XIII. Kerületi Hírnök, 2008 (14. évfolyam, 1-24. szám)

2008-04-15 / 8. szám

TIZENHARMADIK i KERÜLETI HÍRNÖK 2008. április 15. Harmincöt év a Visegrádiban Rám szabott feladatnak éreztem N em kevesebb, mint har­mincöt évig volt a Visegrádi utcai rendelőintézet uroló­gus főorvosa dr. Kis Endre, akinek életművét nemrégiben díszokle­véllel ismerte el az egészségügyi miniszter. Az év elején végleg visz- szavonult orvossal egyebek mel­lett hosszú pályájáról, valamint a diagnosztika és a terápia folyama­tos fejlődéséről beszélgettünk. Vegyész szerettem volna lenni- Miért éppen az urológia, és mi- ért a mi kerületünk?- Eredetileg vegyész szerettem volna lenni, de mivel a matek nem tartozott az erősségeim közé, az periódus, amikor nem is volt raj­tam kívül urológus szakorvos a ke­rületben. Megértem jó néhány fel­újítást, köztük a legutóbbit, amely­nek nyomán jótékony változások történtek a rendelőben, és ezen be­lül az urológián. Nagyobb lett a hely, kulturáltabb a vetkőző. Ultrahanggal rengeteg elváltozást tudunk felismerni- Mennyit változott az elmúlt három és fél évtizedben az urológi­ai betegségek felismerése és gyógyí­tása?- Az urológia klasszikus profil­ja megmaradt. De míg annak ide­jén a diagnosztikában a röntgen, például a rendelőintézeti munkát kórházira cseréli?- Kétszer kaptam efféle konk­rét ajánlatot, de nem sikerült el­csábítaniuk. Ezt a munkát rám szabott feladatnak éreztem. Mivel - mint már említettem - hosszú ideig egyedüli urológus voltam a kerületben, úgy dolgozhattam, hogy meg tudtam valósítani az el­képzeléseimet. A vezetőimtől eh­hez mindig kaptam megfelelő se­gítséget. A munkatársaimmal is szerencsém volt: sikerült olyano­kat találni, akikkel jól lehetett együtt dolgozni. A betegeimmel jó kapcsolatban voltam. Szerintem ennek a gyógyí­tásban is van jelentősége. Az orvo­Dr. Kis Endre-A mi rendelőnkben már évek óta rendelkezésre áll az ultrahanga vesebetegségek kiszűrésére orvosi pálya reálisabb választás­nak ígérkezett. Az egyetem előtt négy évig műtősként dolgoztam a Szívsebészeti Klinikán, így nem volt véletlen, hogy medikusként sebészi ambíciókat tápláltam. Az­tán amikor ötödévesként urológi­át hallgattam, megváltozott az ér­deklődésem. Akkor döntöttem úgy, hogy az orvostudománynak ezt az ágát szeretném művelni. Szerencsém volt, mert az egye­tem után az Uzsoki Kórház uroló­giai osztályára kerültem. Ez jó is­kola volt. A főnököm pedáns mun­kát követelt, és sokat kellett dol­goznom. Három hónapi kórházi osztályos tevékenység után mindig háromhavi rendelőintézeti követ­kezett, és ez így ment egymás után. A Róbert Károly körúti kórházban sem akkoriban, sem később nem volt urológia, így a betegek hoz­zánk, az Uzsokiba jöttek. így kez­dődött a kapcsolatom a XIII. kerü­lettel. Aztán 1972-ben hívtak: jöj­jek a Visegrádiba rendelni. Mivel a felajánlott állás kineve- zéses volt, örömmel elfogadtam. Az urológiai rendelésen idősebb kollégák társaságába kerültem, én voltam az egyetlen fiatal orvos. Ké­sőbb változott a helyzet: volt olyan illetve a kockázatoktól sem men­tes kontrasztanyagos röntgenvizs­gálat volt a bevett, addig ma már ultrahanggal tudunk felismerni rengeteg elváltozást; Az eleinte a nőgyógyászatban alkalmazott módszer másodiknak éppen az urológiában nyert polgárjogot. Ez­zel ismerhetők fel a többi között a vese alaki elváltozásai, valamint a vesekő és a vesedaganat. A mi rendelőnkben már évek óta rendelkezésre áll az ultrahang a vesebetegségek kiszűrésére. So­kat fejlődött a labordiagnosztika is. Ma az eredmények többsége még a vizsgálat napján elérhető. A vérvizsgálat képes felhívni a figyel­met a prosztata elváltozásaira. A hólyagvizsgálat is korszerű eszkö­zökkel folyik. De a gyógyítás tech­nikájában is óriási a fejlődés. Köz­ismert, hogy a vesekő eltávolítása ma már általában operáció nélkül, zúzással is lehetséges. Az urológiai daganatok kezelésében is nagyot léptünk előre. Empátia nélkül nincs orvoslás- A három és fél évtized alatt egyszer sem gondolt arra, hogy máshogy vagy máshol folytatja, son is múlik, hogy a visszarendelt beteg tényleg visszajön-e. Megfe­lelő empátia nélkül nincs orvoslás, hiszen a beteg nemcsak fizikai ér­telemben vetkőzik le az orvosa előtt, hanem olykor lelkileg is kitá­rulkozik: beavat magánéleti prob­lémáiba is.