XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-05-31 / 10. szám

2003. MÁJUS 31. Hírnök ­% DÍSZPCLGÁCCr; * díszpclgácck t PÍSZPCLSÁPCP « Vámos Tibor Petschnig Mária Reform szellemiségű, modem gondolkodású, a saját szakmáján messze túllátó, az egész társada­lom jövőjéért elmélkedő és cse­lekvő ember Vámos Tibor, akit méltán illet meg a nagy tudós el­nevezés. Ha úgy vesszük, egysze­rű számítás alapján már jóval túl­haladt aktívnak mondható évein, ám hol van ő még a munkája be­tetőzésétől, fiatalosan és a fiata­loknak is példamutató aktivitással építi mind szélesebbé az életmű­vét. A számítógép ma már a korai gyermekkortól az életünk min­dennapos tartozéka, de felhaszná­lási lehetőségei például az auto­matizálás különböző területein még felfedezésre és kipróbálásra, és természetesen bevezetésre vár­nak, ennek a fejlesztésnek elmé­leti és gyakorlati vezéralakja Vá­mos Tibor akadémikus profesz- szor, aki itt, a mi kerületünkben talált rá a szellemi feltöltődését is szolgáló lakhelyére. Szívesen és örömmel üdvözölhetjük tehát őt díszpolgáraink sorában. A Kárpát utcai szövetkezeti la­kótelep egyik házának tizedik emeletéről tekint le a városra, amelyből széles perspektívát fog be a tekintete, s ez számára a sza­badság érzetével párosul.- Gyönyörű ez a panoráma, jó itt a levegő, csekély a zaj, és jó, korszerű kiszolgálást kapunk a lakásunktól - sorolja, majd hoz­záteszi: - Sokan szidják ma az ilyen paneles lakóházakat, és a múlt rendszer bűneként róják fel, pedig az ilyen panelházak egy­millió embernek adtak otthont annak idején, akiknek különben esélyük sem lehetett volna saját otthon teremtésére. Azt is mond­ják, hogy ezek a lakótelepek az emberek egymástól való elszige­telődéséhez vezettek, de tapasz­talatom szerint itt ez sem igaz, mert az itt lakók között igazi ba­ráti kapcsolatok és barátságok alakultak ki. Nekem is sok bará­tom van a környéken.- Ön szerint mi lehet ennek az oka? Netán a személyes vará­zsa?- Azt hiszem, a gyökere a ha­gyományok erejében rejlik. A ré­gi Újlipótvárost is igen rangos szellemiségű és erősen haladó gondolkodású értelmiségi embe­rek lakták, akiknek volt monda­nivalójuk egymás számára. Az egész vidék ebben a szellemben tudott megújulni, ez kedvez az emberi közösségek kialakulásá­nak. Egyébként is ez a kerület úgy éledt újjá, mint Budapesten egyik más kerület sem. A XIH. kerület lakossági összetétele igen vegyes, de ebben a vegyes össze­tételben megmutatkozik némi harmónia is. Érdekesek a lakó­ház- és lakópark-kezdeményezé­sek, amelyek az új technikát és az újfajta emberi munkát képvi­selik. A volt munkáslakótelepek egy része ugyan még eléggé le­robbant állapotban van, de he-' lyükbe már épülnek viszonylag kedvezően megszerezhető ol­csóbb bérlakások. Mindent ösz- szegezve, én ezt a kerületet nagy­ra becsülöm.- Szeretném, ha betekintést adna eddigi életútjába.- A gyerekkoromból nyo­masztó emlékeket hordok ma­gamban. Én a Horthy-rendszerre nem úgy gondolok vissza, aho­gyan az egyes apologetikusai te­szik. 1944-ben elvittek munka­szolgálatosnak, a családom nagy részét, köztük az apámat elpusz­tították. A munkaszolgálatból nagyon kalandos körülmények, szökések, börtön útján menekül­tem. 1945-ben aztán végre be tudtam iratkozni a Műegyetemre, amelyet jeles diplomával el is vé­geztem. Egyetemi éveimet meg­osztottam mondhatni váltott lo­vakkal a tanulás és az ifjúsági mozgalmak között. Habár min­dig tudományos pályára akartam menni, az egyetem elvégzése után úgy éreztem, hogy minde­nekelőtt gyakorlatot kell szerez­nem, ezért erőmű-építkezéseknél helyezkedtem el, előbb Inotán, majd Dunaújvárosban. 25-26 éves voltam, amikor a Dunaújvá­rosi Erőmű építésvezetője let­tem, s az egész építkezés koordi­nátora voltam. Éz életem nagy iskolája, és egyben élménye volt. 1500 emberrel dolgoztam, az ak­kori időszak legjobb építés- és szerelésvezetőivel, kiváló embe­rekkel.- Meddig érezte iskolájának az említett erőmű-építkezéseket?- 1954-ben az erőmű első ré­szének üzembe helyezése után tértem vissza Budapestre, és ez­után már folyamatosan tudomá­nyos pályán dolgoztam.- Ismeretes, hogy az automa­tizálási tudományágra speciali­zálódott. Ezen belül milyen terü­letekre irányította legfőképpen a figyelmét, a kutatói munkássá­gát?- A számítógépekkel történő automatizálás, és általában a szá­mítógépek legkülönfélébb fel­használási lehetőségei voltak a témáim. Ez sohasem volt elvá­lasztható a különböző közéleti tevékenységeimtől, mert, aho­gyan ma már a köztudatban is él, a számítástechnika és az ezzel kapcsolatos hálózatok átszövik az egész társadalmi életet. Jól láttuk már a hetvenes években, hogy ez nagyon lényeges átszer- veződésekhez fog vezetni a vi­lágpolitikában is. Számomra már akkor felismerhetővé vált, hogy a szovjet rendszer életképtelen, ezt nem is titkoltam el, szeren­csére retorzióban nem részesül­tem.-Ez a felismerés milyen pozi­tív előrejelzéshez vezetett az ön megítélése szerint?- Egyre tudatosabbá vált ben­nem, hogy az általam is kezelt technika lehetővé tesz egy na­gyobb felemelkedést, egy széle­sebben alkalmazott demokráciát, egy olyan igazgatást, amely kö­zelebb áll az emberhez. Most is a témám - más projektek mellett - az elektronikus kormányzás, ami, ugye, legalább annyira jogi, igazgatási, szociológiai problé­ma, mint technikai, s mi mind­ezeket a munkánkban eléggé szorosan összekapcsoljuk. Re­mélem, a kutatásaim eredménye­ivel a kerületemnek is tudok va­lamelyest segíteni.- Kerületi kötődése milyen múltra tekint vissza?- 1947-ben költöztünk ide édesanyámmal a Balzac utcai la­kásunkba, én később átmenetileg elköltöztem, édesanyám azonban ott lakott 1980-ig, a haláláig. Én 1979-ben visszajöttem, és azóta ismét XIII. kerületi polgár va­gyok. De munkahelyileg is ide kötődöm: egy évtizedig ugyanis a Magyar Tudományos Akadé­mia Számítástechnikai Központ­jában dolgoztam a Victor Hugo utcában, s ma is visszajárok ide, mert ide tartozik annak az inté­zetnek az üzemeltetése, amely a mai munkahelyem. Sokszor hallhattuk már meg­szólalni közös pénzügyeinkről a médiában, s ha csak a benyomá­sainkra hagyatkoztunk is, bizton hihettünk neki, mert a megalapo­zott tudás hitelét, a lényeglátás képességét a szavain túl egész lé­nye meggyőző erejével tárta elénk. A pénz, a gazdaság, a piac, a verseny a rációk világába tarto­zik, ám ha e fogalmakat átvilá­gítja a szellem, a gondolkodás és nem utolsósorban a kommuniká­ció szépsége, akkor máris felraj­zoltuk Petschnig Mária Zita sze­mélyiségének és teljesítményé­nek megnyerő természetét. Ha ő mint tudós, mint kutató az egész országé is, örülhetünk, hogy a mi díszpolgárunk lesz, s egy kicsit a mi gazdasszonyunk is, aki, hisz- szük, segít nekünk kerületünk ja­vaival - az emberiekkel és a tár­gyiakkal - helyesen sáfárkodni. Sokak előtt köztudomású, hogy félje Kéri László, a vele népszerűségben és közkedvelt­ségben méltán vetekedő politoló­gus. A lakásukban kerestem fel Petschnig Mária Zitát.- Mit szólt a férje - kérdeztem elsőül -, hogy önt választották díszpolgárnak?- ...És nem a féijemet? - kér­dezett vissza. - Szerintem ő en­nek sokszorta jobban örült, mint­ha őt érte volna ez a megtisztelte­tés. S nem csak az látszott, hogy örül, hanem hogy büszke rám. Már csak amiatt is, s ebben osz­tozom vele, hogy elkövetkezett az a ritka eset, hogy a kitüntetés­nél felfigyeltek egy nőre. Higgye el, nem magam miatt mondom, de azt látom, hogy a legelnőiese- dettebb pályán is a legmagasabb díjakat a férfiak adják egymás­nak. Pedig rendszerint a nő építi be az infrastruktúrát a férfi életé­be szakmai karrierje megterem­téséhez.- Kérem, vázolja fel tudomá­nyos tevékenysége főbb vonalait.