XIII. Kerületi Hírnök, 2014 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2014-08-07 / 15-16. szám
Mozaik m XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Jövök-megyek 105. Ö nök tudják, ki volt Balatoni Kamilll Ugye, nemi Sebaj, én sem tudtam eddig. De ígérem, ha ma is velem tartanak, előbb- utóbb megtudják. D e kezdjük az elején. Nyár van, hát mára igazi nyári sétát terveztem, vízközelit, röviduj- jast: minálunk, Angyalföldön igazán van választék, hisz szőkébb pátriánk az egész vállát a Dunának veti. (Egyéb - természeti, mesterséges - vizeiről nem is szólván.) Rövid merengés után a Népsziget felkeresése mellett döntöttem, egyfelől, mert régen jártam ott, másfelől, mert régi, meghitt barátság köt hozzá, harmad felől meg, mert mostanában olyan sebezhetőek vagyunk, mi, angyalföldiek, szigetileg: addig menjen az ember, gondoltam magamban, amíg teheti. E redetileg igazi nagy szigetkört gondoltam el, átmegyek a Meder utcai felüljárón, aztán végig, balkézre, a nagyág mellett, a szerpentinen, ahová a nyaralók, vízitelepek hátsó kapui nyílnak, s ahol a szigetbarát hajók horgonyoznak. Aztán a vasúti híd tájékán visszafordulnék, s mintha promenádon, végigsétálnék a főúton, vissza a gyaloghídig, megcsodálva a kecskéktől a kiskocsmákig mindent, ami csak megcsodálható. M ondom, ez volta terv, de aztán, rögtön hogy átértem, füstbe ment az egész, mint Petőfi beszéde. Meglepően sok autó parkolt ugyanis a kishíd lábánál, az utca torkolatánál szerteszét: ott, ahol hétköznapokon nemigen szokott egy sem. Itt, a közelben valami esemény van, riadt fel a bennem szunnyadó oknyomozó, méghozzá nem is akármilyen. És feledve mindent, jobbra tértem rögtön, a főúttá. A második vízitelep ajtaja tárva-nyitva állt, kocsik jöttek-mentek, gyalogosok sürgölődtek, odabent is nagy volt a tömeg: valami csónakásza- ti esemény zajlik, annyi látszott rögtön. Egy percet se hezitáltam, hanem lassú, otthonosnak mutatott lépéssel magam is a vízitelepen termettem: senki sem állított meg. (Ez, jelzem, manapság már meglepetésnek számít: valamirevaló rendezvény egy svadron őrző-védővel kezdődik. Ahogy minden intézmény a miniszterelnökségtől a bélyeggyűjtő körig. Kit keres, hová megy, mit akar, kicsoda maga? - kérdések, melyekbe lépten-nyomon belebotlunk. Azt mondják, ilyen a világ, nincs mit tenni. Szerintem meg van: azért ilyen, mert hagyjuk, hogy így legyen. Pedig nem kéne hagynunk - de ez már igazán messzire vezetne, majd más alkalommal kifejtem részletesebben. Most legyen elég annyi, hogy egy olyan helyre kerültem, egy olyan világba csöppentem véletlenül, amelyik nem fél magától, és szélesre tárja a kapuját mindenki előtt. Ennek feltétel nélkül tudtam örülni, amikor még azt sem igen tudtam, hol vagyok.) K iderült aztán, hogy a KSI vízitelepére keveredtem, ahol éppen a Budapest-bajnok- ságot rendezték a kajak-kenu tárgykörében, ifjúsági szinten. Bent, a telepen edzőkés versenyzők serénykedtek, volt, aki a hajóját készítette fel, volt, aki a taktikát beszélte meg, volt, aki a párját kereste. A büfé előtt hosszú sor kanyargóit, két szám között jólesett egy szalámis zsemle, Sportszelet. A telep a folyó holtágára nyílt a túloldalon, ott zajlottak a versenyek, ott volt a célvonal, de ott volt, a lejtő alján, a stég is, ahonnan vízre szálltak az indulók (hogy felfelé evezve eltűnjenek a nézők szeme elől - a rajt valahol az újpesti öböl táján lehetett), s ahová fáradtan, elcsigázottan megérkeztek verseny után. (Hogy aztán még kiemeljék a vízből és saját kezűleg felcipeljék a lépcsőn azt a böhöm nagy hajót: szerintem ez, a kajakcipe- lés, önálló sportág lehetne.) A lejtős Duna-parton fából-vasból ácsolt lelátó, de a közönség (rokonok, barátok, segédedzők, versenyzők és ezek kombinációi) túlnőtték a tribün nyújtotta teret, és belepték a füves lejtőt éppúgy, mint a töltés keskeny tetejét: mint egy vidám hangyaboly, olyan volt a sziget oldala. K evés dolog áll tőlem távolabb, mint a kajakozás: egy- szer-kétszer megpróbáltam ugyan, de mindig csúfos kudarc lett a vége. Talán épp ezért mindig nagy tisztelője voltam azoknak, akik erre a sportra vállalkoztak: ez az a világ, ahol nem lehet sumákolni, törleszkedni, ügyeskedni, simliskedni, itt dolgozni