XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-06-18 / 11. szám

BUDAPEST FŐVÁROS XIII. KERÜLET BŰNMEGELŐZÉSI KONCEPCIÓJA Bűnözési helyzetkép Köztudomású, hogy a bűnözés, mint társadalmi tömegjelenség a vizs- gálhatóság szempontjából minden látszólagos egyszerűsége ellenére bo­nyolultabb más jelenségeknél. A társadalom átstrukturálódása viszonylag rövid idő alatt megtörtént, illetve folyamatosan zajlik. Ezen társadalmi változások természetszerűleg kihatottak az exogén zónára, amivel együtt jártak a sorozatos jogszabályi változtatások, a jogalkalmazók körében le­zajlott szervezeti és szerkezeti átalakulások, mint komoly befolyásoló té­nyezők a vizsgált időszak tényezőire, s ezek közül az egyik legáltaláno­sabban használt vizsgálati módszerre, a statisztikai megközelítésre. A kriminalitási folyamatok morfológiájánál a rendvédelmi jogalkal­mazói tevékenység körébe tartózó feladatrendszeren túl (jogsértés tényé­nek megállapítása, annak jellemzői, bűncselekmény gyanúsítottjának felderítése, az alapos gyanú bizonyítása), de egyúttal, mint a bűncselek­mény alanyi oldalának elemzésével összefüggésben a demográfiai té­nyezők változását sem szabad figyelmen kívül hagyni. A Xin. kerületben a jelzett időszakban 12 százalékos népességcsök­kenés következett be. Látszólagos ellentmondást mutat a demográfiai csökkenés és a bűn- cselekmények számának növekedése. (Hozzáteszem, hogy az utóbbi két évben valamelyest csökkenés tapasztalható a bűncselekmények számá­ban.) A reális társadalmi összefüggések kriminológiai vizsgálatának rendkívül széles körű irodalma erre is választ ad, s ami ezen összefüggés­ben igaz a makrokömyezetre, az adekvát a mikrokömyezetre is. A főváros Xm. kerülete kriminalisztikai szempontból két jól elkü­löníthető részből állt a vizsgált évtized első felében. A Szent István park és környéke volt közbiztonsági szempontból a kerület legbizton­ságosabb területe, ugyanakkor a Dózsa György úttól kifelé eső részen történt a bűncselekmények legnagyobb hányada. 1995-ig teljes egé­szében helytálló volt ez a kriminalisztikai kép, ezt követően azonban a szóródás nagyobb mértékben jelentkezett a kerület szinte egész terüle­tén. A beépítettségi adottságok függvényében az újlipótvárosi részen az erőszakos jellegű utcai cselekmények a legutóbbi időszakban mind jobban előtérbe kerülnek, a lakosság elidősödése egyre inkább vonzza a különféle közszolgálatiságba burkolózó tolvajok megjelenését, a la­kások e területen történő jelentős értéknövekedése az elmúlt 1 -2 évben a lakásmaffia célpontjává tette a kerület ezen részét. A metróvonalakon a zsebtolvajlás vált vezető deliktummá, a lakótelepi részeken a tároló- és lakásbetörések vezetik a rangsort. A családi házas beépítésű kertvá­rosi részben a betöréses lopások vezetik a bűncselekményi rangsort, azt azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a kerület tipikusan kertvárosi része a legkevésbé fertőzött kriminalisztikai szempontból. A bűncselekmények szerkezete jelentős eltérést mutat a rendszervál­tástól az elmúlt év végével záródó időszak első és második felében. A ki­lencvenes évek elején a kerületben a legjelentősebb kriminalitási ténye­ző volt a lengyel árusok tömeges megjelenése, akik szinte kisajátították a Lehel piacot, valamint a Lehel teret, kezdetben nagy lakossági támoga­tottsággal az olcsóbb áruk megvásárlásának lehetőségét nyújtva. „Terü­letfoglalásuk” azonban egyre