- Én kifejezetten makrogazda­sággal foglalkozom, elemzése­ket, értékeléseket, prognózisokat készítek e tárgykörben. Ezek az ország gazdaságpolitikájának az alakításához szükségesek. De szüksége van a mikrogazdaság- nak, a vállalkozói szférának is rá, hogy ki-ki túllásson a saját vál­lalkozásának a keretein, lássa, hogy milyen általános tendenci­ák érvényesülnek, s mi történik a többiekkel, mert a makrogazda­ság tulajdonképpen a mikro- szférákból tevődik össze. Min­denkinek, aki vállalkozik és gaz­dálkodik, rendelkeznie kell in­formációkkal a legfontosabb fo­lyamatokról, milyen exportke­reslet lesz, milyen importverseny várható, tehát hogy a vállalkozók alkalmazkodni tudjanak ehhez a megrendeléseiknél, tudjanak árakban, bérekben gondolkodni, és így tovább. Ezeknek az össze­függéseknek az ismeretére a mikroszférának is szüksége van. Nem könnyű szakma a miénk, sok benne az igen összetett és bonyolult kérdés, nehéz ezeket a hazai és nemzetközi folyamatai­ban áttekinteni. De nem panasz­kodom, mert engem mindig is a legnehezebb problémák vonzot­tak. Már az egyetemi vizsgáimon az ilyen tételekre készültem. S ha nem is ilyet húztam, annak is megvolt az eredménye, hiszen kitüntetéses diplomával végez­tem a Közgazdasági Egyetemen 1970-ben.- Oda honnan vezetett az útja?- Pécsről. Ott születtem. S mi­után a származásom, a családom és az egyetem után az ösztöndí­jam is Pécshez kötött, ott is ala­pítottam családot. Első házassá­gomból született meg Klára lá­nyom. 1983-ban, második házas­ságkötésemkor költöztem fel Bu­dapestre, s két előző lakás után költöztünk 1987 őszén ebbe a la­kásunkban, az Újlipótvárosba, négyen: a férjem, én, Klára lá­nyom és a második házasságom­ból megörökölt András fiam.- Úgy érzi, hogy megtalálták itt az otthonukat?- Én úgy mondanám, hogy el­foglaltuk a Hollán Ernő utca kör­nyéki kis falut. Olyan hely ez, ahol, ha kilépünk a kapun az ut­cára, azonnal ismerősökkel tu­dunk beszélgetésbe elegyedni. Ez mindenekelőtt a férjemre, La­cira jellemző, akit én el is nevez­tem emiatt utcaművész­nek. De azért is mond­Folytatás az 1. oldalról adási ünnepségén a polgármes­ter elmondta, Angyalföld ismét egy nagyon értékes építménnyel lett gazdagabb. Mint mondta, az egész fővárost tekintve itt zajlik a legtöbb építkezés, ezért az ön- kormányzat sem maradhat le az intézményfejlesztésben. Ennek jegyében kezdődött meg a Láng Sporttelep fejlesztése, melynek első ütemében a labdarúgó­utánpótlás számára műfüves labdarúgópálya épült 80 millió forintért. A most zárult második ütem­ben a 250 nézőt befogadó, 24x45 méter játékterű, és 2213 négyzet- méter nettó alapterületű játék- csarnok illeszkedik a műfüves pályához. A csarnokban az öltö­zőket egy időben 8 csapat tudja igénybe venni, kiszolgálva egyúttal a műfüves pályát hasz­nálókat is. A küzdőtér alkalmas tollaslabda, asztalitenisz, súly­emelés, torna, ökölvívás sport­ágakban edzésre, röplabda, ko­sárlabda, birkózás, cselgáncs, ví­vás, torna, tenisz, kézilabda, te­remlabdarúgás sportágakban edzésre és versenyre is. A sportközpontban délelőt­tönként a kerületi óvodások, ál­talános és középiskolások kihe­lyezett testnevelési órái lesznek, a kora délutáni órákban diák­sportversenyeket és utánpótlás­nevelési foglalkozásokat ren­deznek majd. Az esti órák jut­nak a lakossági szabadidősport A strandröplabda-pályát már birtokba vették a röplabdázók számára. A sportcsarnok az egyetlen olyan kerületi tulajdo­nú létesítmény, amely nemzet­közi teremlabdajátékok, illetve tornák lebonyolítására is alkal­mas. Az acél, vasbeton és fala­zott szerkezetű épület építészeti megoldásai, alkalmazott belső­külső felületképzései, berende­zési tárgyai, az akadálymentes­ség feltételeit is biztosító kor­szerű, kulturált körülményekkel a XXI. századi követelmények­nek megfelel. Éppen ezért joggal mondhatta a miniszterelnök megnyitóbeszé­dében, hogy az átadás napja egy­ben a fiatalság, a sport és a kerü­leti lakosok ünnepnapja is. A fia­talság ünnepe, mert va­lójában róluk szól a

Next

/
Oldalképek
Tartalom