kell hosszú éveken át látástól vakolásig, és a legnagyobbakat leszámítva a többieknek csak a győzelem öröme jut. És ez mégis látszik mindenkin itt. Van valami bennfentességillat a levegőben, rajtam kívül mindenki ismer mindenkit, tudja, ki kicsoda és mennyit ér. Es látszik, hogy akik itt vannak, jól érzik magukat a sajátvilágukban. Folyik az élet, verseny, megbeszélés, eredményhirdetés (a hangosanbeszélőnél egy nagymamakorú sporttársnő ősz hajjal és rövidnadrágban, szigorú felszólításait néha játékos megjegyzésekkel enyhíti), az edzők korholnak és dicsérnek, az ifjú kajakosok boldogan vigyorognak az apai fényképezőgépbe, aranyérmüket emelve, de a következő pillanatban már egy tovasiető klubtársnő idomain pihen meg a tekintetük: minden csupa nyár, minden csupa víz, minden csupa fiatalság. A kerítésre gondos kezek faliújságot illesztettek, abból tudom meg, hogy Balatoni Kamill a legjobb magyar kajakos volt egykor, harminc bajnoki címet szerzett és ő volt a kajak-kenu sport szövetségi kapitánya is. SS-kato- nák ölték meg a háború végén: harminchárom évet élt. A z ő nevét viseli most ez a verseny. így tiszteleg az ifjú nemzedék a hajdani bajnok előtt, és így ér össze múlt és jelen a Duna-parton, kétezer-tizennégy nyarán. Jolsvai András Társasházi ügyek Közös képviselői regisztráció A képesítéseket igazolni kell Ináncsi Krisztián, egy házkezelő kft. ügyvezetője családi vállalkozást vezet. Cége több mint 40 társasház közös képviseletét látja el. Társasházaira is úgy tekint, mint egy nagy famíliára. A stabil gazdasági alapokat, a biztonságos, kiszámítható működést, a szolgáltatást fontosabbnak tartja, mint egy szépen kifestett lépcsőházat. Vallja: látványos eredményeket lehet elérni, ha jó az együttműködés a társasház szám- vizsgáló bizottságával és a tulajdonosokkal.- Hogyan lett közös képviselői- Édesanyám egy társasház közös képviseletét látta el, amikor megkeresték, nem szeretne-e egy másikat is elvállalni. O akkor úgy érezte, nincs még erre felkészülve, nincs mögötte infrastruktúra. Segítséget kért tőlem, így kezdődött. Pár év alatt 40 fölé emelkedett a társasházaink száma. Nem hirdetjük magunkat, azonban híre megy, hogyan dolgozunk.-2014. február l-jétől a társasházak szerveinek és működésének törvényességi felügyelete jegyzői hatáskörbe tartozik. Milyen változásokat tapasztaltl- Lényegében az összes társasházi konfliktus kezelését megkapták a jegyzők. Felügyeleti szervként én minden önkormányzatban egy társasház-fel- ügyeleti osztályt is kialakítanék, amely kiszűrné a nem megfelelően dolgozó társasházkezelőket és a közös képviselők éves regisztrációját is gördülékenyen végezhetné.- Mi ez a regisztrációi- A közös képviseletet ellátóknak regisztrálni kell magukat az önkormányzatnál, és minden évben megújítani azt. A képesítéseket kell igazolni. Sem az alkalmazottaknak, sem az ügyvezetőnek nem lehet adótartozása. Egyelőre azonban egy közös képviselő megválasztásánál nem szempont, hogy regisztrált-e. Sokkal inkább az olcsó munkaerő dominál.- Mi a tapasztalata, a rezsicsökkentés mekkora bevételt jelentett a társasháznakl- Egy könyvelő 4 munkanapja megy el havonta azzal, hogy a társasházakban kifüggesszük a törvényi előírásnak megfelelően. Ezt az időt korábban más feladatra fordítottuk. Ott látványos a rezsicsökkenés, ahol egyedi kazánnal, gázzal fűtenek, és a társasház lakossági fogyasztónak, nem nagy fogyasztónak minősül. A többinél is van csökkenés, ez egy forintban mérhető összeg, de nem akkora, hogy havonta kifüggesszük a hirdetőre, elegendő lenne évente. Ettől a feladattól megszabadulnánk.- Mi lenne valódi segítség a társasházaknakl- Jó lenne, ha a társasházak befogadhatnának áfamentes számlát. Ha felújítok például egy homlokzatot, a kiadás 27%-át spórolnánk meg. A társasházak nincsenek benne az áfakörben, így nem lehet visszaigényelni az áfát. Nagyon szép épületei vannak a kerületnek, melyek sokszor nagyon rossz állapotúak. A tulajdonosok önerőből ritkán tudják felújítani. Ha 50 év múlva is szeretnénk, hogy álljanak ezek a patinás épületek, állami, önkormányzati segítségre van szükség vissza nem térítendő források, pályázatok formájában. Vagy jó hitelkonstrukciókat kellene kidolgozni. Kassai Gizella
