XIII. Kerületi Hírnök, 2011 (17. évfolyam, 1-23. szám)
2011-02-01 / 3. szám
6 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 2011. február 1. Rajzpályázat óvodásoknak Zöld kréta Pöttyös szoknyás cicák, a Balatonban csücsülő zsiráf, mindig kacagó almafa, táncoló erdő. Tarka társaság. .. Egy óvodás fejecskéjében azonban ez jelenti a dolgok rendjét. És ha még színes ceruzát is adunk a kezébe, mindjárt számunkra is láthatóvá válik ez az irigylésre méltóan üde világ, ahová egyébként mindannyian vágyakozunk. Vidám díjkiosztó ünnepséggel zárult január 13-án az a rajzpályá- zat, amelyet a Csata Utcai Általános Iskola igazgatónője, Szentemé Bukovinszky Katalin hirdetett meg az angyalföldi óvodások számára Zöld kréta... címmel, melyre több mint 100 pályamű érkezett.. A folyosógalérián kiállított nyertes képek, amelyek március végéig tekinthetők meg, a kicsik természetszeretetéről és mesés fantáziájáról tanúskodnak. A legszebb, legeredetibb rajzokat, festményeket készítő óvodások értékes jutalmaknak örülhettek. A díjazottak a pályázat fővédnökétől, Holopné Schramek Kornélia alpolgármestertől vehették át ajándékaikat. Formanek Annamária A művész az angyalok kéme Hőgye Katalin kerámiái és Rainer Máté festményei láthatóak az Űjlipótvárosi Klub-Galériában február 11-től március 3-ig. A kiállítás címe rejtélyes: „Jelentés... ”, mély gondolatokat sejtet.- A Wim Wenders, a bolgár iko - nők, Kondor Béla és Ottlik Géza ihletésében készült tárgyakon az angyalok furcsa létezésben állnak. Különös érzés a tünékeny alakokat földi, megfogható matériából: agyagból elkészíteni - vezeti fel a kiállítást Hőgye Katalin.- A tavalyi év nálam „viharfelhőket” hozott. Elfutni nem tudtam, így a képekbe menekültem, ott találtam nyugalomra a bibliai alakok és az angyalok által. Nekem segítettek - ajánlja a tárlatot Rainer Máté a kerületiek figyelmébe. Anya és fia kiállítását Ceca Georgieva képzőművész nyitja meg. B. I. Jövök-megyek 35. tudják mit? Ne menjünk m (jöjjünk) ma sehova. Hideg van, odakint esik a hó (vagy ha most éppen nem, akkor mindjárt fog), korán sötétedik (vagy ha most nem, akkor nemrég még ezt csinálta), influenzajárvány fenyeget (vagy ha nem, akkor már itt is van), legjobb, ha az ember ilyenkor nem megy egy tapodtat se. (Legfeljebb a levélládájáig, de azt is csak azért, hogy elolvassa ezt a cikket.) Húzzunk egy karosszéket a kandalló (cserépkályha, konvektor, radiátor) mellé, és játsszunk valamit. / átsszunk térképeset. Terítsük magunk elé kedves városrészünk ( egészen gyengéknek: a XIII. kerület) térképét, és kezdjük böngészni. Nézzük például, milyen érdekességeketfedezhetünk föl az utcanevek tanulmányozásával. Számoljuk meg mindenekelőtt, hány utcanévre lelhetünk szűkebb ha-. zánkban. Van kedvük találgatni? Elárulom: kettőszáznégyre. (Ez se nem sok, se nem kevés: éppen jó.) Ezt a kettőszáznégy utcanevet tetszés szerint lehet csoportosítani. Ország, város, növény, híres ember, tudják. Lehet vetélkedve űzni a játékot, például, hogy az egyik mond egy híres embert, a másiknak meg rá kell vágnia, van-e utcája nálunk vagy nincs. Vagy úgy, hogy megkell mondani, kit tisztelhetünk a mondott híres emberben. Emelt szintű játék igazi lokálpatriótáknak: hogy hívták korábban a mondott utcát? És korábban? És még korábban? E 'gyszóval a lehetőségek végteleneké hamarabb véget ér a tél, mint az angyalföldi utcás játék. Mi most egy igen egyszerű játékba fogunk, azokat az utcákat gyűjtjük össze', melyekből eljuthatunk majd valahova. (Ha önök erre azt mondják, hogy hiszen minden utcából eljuthatunk valahova, legtöbbször egy másik utcába - vagy folyópartra, mezőre, hídra, ilyesmi, még a legzsákabb zsákutcából is eljuthatunk oda vissza, ahonnan indultunk-, mert hát éppen attól utca az utca, hogy valahonnan valaliova juthatunk rajta, akkor én erre persze csak igent mondhatok. De itt egy speciális esetről van szó, arról tudniillik, hogy a mondott utcáról egy másik településre juthatunk, és erre éppen az adott utca neve utal.) L eszek világosabb is, csak ki kell várni. De előbb jöjjön egy kis utcanév-történeti vázlat. Pesten éppen úgy, mint más városokban (egyáltalán, a településeken) az utcáknak eleinte nem is volt rögzített neve: a helyiek nyilván hívták valahogy, fő útnak például, vagy felső utcának, vagy a Piripócsra vezető útnak, ha azon az úton tényleg el lehetett jutni Piripócsra. Általában is ilyesfajta földrajzi fogalmakkal operáltak, Felső utca volt meg Alsó utca, aztán jöttek azok a nevek, melyek funkciók szerint különböztették meg a tereket, akkor lett Piac tér meg Városház tér meg Lövölde tér, meg ilyenek. A következő etapban jelentős épületek (fogadók, kocsmák, effélék) lettek a névadók. (Kevesen tudják, hogy a Szív utca meg a Dob utca egykori fogadók nevét őrzik, a Két Szívét mega Három Dobét.) És csak az utolsó másfélszáz évben kaptak az utcák olyan neveket, melyek híres emberekre utalnak. (Budapesten Deák Ferenc érdemelte ki először, hogy a Nagyhíd utcát, hol - egyébként az Angol Királynőhöz címzett fogadóban - évtizedekig élt, róla nevezzék el.) Manapság e sokfajta névadási szokás együtt létezik, de belőlük, mint a hagyma réteges leveleiből, következtethetünk az egész városra vagy városrészre. E s most vissza eredeti feladatunkhoz. Angyalföldön ösz- szesen tizenkét olyan utca van, mely biztosan más településekre vezet vagy vezetett. Ezek közül néhány egyidős a településsel, őseink tényleg a Pozsonyi úton indulva jutottak el Pozsonyba, a Váci úton Vácra, és az Esztergomi és a Visegrádi utca is elérhetőföldrajzi helyekre utalt. (Mégpedig a vonatkozó vasútvonal kapcsán: egykori állomásépülete ma is megtekinthető.) Észak felé tehát számos út vezetett ki szeretett Angyalföldünkről, ide sorolhatjuk még az Újpesti rakpartot, persze, az jóval későbbi képződmény, mint az előbbiek: akik a tizenkilencedik század közepétől Újpestre akartak jutni (korábban az a település nem létezett), megelégedtek a Váci úttal. Keletre a Gyöngyösi út meg a Szegedi út tart (még ha ma már senkinek nem jut eszébe ezeken elindulni, ha a mondott helyekre igyekszik), elvileg a Rákos- palotai út meg az Új Palotai út is rendeltetésszerűen használható volna, de a Szekszárdi mega Tatai úton senkinek se javaslom az elindulást, ha Szekszárdra vagy Tatára vágyik. z Angyalföldi út pedig arra figyelmeztet, hogy szeretett városrészünk voltaképpen több egységből lett hatvan esztendeje összetapasztva. (Mert különben nem vezetne út önmagához.) Mit mondjak, elég jól sikerült. Jolsvai András Munkaerő-piaci integrációs módszerek Az Artemisszió Alapítvány konferenciát szervez Alternatív modellek, együttműködések és módszertani lehetőségek a munkaerőpiaci integráció támogatására címmel február 17-én 9.30-17.30 óra között az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban. A tanácskozáson a hazai munkaerőpiaci integrációs tevékenység megvalósítói, a szolgáltatások célcsoportjába tartozó személyek és a területtel foglalkozó kutatók, civil és állami szférában dolgozó szakemberek osztják meg tapasztalataikat. A rendezvényre szeretettel várnak minden érdeklődőt! További információ a www.addtovabb.artemisszio.hu weboldalon olvasható.
