Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)
2004. január / 1. szám
KOZELET S3 KÖZÖTTÜNK ÉL Egyetemi katedra és közélet vonzásában: Dr. Bállá Gábor Tamás Tizenhárom évvel a rendszer- váltás után, a kilencvenes évek első négy évének helytörténetét lapozgatva gyakran találkozhatunk dr. Balta Gábor Tamás docens nevével, mint kerületünk országgyűlési képviselőjével. A gödöllői Szent István Egyetem Tanárképző Intézetének igazgató-helyettesével, a Művelődési és Tájékoztatási Bizottság külső tagjával életútjáról, akkori közéleti szerepvállalásáról ültünk le beszélgetni.- Milyen életút vezetett a rendszerváltó évek nagy feladataihoz?- Olyan családban nőttem fel, mely gyermeki eszmélődésemtől kezdve mindig történelmi kényszerből ellenzéki volt. Korán elvesztettem el a szüléimét, gyámok sora nevelt, nyolc általános iskolás évemet hét iskolában jártam ki. 13 évesen, legfogékonyabb, első szerelmet hozó kamaszévemben éltem át az ’56-os forradalmat. Jeles gimnáziumi eredményem ellenére első, „osztály- idegenségem” miatt sikertelen továbbtanulási kísérletem után lettem az ELTE Eötvös Kollégiumának tagja. A történelmi szükségszerűség rendkívül kiváló fiatalembereket hozott itt össze. A Czine Mihály vezette 22 fős szemináriumon Kiss Gy. Csabával, Bíró Zoltánnal és Bakos Istvánnal, az MDF későbbi alapítóival tanulhattam együtt. Nem csoda hát, ha évek múlva természetes helyemnek érezhettem az MDF-et, szinte ide nevelődtem. A puha diktatúrát pályakezdőként, viszonylag szerencsésen élhettem meg. Voltam művelődési ház igazgatója, újságíró, tanár. Végül egyetemi doktorátust szereztem, s egyetemi állást elnyerve megindult tanári és tudományos karrierem.- Közéleti munkája az or- ' szággyűlési képviselőségig emelte. Hogyan élte meg azokat az éveket?- Eufórikus örömmel kezdtem hozzá, s ez az öröm onnan fakadt, hogy úgy érezhettem akkor, hogy igazam lett, nem vagyok utolsó mohikán, vannak hozzám hasonló gondolkodásúak. Még a mai napig is nehezen tudok úgy fogalmazni, hogy akkor „győztem”, mert mindig az engem segítő közösség értékrendjét, szellemiségét érezhettem magam mögött. A kijózanodás perceit az jelentette, amikor elméleti, politikai felkészültségem szembekerült a szociológiai valósággal, a realitással. A köztudat és értelmiség éretlensége elkeserített. Őrült szakadékot éreztem a gyakorlati politikai pályakövetelmények és a magam elit értelmiségi mentalitása, beállítódása közt, ezek egyeztetése pszichés tehertétel volt. A számomra legszimpatikusabb politikai módszer a konszenzust kereső érdekalku. A fentebb említett értelmiségi éretlenség azonban ezt nem engedte, s ma sem engedi érvényesülni. A magyar politikai piac „kofái” nem a maguk áruinak egekig dicséréséből próbálnak megélni, hanem a másik kínálatának gyalázásából. A pusztító harcban önmagukat járatják le, nem töltik be a klasszikus politika funkcióit, nem konszenzuskeresők. A sajtó sem segítette ezt az utat. Reguláit, s nem a kommunikációt segítette.- Szakmai felkészültségét hogyan érvényesíthette politikai munkájában?- Két évet kellett várnom, míg a parlament oktatási bizottsága megalakult. Az MDF akkori oktatási koncepcióján harmadmagammal már 1989 óta dolgoztam. Egyedül voltam az akkori képviselők közt pedagógiai kandidátus. Az oktatási, szakképzési törvény előkészítésében sokat dolgoztam. Az iskolaszék gondolata, az Országos Köznevelési Tanács megteremtése, a szülői szerep megjelenítése az oktatási rendszerben mind alapmunkáimnak nevezhető. Később politikai tapasztalataimat tanári munkámba is vissza tudtam fordítani, hisz az oktatáspolitika egyetemi diszciplínává emelése annak volt köszönhető, hogy az egyetemi jegyzeteimben erről elmondottakat gyakorlati, politikai tapasztalataim hitelesítették. Életutamnak azonban bármennyire is meglepő, nem az országgyűlési képviselői négy év volt a csúcspontja, hisz én elsősorban egyetemi oktató vagyok, s a parlamenti képviselői évek egy nagyon kellemes és meghatározó, de mégis csak kitérői voltak életemnek. Pályámnak inkább ezen záró szakaszába érve érzem szakmai és közéleti munkásságom kiteljesedését.- A helyi közélet fiatalabb képviselőinek milyen útravalót adna?- Nehéz lenne nekik tanácsot adni, hisz a miénktől igen eltérő közéleti környezetben, más alapokról indulnak. Először is tisztázza magában az ún. ön- szabályozás és külső szabályozás közti összefüggéseket. Tisztázza, hogy döntései, cselekedetei mennyire függnek belső értékeitől, habitusától, s mennyire másoktól. Kerüljön tisztába önmagával, s ezt tisztességesen, következetesen képviselje. Konzervatizmusom azt diktálja, hogy azt tanácsoljam: „Szeresd felebarátodat, mint önmagad.” Raffay Gábor A Sisakos sáska utca rövid története A Zrínyi Úti Általános Iskola gépjárművel több irányból is megközelíthető, de a Zrínyi út felől nem. Autóval, busszal a Pesti út felől - egy eddig névtelen - utcán keresztül lehetett elérni a az iskola épületeit. A közterület 22 évvel az intézmény átadása után nemrégiben a Sisakos sáska nevet kapta. A részletekről többek érdeklődésére, Petrőczy Tibor (biológia tanár, iskolaigazgató) mesélt lapunknak. Az Akadémiai Kiadónál megjelent Vörös könyvben a felsorolt gerinctelen állatok között, a rovarok csoportjában találjuk a sisakos sáskát. Egy egész oldalon megcsodálhatjuk e különös élőlényről - Varga Zoltán professzor úr által - készült grafikát is. Azt gondolom, hogy elég kevés fővárosi illetve kerületi lakos mondhatja el magáról, hogy ő személyesen ismeri ezeket a rovarokat. Pedig itt élnek velünk, egy élőhelyen. Az iskola északi oldalához csatlakozó bokrokkal, fákkal tarkított réten forró, száraz nyárvégi, kora őszi napokon szép kifejlett példányai figyelhetők meg e sáskafajnak. E rovarnemzetség fajainak többsége szubtrópusi területek lakója, hazánkban egy faj fordul elő. A 34-55 mm-es, többnyire zöld, néha barnás színezetű sisakos sáska (Acrida hun- garica) nagy hőigényű rovar. Feje igen szokatlan alakú. Úgy néz ki, mintha egy magas, kúpos süveget, középkori lovag által használt sisakot viselne. A fejhez lapos kard alakú csápok csatlakoznak. Nagyjából a Kárpát-medencében éri el északi elterjedésének határát. Magyarországon a meleg homokterületek jellemző állata. Az iskolát övező meleg napsütötte réteken - évenként erősen változó számban - találja meg életfeltételeit. 1992-ben - a nyitott ablakokon keresztül - rendszeresen berepültek az iskola földszinti termeibe is, ahol eleinte riadalmat, majd igazi érdeklődést keltettek a gyere- j kék és tanáraik / körében. Az elmúlt években számuk megritkult, alig egy-egy példányt tudtunk megfigyelni a tanévkezdés idején. Ugyanezen a területen nagyobb egyedszámban fordul elő a másik - törvény által szintén védett - meleg kedvelő, ragadozó életmódú rovar - az imádkozó sáska vagy ájtatos manó (Mantis religiosa). Egy rövidebb őszi séta alkalmával mind a két rovarfaj egyedeit - némi szerencsével - egy helyen felkereshetjük. Sz.
