XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-01-15 / 1. szám

föl 2003. JANUÁR 15. Hírnök­88 évesen rímbe foglalja gondolatait Angyalföld „kisbelügyminisztere” volt 2001 decemberében jelent meg Rekviem a flottilláért című, sorban a tizenkettedik dokumen- tum-riportkötetem, amelynek az egyik fejezete a Dagály utcai la­kásban magányosan élő, de rend­őrtiszt fia és szerettei által körül­vett Csókás Ferenc nyugállomá­nyú rendőr főtörzsőrmester él. A Fejér megyei Kisláng köz­ségből vezetett az útja 1936. szeptember 22-én, egy nappal a 22. születésnapja előtt a Magyar Királyi Folyamőrség katonáinak otthont adó óbudai laktanyába. Egyik alkalommal, amikor a két- két géppuskával és gépágyúval felszerelt hadihajójukkal a Duná­tól a Sió-csatornán kellett volna Tolna községig jutniuk, a csator­nán átívelő híd naszádjuk útját állta. Kikötöttek, s mivel olyan hajó még soha nem járt arrafelé, mint az övék, az odasereglett emberek azt hitték, újra kitört a háború és a csehek megszállták az országot. Megnyugtatták őket, hogy magyar folyamőr katonák, amit ázcmban csak azután hittek el, amikor megengedték nekik, jöjjenek fel és nézzenek szét ha­jójukon. Rendes magyarok vol­tak, mert kisvártatva lovas kocsi­val hordóstól hozták nekik aján­dékba a jóféle bort. Csókás sza­kaszvezető ugyan már akkor sem szerette túlságosan a bort, de ha már oly sokat hoztak nekik, ő is lehajtott néhány pohárkával. Ha­zafelé tartva egyedül ő maradt talpon s vezette a hajót. Már ké­ső estére járt az idő, amikor a Fe­renc József-csatomának nevezett kikötőjükbe értek. Az őrséget el­látó bajtársaik már türelmetlenül várták őket, mivel fogalmuk sem volt, hol maradtak ily sokáig, s elhűlten bámulták azt az attrakci­ót, amit Csókás Ferkó művelt a hajóval. Szinte bizonyosra vet­ték, hogy nem sikerül a hajóval elkerülni a híd lábával való ösz- szeütközést, de hajszál híján ez mégis sikerült neki.- A hajónknak több esze volt, mint nekem, mert szégyen ide vagy oda, menet közben kijóza­nodtak ugyan, de nem annyira, hogy az Árpád hídhoz érve tud­jam, miként jussunk a kikötőnk­be - mondja nevetve. Kérdésemre, miért lett rendőr, ezt válaszolta: „1936. július 2- án, tehát még a katonai szolgála­tom megkezdése előtt a jégverés valamennyi termésünket elpusz­tította. Akkor fogadtam meg, hogy belőlem nem válik paraszt, Képeinken Csókás Ferenc otthoni íróasztalánál, a hajó, amelynek kormányosa volt, amikor még együtt volt a család, és hajdanán mint folyamőr akivel az időjárás - ha éppen úgy tetszik neki - kényére-kedvére kibabrálhat.” 1978-ig, tehát 30 évig volt rendőr, amelyből egy évet leszá­mítva Angyalföldön teljesített szolgálatot. Túlnyomórészt kör­zeti megbízottként a XIII. kerü­letnek abban a szegletében, ame­lyet sokan csak Tripoliszként is­mernek. Nem Feri bácsi mondja, hanem helyette én, oda annak idején nemhogy este vagy éjsza­ka, de nappal sem merészkedhe­tett kívülálló annak veszélye nél­kül, hogy ne verjék meg. Amikor főtörzsőrmesterként elérkezett nyugállományba vo­nulásának napja, akkor sem saj­nálta, hogy amikor még tehette volna, nem élt tisztté válásának lehetőségével. S nem csupán azért, mert Kovács 2. Jóska ba­rátja egyszer azt mondta neki, hogy a főtörzsőrmesternél nem létezik szebben csengő szó, ha­nem azért, mert közrendőrként sem érezte magát akár a tábor­noktól is alábbvaló embernek. A XIII. kerületi rendőrkapitányság szigorúságáról közismert vezető­je, Hamza Béla alezredes példa­képül állította őt valamennyiünk számára, aki „kisbelügyminisz- terként” - körzeti megbízottként - kivívta a lakosság tiszteletét és szeretetét is. Az ottani vagányo­kat kedvelte, azok is őt, de a bű­nözőkkel szemben nem ismert pardont. Vallotta, amit vala­mennyi rendőrnek vallania kelle­ne: ha egy szegény ember tyúkját lopja el a tolvaj, s annak ezáltal nagy kárt okoz, legalább olyan állhatatossággal kell felkutatni, mint azt a betörőt, aki a tehetős kárvallottat milliókkal rövidíti meg. Ma is féltőén őrzi a Két évszá­zad magyar versei című könyvét, amellyel 1952. május 1-jén jutal­mazták meg. Érthetően, hiszen szereti a költészetet, s nem csak olvassa a verseket, hanem ír is. Köszönöm az életet című ver­seskötetét a Jelenlét 2000 Könyvkiadó és Terjesztő Vállalat 2000. május 8-án adta ki, amikor Feri bácsi már maga mögött hagyta a 88. születésnapját. 2001-ben pedig a Jelenlét irodal­mi művészeti oklevelét. 1945. október 23-án vette fele­ségül kislángi szerelmét, aminek nem örültek a lány, de az ő szülei sem, mert addig abban a község­ben nem fordult elő olyan ször­nyűség, hogy egy katolikus lány református legényhez menjen nőül. Ráadásul a lány Csókásékhoz képest is szegé­nyebb volt, a község legmódo­sabb gazdáinak lányai pedig szinte egymásnak adták a kilin­cset, tudakolva az okát, ugyan miért nem körükből választotta ki Ferkó magának a házastársát? Leginkább az 550 holdas S. gaz­da lánya nem értette Ferit, akit nagyon szeretett, s ha őt vezette volna oltárhoz, malma, cséplőgé­pe, traktora és nem egy cselédje boldogíthatta volna kettejüket, majdan pedig a gyermekeiket is. Ferkónak csakis Szabó Mária kellett, akinek a nővére is szemet vetett rá korábban. Igyekezett is lebeszélni húgát a „pemahajder- ről”, aki valamennyi kislángi lányt bolondítja, ami - legalább­is Feri bácsi szerint - nem volt igaz. Két gyermekük született. 1947-ben Feri, rá egy évre pedig Tibor, aki 1986-ban költözött el ebből a világból. Két kislány ma­radt utána, Feri fiúk pedig egy lány és fiú unokával örvendeztet­te meg nagyszüleit. Mária néni 1997. április 15-én hagyta magára élete párját, aki­nek élete fogytáig fáj a szíve ér­te, Tibor fiúkért, és a Dunai Hon­véd Flottilláért, amelynek tagjai aknátlanították a Dunát, a Tiszát és a Balatont, árvizek idején pe­dig életeket és milliárdos nagy­ságrendű vagyont mentettek. Ezért kérdezte tőlem búcsúzóul: mi lesz majd, ha újra rászakad­nak az országra a mindent elsöp­rő árvizek? Martinkó Károly A Hírnök szerkesztősége megköszöni és szívből viszonozza a karácsony és az új év alkalmából az olvasóktól, intézményektől, cégektől kapott sok-sok üdvözletei és jó kívánságot. Csókás Ferenc ÚJESZTENDŐ Újév, újév, újesztendő. Rázkódik a havas erdő. A virágok nyakig hóban Énekelnek elmúlóban. Újév, újév, újesztendő. Aranyat ér most a kendő. Gyémántot a hosszú bunda, rókaprém kell a nyakunkba. Újév, újév, újesztendő, Fátyolozott titkot rejtő. Akárcsak egy roppant tenger, Tele vagy még rejtelmekkel. Újév, újév, újesztendő, Friss szelekkel messze zengő. Fohászkodik falu, város, Legyen az ég szivárványos. Január 16- án 16-19 óráig: Tánc-, illem­tan- és viselkedésvetélkedő. Négy­fős csapatok jelentkezését várjuk. Zene, tánc, értékes nyeremények. A belépés díjtalan. 17- én 18 órától: Híres nemzetisé­gek, nemzeti hírességek. Vendé­günk: Vujity Tvrtko tudósító, aki el­hozza „Utolsó pokoli történeteit”. Az est házigazdája Gugan Iván ri­porter. A belépés díjtalan. 17-én 21-01 óráig: Pótszilveszter a Madarak együttessel. Házibuli élő­zenével. 19-én 10-13 óráig: Hancúrka. 22-én 18 órától: Népszerű filozó­fiai esték. Az ókori görög szellem időszerűsége. Előadó: dr. Pais Ist­ván. Jegy: 250 Ft. Bérlet a 10 alka­lomra: 2000 Ft. 24-én 19 órától: DJ-bemutató és verseny. Bulizz a kedvenc zenéidre, vagy jelentkezz DJ-nek, és nyerj ér­tékes nyereményeket! 29-én: EU Klub. Az EU története. 31-én: 20-02 óráig JAMKÓ ma­gyar táncház. Házigazda a Pentaton együttes. Közreműködik a Fakutya zenekar. Vígszínház Január 16., cs. 19: Legenda a lóról * 17., p. 19: Sylvia * 18., szó. 19: Egy csók és más semmi * 19., v. 11: A padlás; 19: Furcsa pár * 20., h. 19: Nyaralók * 21., k. 19: Legenda a ló­ról * 22., sze. 19: Bűn és bűnhődés * 23., cs. 19: Egy csók és más semmi * 24., p. 19: A padlás * 25., szó. 19: Játszd újra, Sam! * 26., v. 14.30: Egy csók és más semmi; 19: Legen­da a lóról * 27., h. 19: Sok hűhó semmiért * 28., k. 19: Lear király * 29., sze. 19: Legenda a lóról * 30., cs. 19: Nóra * 31., p. 19: A padlás * febr. 1., szó. 19: Sylvia Pesti Színház 16., cs. 19: Kitty Flynn * 17., p. 19: Sógornők * 18., szó. 19: Rejtett játékok * 19., v. 11: Pinokkió; 19: Macska a forró tetőn * 20., h. 19: Antonius és Kleopátra * 21., k. 19: Kitty Flynn * 22., sze. 19: Elsötétí­tés * 24., p. 19: Bölcs Náthán * 25., szó. 19: Kövekkel a zsebében * 26., v. 19: Rejtett játékok * 27., h. 19: A dzsungel könyve * 28., k. 20: Gya­log galopp * 29., sze. 19: Rejtett já­tékok * 30., cs. 19: Godot-ra várva * 31., p. 19: Godot-ra várva * febr. 1., szó. 19: Godot-ra várva József Attila Színház Január 15., sze. 19: Kilencen, mint a go­noszok; 19.30: Sorstalanság (nyilvá­nos főpróba) (Gaál Erzsébet Stúdió) •16., cs. 11: Sorstalanság (nyilvános főpróba) (Gaál Erzsébet Stúdió); 19: Léni néni • 17., p. 19: Balfácánt va­csorára!; 19.30: Sorstalanság (bemu­tató) (Gaál Erzsébet Stúdió) • 18., szó. 19: A makrancos hölgy • 19., v. 15: Kilencen, mint a gonoszok; 19.30: Sorstalanság • 20., h. 19: Csákányi-Kulka • 21., k. 19.30: Sorstalanság • 23., cs. 19: Bunbury (nyilvános főpróba) • 24., p. 11: Bunbury (nyilvános főpróba); 19: Bunbury (nyilvános főpróba) • 25., szó. 19: Bunbury (bemutató) • 26., v. 15: Bunbury; 19: Bunbury • 27., h. 19: Bunbury • 28., k. 16: A helység kalapácsa; 19: A bolond lány • 29., sze. 15: A Pál utcai fiúk; 19.30: A manó (Gaál Erzsébet Stúdió) • 30., cs. 19: Vonó Ignác • 31., p. 19: A miniszter félrelép „Álomtündér megérkezett” a XIII. kerület óvodásainak rajzkiállítása. Megnyitó: január 16., csütörtök 16 óra. Megtekinthető: január 16-28-ig hétfőtől péntekig: 10-18 óráig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom