XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-06-09 / 11-12. szám
-Hírnök-------------------------------------------------------------------% Díszpolgárok & Díszpolgárok ^ Díszpolgárok Gyula Léner Péter erős, hiszen nagy beruházók, vállalkozók jelentek meg, lakóparkok épülnek új beköltözőkkel.- Tőlük sem féltem a munkás- kerületi hagyományokat, a közösségi szellemet, a szolidaritást.- És az ön meglátása szerint mennyire játszik ebbe bele az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk? Rendelkezhet egy fővárosi kerület annyi potenciállal, hogy számottevő része lehessen az európai méretű gazdasági és társadalmi összefogásnak ?- Mindenekelőtt arra kell törekednie egy kerületnek is, hogy kellően kivehesse részét azokból az anyagi forrásokból, amelyeket a belépésünkkel megcélozhatunk. Persze csak akkor, ha van mögötte koncepciónk és teljesítőképességünk, amivel hozzájárulhatunk a saját és a közös gyarapodáshoz.- És ön szerint van ?- Az Angyalföldet irányító társaságot én eléggé agilisnak látom, hogy kihasználja munkája révén a kínálkozó lehetőséget. Eddig sem csupán siránkozott, hogy milyen nehéz a kerület és az önkormányzat helyzete, hanem kezdeményezett és dolgozott. Meglátogattam például két szociális boltot, amelyeket itt ebben a kerületben létesítettek elsőként a nyugdíjasok és a kiskeresetűek segítésére. Ez arról a gondoskodó szellemről is tanúskodik, amellyel az önkormányzat a nyugdíjasok helyzetét kezeli. Úgy gondolom, ez példamutató. Ha egy kerület vagy bármely település a gazdasági és kulturális gyarapodást célozza meg, mint amit Angyalföldön látok, akkor a szociális érzékenységét is igyekeznie kell magasabb szintre emelni. Nagyon sok ilyen törekvésből épül fel egy politika. Hogy mit tesz a nyugdíjasokért, az elesettekért, a fiatalokért és így tovább. Mert szövegelni könnyű, azt sok politikus tud. Angyalföld politikusai viszont arra összpontosítottak, hogyan lehet tőkét behozni, munkahelyeket teremteni, életkörülményeket javítani, jövedelmeket növelni.-A XIII. kerület önkormányzata komoly mértékben ambicionálja, hogy minél több lokálpatrióta polgára legyen, támogatja a helyi civil mozgalmat, megválasztott díszpolgárai pedig nagy többségükben országos vagy éppen nemzetközi jelentőségű teljesítményt elért személyiségek, akik általában kerületi lakosok. Egy bizonyos: feltétlenül rá kell szolgálniuk a helyi közmegbecsülésre. Ön szerint, ha egy kerület jól, helyes érzékkel választja meg díszpolgárait, azzal jól szolgálja-e az önbecsülését, ami a civil polgároknak is dagaszthatja a mellét?- Meggyőződésem, hogy én az országos teljesítményemért lehetek a kerület díszpolgára. És erre én vagyok a legbüszkébb, hiszen a szülőföldem civil lakossága tisztel meg vele. Jólesik tudnom, hogy eszerint ők is büszkék lehetnek rám. A színpadi rendező alkotó személyiségének értékeit érzékeny közvetítőkön, az írók szavain, a színészek emberábrázoló képességein át juttatja el a közönséghez, a társadalomhoz, s mindehhez még szinte a sajátjaként kell ismernie azok lelkivilágát is, akikre hatni akar. Léner Péter ennek a bonyolultan összetett kockázatos művészi társasjátéknak a mestere. Tizenöt éve a miénk, a mi főrendezőnk, szín- igazgatónk, a József Attila Színház spiritusz rektora, Angyalföld és részeinek idegyökerezett szellemi tartozéka, az itt élők és dolgozók sokaságának bensőséges barátja, mondhatni családtagja, ugyanakkor az egyetemes színikultúra édes gyermeke. Immár hány élményszámba menő színházi estét köszönhetünk neki és kiváló társulatának. O azonban a függöny legördültével nem lép ki színészeivel a reflektor- fénybe, a tapsok zuhatagába. Adósságunk halmozódott fel részünkről, XIII. kerületiek részéről reflektorfényből, tapsból Léner Péter számláján, amit valahogy rendeznünk kellett - még ha nálunk ő is a jobb rendező.- Milyen forrásokból csörgedezett elő a tudása?- Az ötvenes-hatvanas évek for- dulóján végeztem el a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakát. Tanárom, Marton Endre is inspirált a bennem látott jelek alapján a klasszikus drámairodalom irányába. Ez határozta meg érdeklődésemet és vonzalmamat. De a rendező fejlődése is, úgy látszik, valami titokzatos dramaturgia szerint alakul, mert első munkahelyem, a Miskolci, majd a Pécsi Nemzeti Színház máris a sok műfajú színjátszást kínálta és kedveltette meg velem. Új fordulatként 1966-ban a budapesti Thália Színházhoz szerződtem, Kazimir Károly igazgató-rendezői szellemkörébe.-A szellemkor, mely Kazimirt és önt a Tháliában annak idején összekötötte, most megismétlődni látszik egy kis időeltéréssel itt, a XIII. kerületben. Néhány évvel ezelőtt Kazimir Károlyt avatták ugyanitt, ahol most önt, a kerület díszpolgárává, sajnos már csak a halála után. Milyen fordulatot jelentett ő és a Thália az ön pályáján?- Kazimir a saját bevallása szerint is alapvetően realista rendező volt. Körülnézett azonban a színipiacon, s észlelte, hogy hiányzik onnan valami. És ez az annak a kornak megfelelő avantgárd volt. A hiány pótlását Sámuel Beckett Godot-ra várva című abszurd darabjában találta meg, s ez volt nála az én első rendezésem egy szobaméretű stúdió színpadán.-Emlékezeteselőadás volt. Önre, aki rendezte, hogyan hatott?- Nem jelentett számomra valami felzaklatóan újat. Úgy ítéltem meg, hogy ez a darab egy remekmű a többiek közül. Bennem az a nézet uralkodott, hogy a remekművek egy fáról esnek le, vagy ha úgy tetszik, egy bölcsőben ringanak, vagyis ha egy klasszikus meg egy avantgárd egyaránt remekmű, nem lehet közöttük valamilyen szögesen ellentmondó összeférhetetlenség, amint azt némelyek hangoztatják. A Godot-ra várva után kicsivel később, már a Thália nagyszínpadán, Mrozek három abszurdnak kikiáltott egyfelvo- násosát rendeztem, s nem a képtelent, a lehetetlent, hanem az emberit olvastattam ki a nézőkkel belőlük. Hagyományos és mindaz, amit alternatívnak neveznek, jól megfér a mai kor színpadán is.-Arspoeticájának ez nyilván az egyik tézise lehet, de ön ma a József Attila Színházban mégis a realizmushoz áll közelebb...- Én úgy mondanám inkább, hogy az élő irodalomhoz, s azon belül is a sajátunkhoz, a magyar irodalomhoz állok közel. Számomra a kaput az igazi színpadi értékek felé az élő irodalommal teremtett kapcsolat nyitotta meg, csak példának kiragadva, olyan képviselőivel, mint Eörsi István, Görgey Gábor, Sándor Iván, Abody Béla. Eszmevilágom élénkülésére, bátran állíthatom, fejlődésére érezhetően hatott megismerkedésem Kertész Imrével.- Sok évtizedes országos tapasztalattal a háta mögött hol jelöli ki a helyéta József Attila Színháznak?- Én az életem egy részét vidéken töltöttem. Mielőtt idejöttem, hét szezonon át a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatófőrendezője, előtte hat évig a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője voltam. Fiatal koromban, mint már említettem, megjártam Miskolcot, Pécset. Sokoldalúan láthattam, élhettem át, s talán alakíthattam is a hazai színházi életet, s közben megtanultam, hogy mindegyik színház egy meghatározható térségben fejti ki működését. Ebből következően minden színháznak többágú meghatározható történelmi forrása, gyökere, identitása van. Ezt nemcsak tisztelni kell, de építeni is lehet rá. így lehetséges közelebb kerülni a közönséghez és így lehetséges jobban teljesíteni a színház társadalmi szerepét.- Szemmel látható, hogy eddigi állomáshelyeiről sok mindent magával hozott és felhasznál itt Angyalföldön is, amely, mint ön mondja, valóban meghatározatható térség. Olykor hallani is lehetett, hogy a József Attila a legjobb budapesti vidéki színház, talán mert a repertoárjával itt ilyen feladatot is igyekszik betölteni. De nem gondolja-e, hogy ez még mindig jobb, mint amikor kültelki színháznak titulálták?- Jobb az ilyen jelzőkben is inkább az értelmet megkeresni, mint megsértődni miattuk. Ma már aligha mondhatja valaki is, hogy színházunk kültelki környezetben áll, hiszen imponáló az itt látható nagyvárosiasodás, de úgy érzem, élő hagyományként kell megőriznünk a színház modem szellemiségének kialakítása közben is a kültelkiség emlékeit, romantikáját mint a színház arculatának letörölhetetlen vonásait.- Milyennek látja ön a színházában a múlt és a jövő találkozását ?- Két év múlva, 2006-ban ünnepeljük a József Attila Színház 50 éves fennállását. Mi vagyunk a háború után alapított színházak közül az elsők, akik megéltük ezt a fél évszázadot. Erre az alkalomra megtörténik épületünk és technikánk rekonstrukciója. Ami a szellemi, gondolati, tartalmi világát illeti, inspirálólag hat a munkánkra a környezetünkben érzékelhető fejlődés, építő energia, fiatalos élni akarás. Már nyíregyházi időmben éreztem az új kor érlelődését, a rendszerváltozás kezdetét ott éltem meg, de itt vált számomra feladattá, programmá. Nem állok támasz nélkül. Itt áll előttem a színházunkat megalapító első igazgatónk, Fodor Imre szelleme. Fodor zseniálisan jelölte ki színházunk útját, és sikeresen valósította meg első két évtizedének kulturális misszióját. Ahhoz, hogy az utóbbi tizenöt évben eleget tehettünk örökségének munkatársaimmal együtt, nem nélkülözhettük a folyamatos útkeresést a közönséghez. Úgy érzem, ezt igazolja, hogy most a kerület díszpolgárává avatnak.- Mi áll a törekvéseik középpontjában?- Ha több közül kettőt kiemelhetek: a közönség és a színészek. Úgy is mondhatom: közönség- és színészcentrikus színház vagyunk. A riportokat Sas György, a fotókat Csontos Jolán készítette 2004. JÚNIUS 9. 3 Hirdetmény Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete a 29/1996. (XI. 8.) Ó. K. számú rendeletében „Budapest Főváros XIII. Kerület Díszpolgára” cím alapításáról rendelkezett, mely azon személyeknek adományozható, akik életútjuk során kimagasló munkásságukkal hozzájárultak a XIII. kerület fejlődéséhez, akik szakmai tevékenységükkel vagy a kerület nemzetközi kapcsolatai, illetve az együttműködés más formáinak fejlesztésében kiemelkedő tevékenységükkel öregbítették a kerület hírnevét, tekintélyét. A képviselő-testület a rendeletében foglaltak szerint „Budapest Főváros XIII. Kerületért” díj adományozásával ismeri el azok érdemeit, akik kiemelkedő szakmai tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak a kerület fejlődéséhez. Mindezekre tekintettel, Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete az 59/a/2004. (IV. 15.) Ö. K. számú határozatával „Budapest Főváros XIII. Kerület Díszpolgára” címet adományozott Fenyő Miklós zenésznek, Horn Gyula politikus, ex-minisz- terelnöknek, Léner Péter színházigazgatónak. A képviselő-testület az 59/b/2004. (IV. 15.) Ö. K. számú határozatával „Budapest Főváros XIII. Kerületért” díjat adományozott Albert Béla cipészmestemek, dr. Bánlaky Marianna háziorvosnak, Kunszt Gábornak, a BHSE ügyvezető elnökének, Sas György főszerkesztőnek, Seres Bella Pál nyugalmazott pedagógusnak, Vigyázó Miklós esperesnek. A címet és a kitüntetést dr. Tóth József polgármester 2004. június 1 - jén, a József Attila Művelődési Központban megtartott díszünnepségen adta át. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete „Polgármesteri Dicséret” elismerés alapításáról rendelkezett, mely kitüntetéssel a polgármester a kerület fejlődése érdekében végzett kiemelkedő szakmai tevékenységet jutalmazza. Dr. Tóth József polgármester - élve a rá ruházott lehetőséggel - 2004. június 1-jén „Polgármesteri Dicséret” elismerésben részesítette Bácsi Lászlónét, a IV. Számú Gondozási Központ vezetőjét, Blaskó Sándornét, a GAMESZ osztályvezetőjét, Csukáné dr. Jónás Ilonát, a Gyer- tyafény-Keringő Klub és Egyesület elnökét, Farkas Gabriella megbízott ápolási igazgatót, Fejérdi Máriát, a polgármesteri hivatal főelőadóját, Firnigl Zoltánnét, a Csata Utcai Általános Iskola igazgatóját, Grósz József rendőr főtörzszászlóst, Hannigné Sártory Zsófiát, a Jász utcai bölcsőde vezetőjét, Horváth Ferencnét, a Vagyonkezelő Rt. osztályvezetőjét, Palotás Gábomét, a polgármesteri hivatal főmunkatársát, Rapi Istvánt, az Iránytű Ifjúsági, Információs és Tanácsadó Iroda igazgatóját, Schvorczi Pétemét, a polgármesteri hivatal főmunkatársát, Somosi Jánosnét, a 4. Számú Napközi Otthonos Óvoda vezetőjét, Szántó Irént, a polgármesteri hivatal csoportvezetőjét, Tóthné Urbán Ilonát, a Gondozóház vezetőjét. Dr. Sinka József jegyző
