XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)

2016-04-11 / 7. szám

Hagyományőrzés Húsvét - lücsülkodástól a komatálig A tavasz illata Bár a „hivatalos" húsvé- tot a múlt hétvégén mö­göttünk hagytuk, a nép- hagyományok szerint azonban ezzel még nem ért véget az ünnep. A hús- véthoz kapcsolódó szoká­sokat bemutató soroza­tunk második részében húsvétvasárnaptól fehér­vasárnapig elevenítjükfel az ünnepkör gazdag ha­gyományát. A húsvét időpontját 325-ben a niceai zsinaton döntötték el: a ta­vaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni első va­sárnap, idén ez március 27-ére esett. A húsvéti ünnepkör szokása­it bemutató sorozatunk második részében húsvétvasárnaptól fehér­vasárnapig elevenítjük fel az ün­nepkör gazdag hagyományát. Húsvétvasárnap Nagyszombat éjjel, húsvétva- sárnapra virradóra egyházi külső­ségek között, énekelve, imádkozva történt a határjárás. Két célja volt: a tavaszi vetések mágikus védelme puskalövéssel, dobpergéssel, síp­szóval, valamint a közösség fiata­labb tagjaival megismertetni a ha­tárjeleket. Megújították a határhal­mokat, az útjukba eső mezei forrá­sokat kitakarították. Fontos szerepe volt a víznek. Úgy gondolták, ha napfelkelte előtt vizet öntenek a keresztútra, az hasznos a jégeső és a különféle ve­szedelmek ellen. Aki hamarabb merített vizet, az szerencsés lett. Húsvétvasárnap jellegzetes éte­leket fogyasztottak: húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, bort, amit a katoli­kus hívők szentelni vittek a temp­lomba. A szentelt ételek maradékát sokféleképpen felhasználták. Volt, ahol a sonka csontját a gyümölcsfá­ra akasztották, hogy sokat terem­jen, a kalács morzsáját pedig a tyú­koknak adták, hogy sokat tojjanak. Tűzbe is vethették az ételmaradé­kot a túlvilágiak számára vagy elás­ták a ház tövében, hogy az megvédi őket a bajtól és a villámcsapástól. A húsvéti zöldágjárás a tavasz behozatalát jelentette. A lányok a templom elől indultak. Az első két lány zöld ágból kaput tartott a töb­binek, hogy átbújhassanak. Az éneket addig ismételték, míg a fa­lun végigértek. Húsvéthétfő A víz tisztító, termékenységva­rázsló erejének hite az alapja a hús­véti locsolásnak. Régen vízbevető, vízbehányó, öntöző hétfőnek ne­vezték ezt a napot, ami arra utal, hogy a lányokat a kúthoz, a vályú­hoz hurcolták és vödörszám hord­ták rájuk a vizet. Máshol „Ha az ut­cán ment egy leján, a legények háturról odaoroszkodtak, s egy kandér, vaj cseber vizet a nyakába lottyantottak”. Néhány helyen már előző este a legények meglátogatták a lányos házakat, ez volt a tojáshajtás. Előre megbeszélt háznál szalonnát kap­tak, ott elkészítették a tojásrántot- tát és megették. A héjat anrfak a lánynak a háza elé szórták, akire valamiért haragudtak. A két világháború között vált ál­talánossá a szagos vízzel történő lo­csolás. A legény először egy vödör vízzel öntözte a szeretőjét, majd a lány átöltözött, és azután szagos vízzel is meglocsolta. Az 1940-es évektől szelídült meg a szokás, a le­gények kölnivel és locsolóverssel állítanak be a lányokhoz. Néhol locsolás helyett vagy lo­csolás előtt a vesszőzés volt szokás­ban. A sibának nevezett korbáccsal vesszőztek: „Keléses ne légy, / Bolhásos ne légy,/Esztendőre még frissebb légy!” Mind a locsolás, mind pedig a vesszőzés jutalma az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. A húsvéti tojások a gyerekek ke­zén játékszerré lettek. A két szem­ben álló játékos összekoccantja a tojásokat, akié sértetlen marad, el­nyeri a másiktól a törött tojást. Húsvétkedd Húsvétkedd a visszalocsolás napja. A lányok végigállták az út két oldalát, aki arra jött, ráfizetett. Fehérvasárnap A húsvéti ünnepkör zárónapja a fehérvasárnap, néhol mátkáié va­sárnap, idén április 3. Erre a napra a barátságkötés szokása esik, a ko- málás, mátkálás szokása. A koma­vagy mátkatálon (képünkön) lehe­tett hímes vagy piros tojás, süte­mény, gyümölcs, perec, bor. A ko­matálat a nagyobb lányok szemé­lyesen vitték el, de akár kisebbekkel küldték el a választott barátnőjük­höz, a következő verssel bekö- szöntve: „Komatálat hoztam/Fel is aranyoztam/Koma küldte ko- mának/Hogy váltsa ki magá- nak./Ha nem váltja magá- nak/Küldje vissza komának.” A kapott ajándékokat, ha elfo­gadták, kicserélték. ■ Kassai Gizella A kutyák szívférgessége A szívférgesség sokáig csak a Dél- Európába utazó kutyák betegsége volt. A globális felmelegedés miatt terjesztői, bizonyos