XIII. Kerületi Hírnök, 2013 (19. évfolyam, 1-24. szám)

2013-04-18 / 8. szám

Aktuális 2013. ÁPRILIS 18. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Díszpolgár Újlipótvárosból Aktívan dolgozó nyugdíjas S Szomszédunk Horváth Adám „Amint tehetségét mintaszerűen kibányászta, azonképpen a sike­reit is egészen kiélte... ” A Kosz- tolányi'idézet Molnár Ferencről, a kitűnő színműíróról szól, de ír­hatta volna akár az unokáról, Horváth Adámról is. A Kossuth-, Balázs Béla-, Erkel-díjas rende­zővel a 75 éves jubileumát ün­neplő XIII. kerülethez való szere­tetteljes kötődéséről, ezen belül szűkebb pátriájához, a Lipótvá­roshoz való ragaszkodásáról be­szélgettünk, a Pozsonyi útról, a Szent István parkról és életének néhány részletéről. Sajnáltam, hogy nem többről, mert Horváth Adám élete nagyon gazdag, for­dulatos regény, ami még megírás­ra vár.- Professzor úr munkásságát sok és magas kitüntetéssel, díjjal ismerték el eddig, szeretik lakóhe­lyén, amelynek megbecsült dísz­polgára. Lehet, hogy buta a kér­dés: lakókörnyezetében másként néznek a sikeres művészemberre, mint egy egyszerű polgárral- Remélem, nem. Nem veszek észre ilyesmit. Szívélyes viszony­ban vagyok lakótársaimmal, de még a környékbeliekkel is, az el­adókkal, pincérekkel. Érzem, nem azért kedvesek velem, mert kiemelkedően sikeres voltam, va­gyok. Tudják, hogy itt lakom. Tudják, hogy ide tartozom.- Életrajzából tudom, rengete­get dolgozott. Túl sokat nem le­hetett otthon. Mit jelentett az otthon aktív korában, és mit most, nyugdíjasként?- 1968 óta lakom itt, a Szent István park egyik hetedik emele­ti, teraszos lakásában. Igaz, ko­rom miatt nyugdíjas vagyok, de most is aktívan dolgozom. A tele­víziózást abbahagytam, de mint professzor emeritus, tévérende­zést oktatok a Színház- és Film­művészeti Egyetemen, ahol im­máron 45 éve tanítok. Kétségkí­vül mostanában sokkal többet va­gyok itthon, mint régebben. Az otthonom olyan nekem, mint a madárnak a fészek. Kényelmes, meghitt, ahol kizáródik a külvi­lág. Itt élünk együtt a feleségem­mel, Csűrös Karola színésznővel. Itt vannak a megszokott, kedves tárgyaim, a dolgozószobám, a könyvtáram, az íróasztalom, a számítógépem. Ha szép idő van, gyönyörködöm a panorámában. Munkám során az otthon szá­momra a biztos háttért jelentet­te. Csak egy tökéletesen védett helyen lehet forgatókönyvet fi­gyelmesen tanulmányozni, átír­ni, kidolgozni technikai könyvvé. Az íróasztalom szent hely, ott vannak a papírjaim, a könyveim. Amíg forgatókönyveket írtam - például a Szomszédokat -, renge­teg adatra, lexikonra, könyvre volt szükségem.- Ha már a Szomszédoknál tar­tunk, óriási siker volt. 1987 feb­ruárjában indult a próbaadás és az utolsót, a 331. részt 1999. de­cember 30-án sugározta az MTV. Rendkívül sokrétű és színes munkásságából mire a legbüsz­kébb?- Nem szeretem ezt a kérdést, nem kívánok különbséget tenni műsoraim, filmjeim között, hi­szen mindegyik a gyermekem. De ha már kérdezte, elmondom. Szí­vesen emlékszem a Fából faragott királyfira, Seregi László koreog­ráfussal egy évig dolgoztunk raj­ta. Nagyszerűen sikerült, hál’ is­tennek! Arra is nagyon büszke vagyok, hogy Nagy Imre újrate­metésének egész napját az én irá­nyításommal, rendezésemben közvetítette a tévé. Történelem­formáló erejű adás volt. Százvala- hány tévéjáték színrevitele fűző­dik a nevemhez, több mint há­romezer műsort készítettem. Örömmel látom manapság újra a képernyőn sorozatszám produk­tumaimat. Most ismétlik negyed­szer a Petőfiről készített, több ré­szes életrajzfilmemet, a Széche­nyiről készített hatrészes életrajzi alkotásomat, Heltai Kiskirályok- ját. Jókai Mire megvénülünk-jét harmadszor láthatják a nézők. Az élő adások, műsoraim legalább kétharmada túlél engem, köztük a Simándival és Ferencsikkel ké­szített filmjeim is.- Ujlipótváros mennyire vált élete részévé?