XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2010-02-16 / 4. szám
6 TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK 2010. február 16. Párkapcsolati veszteségek Ha törik: Napjaink „áldása és átka”, a modernizáció a párkapcsolatok sokszínűségét, a kísérletezés és a változtatás lehetőségét, de egyben a veszteségélmények felszaporodását is magával hozta. A nemek közelebb kerültek egymáshoz - a lányok a fiúkéhoz hasonló párkapcsolati jogokat vívtak ki. A lehetőségek széles kínálata és a fiatalkor meghosszabbodása fokozta a döntési bizonytalanságot, megnövelte a végleges elköteleződés életkorát. A párkapcsolatok stabilitása csökkent. Megfogyatkoztak a harmónia megteremtésére és a konfliktusok kezelésére tett erőfeszítések. .. Az elkerülhetetlen veszteségek, kudarcok, szakítások - amellett, hogy a „másik” félben is nyomot hagynak - sok esetben látványosan megviselik elszenvedőjüket... Egy fontos párkapcsolat megszakadása minden életkorban, minden élethelyzetben fájdalmas. A szeretett „másik” jelenlétének, törődésének elveszítése mellett a mindennapok biztonságos rendje is felborul... Természetesen nem mindegy, ki melyik oldalon állt, milyen pozícióban volt a kapcsolat befejeződésekor. Nem mindig az szalut, aki az előnytelenebb oldalon volt. Sokan nem merik őszintén megmutatni partnerüknek érzéseiket, hiányaikat, konfliktusaikat. A szakítást is inkább kiprovokálják, mintsem hogy felvállalják a zárás felelősségét. Annak sem könnyű, aki már kifelé tart egy kapcsolatból. Az első megkönnyebbülés pillanataiban még nem érzi, hogy a veszteségek őt sem kímélik - hiszen sokféle kötődés, megszokás, intimitás, összehangolódás alakulhat ki két ember között... A veszteség feldolgozását, az önbizalom megrendülésének mértékét meghatározza, hogyan is történik a szakítás. Ha valaki az iwiw böngészése során értesül róla, hogy partnere már egyedülálló, váratlan nagy ütést szenved el. Azt sem könnyű elviselni, ha partnerünk az asztalon hagyott levélkében közli, többé már nem jön visz- sza. Nehéz fölvállalni az őszinte magyarázatot arról, miért tört meg a szeretet, mi okozta a kiábrándulást, az elvágyódást. Különös érzékenységet és ügyességet igényel a másikra vigyázva közölni kellemetlen dolgokat. A némaság azonban még az óvatlan közlésnél is kegyetlenebb. A bizonytalanság ön- marcangolást szülhet, gúzsba köthet, görcsös tépelődést okozhat, megtépázhatja az önbizalmat. [Minderről - a különböző életkorban megélt párkapcsolati veszteségekről, az újrakezdésről - részletesen olvashatunk a Mindennapi Pszichológiában, Hajduska Marianna cikkében. A folyóirat megrendelhető a www.mipszi.hu weboldalon vagy az alábbi telefonszámon: (1) 789-8040, megvásárolható a hírlapárusoknál] Megújult a Helytörténeti Klub A XIII. Kerületi Helytörténeti Klub 2010-ben is szeretettel vár minden lokálpatriótát, aki i smerkédnéáWülét'mű 11 já va I. Szívesen vesszük új tagok jelentkezését is. akár, mint érdeklődőt,takar mint lelkes kutatót. _________________ |éneti Gyűjteményben működő klub továbbra is mindenki rendelkezésére áll. aki kutatni szeretne, 'armem tudja, hol kezdje aki egy csendes, alkotó környezetre vágyik, akinek ötletei vannak, de nem tudja megvalósítani, aki igényes előadásokat szeretne hallgatni. Februártól induló új programunk a Fotó Klub. Családias hangulatú klubunkban olyanok jelentkezését várjuk, akik megosztanák másokkal személyes élményeiket, illetve régi fényképeiket a XIII. kerületről. \ Az első találkozóra 2010. február 23-án, kedden, 17:00 órafkezdettel kerül sor az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben (1132 Bp. Váci ű: 50. a Lehel téri metrómeaaffóban) —I Mindenkit szeretettel vár a Helytörténeti Klub Jövök-megyek 15. égen, ha a városrész rejtett szépségeire voltam kíváncsi, csak elindultam toronyiránt, aztán ha valami szépet sejtettem a lépcsőházakban, kapualjakban, udvarokban vagy padlásokon, hát bementem és körülnéztem. A világ még nyitott volt, ahogy a bérházak kapui is, és ha az ember mégis elakadt valahogy, bátran fordulhatott a házmesterekhez, gondnokokhoz, de még a szomszédokhoz is akár. Előbb- utóbb előkerült egy kulcs (nem ritkán a lábtörlő alól), és már fel is tárult az addig zárva tartott ajtó. S mindez nem évszázadokkal ezelőtt történt, hanem tizen- vagy huszonéve. (Hogyjobbkedvükle- gyen, elmesélem vázlatosan a leg- szórakoztatóbb, vonatkozó élményemet. Ez, persze mondanom sem kell, nem Angyalföldön történt. Úgy esett, hogy egy könyvben azt olvastam, Batthyány Lajos első sírköve ma egy külvárosi konyha padlójába van beépítve, egy hajdani detektívfelügyelő lakásában, aki a mártír miniszter- elnök iránti tisztelete jeléül őrizte meg a becses ereklyét. Felkerestem hát a mondott házat - nem volt közel - bekopogtam, és elmondtam, mi járatban vagyok. Csinos fiatalasszony fogadott, s meglepődött erősen kérésemen, de azért nem mondott nemet. A konyhát már pévécészőnyeg borította, szerencsére nem volt leragasztva, elkezdtük hát fölhajtani a széleken, hátha megleljük a vörösmárvány sírkődarabot. Éppen a konyhaasztal alatt görnyedtünk közösen, amikor váratlanul hazatért a férj. Mit mondjak, átéltünk néhány nehéz percet akkor...) /MÉt/anapság bizony, erősen Ivf más a helyzet. Ha az ember, teszem, Újlipótváros gyönyörű (na, jó, egykor gyönyörű, de ma is nagyon érdekes) lépcsőházaira kíváncsi, korlátokra és díszítésekre, márványpadlókra és hajókajütökre emlékeztető házmesterlakásokra, arra tehát, hogyan élt a Bauhausba szédült pesti polgár a harmincas években, nem a Pozsonyi úton meg a Hollán Ernő utcában kell barangolnia (mert ott sehová be nem juthat, hacsak nem tart minden házban egy barátot), hanem a Váci úton. A Helytörténeti Gyűjtemény helyiségeiben. Ott látha tó ugyanis egy fotókiállítás (Bujnovszky Tamás építész-fotográfus munkáiból), mely közelebb visz bennünket Újlipótváros rejtett szépségeihez. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Még akkor is, ha Angyalföld helytörténeti múzeuma külalakjával igazán nem kápráztatja el a közönséget. Egy nagyobb lakásbelsőnyi tér az egész, ráférne nagyon a felújítás, a fiatalítás, sőt, ha már így belejöttünk, ráférne egy szép új épület igazán: de a pillanatnyi helyzet az, hogy a helyieknek még arra sincs lehetőségük, hogy a helytelenülkiírt „nyitvatartási” kijavítsák. Pedig tudás, energia, lelkesedés volna elég. A Váci úti gyárakat bemutató tárlat például emlékezetes volt, és a mostani - voltaképpen szerény - fényképanyagot is igyekeznek feljavítani Gropiust és a Bauhaust bemutató idézetekkel (kedvenceim: „Nem leszünk tekintettel a hölgyekre, a munkában mindenki kézműves” vagy „a játék ünnep lesz - az ünnep munka lesz - a munka játék lesz”), és egyáltalán, mindent megtesznek, ami a torkukon kifér, de hát, jól látszik ez, egyelőre ennyi fér ki. Nem volna ellenemre, ha Angyalföld a helytörténet megbecsülésében is élenjárna - igazán volna mit megmutatni a kerület múltjából. indegy, ne legyünk telhetetlenek: egyelőre gyönyörködjünk a Pozsonyi út negyven, negyvenkettő, tizenöt meg a Hollán utca huszonnyolc megannyi szépségében, és valljuk Gropiusszal: „Átélem a bogáncsot!” Jolsvai András
