XIII. Kerületi Hírnök, 2010 (16. évfolyam, 1-24. szám)
2010-11-23 / 22. szám
6 TIZENHARMADIK H KERÜLETI HÍRNÖK 2010. november 23. Tizenhárom éve alakult a Gyertyafénykeringő Klub Egyesület az AJAMK akkori igazgatója, Fenyves Koméi, helyettese, Kapuvári Beatrix és Csukáné dr. Jónás Ilona közös munkája eredményeként. A kerület polgármestere, dr. Tóth József és alpolgármestere, Holopné Schramek Kornélia a kezdetektől felkarolta a civil kezdeményezést. Csukáné dr. Jónás Ilona a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen doktorált, agrártudományi területen dolgozott, míg nyugdíjba nem vonult. A nyugdíjas Agrárklub szociális vezetőjeként szembesült az idős emberek magányával, és ekkor fogalmazódott meg benne a Gyertyafénykeringő Klub gondolata. Kezdeményezése támogatókra talált. Tizenhárom éve minden vasárnap délután összegyűlnek a nyugdíjasok, hogy együtt táncoljanak. A klub egy nagy család, közös szabadidős programokat szerveznek, együtt kirándulnak, ünnepelnek. A Mezőtúri Asszonykórussal (képünkön) a kezdetektől baráti kapcsolatban vannak. Állandó vendégei az éves gálaműsorainak, idén negyvenen érkeztek a Mezőtúri Nyugdíjas Klubból. A 13. születésnapi műsorban rajtuk kívül fellépett: Dömsödi Farkas Bálint, Janicsáklstván, Sárközi Anita, Soós Mercédesz, Szerencsés Janó és Rudas Attila. Az ünnepséget dr. Tóth József polgármester nyitotta meg. Vajda Ildikó Kortárs ékszerdizájn A Filter kortárs ékszerdizájn és művészeti galéria a Pozsonyi út 49.-ben nyitotta meg kapuit november 4-én. A galéria vezetője, Kárpáti Róbert elmondta: a legismertebb kortárs ötvösművészek élvonalához tartozó alkotók munkái között mind a klasszikus, mind a legmodernebb formavilágot képviselő tárgyak megtalálhatók. Egyedi vagy kisszériás munkák közül válogathatnak a betérők, illetve a galéria falain folyamatosan cserélődnek majd az ismert képzőművészek alkotásai. További info: www.filtergaleria.hu Jövök-megyek 32. WWigyázni kell nagyon, ha egy- ■r szer kinyílik az emlékzsák: mert akkor nem tudhatjuk, mi minden hullik ki belőle. L átják, én is csak egy kiállítást akartam megnézni eredetileg. Sebestyén László fotókiállítását. Sebestyén Lászlóról azt kell tudni, hogy őa Sebestyén Laci voltaképpen, és kevesen ismerik nála jobban ezt a várost: nem csoda, hogy hosszú évek óta ő a Budapest című, méltán népszerű folyóirat fotográfusa - úgy tud lefényképezni valamit, amit unalomig ismerünk mi, pestiek (egy hidat vagy egy szobrot, mondjuk), hogy nem győzünk csodálkozni. Magam régóta kedvelem a Sebestyén-féle fotográfiát, nem lehet csodálni hát, hogy ha neszét veszem újabb kiállításának, nem hagynám ki semmiképpen. Ez a tárlat egyébként még a Sebestyén-rajongóknak is szolgál meglepetéssel, összesen hét fekete-fehér képet látunk, tengerparti képeket, melyeken maga a part a főszereplő', a homok és a víz, mega végtelen, és ezek közé van elrejtve egy férfi és egy nő, hol együtt, hol külön, hol sehogy. Különös viszonyok, ez a kiállítás címe, és engem az egész kamaszkorom meghatározófilmjére, az Egy férfi és egy nő-re emlékeztet: pontosabban az utolsó jelenetsorra, ahol Anouk Aimée és Jean-Louis Trintignant rohan egymás felé a parti homokban, miközben szól a felejthetetlen filmsláger, mi ketten, vabada- badap, vabadabadap... em tudom, mi hívta elő az élményt, a Sebestyén Laci fényképsorozata vagy a kiállítás helyszíne - valószínűbb, hogy a kettő együtt. Merthogy a helyszín (nem véletlenül hallgattam el eddig, hanem dramaturgiai okokból, a feszültség fokozása érdekében) a Duna mozi előtere: ifjúkorom kedves helyszíne a Hollán Ernőre magyarosított Fürst Sándor utcában, és amilyen faramuci az élet és az emlékezés, a képek láttán jutott eszembe, hogy éppen itt, a Dunában láttam egykor a mondott filmet Irma nénivel, anyám hajdani barátnőjével, aki fontos szerepet játszott gyermekkoromban. Irma néni a Visegrádi utcában lakott, és imádott moziba járni. Mentünk is, ahogy a torkunkon kifért, a Szikrába, a Kossuthba vagy a Dunába - mind között ez volt a kedvencünk: elegáns újlipótvárosi mozi volt ez, elegáns közönséggel és filmekkel. A történethez tartozik még, hogy Irma néni meg én sosem értettünk egyet a filmek megítélését illetően: a Duna után általában beültünk a Sziget cukrászdába (a fiatalok már Európának ismerik), ettünk két indiánért, és késhegyig menő vitákat folytattunk arról, valós képet fest-e a világról Jancsó így jöttem-e, vagy hogy milyen jelképrendszere van Fellininek, és hogy mit gondoljunk a Hamu és gyémántról. Az Egy férfi és egy nőt én például megrázó szépségű szerelmes eposznak tartottam, Irma néni giccsnek. Nem jutottunk közös nevezőre, de pompásan éreztük magunkat a moziban. (A filmet azóta se láttam, nem is vagyok hajlandó megnézni: félek, hogy meg kéne követnem öreg barátnőmet holtában. Arra meg igazán ráérünk még.) flÉKondom, e kettős élmény hívta elő ezeket a régi emlékeket. Hiszen a Dunában persze jártam később is, előfordulok benne manapság is, bár már nemigen emlékeztet ifjúkorom elegáns mozijára. A vetítőterem bejáratát befalazták, ma egy mellékajtón közlekedik a közönség, a két oldalszárny (az egykori kijáratok) meg voltaképp használaton kívül kerültek. Az előcsarnokból büfé lett, az oldalszárnyból videotéka, még egy kis gyermekjátszóteret is kiharaptak a hajdani foyerból. (A Sebestyén Laci képei az egykori bejárat helyén lógnak épp.) A falakon plakátok, körben mindenhol polchegyek szóróanyagokkal és kazettás dobozokkal. Nagy az élet, nagy a zsibvásár, csak épp a régi hangulat nincs sehol: illetve hát a névben igen. Merthogy a mozi visszakapta hajdani nevét (Lloyd), igaz, hozzátették az Odeont is, a kölcsönzőcég márkanevét. (Azért volt Lloyd egyébként, mert a házat, melyben helyet kapott, a fent nevezett biztosítótársaság építtette 1937-ben.) A hajdan szebb napokat látott utcai portálokon a moziműsor mellett a büfé kínálatáról értesülhetünk. Mfedvemet csak a szomszédos ■ m antikvárium hozza vissza. Az, úgy látszik, tudja, mivel tartozik a filmtörténeti múltnak. A kirakatban az elmúlt hetven év mozisztárjainak megvásárolható fotója, eredeti aláírásokkal. Remélem, van rá kereslet. Jolsvai András Egy öntörvényű östehetség Izgalmas kiállítások váltják egymást a Városház Galériában (Béke tér 1.). Nemrég láthattunk válogatást a BME Urbanisztikai Tanszékének városépítészeti terveiből, amelyet a Műegyetem hallgatói készítettek. A Szabolcs utcai volt Zsidó Kórház és a Kassák Lajos utca környékének megújítási terveit állították ki, szem előtt tartva az ottani építészeti és természeti értékeket. Kreatív fantáziájuk új, mégis a hagyományokat figyelembe vevő városképet vázolt fel. Egy öntörvényű őstelíetség, Varga Tüske Péter (képünkön) hajléktalan művész kiállítása nyílt november 18-án. Az expresszív önkifejezés által hajtott, belső kényszerből és ingerből alkotó művész grafikáit, festményeit és szobrait láthatjuk. Grafikáiban absztrakt expresszioniz- mus dominál. Eldobott és használati tárgyakból készített szobrai fantáziavíziók. Pasztellképeinek uralkodó színe a fekete, amely lehangoló és kiábrándító valós élethelyzetére utal. A men- helyeken éjszakázó művész kiállításának címe: 60. életévem a szabad ég alatt, ártatlanul. Varga Tüske Péter megvásárolható alkotásainak bevételéből 30%-kal a Város Mindenkié Csoport hajléktalanjait támogatja. Vajda