- Ezt a városrészt, benne a szé­pen felújított Pozsonyi úttal, bár­melyik nyugati város befogadná. Ez egy szívélyesen zárt és mégis nyitott, kulturált, de önálló éle­tet élő városrész. Ez a környék tu­lajdonképpen kisváros a nagyvá­rosban. Ha az ember ki sem moz­dulna innen, akkor is megtalál szinte mindent, ami a mindenna­pi élethez kell. Itt minden együtt van, a színháztól, mozitól, étte­remtől kezdve a kis boltokig. Itt mindent megtalálhatok a kisipa­rostól a nagyiparosig. Sok min­den köt ide. A közeli vendéglők­be járok. A közeli utcák és terek az otthonosság érzetét erősítik bennem. Itt nem személytelen a kapcsolat a kereskedők és a ve­vők között. Kellemes a minden évben megrendezett piknik is. Barátaim egy része a közelben él. Például Lendvai Kamilló, kitűnő jó barátom, három házzal odább lakik. Nagyon szívélyes kapcso­latban vagyok Baranyi Ferivel és Vámos Mikivel, ők is a kerület nagy szerelmesei. Jól érzem itt magam. —Ha valami oknál fogva el kéne költöznie, mit vinne magával a ke­rületből? Mi az, ami hiányozna? — Ez nagyon nehéz kérdés, még belegondolni is rossz. Minden hi­ányozna. így vagyunk ezzel a leg­többen. Vinném az otthonomat úgy, ahogy van. Az otthon szá­momra nemcsak a lakásomat je­lenti: a feleségemet, a barátai­mat, az ismerőseimet, az itt élő embereket együtt, az egész kerü­letet... Beletartoznak az otthon­ba a környező utcák, a boltok, a Szent István park fái, padjai. Ez egy nagyon összetett fogalom: tá- gabb értelemben az otthon maga a haza. Ha menni kéne, az ember vinni szeretné magával az egész hazáját. És mert nem viheti, mert minden ideköti, mert nagyon megszerette, annyira, hogy élni nem tud nélküle, inkább marad.- Mint említette, idejének nagy részét ma is az egyetem, az olvasás, a művészet tölti ki. Mennyire érdekli a kerület élete, közélete?- Bevallom, nagyon érdekel. Örömmel veszek részt a városrész közéletében, alapos olvasója va­gyok a kerületi sajtótermékek­nek. Büszke vagyok arra, hogy díszpolgárként sétálhatok a na­gyon szépen rendbe hozott Po­zsonyi úton és a Szent István parkban. Ha szép idő van, kisétá­lok a Duna-partra, néha a Mar­gitszigetre. Itthon érzem magam, a XIII. kerület a végleges ottho­nom. Udvarhelyi András Életének 88. évében elhunyt Radó Károly (1925-2013) szobrászművész. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán vé­Elhunyt Radó Károly ■ gezte 1952-ben. Munkásságára hatást gyakorolt az ősi Egyip­tom, Asszíria emlékeinek tö­mörsége és a 20. századi mo­dem művészek. Csaknem ötven szobrot min­tázott, ennek fele nagyméretű köztéri alkotás. Bronzszobrai mellett kőből faragott figurát, mellszobrot és domborművet, ezenkívül számos portrét és kis­plasztikát készített. 16 egyéni kiállítása volt. Szobrait, fest­ményeit közgyűjtemények és magángyűjtők egyaránt őrzik (Magyar Nemzeti Galéria, Mű­csarnok, Vay Adám Múzeum, San Francisco). Kerületünk­ben a margitszigeti Művészsé­tányon található a Bihari János cigányprímást ábrázoló mell­szobra. 1990-től ecsetet vett a kezé­be, tempera alapra zsírkrétával festett. Folyamatosan készült kiállításokra, hogy munkáit be­mutassa a nagyközönség szá­mára. Radó Károly1958óta ha­láláig a Máglya közi művész­házban élt és dolgozott, április 17-én kísérték utolsó útjára az újpesti Megyeri úti temetőben. „Digitális” vétel analógról A TV13 műsorát a XIII. kerület­ben a UPC és a Telekom kábel- hálózatán lehet látni, ám csak az analóg csator­nakínálat ré­szeként. (A Digi TV' - ko­rábbi ígérete ellenére - egy­előre nem adja a műsorokat, holott az adás jelétaTV13 to­vábbítja a köz­pontjukba, va­gyis kiépült az összeköttetés a stúdió és a Digi TV között.) Ah­hoz, hogy a TV13 műsora a digi­tális „szórásban” is látható le­gyen, a „set top boksz”-ot egy te­levíziós antennakábellel (RF ká­bel) kell összekötni a televízióké­szülékkel, majd a tévén rá kell hangol­ni a TV13 csa­tornájára. Mi­vel az adás nem szerepel a kábelszolgál­tatók digitális csatornái kö­zött, ezért ha valaki csak vi- deokábellel köti össze a készülé­ket a kábeltévés vevőegységgel, akkor nem tud a TV13-ra han­golni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom