XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-05-05 / 9. szám
A revizor Beszélgetés a vígszínházi premier után Kamarás Ivánnal Melyik szerepében volt a legvonzóbb? Talán nem is ez a lényeg - hiszen a szépség relatív, főleg egy férfinál, de az tény, hogy Kamarás Ivánról szólva először ez a kérdés jutott eszembe. Mert Kamarás azon színészek egyike, aki férfias kisugárzásával, égető szemeivel lángot gyújt a közönség szívében. Ám ez a jóképűségéhez tapadó rosszízű képzettársítás ne vezessen félre bennünket, miszerint hasonlóan nagyképű is. Mert lehet nagy előny is a sárm, hiszen látvány nélkül nincs színház. Igenis kell hogy legyen ilyen figuránk, aki olyan jól mozog A revizor Hlesztakov szerepében, mintha maga Gogol egyenesen rá szabta volna. De vajon hogyan látja ő maga a „macsóságot”?- Hírnök------------------------------------------------------------------------------------------ ____________________________2004. MÁJUS 5. I 9 R evizort kaptunk - jelenti be a baljós hírt a kisváros polgármestere a tisztségviselőknek Fotó: Kanyó Béla- A bulvársajtó teremtette skatulyákban nincsenek árnyalatok. Vagy szépfiú, azaz macsó, vagy vicces, nagy dumás. Ennyi a választék... Egy ideig hadakoztam ellene, de most már rájöttem, hogy nincs értelme küzdeni. Aki megnéz színházban, úgyis látja, hogy mi, vagy ki is vagyok - mondja.- Meg volt az első visszhang A revizorra, könnyebben bújsz a kritikák után Hlesztakov bőrébe ?- A premier, úgy gondolom, egy kicsit fals előadás, a kritikusok ekkor jönnek el, aztán soha többet nem látjuk őket. Véleményük viszont - így van ez évezredek óta - nem mindig van összhangban a közönségével. Sok esetben, amikor a kritikusok elbánnak egy bemutatott darabbal, nem feltétlenül helytálló, mert mi még évekig játsszuk és a közönség szeretete belőlünk is új dolgokat hoz ki. Estéről estére dolgozunk az anyagon és eljutunk valahova, ezért érdekes megnézni egy darabot egy-két év múlva, hová fejlődött, netán süllyedt. De az igaz, hogy még nem voltam olyan produkcióban, amire ennyire élesen reagált a közönség, és ennyire akarták ők is, hogy jó legyen. Tele volt nyíltszíni tapsokkal a bemutató, forró este volt.- Eveken át játsszák a darabot, rengeteg neves színész megalkotta Hlesztakov karakterét. Tartasz tőle, hogy nem sikerül a közönségnek valami újat, valami mást, de mégis egyedit nyújtani úgy, hogy közben megmaradjon a klasszikus pétervári tisztviselő?- Nehéz megmutatkozni egy olyan darabban, szerepben, ami már a nagy elődök legendás emlékeit őrzi. Nem könnyű az elvárásoknak eleget tenni. A darabot új fordításban, Morcsányi Géza műve alapján vittük színpadra, és voltak, akik nálam jóval hamarabb elsajátították a szöveget. Nem tudtam, mit hozok ki ebből a szerepből, hogy fogok helyt állni, az úgymond „nagyágyúk” mellett hogy fogok labdába rúgni, ilyen érzésem még nem volt egy szereppel kapcsolatosan sem. Egy nagy massza közepén álltam, de Valló Péter, a rendező nagyon sokat segített. Nagyon jó volt vele dolgozni, remélem, lesz rá még alkalmam. Fontosnak tartom az erőbeosztást, a jó ritmust is, az első felvonásban 3-4 jelenetem van, utána egy hosszú monológom és aztán az egész felvonást nem erőből, hanem okosan és jelenléttel kell végigvinnem. Nem dolgozhatok rá a kollégák jeleneteire, ugyanakkor muszáj érvényesülnöm. Érdekes, felnőtt színészmunkát igényel.- Úgy érzed, a pályafutásodnak ez egy mérföldköve?-Abszolút. Bár én minden szerepemnél picit így érzem. Ha nem is nagyon „látványos” egy szerep, akkor is beépülnek azok a kis kövecskék az ember pályaútvonalába.- Több orosz műben is láthattuk alakításaidat, mennyire fogott meg ez a fajta szláv kultúra?- A Bűn és bűnhődés, a Karamazov testvérek zseniális regényadaptációk, nem akarom őket ösz- szehasonlítani, egy kalapba tenni A revizorral, úgysem lehet és talán nem is kell.- Egy orosz művet eredményesebben eljátszik egy orosz nemzetiségű színész?- Nem feltétlenül, talán másképp. Mint ahogy Az ember tragédiája is speciálisan magyar, de volt már arra precedens, hogy észtek csináltak olyan előadást Madách művéből, ami nekünk, magyaroknak talán eszünkbe se jutott volna.- A modem felfogást mennyire lehet beleépíteni a klasszikus darabokba?- Bele lehet, ha tisztában vagyunk az alapokkal, az eredeti helyzettel, aztán lehet folytatni az építkezést posztmodem irányzatokkal is. Piccasót tudom felhozni példának, ő tökéletesen tisztában volt az alapokkal és mire eldobta azt, már volt mit eldobnia.- A korral és az idővel meg tudsz barátkozni?- Engem nem zavar a kor- és a térbeli ugrálás, az időtlen tér sem feszélyez, ha megvannak a miértek. Úgy gondolom, hogy Valló Péter minden kérdésre, „újításra” választ adott.- Vannak nehézségeid a szöveg- környezettel, beleépíted a saját szókincsedet?- A verseknél és klasszikusoknál köt a leírt anyag, mégis a verses szöveget hamarabb memorizálom, megfog a dallama. Ugyanakkor most hét darabomból négy modem amerikaiban játszom, melyekben előfordul, hogy improvizálok, például Eszenyi Enikővel A vágy villamosában, melyet hat évvel ezelőtt más fordításban játszottam. Vannak eltérő jelenetek, akkor észreveszem, hogy hozzáteszek egy-egy kötőszót, nem felülbírálom a szöveget, csak megpróbálom élőbbé tenni. Színészként próbálok belerakni, hogy kimozduljon abból az üvegkalitkából, ami a néző és köztem van.- A karakterek jellemvonásai beépülnek a személyiségedbe ?- Tudatalatt valószínűleg. Könnyen váltok vissza magánemberré, ha lejövök a színpadról, akkor már nem azt a figurát viszem tovább, de bennem is van kétely, idegeskedés, helyenként agresz- szió, nyilván ezekből is építkezem. Oda-vissza kölcsönhatás ez, magamból építem a szerepet és a szerep formál engem.- Melyik szerepben érezted magad a legmegfelelőbben?- Nehéz rá válaszolni, nagyon sokféle előadásban játszhatok. Lehetek beteg, gyenge ember, szenvedélybeteg, nyers férfi vagy egy kis simlis.- Van-e olyan pont, amit már nem vállalnál be színpadon?-Alföldi Robi Hajlam című darabjában, ami egy meleg történet, az egyik jelenetben a két rab szóban koitált, ott elgondolkodtam, hogy ezt elvállaljam-e. Durvának tűnt a szöveg, sokkolóan hatott rám. A közönség is zavarában nevetett vagy csak egyszerűen nézett maga elé, de nagy sikere volt és évekig játszottuk. Hogy ezt meg tudtam csinálni, segített, hogy nem volt fizikai kontaktus.- Ezek szerint színpadon zavar a testi kapcsolat és a meztelenkedés?- Nem vagyok híve a meztelenkedésnek, általában a kiszolgáltatottságot mutatj a meg, nem látom, hogy bármi köze lenne az erotikához. Czeglédi Ildikó Szemtől szemben Hlesztakov és a polgármester, akit Kern András alakít A polgármestemét Pap Vera játssza