- Az utóbbi hét évben már nyug­díjasként dolgozott. Mi késztette arra az elhatározásra, hogy éppen most hagyja abba?- Egyebek mellett az, hogy most már szeretnék több időt tölteni ott­hon és egy nógrádi kis faluban lévő parasztházunkban. A feleségem pe­dagógus. Újpalotán, a lakóhelyünk­től nem messze dolgozik, de már nem sokáig: a tanévvégén ő is nyug­állományba vonul. Kicsit féltett az életmódváltástól, amikor tavaly ok­tóberben szóba hoztam a tervemet. Az igazság az, hogy ennyi év után nekem is szokatlan, hogy nem kell reggel fél hatkor kelnem. Azért nem akarok teljesen el­szakadni az orvostudománytól. Érdekelnek az urológiával határos kérdések. Régi tervem például, hogy a szakma történetéről kuta­kodjak a könyvtárakban. Csop Várdeák-vonal A Rokonok című kiállítássorozat második esztendeje egyik sikeres rendezvénye kerületünk képző- művészeti életének. A Káka Ferenc Művészeti Alapítvány által szerve­zett tárlatok művészdinasztiák életébe nyújtanak betekintést. Dr. Molnár Valéria, az alapítvány el­nöke nyitotta meg a sorozat új, volt az Iparművészeti Főiskolán. Kezdetben porcelán- és kerámia­edények tervezésével, kivitelezé­sével foglalkozott, majd kerti plasztikákat készített samottos agyagból. Jelenleg cserépkályhát, kandallót tervez és kivitelez, vala­mint régi épületkerámiák restau­rálásával foglalkozik. Férjével, A család Várdeák-vonal című kiállítását, amely az 1897-ben született Vár­deák Ferenc művészetétől a mai dédunoka szárnypróbálgatásáig mutatja be a művészcsalád alkotó- tevékenységét. Várdeák Ferenc Réti István tanítványa volt a Kép­zőművészeti Főiskolán, majd ké­sőbb ő is a tanári karban folytatta pályafutását, miközben folyama­tosan mutatták be festményeit ha­zai és külföldi tárlatokon. Stílusa a nagybányai iskola jegyeit viseli. Olajképeket, akvarelleket és fa­metszeteket készített. Felesége, Erdélyszky Jolán 1905-ben szüle­tett, a Képzőművészeti Főiskolán Fényes Adolftól tanulta a mester­séget. Feleségként és anyaként ott­honában festett, elsősorban az őket meglátogató művészekről ké­szített portrékat és akvarelleket. Gyermekeik: Várdeák Ildikó és Várdeák Csilla szintén művészek lettek. A faenzai aranyérmet nyert Várdeák Ildikó keramikus Gádor István és Borsos Miklós tanítványa Bó'dy Oszkárral együtt rekonstru­álta a Dohány utcai zsinagóga kül­ső kerámiaornamentikáját. Lá­nyuk, Bődy Gyöngyi ötvösművész jelenleg Svédországban él, a galé­riában tarsolylemez mintájú öt­vösműveit állította ki. Várdeák Csilla alkalmazott grafikus - szá­mos hazai kiállítás látványtervé­nek megalkotója - rendhagyó fakollázsaival is bemutatkozik. Aprólékos mesterművei a régi fényképekből készült, ragasztott csíkokból álló fotókollázsai. Férje, Nagy György képgrafikus, akinek rézkarcai, litográfiái láthatóak. A már hagyománnyá vált Ötórai tea közben című program keretében a kiállításhoz kapcsolódó irodalmi előadásban lehet részünk a Kóka Ferenc Művészeti Alapítvány Vi­segrádi utca 6. szám alatti székhe­lyén április 20-án, vasárnap 17 órától. A tárlat megtekinthető áp­rilis 22-ig naponta 15-19 óráig. Vajda Ildikó Hajnali őrjárat Április 23-án nyílik és május 9-ig látogatható Helényi Tibor Mun- kácsy-díjas festőművész és grafi­kus Hajnali őrjárat című kiállítása az Újlipótvárosi Klub-Galériában. A tárlatot Szabó László művészet- történész nyitja meg. A művész 1966-71 között ta­nult a Magyar Iparművészeti Főis­kolán, mesterei voltak: Baska Jó­zsef és Ernyei Sándor. Festészeté­ben leginkább embereket és állat­alakokat ábrázol. Technikaként a kihagyásos módszert említhet­nénk, ahol mint a filmkockák vagy a képregények rublikái, perspek­tivikusanjelenik meg egymás mel­lett vagy egymást kiegészítve a mondanivaló. A vászonnak van­nak olyan részei, ahol egyáltalán nincs lealapozva a felület. A mostani kiállításon összesen 10 olajfestményét mutatja be, me­lyek közül 4 életnagyságú emberi figurákat ábrázol. Megjelenik a Fény Őre, a Szárnyak Őre és a Pira­misok Őre is. Minden kép önmaga egésze - vallja az alkotó. - A vász­non minden problémát meg lehet oldani, ám a műtermen kívüli világ dolgai már nem ilyen egyszerűek. Akiállítás 14-20 óráig látogatha­tó a galériában (T átra utca20/b) .Bő­vebb információ: tel./fax: (1) 320- 5380 vagy www.ujlipotvárosiklub- galeria.com internetes weboldalon. Tábori Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom