XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-02-11 / 3. szám
-Hírnök 2004. FEBRUÁR 11. I 5 A hölgy gyógykezelésre hozta a kutyáját is a feladatkörébe tartozik dr. Horváth László gámtól szoktam kapni ilyen bejelentést. Az én újlipótvárosi rendelőmbe is járnak más kerületekből, főleg az ötödikből. A XIII. kerület északi részéből pedig sokan inkább a Templom utcai rendelőbe viszik az állataikat.- Ha a velünk élő állatokról esik szó, az emberek többségének a kutyapiszok meg a sok veszélyes állat jut az eszébe.- A legfontosabb szabály: úgy tartsunk állatot, hogy azzal ne zavarjunk másokat. A kutyapiszokkérdés megoldása csak rajtunk, gazdikon múlik. Nem kell mást tennünk, mint egy nejlont magunkkal vinni a sétáltatáskor. Örömmel látom, hogy egyre többen vagyunk, akik így teszünk. A veszélyes állatokról pedig annyit kell tudni, hogy azok tartása engedélyhez van kötve. Vadászható állatokat - például mosómedvét, rókát - nem szabad engedély nélkül tartani. Ugyanakkor nem kell bejelenteni azt, ha valaki mondjuk vadászgörényt vásárol. Jelen pillanatban veszélyessé nyilvánított állat nincs a XIII. kerületben.- De azért elképzelhető, hogy valaki - engedély nélkül - mégis tart ilyet.- Sajnos ez előfordulhat. Aki tudomást szerez róla, annak ezt be kell jelentenie, és mi elkobozzuk az állatot. Volt már rá példa, mégpedig a Vizafogó lakótelepen, ahol valaki mérgeskígyókat tartott. Magam is ott voltam. —Nem veszélyes részt venni egy ilyen akcióban? Nem feltétlenül arra gondolok, hogy az állat viselkedik kiszámíthatatlanul, hanem esetleg a tulajdonos tesz mérgében valami előre nem láthatót.- Nem tartok ilyesmitől, hiszen ilyenkor állami emberként megyek, jegyzői határozattal a kezemben. Ráadásul rendőri kíséret is van velem. Eddig még minden ilyen alkalommal simán mentek a dolgok.- Az a hír járja, hogy a heti többszöri rendelés mellett már reggel hatkor az utcákat rója, hogy házhoz menjen a beteg vagy beoltandó állatokhoz.- Tényleg így van. Minden nap ötkor kelek, és hatkor indulok el otthonról. Az állatorvosi ténykedésem alatt sok olyan emberrel ismerkedtem meg, akik sokat jelentettek számomra. A XIII. kerületben és Újpesten különösen sok színész, író és más művészember él. Annak idején rendszeresen jártam például Makay Margit, Kellér Dezső vagy a Takács Mari- ka-Kazimir Károly házaspár kutyáját oltani.- Bizonyára önnek is vannak állatai.- Egy németjuhász kutyám és egy macskám van. Megférnek egymás mellett, jobban, mint a politikai pártok. A szabadidőm nagy részében is valamilyen módon állatokkal foglalkozom. Szeretek kutyát sétáltatni, olvasni és szívesen nézek értelmes műsorokat a tévében.- Az Újpest Lexikonban azt olvastam, hogy kiváló sporteredményekkel is büszkélkedhet. Egyéni és váltófutásban sokszoros magyar bajnok volt.- Valóban atletizáltam. Az Újpesti Dózsa színeiben 1963 és 1970 között 400 méteres síkfutásban ifjúsági, utánpótlás és felnőtt válogatott voltam. Az 1966-os Eb-n a 4x400 méteres váltóban - amelynek tagja volt Gyulai István, a későbbi neves sportriporter is, aki ma a Nemzetközi Atlétikai Szövetség főtitkára - nyolcadik helyezést értünk el.-Most ötvennyolc éves. Van két jólfelszerelt rendelője, és az utánpótlás sincs veszélyben. Mit szeretne még elérni?- Mindig azon törjük a fejünket, hogy lehetne még szebbé, még korszerűbbé tenni a rendelőket. Nemrégiben sikerült egy ultrahangos készüléket vásárolni. További fejlesztéseket is tervezünk, hogy a diagnosztikát még pontosabbá, a kezeléseket pedig hatékonyabbá tehessük. Csop Veronika fi Cukrqszkunyhóbqn kezdte Emlékezik az angyalföldi Krémeskirály Valahányszor néprajzi gyűjtésre indulok, különös izgalom kerít a hatalmába. Új embereket, új élettörténeteket fogok megismerni, amelyek minden bizonnyal kihatással lesznek a saját életszemléletemre is. A fent említett különös izgalom volt jellemző lelkiállapotomra akkor is, amikor 2003. november 25-én a délelőtti órákban Osváth Péter cukrászmester cukrászdája felé tartottam. Szokatlan volt a környezet. Eddig zömében csak székely falvakban, hegyi tanyákon gyűjtöttem, de ez egy másik világ. Kíváncsian vártam a találkozást a 77 éves mesterrel. volt a tésztákat megcsinálni. Később eladtam a jeges gépet is vidékre, Kazincbarcikára, és akkor sikerült vennem egy elektromos gépet. Tehát öt-hat évig hordtam a süteményeket triciklivel, ide a paszománygyárba, a szemüvegkeretgyárba és egyéb helyekre. Úgy harmincöt évvel ezelőtt vettem meg ezt a házat romos állapotban. A háború előtt fűszerüzlet működött itt. Renováltam, tataroztam, és itt nyitottam ki. Azóta vagyunk itt, a Jász utca és a Dolmány utca sarkán. A mamám is itt lakott velünk. Ő nagyon sokat segített, kilencvenhat éves korában halt meg, körülbelül tíz évvel ezelőtt. gyengén megy, helyette újabbat teszünk ki. A mignonból például tíz- tizenkét félét készítünk.