szúnyogfajták északabbra is előfordulnak, így ez a betegség hazánkat is elérte néhány éve. A szúnyog a szívféreg lárváját vérszívás közben veszi föl a fertőzött kutyából és a következő csípéskor „adja tovább” a másiknak. A lárvák­ból néhány hónap alatt kifejlett (20- 30 cm hosszú!) férgek lesznek és a tüdő nagy ereiben, súlyos esetben a jobb szívfélben élősködnek. A be­tegség tünetei kezdetben köhögés, nehézlégzés, később gyengeség, szívelégtelenség lehetnek. A fertő- zöttséget az állatorvos vérteszttel tudja kimutatni. Ha a teszt pozitív, további vizsgálatok szükségesek, és terápiás tervet kell készíteni. A gyógykezelés nehézsége ab­ban áll, hogy ha megfelelő készít­ménnyel el is pusztítjuk a kifejlett példányokat, azok az erekben to­vasodródva trombózist, érelzáró­dást okozhatnak, ami legalább annyira veszélyes, mint az élő szív­férgek jelenléte. Mivel a betegség gyógykezelése meglehetősen kockázatos, érdemes a megelőzésre fektetni a hangsúlyt: tavasztól őszig kutyánkat szúnyo­gok elleni cseppekkel ajánlatos ke­zelni. ■ Dr. Nagy Czirok Gábor ÁLLATORVOS, BIOVET Állatgyógyászati Központ 2G16. ÁPRILIS 1.XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Teremevezés Nátán sportsikere Nagyszülői példa Kiváló sporteredményt ért el febru­árban a Vizafogó Általános Iskola negyedik osztályos tanulója, Né­meth Dávid Nátán. Az országos te­remevezős bajnokság döntőjében korosztályában második helyezett lett. Ez azért is komoly siker, mert a versenyben hozzávetőleg tízez­ren indultak. Bár Nátán azelőtt so­sem gyakorolta a teremevezést, a jó szereplés talán mégsem véletlen: a kisfiú sportcsaládba született. Az áprilisban tizedik születés­napját ünneplő Nátánnal a nagy­papa, Kántor Sándor irodájában találkoztunk. Ahogy mesélte, isko­lájában — a 2006-ban született fiúk között — az evezős ergométeren ő volt a leggyorsabb: két perc tizen­hat másodperc alatt teljesítette az ötszáz méteres távot. Ezzel beke­rült a Pannónia iskolában rende­zett kerületi döntőbe. A táv ezúttal is ötszáz méter volt. O taktikusan versenyezve — az elején lassabban, a végén pedig erőteljesen húzva - most is első lett. Aranyérmet ka­pott, és ezzel jogot nyert arra, hogy elinduljon az országos versenyen. Ez pedig február 13-án történt. Nátán most is kitett magáért: két perc huszonöt másodperces ered­ménnyel a második helyet szerezte meg. Ezek után joggal adódik a kérdés: vajon lesz-e bármilyen folytatás? Mint megtudtam, noha az ergométer teljesen új volt szá­mára, a sport azért eddig sem állt távol tőle. A többi között egy évig dzsúdózott a Honvédban, kipró­bálta a gerelyhajítást a Tüzér utcai pályán, és „természetesen” ő dobta a legnagyobbat, nyaranként pedig részt vesz a Honvéd úszótáborá­ban. Tavaly lefutotta a két és fél ki­lométeres maratont, és tizenegy perc ötvenhat másodperc alatt tel­jesítette a távot. Most azt mondja, lenne kedve igaziból, vagyis a vízen is kipróbál­ni az evezést. A szülei már utána is néztek, hol lenne erre lehetőség. Ez valószínűleg — legalábbis kezdet­ben - heti kétszeri edzést jelent majd. Mindenesetre jól be kell osz­tania az idejét, mert zenét is tanul: három éve zongorázik és szolfézs- ra is jár. Akárcsak a sportban, a zene sze- retetében és művelésében is követi nagyszülei példáját. A ma nyolc­vannegyedik évét taposó Kántor Sándor, aki immár több mint húsz éve a XIII. kerületi Visegrádi utca 89—95. Lakásszövetkezet elnöke, az ötvenes évek elején hazánk első profi vízilabda-játékosainak egyi­ke volt. Később edzőként ő nevelte ki Molnár Endrét, az 1976-os montreali olimpia bajnokcsapatá­nak tagját. Aztán vízilabda-játékvezető lett, és mint ilyen, bejárta a fél világot. A Testnevelési Főiskola mellett elvé­gezte a Számviteli Főiskolát is. Ci­vilben dolgozott a többi között a Belkereskedelmi Minisztérium­ban, volt miniszteri biztos, végül a Pest Megyei Vendéglátóipari Vál­lalat vezérigazgatójaként ment nyugdíjba a rendszerváltozás után. Éppen az idén ünnepük hatva­nadik házassági évfordulójukat fe­leségével, aki szintén sportoló volt: asztaliteniszezőként a Világkupa III. helyezéséig jutott. Mindketten nagy zenekedvelők, és annak ide­jén jól zongoráztak. Egy lányuk született: Gabriella, Nátán édes­anyja. Ami pedig a tízéves kisfiút illeti, a benne rejlő testi és lelki energia remélhetőleg a jövőben további sportsikerekre predesztinálja. ■ Csop V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom