XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-10-08 / 16. szám
-Hírnök 2003. OKTÓBER 8. mesélne Georgia Tíz deka q „Kozmosz szinonimájából* Párizsi párhuzamok Rigó Róbert fotóin helyszínére, pár hónapos magyarországi pihenő után Hajnalka mégis kész volt ismét Tbiliszibe utazni. Szülei hiába próbálták lebeszélni róla, ő hajthatatlan volt: nem engedte veszendőbe menni addigi munkáját, hiszen már csak a kandidátusi disszertáció védése volt hátra. A védés végül a nehéz körülmények ellenére sikeresen zajlott, bár az egyetemet akkor is tankok állták körül, az utcán gépfegyveresek vigyázták a „rendet”. A kandidátusi fokozat sikeres megszerzése egyúttal azt is jelentette, hogy az ösztöndíjnak vége, haza kell menni Magyarországra. Georgiában végzett többévnyi kutatómunkájára a visszatérés után egy, a maga nemében egyedülálló monográfia megírásával tette fel a pontot. A Magyar-ge- orgiai irodalmi kapcsolatok címmel 1997-ben megjelent munka előtt egyetlen mű sem foglalkozott hasonló mélységben a két nép irodalmi, kulturális és történelmi kapcsolataival. A kötetből megtudhatjuk többek között, hogy a hazai irodalmi és szellemi élet kiválóságai közül korábban rendkívül sokak érdeklődését keltette fel a kaukázusi kultúra: Arany Jánostól Jókain, Vörösmartyn és Illyés Gyulán át Csoóri Sándorig számtalan írónk és költőnk tollából jelentek meg Georgiát, az ott élő embereket magasztaló írások. A georgiaiak történelme a nemzet szabadságvágyát, a nemzeti identitás megőrzéséért és önálló államiságért folytatott küzdelmét tekintve is számos rokon vonást hordoz a magyarokéval, de a két nép, a két ország közötti összefonódások ennél is mélyebbre mutatnak. Egy, a honfoglalás idején a magyarságból leszakadt törzs ugyanis egészen a tatárjárásig a Kaukázusban élt, emléküket az 1350-es évek végéig létezett Madzsar városa őrizte. A könyvírás mellett Hajnalka rádió- és televízióműsorokat, forgatókönyveket is készített az európai kontinens keleti határát is jelentő országról, részt vett a ma- gyar-georgiai diplomáciai és kulturális élet különböző eseményein, georgiai költők alkotásait ültette át - eredetiből elsőként - magyarra. Saját georgiai ihletésű verseiből egy kötetre való egyébként nagy sikert aratva korábban Tbilisziben is megjelent. A ’80-as évek közepe felé készült versek idilli helyként, paradicsomi tájként mutatják be Georgiát, a legmélyebbek és legfelkavaróbbak azonban az 1991-es puccsot követően készült alkotások. Bár a kandidátusi védés óta Hajnalka nem járt a szívének kedves országban, a Georgia iránti szenvedélye nem halványult egy szemernyit sem. Sőt: az európai csatlakozás küszöbén szerinte hazai és nemzetközi szinten is többet kellene foglalkozni ezzel a figyelem perifériájára szorult, sokat szenvedett kis néppel, a kontinens keleti határán élő georgiaiak ugyanis - mint hangsúlyozza - lélekben és gondolkodásukban ízig-vérig európaiak. Joó Hajnalka „Furcsa elnevezés: tíz deka párizsi...” - konstatálta Mol- dován Katalin, az RTV Részletes műsormagazin főszerkesztője a fotókiállítás megnyitóján. „A szavak hallatán az ember szájában összefut a nyál, és éppúgy elkezdheti megkóstolni, ízlelgetni a képeket, mint a felvágottat.” A főszerkesztő ezután értékelte a fotóművész különös látásmódját, amellyel képes az élet párhuzamait észrevenni, s másmás perspektívából láttatni. Majd arra a „véletlen” egybeesésre hívta föl a figyelmet, hogy éppen annyi kép szerepel a kiálA minden bizonnyal ezerszínű s talán Janus-arcú Párizs a „szép ámulások szent városa”, véli Ady, és a „Kozmosz szinonimája”, ahogy Victor Hugo látja. A forradalom, az értelem és a köny- nyed elegancia városából „tíz deka” került bemutatóra Rigó Róbert fotóiból szeptember 12-én a Dagály utcai Szabó Ervin Könyvtárban. A kiállított képek „nyitott világról szólnak, ahol a szépség és az elmúlás barátságot kötnek - írta Moldován Ibolya. - Rigó Róbert figyel nem csak az élet frappáns jeleneteire, de látja mindennek a színét és a visszáját is. Címek és színek csengnek össze harmóniában a felvételein.” A sajátos fotópárok között a „Nagy gondolkodók” mellett éppúgy megtalálható az „Ölelés”, mint a „Tiszta Amerika” vagy a párizsi kávéházi székek „Csatasor” a motorsereggel párosítva. De akár a magára hagyott próbababát is összehasonlíthatjuk a belvárosi pincér várakozásával, s megnézhetjük, miként csepereg a párizsi eső vagy hogyan mutat s mit jelez a pocsolyába zárt Eiffel- torony. Fém és forma II. lításon, ahány éves a fotóművész, azaz: harmincnyolc. Moldován Katalin a képek közül kiemelte a nyitott „sex-shop” összetűzését a behajtani tilos táblával, az élet „igen is, nem is” paradox helyzeteinek üzenetét s az óriás Eiffel-torony összesűrítését egy tócsa tükörképébe. A főszerkesztő ezután minden érdeklődőnek azt tanácsolta, maga is gondolkozzon el a véletleneken: vajon miért vesszük észre vagy tartjuk érdekesnek az egyik képet, s miért nem a másikat? Mit üzen mindaz, ami megérint minket? Tiszta Amerika A párizsi hangulatot Juliette Champs közreműködése színesítette, aki több éve él Magyarországon, s többek között a magyar népzenét szeretné Franciaországban népszerűsíteni. Azért vonzódik hazánkhoz, mert úgy érzi, itt találta meg az arany középutat - Kelet és Nyugat között. A megnyitó végén Juliette Champs néhány magyar költeménysor után egy francia gyermekverset szavalt el az Eiffel-to- ronyról. Kiderült, a toronyzsiráf éjszaka az eget nyaldossa, s amikor fényesen felragyog a sötétben, éppen lenyelt egy csillagot. A „Zsiráf’ arcai, arcmásai, szomszédai és ismerősei, azaz Rigó Róbert párizsi fotósorozata október 8-ig tekinthető meg a Dagály utcai könyvtárban. A kiállítás a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár észak-pesti régiójának programjának részét képezi, a könyvtárak ugyanis kiállítássorozatot indítottak az európai uniós tagországok fővárosairól. A kiállított képek teljes anyagát a terézvárosi Liszt Ferenc téri könyvtárban is megismerhették az érdeklődők. Vincze Ágnes Ne „ruházzuk fel” a villanyoszlopot Az utca lakásunk folytatása. Otthonunkat pedig tisztán, rendben tartjuk. Miért csúfítjuk, piszkoljuk, rondítjuk el az utcát, ahol naponta többször végig kell mennünk? Az elképesztő falfirkák az éppen újjászületett házfalon, a villamos-, trolibusz-, autóbusz-menetrendek, térképek értelmetlen összemázo- lása azt mutatja, hogy sokan vannak, akik „művészi” teljesítményt látnak abban, amikor létrehoznak ilyesmit. A nemrég megújított, szépen festett házfalakon már néhány nap múltán megjelennek az ákombákomok, elcsúfítva az épületet. A „művészek” nyilván arra sem gondolnak, hogy egy-egy ház restaurálása milliókba kerül! A falfirkátok tevékenysége megállíthatatlannak tűnik. A MÁV felajánlott a falfirkálóknak vasúti kocsikat, falakat, de ez nem kellett a megszállottaknak. Csak az a jó nekik, ami tilos, ami büntetendő, ami izgalmas. Úgy hallom, most már új házak építési engedélyébe belefoglalj ák, hogy graffitiellenes anyaggal kell bevonni 3 méteres magasságig. Ez is sokba kerül, már csak azért is, mert néhány vizes lemosás után újból be kell fedni a falat vegyszerrel (kb. 7-8 ezer forintért, négyzetméterenként!). Érdekes, hogy egyes vidéki városunkban nincsenek falfirkák. Például Gyulán se láttam ilyeneket. Lehet, hogy ott kulturáltabbak az emberek? Van azonban olyan környezetszennyezés, ami megállítható lenne. Az utóbbi években - és egyre jobban - elterjedt apróbb hirdetések felragasztása a lámpaoszlopokra. Az oszlop már nem is látszik a sokrétegű papír alatt. A szöveget már nem is lehet elolvasni, mert a ráragasztott újabb cetli teljesen eltakarja az előző rétegeket. Különleges, csipkés szoknyára emlékeztető „báj”-t kölcsönöz ezeknek a reklámoknak, hogy a papírlapok alsó széle sűrűn be van vagdalva, hogy a rajtuk lévő telefonszámot, címet le lehessen szakítani. A reklámok, lakáshirdetések egy idő múltán már érvénytelenekké válnak. A piszkos, szakadt papírcetli azonban akár éveken át ott marad. Dekorációnak... Hirdetések felragasztása általában tilos. Legalábbis engedélyt kell kérni a felület tulajdonosától. A lámpaoszlopok, közlekedési jelzőlámpák oszlopai köztulajdonban vannak. Szabálysértést követ el, aki ezekre bármit fölhelyez, felragaszt. Egyszerűen hetenként ösz- sze kellene írni a papírokon szereplő 20-30 telefonszámot, címet, nevet, és meg kellene bírságolni őket. Ennek gyorsan elterjedne a híre. Talán az is hatásos lenne, ha következetesen, hetenként vagy akár sűrűbben eltávolítanák ezeket a ronda papírokat. Bizonyára lenne néhány munka- nélküli vagy akár kisnyugdíjas, aki némi fizetségért vállalná ezt a közhasznú munkát. B.M.
