büszkeség, hűség, felelősségvállalás és cselekvés. Büszkeség és hűség ahhoz a településhez, ahol élünk, felelősségvállalás nemcsak önmagunkkal, hanem a közösséggel szemben, és ami a legfontosabb: a cselekvés. A lokálpatriotizmust ugyanis nem csak „érezni", hanem csinálni kell. Ennek egyik aktuális példája a keresztúri főposta kapcsán létrejött összefogás, vagy az egyik kerületi óvoda érdekében tett vállalkozói közérdekű kötelezettségvállalás, amely során az összes nyílászárót kicserélték, a homlokzatot pedig felúí- tották. Az önkormányzat köszönettel tartozik mindenkinek, aki tesz a kerületért, tette hozzá Riz Levente, végül Babusa János pápaszobrának támogatására kérte a megjelenteket. Az év lokálpatriótája díjat Martonosiné Orosz Mlárta, a Dózsa igazgatója, illetve az egyesületi alapító tag, Császár József kapta. A szlovák kisebbségi önkormányzat hagyományőrző csoportjának műsora után volt tombola, majd az Álba Coctail zenekar szórakoztatta a résztvevőket hajnalig. Konferencia Csekovszky Árpád emlékére 'S. Albrecht Júlia O któber 14-én „...Az eltűnő időből ez őriz meg..." címmel nyílt kiállítás a Csekovszky Gyűjtemény Kiállítóházában a tíz éve elhunyt Csekovszky Árpád tanítványainak alkotásaiból. A hozzá kapcsolódó egynapos konferenciát a Csekovszky Művelődési Házban a Csekovszky Árpád Művészeti Köz- alapítvány rendezi, november 10-én 10-16 óráig. A szakmai konferencia témája Csekovszky Árpád keramikus-szobrászművész munkásságához kapcsolódva az építészeti terek és társművészetek kapcsolata lesz. Műkritikusok, művészettörténészek, alkotó- művészek elemzései nyomán betekintést nyerhetünk majd abba a téralakító művészeti szemléletbe, amelynek egyik úttörő alkotója volt Csekovszky Árpád. Csekovszky Árpád habitusát őrzik tanítványai, kollégái, ismerősei, szellemi hagyatékát azonban mindezeken túl őrzi a magyar és az egyetemes művészet- történet, kultúrtörténet is. Halála után egy évvel az önkormányzat a családdal összefogva létrehozta a Csekovszky Árpád Művészeti Közalapítványt, amelynek elsődleges célja, hogy segítse az alkotói hagyaték továbbélését. Az alapítvány létrehozta a kiállítóházat, szakszerűen dokumentálta a teljes életművet, egy antológiában megjelentette azt, és 2001-ben megrendezte a Vigadóban a mester retrospektív életmű-kiállítását is, s számos tárlaton szerepelteti az alkotásokat, segítve ezzel is, hogy egy hiteles, általánosan elfogadott kép alakulhasson ki a köztudatban, a művészeti közéletben Csekovszky Árpád munkásságáról, hagyatékának valódi értékeiről. Az alapítvány a Csekovszky Művelődési Házzal közösen rendszeresen szervez kiállításokat, előadásokat, tanulmányi versenyeket, vetélkedőket, kreatív foglalkozásokat diákoknak és pedagógusoknak egyaránt. Á kerek évforduló alkalmából a tanárra is hangsúlyosan emlékeznek. Csekovszky Árpád negyven éven át oktatott a Magyar Iparművészeti Főiskolán, szellemi műhelyéből több generáció nőtt föl, sokan közülük nemzetközileg is közismertek. Csendesen hagyta dolgozni a hallgatókat, elvárta a szorgalmat, a jelenlétet, az igényességet, de csak ritkán irányított, amikor tévedéstől féltette növendékét, vagy éppen nagyon jó útnak látta a próbálkozását. Mindenki elfogadta benne a hiteles embert, mert alkotásainak minősége meggyőzte őket. Tanáruk a diákévek elmúltával komoly gonddal figyelte pályájuk alakulását, nem hiányzott egyetlen kiállítás-megnyitóról sem, és nem hallgatta el véleményét, amely mindig előrevivő volt. Sokan kollégaként szerették meg őt igazán, mert látták jóindulatát, érezték támogató erejét, szerete- tét. Ez a kiállítás is bizonyítja, hogy Csekovszky Árpád tovább él tanítványai alkotókedvében, igényességében. (Az írás Albrecht Júlia képzőművész, a Csekovszky Árpád Művészeti Köz- alapítvány Kuratóriumának képviselője beszámolójának szerkesztett változata)
