XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-01-15 / 1. szám
-HÍRNÖK 2003. JANUÁR 15. I 9 Miért választották a mi kerületünket? A Cézár-Házban vettek otthont maguknak Dr. Mező András lakásába tessékeli a Hírnök munkatársát Dr. Varsányiné Riedl Katalin lakásuk erkélyéről letekint a Cézár-Ház udvarára Az életünkben kevés olyan örömteli és egyben sorsdöntő fordulat van, mint amikor új otthonunk helyéről kell határoznunk. Voltak évtizedek, amikor nem válogathattunk. Boldogok voltunk, ha megjött az értesítés, hol kapunk lakást. Ma más idők járnak. Választékban nincs hiány, hiszen számtalan városrészben épülnek új házak. A mi kerületünk ugyancsak szépen gyarapszik: nem csak szebbnél szebb új házakkal, de általuk számos új lakóval is gazdagodunk. Jó néhány helyen még építkeznek, másutt pedig már birtokba is vehették új otthonukat a tulajdonosok. Az újlipótvárosi Cézár-Házban a múlt év áprilisában adták át az első lakásokat. A beköltözők közül sokan más városrészekből jöttek hozzánk. Választhattak volna otthont egyebütt, de ők a mi kerületünket találták a legvonzóbbnak. Miért döntöttek így, és hogy érzik magukat nálunk? - ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk be néhány családhoz. Az ügyvéd úr új lakásának munkaszobájában Dr. Mező András ügyvéd volt a legelső, aki - feleségével együtt - beköltözött a háromszáz lakásos házba.- Ez persze nem véletlen - mondja nevetve hiszen az első emelet 1.-ben lakunk. Azért választottuk ezt a lakást, mert az ügyfelek szívesebben veszik, ha akár gyalog is feljöhetnek. Aminek a legjobban örülök az az, hogy végre együtt van az irodánk és az otthonunk. Miután a XIV. kerületben laktunk és a kilencedikben dolgoztunk, naponta tizenhat kilométert kellett megtennünk. Ez sok elpazarolt idő és pénz. Hogy miért éppen a XIII. kerület? Mert szerettünk volna a bírósághoz meg a cégbírósághoz közel lenni, de mégsem a zsúfolt Belvárosban. A munkánk kapcsán jártunk már régebben is errefelé, és feltűnt nekünk az akkoriban még magányosan álló szép kapu. Beszélgettünk is róla, vajon mi lehet ez. Aztán mikor megláttuk az épülő házról szóló hirdetést, már nem is volt kérdés, hogy nekünk ide kell jönnünk. Közel van a Duna és a Margitsziget, sőt a József Attila Színház is, ahová gyakran járunk. Gyorsan szoktunk határozni mindenről, így nem is teketóriáztunk sokat: rövidesen megkötöttük a szerződést.- Eltelt háromnegyed év. Most hogy látja: jól döntöttek?- Nem is kérdés. Szeretünk itt lakni. Minden a közelben van. A házban is van közért, kisebb bevásárlásra ez nagyon jó. A Lehelre általában gyalog megyünk, legalább mozgunk egy kicsit. A másik törzshelyünk a Westend, gyakran bóklászunk ott. Ha több időnk van, kimegyünk a Szent István parkba vagy sétálunk a Duna-parton. Zuglóban bármerre mentünk, valahogy inkább lakótelepi volt a környezet. Ennek a résznek pedig polgári jellege van. Itt sokkal nagyobb a tisztaság. A kutyapiszok nekem sem tetszik, de nem is zavar annyira. Tudom, az „őslakosok” bánják, hogy bekerítették a Szent István parkot. Én úgy gondolom, ha ez az ára annak, hogy ez egy valóban tiszta, békés kis sziget legyen, akkor jó így. Napról napra szépül a környéken minden. Velünk szemben is épül egy új ház. Azt mondják, hatalmas, szép kertje lesz. Ennek örülök, mert az erkélyünk éppen arra néz. Nekünk is van egy gyönyörű belső parkunk, ahol nyáron pihenni, sétálni lehet. Most belepte a hó, de így ik szemet gyönyörködtető. Persze vigyáznunk kell rá, mint mindenre, ami a környezetünkben szép. Varsányi Pál és felesége, Riedl Katalin a háztömb következő épületének ötödik emeletén lakik. Mindketten mérnökök. Ebbe a lakásba 18 éves kisebbik lányukkal költöztek, de ugyanezen a folyosón vettek egy lakást nagyobbik lányuknak és egy másikat a férj idős szüleinek.- Szerencsés helyzetben voltunk, mert a régi házban is három külön lakásban éltünk. Az V. kerületből, a Szent István körút és a Szemere utca sarkán levő „kék ház”-ból jöttünk.- Miért éppen ide?- Tizennyolc évet húztunk le a körúton. Nem tudom, hogy ott lett zajosabb azóta, vagy mi lettünk érzékenyebbek. Mindenesetre már nehezen viseltük, hogy nyáron, ha kinyitottuk az ablakot, egymás hangját sem hallottuk. Aztán a ház is százéves volt már, és egymás után jöttek elő a bajok. Sokakkal ellentétben nem akartunk családi házat. Eszünkbe sem jutott, hogy például a Rózsadombra költözzünk. Tősgyökeres pestiek vagyunk mindketten. A férjem a Blaha Lujza tér közelében nőtt fel. Én viszont itt a kerületben, a Visegrádi utcában. De nem is ez volt a legfontosabb. Hanem hogy a körút másik oldaláról valamiért mindig átjártunk ide. Ha képkeretező kellett, a Tátra utcába mentünk, cipőt pedig a Csanády utcában javíttattunk. Szolgáltatások szempontjából fővárosi viszonylatban is jól ellátott kerület a tizenharmadik. Az igazat megvallva, évek óta szemeztünk már a Szent István parki házakkal, de semmi esélyt nem láttunk arra, hogy három lakáshoz hozzájussunk egy helyen, garázsról nem is beszélve.- A három lakást hatan vették birtokba. Mindannyian egyetértettek a választással?- A szüleim 78 és 82 évesek - veszi át a szót a férj -, de egyetlen szóval sem tiltakoztak. Azt mondták, szívesen jönnek bárhová, ha velünk mehetnek. Nem is csalatkoztak: imádnak itt lakni. Vásárolni a Lehelre járnak, kikapcsolódni pedig a Dagályba. Nyáron délutánonként kiültek az erkélyre vagy sétálgattak. A 21 éves nagylányunkkal sem volt semmi gond. Sőt, any- nyira örült a gyönyörű új lakásának, hogy amint lehetett, hozta a hálózsákját, és itt aludt. Ellenben a kisebbik - aki már a Szent István körútra született - bizony hisztizett egy sort. A legnagyobb gondja az volt, hogy késő este, ha egyedül jön haza, ez a környék sokkal ldhaltabb. Csak nagyon lassan békült meg, miután rendszeres sétákkal kicsit jobban felfedezte a terepet. Aztán abbamaradtak ezek az ismerkedő körutak, miután úgy döntött, hogy egy évre Spanyolországba megy tanulni. Meggyőződésünk, hogy eszébe sem jutott volna ilyesmi, ha nincs a költözés.- Milyennek látják a kerületet, immár „belülről”?- Meg vagyunk vele elégedve - mondja Riedl Katalin, Varsányi Pál pedig egyetértőén bólogat. - Szeretünk itt lenni, mert nyugodt, biztonságos és alapjában véve tiszta ez a környék. Azért van még javítani való. Például még ebben a házban is nemegyszer előfordul, hogy nem a kukába dobják, hanem mellé teszik a szemetet. Jó, hogy innen minden könnyen megközelíthető. Az ellátottságban sem csalódtunk. Rendszeresen figyeltük, ahogy épült a Lehel Csarnok, és szívesen járunk oda. A Visegrádi utcai rendelővel is meg vagyunk elégedve, szépen felújították. Háziorvost váltottunk, mert a Hold utca ugyan nincs nagyon messze, de ha beteg az ember, még ez a távolság is sok lehet. Ha pár év múlva esetleg unokái nkjpsznek, remélem, a lányom a sajmkc^zti óvodába és iskolába járatja majd őket. Felesleges lenne valami távoli helyet választani, amikor mindenki azt mondja, hogy elégedett az itteni oktatómunkával. Van fogorvos, optikus, kozmetikus a házban. Azon vesszük észre magunkat, hogy - bár csak pár hónapja lakunk ebben a kerületben - szép lassan mindent áthelyezünk ide. Én például azt gondoltam, megmaradok a belvárosi fodrászomnál. Most meg azon kapom magam, hogy egyre gyakrabban „ugróm le” ide a házba, ha este színházba vagy vendégségbe megyünk, és gyorsan kell egy jó frizura. Azt hiszem, a vége az lesz, hogy itt ragadok. Csop Veronika A mérnöknő a lakópark egyik liftjéből száll ki
