Hírhozó, 2003 (13. évfolyam, 1-11. szám)
2003. január / 1. szám
13 KÖZH (VELŐDÉN Tízéves a Magic Dance Gombosné Berecki Ildikó és férje, Gombos Tibor 1992-ben 12 fiatallal indította el a Magic Dance Mozgásművészeti Stúdióban az oktatást. A következő tanév kezdetekor már ISO növendék iratkozott be iskolájukba. A jubileumi gálára 2002. november 30-án, a XVII. kerületi Dózsa Művelődési Házban került sor, ahol egyébként is működik a stúdió. Ma hat éves kortól indítanak csoportokat, de vannak 22 éves növendékeik is, és a kerület óvodáiban is tartanak kihelyezett oktatást. A gála első részében látványos divatbemutatót tartottak, ahol tánckoreográfiával mutattak be sport-, szabadidő-, nappali és alkalmi öltözékeket. Rendszeresen szerepelnek a Dózsa Művelődési Ház rendezvényein, majálisokon, divatbemutatókon. A karácsonyi várakozás is szerepet kapott a fergeteges sikerű műsorban, láthattunk rokizó mikulásokat, vidám, táncoló hópelyheket és hóembereket, végül pedig elérte végzete a szüli napi tortát is. (Forrás: Budapesti Nap, D. L.) * Önarcképek A Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság 30 tagjának 36 önarcképét bemutató kiállítása nyílt november végén a Rákoshegyi Közösségi Házban. Festményeket, szobrokat, montázsokat, grafikákat egyaránt láthattunk december 11-ig, ahol a szereplő alkotók java kerületi. A teljesség igény nélkül: Békési Joe (fotónkon), Csekovszky Árpád, Kacsó Péter, Kádár Kata, Lakatos J. Péter, Mecseki Hargita, illetve a környékbeli Karsai Zsigmond. (Forrás: Bi^dapesti Nap, D. L.) Csend és szó December 7-én az Erdős Renée Ház adott otthont a Csend és szó - Isten és ember között című szempozionnak és kiállításnak. A rendezvény Szecsődi Leó ferences szerzetes lelkipásztor együttműködésével, a Vox Artis Alapítvány szakmai gondozásával valósult meg. Nagyon sok alkotó munkáiból láthattunk ízelítőt. A kiállítást - melyet Bakonyvári M. Ágnes művészettörténész, a ház igazgatója, a tárlat rendezője nyitott meg - január 12-ig tekinthették meg az érdeklődők. Gyermekeknek szólt az a karácsonyi műsor a Hősök terei iskolában, amelyet a Rádió 17 és a Pensió Kft. közreműködésével szerveztek decemberben. A Volga felett Galgóczy Árpád az orosz költészetet nem az iskolapadban, hanem gulágfogolyként ismerte és szerette meg. 1954-ben történt szabadulása, majd 1960-as hazatérése után egyre inkább rákapott a fordításra, aminek aztán hatalmas terjedelmű életmű lett az eredménye. A József Attila díjas költő, műfordító négy - az Eötvös Károly Könyvkiadó gondozásában megjelenő - kötetben kívánja bemutatni az orosz költészet legkiválóbbjait: az Ég áldjon, kedvesem (2001.) című kötet a XVIII-XIX. század terméséből válogatott, a közelmúltban bemutatott A Volga felett című a XIX-XX. századéból, majd önálló kötetet szán Lermontov és Puskin életművének bemutatására. „Verset írni annyi, mint gúzsbakötve táncolni”- idézte Kosztolányi Dezsőt Baranyi Ferenc író, költő, műfordító, a Rákoshegyi Közösségi Házban tartott bemutatón. Palójtay-Érsek Ágnes dalénekes, Edelényi Zsuzsanna gitárkíséretével egy verset adott elő oroszul, majd magyarul. A házigazda, Rőthler István volt. (Fotónkon: Baranyi Ferénc, Galgóczy Árpád és Rőthler István - forrás: Budapesti Nap, D. L.) Személyes végtelen A fenti címet adta december 4- én megnyílt kiállításának B. Láborcz Flóra, Ferenczy Noé- mi-díjas ötvös-szobrászművész, akinek a tárlaton bemutatott művei a végtelenről szólnak. A kiállításnak az Iparművészeti Múzeuma dott otthont január 5-ig, melyet dr. Mezei Ottó művészettörténész nyitott meg. Harmónia A keresztúri kerékpárosok és a téli sportok szerelmesei előtt nem ismeretlen Vo- dicska György neve. A fiatalember immáron 7. éve javítja, szervizeli sportszereinket a Pesti úton. Amúgy meg fotózik. No meg kiállítása van a Nemzeti Múzeumban. 17 évesen kezdett versenyszerűen kerekezni és az 1996- os esztendő már a kerékpárválogatott tagjai között találta. Vodicska György néhány éve kezdett fotózni, a főiskolai évek alatt érdeklődése fokozatosan fordult a korábban megismert akvarell-készítés- től a fotózás felé. Elmondása szerint a végső lökést a fotó irányába egy Rómában tett látogatás adta. Saját ritmusában önállóan képzi magát fotótechnikával foglalkozó könyvek és folyóiratok segítségével. A családi képek készítésén keresztül találta meg kedvenc témáját: a városképek és zsánerfotók készítését. Olyan képeket igyekszik készíteni, amelyek önmagukban értelmezhető, kiegyensúlyozott momentumok. Ezért legszívesebben épületeket fényképez, mert a fényektől függően ezek mindig más arcukat mutatják a szemlélődő- nek. A művelődésszervező diploma megszerzése után sem pihent, a munka és a fotózás mellett tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen folytatja. Nemrég lehetősége adódott arra, hogy a Nemzeti Múzeumban egy kamarakiállítás keretében a nagyközönség is megismerje munkáit. A kiállítás, amely a múzeum kávézójában kapott helyet, 20 képen keresztül mutatja be, hogyan látja a fotós a várost és a benne élőket. A december 16-i megnyitón Lovas Judit méltatta a fiatal fotóst és ajánlotta képeit a közönségnek. A képek a múzeum igazgatójának tetszését is elnyerték, így azok bekerülnek a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába. Epress József