zavaróbb lett, s a kezdeti szimpátia lakos­sági ellenérzésekbe csapott át. 1992-ben lakossági nyomásra, önkor­mányzati-rendőrségi együttműködéssel felszámoltuk az ún. lengyel pia­cot, s az árusok az aluljárókba szorultak. Itt ekkor gyakran 4-500 árus tet­te eredeti céljától eltérően szinte használhatatlanná az aluljárókat. E kis kitérő után feltétlenül érdemes néhány gondolatot szánni a rend­őri munka gyakorlatára, megítélésére. A lezajlott taxisblokád utóhatásai a vizsgált időszak elejére még erősen rányomták bélyegüket, ugyanis a rendőrök elbizonytalanodtak, az állampolgárok részéről sem érezhető a feltétlen bizalom a fegyveres testület iránt. A rendszerváltás előtti idők­ben működő operatív rendőri hálózatot felszámolták a rendszerváltással, az e munkában gyakorlatot szerzett szakemberek zömében nyugdíjba mentek, leszereltek. Ez a korábbi hálózatok felbomlásával járt, hiszen a normatív szabályozás zűrzavaros időszaka jellemezte az operatív hely­zetet. Az így kialakult környezet pedig mélyen befolyásolta a bűnügyi felderítést. S bármennyire a korszak elejének jellemzőjéről beszélünk, a jogi fordulópontot a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény ha­tálybalépése jelentette, s mégis az operatív munka „Csipkerózsika”-ál- mából csak most kezd révedezni. Középidőszaki jellemző a gépkoc­silopások számának drasztikus megemelkedése, mely csupán a legutób­bi időszakban mutat csökkenést. Igaz, ehhez a jogi szabályozás is hozzá­segített, például a törzskönyv, eredetiségvizsgálat bevezetésével, mint­egy bizonyítandó a korábban említett büntetőjogi szabályozás konstitu­tív hatását. Rátérve az 1997-2002. közötti időszak jellemzőire a bűnözés összvo- lumenében konstans elemként megjelenő büntetőeljárás-kezdeménye­zések száma (a korábbi hirtelen megugrást követően kisebb eltérésekkel az utóbbi két évben némi csökkenést mutatva) szintközeiben maradt ke­rületünkben még annak ellenére is, hogy három évben is meghaladta a tí­zezret. (1994: 9225,1995: 8075,1996: 7766,1997:7634,1998: 10 902, 1999: 10311,2000: 10173,2001:9549,2002:9429.) A piacgazdaság jegyeinek érvényesülése, a piaci automatizmusok ne­gatív tükörképévé vált a bűnözésen belül a vagyon elleni bűncselekmé­nyek számának emelkedése. A bűnözés szerkezetét vizsgálva megállapítható, hogy a legjelentő­sebb hányadot a vagyon elleni bűncselekmények képezik, ezen belül a lopások nagy száma, a betörések emelkedése kriminalitási jelentőséggel bír. Ahogy az összbűnözésen belül a vagyon elleni bűnözés dominál, a vagyon elleni bűncselekmények között a lopás képezi a legjelentősebb hányadot. 1994-ben például jócskán meghaladta az 50%-ot az arány: 8097 vagyon elleni bűncselekményből 4905 lopás volt, a gépkocsilopá­sokat is hozzáadva 5548-ra, a zseblopásokkal együtt pedig 6006-ra emel­kedik a szám. 2000-ben a vagyon elleni bűncselekmények száma 8420 volt, 2001-ben 7799, 2002-ben 7,3%-os csökkenés tapasztalható (7232- re). Az összehasonlító százalékos adat is döbbenetes azonosságot mutat: 1994-ben a vagyon elleni bűncselekmények 60,2%-át, 2000-ben 60,6%- át tették ki a lopások, a további években is hasonlóan domináns tényező­ként kell számolnunk ezzel a delitummal. Ha az országos adatokat is megnézzük, 1990 és 1997 közötti időszakban a vagyon elleni bűncselek­ményeken belül a lopások száma 61,0 és 90,1% között változott, amivel koherens a kerületi adatunk. A betöréseken belül két ellentétes tendenciával találkozhatunk kerü­letünkben. Míg a lakásbetörések száma kisebb eltérésekkel, de szinte fo­lyamatosan emelkedő tendenciát mutatott 2000-ig (ezen belül 1997-től egyértelmű emelkedést, 2002-ben viszont 9,5%-os csökkenést), a keres­kedelmi és vendéglátóhelyek sérelmére elkövetett betörések az 1994- ben bekövetkezett drasztikus növekedése után szigorúan monoton csök­kenést mutatnak. Mindenképpen meg kell említeni a vagyon elleni bűncselekményeket egy másik aspektusból. A rendszerváltás után - a lezajlott társadalmi vál­tozásokkal arányosan - jelentősen megszaporodott az ún. szükséglet szülte bűnözés, melynek bizonyítékát a deviáns viselkedésekkel foglal­kozó hazai kutatások is bizonyítják. Ez anélkül is megállapítható, hogy részletesen elemeznénk a munkanélküliség, a tömegkommunikáció, vagy akár a hajléktalanság oksági összefüggését a témakörrel. A gazdasági bűnözés terjedelme pontosan nem állapítható meg, csak becsülhető. Szakemberek egybehangzó véleménye szerint e területen rendkívül magas a látencia. A terjedelemre viszont következtetni lehet a statisztikai adatok tendenciájából, melyek szinte önmagukért beszélnek. 1994- ben kerületünkben 20 gazdasági bűncselekményt regisztráltak, 1995- ben 55-öt, a következő évben 41-et, majd 86-ot. 1998-ban ez a szám 131 -re, majd 290-re emelkedett. A kábítószer-probléma magyarországi tendenciáinak vizsgálata kri­minológiai szempontból öt periódusra osztható, melyből az ötödik a rendszerváltás időszakával kezdődött el, tehát az általunk vizsgált ter­minusra esik. Ezen időszak alatt jutott el a hazai drogproblémakör a Nyugat-Európában már megszokott mércéhez. E témakörön belül is a jogszabályok folyamatos változása is megfigyelhető. A kábítószer szempontjából kerületünk fertőzöttség szerinti megoszlása az alábbi ké­pet mutatja: a metró teljes vonala, illetve az aluljárók, ezen belül kiemel­ten az Árpád híd, Domus Áruház előtti megálló. A Duna Plaza és kör­nyéke, valamint a Gyöngyösi utcai autóbusz-végállomás. A Jász utcai drogambulancia környéke is jelentős mértékben fertőzött. Megjegyezni kívánom, hogy a terjesztés nem iskolaspecifikus, viszont játszótereken, valamint az iskolák környékén is jelentős számban jelen van a drog. Ez annak következménye, hogy ilyen helyeken a dolgok természetéből adódóan sok gyermek van nagy tömegben, feltűnés nélkül megközelít- hetően. A bűnözés alanyi oldalát nézve a bűnelkövetők száma 1994-ben 1095 volt, majd három éven keresztül - váltakozó tendencia mellett - csökke­nést tapasztalhattunk. 1998-tól ez a szám folyamatos, ám lassú emelke­dést mutatott. Míg 2000-ben 1555 fő volt, addig a következő évben 882- re esett vissza ez a szám, az elmúlt évben 1060-at regisztráltak kerüle­tünkben. Az is megállapítható, hogy a súlyosabb bűnözési formák és a gyakori bűnismétlés között összefüggés van. A vizsgált időszakban fo­lyamatos emelkedő tendenciát mutat a visszaeső bűnözők száma, s ezen belül a különös és a többszörös visszaesőké is. Bűnmegelőzés A bűnmegelőzésnek, mint integrált, komplex tevékenységnek nem szabad elszigetelten megjelennie az egyes társadalmi szektorokban. Ah­hoz, hogy korszerű és hatékony megelőzési tevékenységet lehessen foly­tami, állami finanszírozásra van szükség. Ezt támasztja alá, hogy Hollan­diában például már 1985-ben felállították a Kormányközi Bűnmegelőzé­si Bizottságot, amely 27 millió amerikai dollár összegű alappal gazdál­kodott annak érdekében, hogy lehetővé tegye a helyi hatóságok bűnmeg­előzési programjának működését. Svédországban a Nemzeti Bűnmeg­előzési Tanács már 1974-ben létrejött, éves költségvetése 150 millió svéd korona. Lehetne sorolni még hosszasan az irigylésre méltó példá­kat, hiszen az elmúlt húsz esztendőben már számos ország eredményesen fogalmazta meg bűnmegelőzési stratégiáját. Hazánkban is elindult a folyamat, hiszen a főváros bűnmegelőzési stratégiája megújult, megváltozott, s legújabbként bővült a jogszabályi háttér. Az idei év első napjaiban született meg az a kormányhatározat, mely a bűnmegelőzés hatékonyságának növelése érdekében szükséges kormányzati feladatokról állít fel normatív szabályozást [1002/2003. (I. 8.) Korm. h.]. Világossá vált, ha meg akarjuk előzni a bűncselekményeket és a sza­bálysértéseket, valamint csökkenteni akarjuk azokat a hatásokat, melye­ket a közösségre gyakorolnak, akkor még a cselekmény elkövetése előtt kell beavatkoznunk. Egyre inkább közösségi feladattá válik a prevenció, mellyel mérsékelve a bűnözés okait, a bűnözés csökkentésének aktív ré­szeseivé válunk. A bűnmegelőzési tapasztalatok azt mutatják, hogy a települési önkor­mányzat a legmegfelelőbb szervezet a helyi bűnmegelőzési tevékenység vezetésére és koordinálására, a helyi együttműködési hálózat kialakítá­sára. Ugyanis csak azok a stratégiák hozhatnak hosszú távú eredményes­séget, amelyek a szituációs, szociális és közösségi eszközöket egyidejű­leg alkalmazzák. Ez egyúttal együttműködést erősítő tényező is. A bűnmegelőzésnek alapvetően két iránya van: a szituációs és a társa­dalomfej lesztési bűnmegelőzés. (A szakirodalomban természetesen többféle felosztás is fellelhető.) 1. A szituációs bűnmegelőzés azáltal próbálja megelőzni a bűnelkö­vetést, hogy megnehezíti a cselekmény elkövetésének lehetőségét: vá­ros- és kömyezettervezéssel és átalakítással megváltoztatja azokat a fizi­kai és környezeti feltételeket, amelyek a bűnelkövetést és a bűnözési fé­lelmet generálják. Ez az eszköz egy adott terület stratégiai elemzésén alapul, s elsősorban a környezeti feltételekre koncentrál, nem az elköve­tő személyére. Óriási előnye, hogy fokozza a területi kontrollt. (A zárak, térinformatikai rendszerek, járőrök, építészeti eszközök általában a szit- uatív bűnmegelőzés eszközeiként ismertek.) 2. A másik irány a társadalomfejlesztési bűnmegelőzés, mely elő­mozdítja az emberek jólétét, szociális, gazdasági, egészségügyi és ok­tatási eszközök alkalmazásával ösztökéli a társadalmi szabályokat kö­vető magatartás kialakulását, különös hangsúlyt helyezve a gyermek- és fiatalkorúakra, valamint azokra a veszélyeztető és visszatartó ténye­zőkre, amelyek szoros kapcsolatban vannak a bűnelkövetéssel és sér­tetté válással. Az önkormányzati szerepvállalásnak ezen a területen az alábbi felis­merésekre kell épülnie:- a bűnözés és a biztonság a helyi polgárok életminőségének két el­lentétes, ám rendkívül fontos eleme,- a kerületi önkormányzat alkalmas arra, hogy a különböző hatósá­gok, intézmények, szervezetek kezdeményezéseit, tevékenységét össze­hangolja,- mint az itt élő polgárokhoz legközelebb álló intézményrendszer, a polgárai javát szolgáló kezdeményezések élére akar és tud állni,- képes a helyi stratégiákat a helyi szükségletekhez igazítani, s ezek alapján meghatározni az elérni kívánt célokat. Az elmúlt időszak középtávú bűnmegelőzési koncepciójának értéke­lése választ adott arra, hogy Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkor­mányzata szerepvállalásában hordozza ezen felismeréseket: bűnmegelő­zési szemlélete integratív, s arra irányult, hogy a bűnmegelőzés terén mi­nél szélesebb alapokra épülő olyan együttműködési rendszert hozzon lét­re, melyben az eltérő felfogású és funkciójú intézmények közösen, közös cél érdekében tevékenykednek. Mindezek mellett a koncepcióban meg­fogalmazott célok egy része már elvesztette időszerűségét. Tehát egy új bűnmegelőzési stratégia kidolgozásának szükségessége ugyanakkor a cselekvési programot a minisztériumi kötelező jellegű feladatmeghatározások beemelésével alakítja ki. Ez utóbbit indokolja, hogy az 1002/2003. (I. 8.) Korm. határozat mellékletében 2003. június 30-i határidővel szerepel az, hogy a belügyminiszter dolgozzon ki kon­cepciót az önkormányzatok helyi közbiztonság-védelmi, ezen belül bűn- megelőzési kötelező feladatai meghatározására. E koncepció után nem csak lehetséges, hanem szükséges is a jelen stratégiával összhangba ho­zott cselekvési program kialakítása. Hírnök­BUDAPEST FŐVÁROS XIII. KERÜLETI ÖNKORMÁNYTATÁNAK KÖZÉPTÁVÚ BŰNMEGELŐZÉSI STRATÉGIÁJA (2003-2006. KÖZÖni ÉVEKRE) Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata a fenti elemzések tükrében kinyilvánítja azokat az alapelveket, melyek az új bűnmegelő­zési és közbiztonsági stratégia kialakításánál és végrehajtásánál, illetve a kerületi bűnmegelőzési tevékenység szervezésénél vezérlik. Első alapelv: A lakosság biztonságérzetének javítása a kerület várospolitikájának meghatározó eleme Általánosan elfogadott, hogy a bűnözés okai közé sorolható a legális és megélhetést biztosító munkajövedelem hiánya, a bűnelkövetés nö­vekvő lehetőségei, illetve a társadalmi kontroll csökkenésének ellent­mondása. Kriminalitási tényezőként vehető számba még a társadalmi kirekesztettség, a többoldalúan hátrányos helyzet, az ingerszegény, ér­zelmileg elsivárosodott környezet. Különösen a gyermek- és fiatalkorú­aknái, illetve a fiatal felnőtteknél az erkölcsi szabályok magatartássza­bályozó elvként érvényesülésének hiánya jogsértő magatartások kiala­kulásához vezethet. A kohéziós tényezők csekély volta is dominanciát hordoz e területen. Ezért Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata:- elismeri a biztonságos környezethez való jog alapvető fontosságát, mert a biztonság hiánya korlátozza a kerület lakosságának szabadságát,- a bűnözéskontroll kiemelkedő fontosságot kapjon, s egyúttal köz­reműködik abban, hogy a kerületi bűnmegelőzés megfelelő források­ban részesüljön,- kifejezi a meggyőződését, hogy a bűnmegelőzés olcsóbb, mint a represszió, és a bűnmegelőzési megközelítés tiszteletben tartja az em­beri méltóságot és az emberi jogokat,- hangsúlyos tényezőnek tartja a kerülethez tartozás érzésének növe­lését a helyi lakosok körében. Fontos feladatának tekinti a jogok érvé­nyesítésének és a kötelezettségek teljesítésének ösztönzését, támogató segítését. A társasházak közösségei, közgyűlései alkossák meg házi­rendjüket, foglalják össze a sajátos körülményeket, mérlegelve a fonto­sabb együttélési szabályokat, és őrködjenek azok betartásán. Második alapelv: Az együttműködésnek, mint hatékonyságnövelő eszköznek tudatosítása a partnerségi és kezdeményezői keretek között A bűnmegelőzésért való felelősség az egész közösségé, így az ön- kormányzaté is. Felelőssége az önkormányzatnak, hogy élére álljon a helyi biztonság fokozását célzó kezdeményezéseknek, szervezze az ilyen irányú tevékenységet, legyen partner a hozzá érkező prevenciót célzó kezdeményezésekben. Egyúttal a vállalkozói réteg bevonásával új utakat keres a megelőzés célkitűzéseinek végrehajtására, mellyel a helyi közösségi problémák enyhítésében kíván közreműködni. Harmadik alapelv: A bűnmegelőzés a problémák ismeretére és átfogó, interdiszciplináris megközelítésre épül A bűnözés okai komplexek, ezért a különféle szakterületek tapaszta­latainak összegzésével, s az egységes szemlélet kialakításával várható csak pozitív eredmény. Alapvető fontosságú a helyi problémák feltérképezése és megértése, megértetése annak érdekében, hogy a leghatékonyabb megoldási esz­közök kerüljenek kidolgozásra. A gyakorlati tapasztalatok és különféle kutatási eredmények fel- használásával a bűnözés csökkentésére leghatékonyabb eszközöknek bizonyulnak:- a társadalomfejlesztési megközelítés, mely a megelőzést a közreható társadalmi feltételeknek és körülményeknek a befolyásolásával célozza,- a közösségi megközelítés, amely olyan megoldásokat ötvöz, mint a helyi foglalkoztatási stratégia, vagy a helyi társadalmi és szervezeti élet,- a technikai és környezeti megközelítés, mely a deliktumok elköveté­sének fizikai ösztönzőit változtatja meg, mint pl. a közvilágítási rendszer erősítése, technikai védelem, az épített környezet megfelelő tervezése,- normatív alapokon nyugvó prevenció, mint a rendőri jelenlét köz­területi fokozása. Negyedik alapelv: Ember és környezete A kerületi önkormányzat olyan megelőzési programokat támogat, melyek figyelembe veszik a közösségi értékeket, a helyi kulturális sajá­tosságokat. Szükséges a környezeti feltételeket olyanná tenni, hogy nehezebbé váljon a bűncselekmény elkövetése, a lakókörnyezet egyúttal biztonsá­gi tényezővé lépjen elő, segítse a közösség egészséges fejlődését. A he­lyi közösségeket érintő tényezők befolyásolásával kíván hatni a bűnel­követői magatartásra, ez elkövetési lehetőségekre, illetve olyan problé­mákra keresnek megoldást, mint az önvédő reflexek kialakítása. Ötödik alapelv: Helyi eszközök alkalmazása az eredményesség növelése érdekében A mikrokörnyezeti tényezők leghatékonyabban ott érvényesülhet­nek, ahol a megoldás módozatait kidolgozzák. Az önkormányzat ezzel olyan programokat kíván támogatni, melyek a helyi feltételrendszerhez igazodnak, illetve a kedvezőtlen tendenciák kiszűrésére, javítására al­kalmasak. Mindamellett, hogy a bűnmegelőzési kezdeményezések generálisan a bűnözés csökkentésre összepontosítanak, ily módon olyan hozadé- kokkal járhatnak, mint az iskolarendszer megtartó erejének növekedé­se, munkalehetőségek megerősödése, gazdasági növekedés. Hatodik alapelv: Az eredmények folyamatos kiértékelésében rejlő mobilitás lehetősége A bűnmegelőzést nemcsak a szándékok, az új módszerek, hanem az elért eredmények is minősítik. Ezen elv egyúttal garanciát jelent arra, hogy a változó társadalmi környezetnek, lehetőségeknek a folyamatos figyelemmel kísérésével az elkövetkezendő négy évre ne egy megcsontosodott, időszerűségét vesz­tő modellt támogasson, hanem a rendszer rugalmasságának kiépítésé­vel azokat az igényekhez, lehetőségekhez igazítsa azzal együtt, hogy az új eszközök, módszerek bevezetését folyamatossá teszi. Ezzel járul hozzá az eredményesség növeléséhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom