Hírhozó, 2006 (16. évfolyam, 1-11. szám)

2006. november / 10. szám

18 2006. NOVEMBER KULTÚRA »HIRHOZO lyét a PIKO TT modell, vette át. A kiál­lításon láthattunk még közlekedési esz­közökről készített képeslapokat, matri­cákat valamint síneket és kocsikat is le­hetett vásárolni vasútmodellekhez. Kovács László elmondta, hogy a vas­útmodellezés illetve a makett és terepasztal készítés kreativitást, kézügyességet, szak­mai hozzáértést igé­nyel és természetesen sok türelmet és kitar­tást. Reméli, hogy az első vasútmodell kiállí­tásnak lesz folytatása és a klubalapításon is, gondolkoznak. A ter­vek szerint tehát jövő­re újból kis vonatok fognak dübörögni a Dózsa Művelődési Házban a gyerekek nagy örömére. K. Cs. Vasútmodell-kiállítás a Dózsában Vasút - amely az ’50-es évek vasútmo- dellje volt, majd a KGST-n belüli szako­sítással megszüntették gyártását és he­Országos vasútmodell-kiállítást szervezett szeptember végén Kovács László családja se­gítségével a Dózsa Művelődési Házban. A háromnapos ren­dezvény alatt a Fórum­teremben, sok kis vas­útmodell zakatolt. A bu­dapesti kiállítókon kí­vül voltak szegedi és hódmezővásárhelyi vasútmodell építők is. Láthattunk a terep­asztalokon eredeti ma­kett állomásokat is (Balatonfenyves, Ki­rályrét), valamint kü­lönböző vasútmodelle- ket (HO modell, Lego vasút, LGB modul). Kü­lönlegesnek számított a PÉVÉ - Pénzverdéi Külföld a kiút? 1956 emlékére a Gózon Gyula Kamaraszínház 2006-2007-es évadnyitó előadásául Hubay Mik­lós: Késdobálók című művét választotta. Az október 20-i bemutató előtt Riz Le­vente polgármester mondott beszédet 1956-ról és a bemutatásra kerülő darab párhuzamáról. A polgármester hangsú­lyozta, hogy Hubay drámája megmutat­ja: mindig van kiút, esély a változtatás­ra, ha az igazság legyőzi a hazugságot - ez volt az 1956-os forradalom legfonto­sabb üzenete. A darab - a rákosligeti Gózon és a Pes­ti Magyar Színház közös produkciója - annak az ifjú nemzedéknek a helyzetét mutatta be, mely a felszabadulás után még lelkes bizalommal a világ megvál­tására készült, de végül elvesztette esz­ményeit. A kétszínészes műben a tíz év házasság után válni készülő házaspár Imréje - Pavletits Béla - külföldre készül, hogy ott va­lósítsa meg álmait, de nem akar elsza­kadni hazájától, múltjától és első­sorban feleségétől, Dórától (Nagyvá­radi Erzsébet). A meddő vitákat folytató, minden semmiségen össze­kapó, néha majd­hogynem „késdo­báló” pár, valamint a sokszor kilátásta­lannak tűnő helyzet akár a XXI. száza­dot is mutathatta volna, ha Hubay nem helyezi előtérbe a múlt század közepén fennálló problémát, az útlevél megszer­zésének nehézségeit. A „se veled - se nélküled” típusú kapcsolatban a darab végére lelepleződött, hogy Dóra csak azért tettette a közönyöst, azért rande­vúzott mással, azért kínozta féltékeny férjét, hogy annak könnyebb legyen az elválás, hisz a feleség tisztában volt az­zal, hogy feltaláló férje itthon sosem bol­dogul. A háromfelvonásos mű után Szabó Ág­nes, a színház igazgatónője virággal kö­szönte meg a színészek nagyszerű alakí­tását, a háttérszemélyzet munkáját és Sipos Imre rendezését. A színpártolók és a közönség - köztük dr. Dombóvári Csaba és Fohsz Tivadar alpolgármesterek - állófogadás mellett gratulálhattak a művészeknek. Szabó Anikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom