Hírhozó, 2003 (13. évfolyam, 1-11. szám)
2003. július-augusztus / 7. szám
36 KÖZÉLET Beszélgetések A holnapra gondolok Fiatalemberekkel a rendszer- váltás utáni közéletről beszélgetve váratlanul neken] szegezte egyikük a kérdést: „Mi van a régi tanácsiakkal?” A letűnt, elfelejtett korosztály egyik tagját, Losovy Kálmánt kértem rövid beszélgetésre.- Érdekes szakmai pályát futott be az eltelt 36 szolgálati évben. Hogyan jutott tanárként elnökhelyettesi beosztásig?- 1939 óta lakom a kerületben. Hat éves voltam, amikor a család ide költözött Ligetre. A tanárképzős évek után kötelező gyakorlatként 3 évet tanítottam vidéken, de utána ismét végig a kerületben éltem és dolgoztam.- A Hősök terei iskolában kezdtem tanítani, de mivel nein vállaltam el egy számomra kiszemelt úttörővezetői munkát, büntetésből egy évre Rákoshegyre kerültem. Hét évi tanítás után kerültem a tanácsba, ahol hat évet töltöttem tanügy-igazgatási felügyelőként. Később a rákoscsaba-újtelepi általános iskolában Ambrus György, majd Kovács Gyula mellett igazgató- helyettes lettem, és az akkor a szomszédban épülő Diadal Úti Általános Iskola beindítását vezettem 1979-ben. 1983-ban a tanács átszervezésekor kértek fel az elnökhelyettesi posztra. Szerencsének tartom, hogy mindig A Speciális Oktató és Fejlesztő Intézmény keretén belül az Életjel Alapítvány támogatásával a fogyatékossággal élő embertársaink részére információs iroda kezdte meg működését. Célja olyan információk tárolása és szolgáltatása (közreadása), melyek hozzájárulnak a fogyatékossággal (akadályozottsággal) élő embertársaink és hozzátartozóik tájékozottságának növeléséhez egy önállóbb életvitel elérése érdekében. Konkrétan, segítséget szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy megtalálják a megfelelő oktatási-, egészségügyi infelkérésekre kerülhettem ezekbe a beosztásokba, mindig megtaláltak a feladatok.- Az életét meghatározó három nagy szerep: a tanári, a pedagógiai és a közigazgatási vezetői feladataira visszatekintve, hogyan vonná meg a mérleget?- A pedagógusi munka adta az örömök nagyobb részét. A gyerekekkel foglalkozni a leghálá- sabb feladat. Az igazgatói munka pedig azért jelentett nagy kihívást, mert a szervezői képességeimet tehettem próbára. Itt szerezhettem meg azt a tapasztalatot, hogy mennyire meghatározó a tantestületek szakmai színvonala. A kiválóan szervező vezető is középszerű igazgató lesz, ha középszerű tantestülettel dolgozhat együtt, de fordítva is igaz: a jó szak- maiságú pedagógus testület szinte a hátán hordja a gyengébb szervezői képességekkel megáldott vezetőt is.- Hajdani tantestülete mennyire segítette Önt?- Nehéz időszak volt az akkor, hiszen rengeteg gyerekünk volt, s nagy volt a pedagógushiány. 1985 táján például 120 képesítés nélküli nevelő dolgozott iskoláinkban, s rengeteg nyugdíjas. Én nem panaszkodhattam, szerencsémre az 1979-ben kapuit nyitó Diadalba sok jól képzett fiatal kolléga érkezett, s így utólag úgy hiszem, az egyik legjobb tantestülettel rendelkezhettem. Sokat dolgoztam kollégáimmal akkor azért, hogy az épületet az akkori követelményekhez képest minél színvonalasabban szerelhessük tézményt (óvodást, iskolát, kórházat, stb.), hogy tudomást szerezhessenek egy-egy alapítványról, jogvédő szervezetről, munkalehetőségről, rendezvényről, sportolási lehetőségről, kulturális vagy egyéb eseményről. Telefonügyeletet tartanak hétfőn 7-12 óra között (ekkor személyesen is fogadják az érdeklődőket). Bővebb információt a www.sofi.hu honlapon kaphatnak az érdeklődők. Telefon: 290-3293/5. Levélcím: Életjel Alapítvány, Információs Iroda, 1181 Budapest, Kondor B. sétány 15. spaller@freemail.hu. fel oktatástechnikai eszközökkel. Szakmai munkánk vonzó legyen szülőnek, tanulónak és nevelőnek egyaránt. Ezt az akkori eredmények is bizonyították. Persze gyűltek a kivédhetetlen konfliktusok is. A fiatal pedagógusok lelkesedése, reformvágya és az idősebbek hagyományos eljárásokhoz kötődéséből például bizony nehezen oldható ellentétek is születtek.- Az elnökhelyettesi munkában milyen kihívások várták akkoriban?- Nehezen vállaltam el ezt a munkát. A kerületben hivatalba lépésem idején duzzadt fel a lakosság száma 80 ezerre, akkor épültek a lakótelepek, rengetegen költöztek be. A robbanásszerű létszámnövekedést nem tudta az infrastruktúra követni. Dr. Krébesz Károly elnök és a gazdasági ügyekkel foglalkozó Kili Ferenc általános elnökhelyettes mellett hozzám annak idején az oktatás, egészségügy, sport és a lakásügy tartozott. A fejlődés miatt a „legrázósabb” területek. Az oktatásban legnagyobb gond a gyerekek elhelyezése volt. Az óvodák 700-800 férőhelyére például kb. 1000 jelentkező jutott. Az akkoriban épülő Újlak utcai iskola pedig a megépülését követő második tanévben már kicsi lett. Az 1200 férőhelyes iskolába 2200 diák jelentkezett. Kénytelenek voltunk buszokkal utaztatni más, kertvárosi iskolákba a diákokat, majd ezzel egy időben kétszer 8 tantermes mellékszárnyakkal bővítettük a keresztúri iskolákat. Ez siker volt, de éppen ez teremtett kudarcélményt is, hiszen ez a tűzoltás elvitte a pénzt az intézményi állagmegóvásoktól, karbantartásoktól, melynek most isszuk a levét sok helyen. A családvédelemnek és a lakásosztálynak sem volt köny- nyű a dolga. Egyrészt a beköltöző, többgyermekes családok lakásvásárlást követő anyagi gondjain kellett enyhíteni, másrészt a 2600 lakásra váró kerületi közt kellett volna közmegelégedésre kiosztani az itt épülő budapesti lakásállományból az évente kerületnek átengedett 40-50 lakást. A kimaradóknak biztos nem okoztunk örömöt. Az 50-60 ezer főre épített kerületi szakrendelő (Egészségház) szolgáltatásait viszont sikerült bővíteni úgy, hogy a felszabaduló laSpeciális információs iroda kásóvodák helyén egészségügyi részlegeket helyeztünk el. A kerületi rendelők műszerezettsége az akkori budapesti átlagot meghaladó volt. Az úthálózat modernizálása, portalanítása örök gondja volt a kerületnek, de a Keresztúri út bővítése, a vasúti híd megépülése, a fedett uszoda megépítése mind-mind fejlesztés volt akkoriban. 1983-ban a kerület csatornázottsága 7-8 % volt, 1989-ben pedig 30%. Akkoriban nagyot fejlődtünk a gázvezeték kiépítésében is.- A generációjához tartozó azon vezetőkkel beszélgetve, akik éppen a rendszerváltás környékén léptek nyugdíjba, mindig érzek némi keserűséget a méltatlan „félredobottság" miatt.- Igyekeztem mindig emberségesen bánni beosztottjaimmal és a hozzám fordulókkal. Az engem régebbről ismerők, volt diákjaim annak idején, ha bejöttek hozzám, sokszor még ott is tanár úrként szólítottak meg ügyeiket intézve. Ez jól esett. Értettem, de érzelmileg nehezen dolgoztam fel, s nem esett jól, hogy a rendszerváltást követően hivatalba lépő új vezetés megtiltotta, hogy az ügyfélfogadáson kívül hajdani vezetőtársaimmal belépjünk az önkormányzat épületébe. Az elmúlt években'3-4 alkalomnál többször nem is mentem be az épületbe. Közvetlen munkatársaimmal, pedagógus kollégáimmal azonban szerencsére jó viszonyban sikerült maradnom, s jól esik, ha a piacon, iskolában összefutva szeretettel tudunk beszélgetni közös dolgainkról. Voltak képviselők, akik néhány évvel ezelőtt még személyes beszélgetés alkalmával fontosnak tartották megemlíteni, hogy a kerület oktatásügyében szerzett tapasztalataimmal az oktatási bizottságot segíthetném, de később mégsem kerestek meg. Sajnos hamar és könnyen elfelejtik a régi szakembereket. Úgy tűnik hátrányos helyzetűek a kerületben hosszabb időt eltöltő dolgozók. Ezek az esetek elgondolkodtatnak, de figyelve az elmúlt 13 év kerületi közéleti szereplőinek sorsát, pályáját, nincs okom arra, hogy egyedi esetnek tekintsem a magamét.- Hogy telnek a nyugdíjas évek?- Kiegyensúlyozott, harmonikus család vesz körül, szerencsére még tudok dolgozni, matematikát tanítok volt iskolámban. A múlttal kibékültem, s a holnapra gondolok. Raffay Gábor