- Melyik a kedvenc süteménye ?-Volt egy segédem, aki egyszer csinált öcsikockát, mert az én becenevem Öcsi. Az öcsikocka reszelt csokoládéval, grillázsos krémmel, tejszínhabbal készült és a teteje szintén csokoládéval volt bevonva. Volt benne gyümölcs is.- Ezt lehet is kapni itt önöknél?- Most pillanatnyilag nincs, de szokott lenni.- Mi volt cukrászként a legnehezebbmunkája?-Annak idején a fagylaltcsiná- lás volt a legnehezebb munka. JeEgyütt a cukrászfamília. Középen Osváth Péter, kétoldalt két fia Péter bácsi 1926-ban született Nyíregyházán egy cukrászfamíliában. Iskoláit Szegeden végezte, a piaristáknál. A Tisza-parti városban vezették be a cukrászat rejtelmeibe is, a Hajós és a Virág cukrászdákban. A második világháborúig Szegeden élt a család, a háború kitörése után Budapestre költöztek, ahol az ötödik kerületi vendéglátó-ipari egységnél helyezkedett el. Innen lement a Balatonra. Keszthelyen vezetőcukrász volt, ahol egy üzemi baleset következtében a jobb keze megsérült. A baleset után önállósította magát, és saját cukrászatot nyitott Budapesten, az Angyalföldön.-A műhely és a lakása mindig itt volt?- Nem, tulajdonképpen azért Cukrászkunyhó ez, mert a Béke utcában a hatvanas években egy kis kunyhó volt, ahol a süteményeket csináltam, melyeket triciklivel hordtam szét. így ismertek meg itt a környéken, ezért lett ez is Cukrászkunyhó.- Hogyan kezdte ott a kunyhóban az ipart?- A masszát kézzel vertem, a tésztát is kézzel gyúrtuk be. A jeget hordó alakú gépbe tettük, azt is kézzel hajtottuk és úgy készítettük a fagylaltot.- Hány évig tartott ez a munka ?- Öt évig. Akkor vettem egy habverő gépet, azzal könnyebb Természetesen a fiaim is segítettek, már kicsi koruktól jöttek, hogy - „Na, mit segítsek, apuka?” - kavargatták a krémeket, úgyhogy mind a két fiam cukrász lett. Mind a ketten letették a mester- vizsgát.-A fiai hol tanultak?- Énnálam. Itt alakítottuk ki a műhelyt is. A kompresszorok lent vannak a pincében, hogy ne legyen zaj.- Hosszú pályafutása során milyen újításokat vitt végbe?- Hát, vásárolgattam gépeket, de sosem a modemeket. Ha valami új receptet kipróbáltam és nekem nem ízlett, azt nem is csináltam többet. Én mindig nemes anyagokkal, tejjel, vajjal dolgoztam, aromákat nem használtam. Most, hogy a fiam átvette a cukrászatot, a gépeket ő újítja: új pultot, három évvel ezelőtt új fagylaltgépet vett. Most, hogy belépünk az európai közösségbe, tervbe is van véve, hogy semmiféle fabútorzat nem lehet, csak rozsda- mentes edények, így hát elég sokat kell most ezekre költeni, hogy ezeket a régi dolgokat leváltsuk újakra.- Körülbelül hányféle süteményt készítenek?- Ezt nem tudom így megmondani. Naponta van vagy százszázötven féle sütemény, de mindig változtatjuk. Ha egy sütemény gelni kellett. Itt volt a közelben a jéggyár (ma már csak utcanév őrzi emlékét), tizenöt-húsz tábla jeget hoztak naponta. Egy ilyen jégtábla tizenöt-húsz kilós volt, azt megtörni, sózni, jegelni eléggé nehéz munka volt.- Kik voltak a vásárlói?- Annak idején az itteni lakók voltak a törzsvendégek és a környező gyárakból a munkások. Nagyon sokan jöttek ide. Engem Krémeskirálynak hívtak, mert a hagyományos krémest csináltam és azt nagyon szerették. Még Újpestről és Óbudáról is jártak ide. A mai napig is jönnek olyan vendégek, akik mondják, hogy „Ó, nem feledkeztünk meg magáról, itt ettük a legjobb süteményeket”. A siker titka persze az is volt, hogy nem voltam drága, mindenki hozzá tudott jutni a süteményekhez. Most is, a cukrászoknál legalább tíz-húsz százalékkal, egyes sütemények esetében harminc százalékkal is olcsóbb vagyok.- Volt-e a vendégek között emlékezetes személy? Híresség?- Hát például Suka Sándor, a színész, őj árt ide. Sokszor kimentem, tízen álltak sorba már, ő állt leghátul, mondtam neki, jöjjön be, egy kicsit beszélgessünk. Őt hamarabb kiszolgáltam... Selyem András
