XIII. Kerületi Hírnök, 2012 (18. évfolyam, 1-24. szám)

2012-09-05 / 17. szám

Építészetünk A-tól Z-ig Balzac utca 35. Múltidéző Portás a körfülkéből A Balzac utca 3 5. számú, a Hollán Ernő utca sarkán álló lakóépület is abba — az Üjlipótváros számos házára jellemző - építészeti sorba illik, mely nyitottá teszi a homlok­zatot az utca felé: földszinti üzle­tek sora teremt nyüzsgő kapcso­latot a közterülettel. Több más bolt mellett néhány éve egy ele­gáns étterem is működik az 1936-3 7-ben épült ház aljában. A modern stílusú, szokatlan tömegkompozíciójú épületet egy bizonyos Starropulos Sokratés emeltette Szőke Imre tervei alap­ján. Ezt a homlokzaton olvasható felirat is megörökíti: Tervezte / Szőke Imre / műépítész / 1937. A Balzac utca 35. keretes beépítésű, ötemeletes, ma­gas tetős, betonvá­zas sa- rok­bérház. Két homlokzata a sarok­ra csaknem tükörszimmetrikus; közepén az emeleteket átfogó rizalit húzódik, melyhez a szom­szédok felől tömör mellvédű er­kélyek kapcsolódnak. Az építész, Szőke nevéhez fű­ződik például a Pozsonyi út 15. is; mindkettő érdekessége a portás­fülke, mely vízszintesen bordá­zott, hajlított üvegezésű. A fülke funkciója természetesen az „őr­szolgálat” volt; korábban ugyanis a lakásokat nem zárták, ehelyett a portás ellenőrizte a belépőket, és ő üzemeltette a liftet is. A ka­pukat este 11-kor zárták, utá­na már nem illett a portást zavarni, kivéve persze, ha honorálták a fá­radozását. K.A.L 2012. SZEPTEMBER 5. # XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Jövök-megyek 66♦ B eugratás kérdés következik. Tudják-e, hol található az Angyalföld utcai Figyetem, nem Angyalföldi, azt minden gyerek tudja, még a legkisebb is, ahogy Janikovszky Éva mondaná - az itt van a Lőportár utca környékén, méghozzá két részletben, ami iga­zán ritka dolog manapság-de hát a kérdés nem erre vonatkozott. E lárulom: Az Angyalföld utca (pontosabban . Angyalföld Strasse) Floridsdorfban találha­tó. Bécs egyik külvárosában, sző­kébb pátriánk testvérvárosában. (És már választ is kaptunk az okokra.) Ma arrafelé vesszük az utunkat, arrafelé fogunk jönni, menni. P ersze, ennek is megvan a ma­ga története. Régi Bécs-járó vagyok, amikor csak tehetem, felkeresem a hajdani csá­szárvárost, és kezdek azzal hízelegni ma­gamnak, hogy nagy vo­nalakban talán már is­merem is. Ez azt jelenti, hogy a fő irányokkal tisztában vagyok, meg a metróvonalakkal is, ahhoz, hogy eljussak a Belvederéhez vagy az Operához, mondjuk, nem kell már elővennem a térképet. A kevesebb használat pedig, tud­juk, hosszabb életet biztosít a tér­képeknek. Az enyém is volt vagy tízesztendős, mire végleg kilehel­te lelkét. (Eltépődött a hajtásban, jobbára így szokták ezek végezni.) E gy szó, mint száz, kénytelen voltam egy új térképre szert tenni, és ilyenkor mindig inten­zív ismerkedés kezdődik: mi vál­tozott, mi alakult, hány új vonal­hosszabbítás történt a metróban. (Bécsben az a szokás, hogy folya­matosan építik a földalatti vas­utat, akárki legyen is a polgár- mester - igaz, keveset beszélnek róla. Meg is lehet nézni, milyen: legyen elég annyi, hogy műkö­dik.) Most is így jártam el, s a tér­kép forgatása közben egyszer csak szemembe ötlött egy szó: Angyal­föld. Ez, higgyékel, németnyelvű térképen eléggé feltűnő. A mikor kicsodálkoztam ma- xYga m, azt kellett tisztáznom magammal, hogy nem vettem ezt eddig észre.7! Hát úgy, derült ki a korábbi térkép rehabilitálása so­rán, hogy eddig nem létezett. Florídsdoríban az utóbbi két évti­zedben (akárcsak nálunk) komoly átalakítások, építkezések kezdőd­tek, ennek folyományaként jelent meg a térképen (és persze a való­ságban) egy új utca, egy égé rút, melyet a várostervezők éppen azért vájtak az új lakóparkok közé, hogy a megnövekedett népes­séget (végül is ez Bécs máso­dik leg- * nagyobb, legné­pesebb kerülete) ki tudja vezetni a kerület központjából. „Ezt látnom kell” - hafároztam el, és amit én elhatározok, az el van határozva. K önnyű, háromnegyed órás metrózás, aztán még egy kis villamos, és máris a helyszínen érezhettem magam. Egész úton azon kuncogtam, hogy hangzik majd az Angyalföld Strasse egy echte floridsdorfi szájából, kü­lönös tekintettel az utolsó szótag ö-jére (merthogy azt terveztem, az első szembejövőt szóra bírom ebben a tárgykörben), de aztán, hogy odaértem, rögtön felül kel­lett bírálnom elképzelésemet. Az Angyalföld Strassén ugyanis nin­csenek házak, nincsenek ház­számok, és nincsenek gyalogosok sem. Az Angyalföld Strassét leg­inkább úgy kell elképzelni, mint nálunk a Ferihegyre (a hegy azért maradt, ugye, Feri, nem lett Liszt belőle?!) vezető gyorsforgalmi Utat: két sáv az autóknak, kétol­dalt zajvédő fal, és kész. Nincs jár­da, de még kerékpárút sem: olyan az egész, mint az országút. E z persze mit sem von le a test­vérvárosrész gesztusából. Valamikor, kétszáz esztendeje egy Engelfeld nevű városrészecs­ke létezett Pest határában, ez ma­gyarosodon el aztán Angyalföld­dé, és ez a magyaros változat ván­dorolt át most oda, ahonnan az a bizonyos Engel (minden bizony­nyal) elindult: ennél kerekebb nem lehet a történet. Nyilván ná­lunk is lesz előbb-utóbb Floridsdorf utca, és azt a „dsd”-t se lesz köny- nyebb kiejteni ne­künk, mint nekik az ö-t. Egyszóval kvittek vagyunk, hogy stílben maradjak, mai Floridsdorf •gyéhként sokban hasonlít a mai Angyalföldre. Itt is van régi rész meg új, itt is fontos sze­repetjátszottak egykor a gyárak és a gyári munkások, s innen is végleg el­tűnt mindkettő. Az a rész, az An­gyalföld Strasse környéke, amit most bebarangoltam, utcáról utcára (sőt, néha egy-egy utcán belül is) folyton változó képet mutat A har­mincas években épült (akkor mo­demnek számító) munkáslakások mellett modem lakóparkok, hami­sítatlan víkendházak, egyemeletes falusi portálok és bolgárkertészetek követik egymást. Sokáig itt volt Bécs határa, utánamárcsakaDunaárte­re következett. Ezt az árteret hódí­totta el az utóbbi években a város, és alakította a maga arcára-immár egy utcányi Angyalfölddel karöltve. Jolsvai András Fémmentes fogpótlások „Teljesen tönkretette az ép foga­mat a kapocs!” „Állandóan érzek valami fémes ízt...” Olyan, mint­ha elvásott volna a fogam...” Gyakran hallunk ilyen és eh­hez hasonló panaszokat azoktól, akiknek valamilyen fémes fog­pótlás van a szájában. A kivehető fogsornál a fémka­pocs vékonyítja el a fogat annyi­ra, hogy a koronái részt alig tartja valami. Néha fémes ízt érez a pá­ciens akkor is, ha régi híd van a szájában, amelyikről lejött a mű­anyag, vagy lepattant a porcelán. A fémallergia olykor fejfájást, rit­kán gyulladást is okoz. Mindez kiküszöbölhető, ha olyan pótlás kerül a szájba, amely egyáltalán nem tartalmaz fémet. Ilyen a rugalmas fogsor. Ma már van többféle műanyag, így lehe­tőség nyílt arra, hogy mást alkal­mazzunk a friss húzásoknál, mást a fogbeültetések utáni gyógyulási időszakra és megint mást a végle­ges megoldásokhoz. Ez esetben a kapcsok sem fémből készülnek, így sokkal kíméletesebben bán­nak a meglévő fogakkal. A hidak vagy koronák esetében is léteznek esztétikus fém nélküli megoldások. A tisztán kerámiá­ból készült pótlások képesek tö­kéletesen visszaadni az eredeti fo­gak színét és formáját. Lehetetlen megmondani, hogy műfog vagy az ember saját foga. Olyan fénytöré­seket lehet elérni, amelyek képe­sek utánozni a különböző korok sajátosságait, a fiatalkortól a késő időskorig egyaránt. Pka Károly INGYENES SZEMVIZSGÁLAT KERETEK 1850 Ft-tól LENCSE akciók (egyszerű, bifokális, progresszív) Részletek a boltban LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfő-péntek 9.00-18.00 ■ szombat 9-00-13-00 Telefon: 288-6960

Next

/
Oldalképek
Tartalom