XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)

2011-02-01 / 3. szám

6 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 2011. február 1. Rajzpályázat óvodásoknak Zöld kréta Pöttyös szoknyás cicák, a Balaton­ban csücsülő zsiráf, mindig kaca­gó almafa, táncoló erdő. Tarka tár­saság. .. Egy óvodás fejecskéjében azonban ez jelenti a dolgok rend­jét. És ha még színes ceruzát is adunk a kezébe, mindjárt szá­munkra is láthatóvá válik ez az irigylésre méltóan üde világ, aho­vá egyébként mindannyian vágya­kozunk. Vidám díjkiosztó ünnepséggel zárult január 13-án az a rajzpályá- zat, amelyet a Csata Utcai Általá­nos Iskola igazgatónője, Szentemé Bukovinszky Katalin hirdetett meg az angyalföldi óvodások szá­mára Zöld kréta... címmel, mely­re több mint 100 pályamű érkezett.. A folyosógalérián kiállított nyertes képek, amelyek március végéig te­kinthetők meg, a kicsik természet­szeretetéről és mesés fantáziájáról tanúskodnak. A legszebb, legere­detibb rajzokat, festményeket ké­szítő óvodások értékes jutalmak­nak örülhettek. A díjazottak a pá­lyázat fővédnökétől, Holopné Schramek Kornélia alpolgármes­tertől vehették át ajándékaikat. Formanek Annamária A művész az angyalok kéme Hőgye Katalin kerámiái és Rainer Máté festményei láthatóak az Űjlipótvárosi Klub-Galériában február 11-től március 3-ig. A ki­állítás címe rejtélyes: „Jelentés... ”, mély gondolatokat sejtet.- A Wim Wenders, a bolgár iko - nők, Kondor Béla és Ottlik Géza ih­letésében készült tárgyakon az an­gyalok furcsa létezésben állnak. Különös érzés a tünékeny alakokat földi, megfogható matériából: agyagból elkészíteni - vezeti fel a kiállítást Hőgye Katalin.- A tavalyi év nálam „viharfel­hőket” hozott. Elfutni nem tudtam, így a képekbe menekültem, ott ta­láltam nyugalomra a bibliai alakok és az angyalok által. Nekem segítet­tek - ajánlja a tárlatot Rainer Máté a kerületiek figyelmébe. Anya és fia kiállítását Ceca Georgieva képző­művész nyitja meg. B. I. Jövök-megyek 35. tudják mit? Ne menjünk m (jöjjünk) ma sehova. Hideg van, odakint esik a hó (vagy ha most éppen nem, akkor mindjárt fog), korán sötétedik (vagy ha most nem, akkor nemrég még ezt csinálta), influenzajárvány fenye­get (vagy ha nem, akkor már itt is van), legjobb, ha az ember ilyen­kor nem megy egy tapodtat se. (Legfeljebb a levélládájáig, de azt is csak azért, hogy elolvassa ezt a cikket.) Húzzunk egy karosszéket a kandalló (cserépkályha, konvek­tor, radiátor) mellé, és játsszunk valamit. / átsszunk térképeset. Terítsük magunk elé kedves városré­szünk ( egészen gyengéknek: a XIII. kerület) térképét, és kezdjük bön­gészni. Nézzük például, milyen ér­dekességeketfedezhetünk föl az ut­canevek tanulmányozásával. Szá­moljuk meg mindenekelőtt, hány utcanévre lelhetünk szűkebb ha-. zánkban. Van kedvük találgatni? Elárulom: kettőszáznégyre. (Ez se nem sok, se nem kevés: éppen jó.) Ezt a kettőszáznégy utcanevet tet­szés szerint lehet csoportosítani. Ország, város, növény, híres em­ber, tudják. Lehet vetélkedve űzni a játékot, például, hogy az egyik mond egy híres embert, a másik­nak meg rá kell vágnia, van-e ut­cája nálunk vagy nincs. Vagy úgy, hogy megkell mondani, kit tisztel­hetünk a mondott híres emberben. Emelt szintű játék igazi lokálpat­riótáknak: hogy hívták korábban a mondott utcát? És korábban? És még korábban? E 'gyszóval a lehetőségek vég­teleneké hamarabb véget ér a tél, mint az angyalföldi utcás já­ték. Mi most egy igen egyszerű já­tékba fogunk, azokat az utcákat gyűjtjük össze', melyekből eljutha­tunk majd valahova. (Ha önök er­re azt mondják, hogy hiszen min­den utcából eljuthatunk valahova, legtöbbször egy másik utcába - vagy folyópartra, mezőre, hídra, ilyesmi, még a legzsákabb zsákut­cából is eljuthatunk oda vissza, ahonnan indultunk-, mert hát ép­pen attól utca az utca, hogy vala­honnan valaliova juthatunk rajta, akkor én erre persze csak igent mondhatok. De itt egy speciális esetről van szó, arról tudniillik, hogy a mondott utcáról egy másik településre juthatunk, és erre ép­pen az adott utca neve utal.) L eszek világosabb is, csak ki kell várni. De előbb jöjjön egy kis utcanév-történeti vázlat. Pes­ten éppen úgy, mint más városok­ban (egyáltalán, a településeken) az utcáknak eleinte nem is volt rögzített neve: a helyiek nyilván hívták valahogy, fő útnak például, vagy felső utcának, vagy a Piripócsra vezető útnak, ha azon az úton tényleg el lehetett jutni Piripócsra. Általában is ilyesfajta földrajzi fogalmakkal operáltak, Felső utca volt meg Alsó utca, az­tán jöttek azok a nevek, melyek funkciók szerint különböztették meg a tereket, akkor lett Piac tér meg Városház tér meg Lövölde tér, meg ilyenek. A következő etapban jelentős épületek (fogadók, kocs­mák, effélék) lettek a névadók. (Kevesen tudják, hogy a Szív utca meg a Dob utca egykori fogadók nevét őrzik, a Két Szívét mega Há­rom Dobét.) És csak az utolsó más­félszáz évben kaptak az utcák olyan neveket, melyek híres embe­rekre utalnak. (Budapesten Deák Ferenc érdemelte ki először, hogy a Nagyhíd utcát, hol - egyébként az Angol Királynőhöz címzett foga­dóban - évtizedekig élt, róla ne­vezzék el.) Manapság e sokfajta névadási szokás együtt létezik, de belőlük, mint a hagyma réteges le­veleiből, következtethetünk az egész városra vagy városrészre. E s most vissza eredeti felada­tunkhoz. Angyalföldön ösz- szesen tizenkét olyan utca van, mely biztosan más településekre vezet vagy vezetett. Ezek közül né­hány egyidős a településsel, őseink tényleg a Pozsonyi úton indulva jutottak el Pozsonyba, a Váci úton Vácra, és az Esztergomi és a Viseg­rádi utca is elérhetőföldrajzi he­lyekre utalt. (Mégpedig a vonat­kozó vasútvonal kapcsán: egykori állomásépülete ma is megtekint­hető.) Észak felé tehát számos út vezetett ki szeretett Angyalföl­dünkről, ide sorolhatjuk még az Újpesti rakpartot, persze, az jóval későbbi képződmény, mint az előbbiek: akik a tizenkilencedik század közepétől Újpestre akartak jutni (korábban az a település nem létezett), megelégedtek a Vá­ci úttal. Keletre a Gyöngyösi út meg a Szegedi út tart (még ha ma már senkinek nem jut eszébe eze­ken elindulni, ha a mondott he­lyekre igyekszik), elvileg a Rákos- palotai út meg az Új Palotai út is rendeltetésszerűen használható volna, de a Szekszárdi mega Tatai úton senkinek se javaslom az elin­dulást, ha Szekszárdra vagy Tatá­ra vágyik. z Angyalföldi út pedig arra figyelmeztet, hogy szeretett városrészünk voltaképpen több egységből lett hatvan esztendeje összetapasztva. (Mert különben nem vezetne út önmagához.) Mit mondjak, elég jól sike­rült. Jolsvai András Munkaerő-piaci integrációs módszerek Az Artemisszió Alapítvány konfe­renciát szervez Alternatív model­lek, együttműködések és mód­szertani lehetőségek a munkaerő­piaci integráció támogatására címmel február 17-én 9.30-17.30 óra között az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. A tanácskozáson a hazai munkaerő­piaci integrációs tevékenység megvalósítói, a szolgáltatások cél­csoportjába tartozó személyek és a területtel foglalkozó kutatók, civil és állami szférában dolgozó szak­emberek osztják meg tapasztala­taikat. A rendezvényre szeretettel vár­nak minden érdeklődőt! További információ a www.addtovabb.artemisszio.hu weboldalon olvasható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom