XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-05-31 / 10. szám
-Hírnök 2003. MÁJUS 31. | 3 «* DíszPCLSÁccr; * DíszPOLeÁccr & Zita Gálvölgyi János Kurucok a Rákos-pataknál Folytatás az 1. oldalról tam a magunk részéről kis falunak ezt a mozgalmas városnegyedet, mert itt egy-két perc járásnyira a közelben, egy vonalban a szomszédos utcákban jobbról-balról vettünk egy-egy garzonlakást a fiúnknak és a lányuknak, szinte rájuk látunk az ablakunkból. Legyen honnan kirepülniük, de addig is legalább így maradjunk együtt.- Az ön kutatási tárgya a pénz, nem a sajátja, hanem mindannyiunké. Pénzből áll a makro-, mezzo-, mikrogazdaság, mindezek a reáliák világába tartoznak, de az emberek szemében általában igen nagy a pénz humántartalma, a pénz egyaránt lehet személyes boldogságunk és boldogulásunk vagy éppen boldogtalanságuk és szerencsétlenségünk okozója. Ön hogyan látja a pénz szerepét a gazdaságokban betöltött funkcióján kívül az élő társadalomban és az emberek személyes életében?- A pénzhez sok mondás fűződik, de természetének egyik legfőbb alapja, hogy minden szinten kevesebb szokott lenni a kelleténél. Ezért is kell gazdálkodni vele. Erkölcsi tanácsot osztogatni ott, ahol nincs pénz, persze nehéz, de alapelvül talán el lehet fogadni: nem szabad, hogy a pénz rabjai legyünk még ebben a pénz-, piac-, áru-, verseny-, pro- fitorientáltságú világban sem. Legyen a pénz eszköz számunkra egy belülről megformált élet kivitelezésére, ami magában foglalja az emberséget, a segítést, a szolidaritást, az önzetlenséget is. A pénz sohasem lehet önmagáért a szerzéséért, a pénznek mindig emberi értelmet kell adni.- Milyen benyomásokat szerzett eddig a kerület vezetéséről?- Túl azon, hogy a rendszer- változáskor megélt hátrányait a kerület az előnyére tudta változtatni, nagyarányú fejlődésének mozgatóját abban látom, hogy képviselőik tudnak dönteni és többnyire jó gazdák módjára. Dönteni mindig kockázatot is jelent, de dönteni még így is jobb, mint nem dönteni, mivel a nem döntésből mi sem lesz. Neve a színművészetben régóta aranycsengésű, tehetsége gyémánttündöklésű, népszerűsége gránitkeménységű, miközben ő maga igen kedves, közvetlen, sármos ember. A tévéből mindenki ismeri. A nagyigényű művészfeladatok megoldásában is jeleskedik, de a legtöbben sokoldalú humorát, karikírozó képességét, szórakoztató profizmusát díjazzák szeretetükkel^ tapsukkal, kacagásukkal. Általában nem dicsekvő személyiség, de ha csak teheti, szóban, írásban, képben büszkén hangoztatja, hogy angyalföldi származású. Megérdemelt karrierjének fényében nem önmagát látja, hanem pályatársai, a mestersége hírnevének és presztízsének szolgálatát is. Szakmai és emberi megbecsültségét nagy elődei kultuszának, emlékmegőrzésének érdekében érvényesíti. Emléktábla-állítási akcióját a mi kerületünkkel kezdeményezett együttműködés' formájában indította el, amikor márványtáblával jelölték meg Márkus László lakóházát. Bizonyosan szeretet fogja övezni díszpolgárunkként is Gálvölgyi Jánost. Természetesen öröm vele a társalgás is, kiváltképp olyan kivételes alkalomból, hogy díszpolgár lesz, legfeljebb sűrűn kell az órájára pillantania, hiszen néhány perc múlva már szólítani fogja az ügyelő hangja a Játékszínben, ahol ma este színpadra lép.- Sok sikert megélt már, de ilyen természetűt valószínűleg még nem. Miben érzi a különbséget?- Ha színházban van sikerem, az az aznap este eredménye. De az a siker, hogy díszpolgárrá választanak, érzésem szerint egy eddigi élet erkölcsi hozadéka, amire a következő életemmel is rá kell még szolgálnom. Amikor a polgármester úr telefonon felhívott, az esemény számomra egy ideig misztikusnak hatott. Honnan is gondolhattam volna az okát. Amikor elmondta a hihetetlennek hangzó megtiszteltetést, nehéz volt magamhoz térnem. Megígérhetem, hogy Gálvölgyi János díszpolgári minőségében is a legjobb angyalföldi formáját hozza.- Miként alkothatnánk fogalmat erről a formáról?- Néhány héttel ezelőtt az a tévétársaság, amelynek állandó szereplője vagyok, riportfilmet forgatott a Vág utca 19-21. szám alatti lakóházamról, ahol 1958-ig laktunk. Fölidéződött előttem a környék egykori képe. Még nem választották el az azóta felépült tízemeletes lakóházak a Vág utcát a Dunától - az erkélyünkről el lehetett látni egészen odáig ahol nagy sóderhegyek emelkedtek, fatelep volt és keskenyvágá- nyú ipari kisvasút járt. Újra bekalandoztuk háromemeletes hatalmas bérházunkat. Egy idős hölgy megszólított: - Te vagy a Gálvölgyi Jani, aki többször meg akartad gyújtani a hajamat? Örült beszédnek hangzott, de a hölgy valós neveket említett a házból a mi időnkből, s ebből kiderült, hogy ő csakugyan a játszópajtásom volt. Egyébként a lakónévjegyzékben is felfedeztem az egykori gyerektársaim nevei közül néhányat, akik felnőttkorukra is, mindmáig, ott ragadtak a házban. Eszembe jutott a két házmester néni is, az egyik Szemes Mihály filmrendező mamája, a másik Benkő Péter kollégám nagymamája volt, sokszor megrendszabályoztak a rosszalkodásaink miatt. Emlékszem, hogy irigyeltem a Benkő Petit, aki akkor már hatéves gyerek létére szerepelt a Fel a fejjel című filmben, számomra pedig akkor a színészet még csak reménysugár volt.- Sarkalatos tényezője a XIII. kerülethez fűződő jelenlegi és reméljük, hosszan tartó kapcsolatának az emléktáblák ügye. Mi van, ha az nincs?- Azt hiszem, ez egyáltalán nem a véletlen műve. A XIII. kerületben az átlagosnál több színész lakik, és a kerület két színháza révén, dolgozik is. Az ön- kormányzat szereti és megbecsüli egykori és mai színészeit. Értő fülekre talált tehát itt a táblák ügye, szépen és tisztességesen megoldották, úgy, hogy ennek köszönhető, hogy a fővárosi ön- kormányzat is felfigyelt rá, és ők is követték a példát már szélesebb keretek közt.- Mi következik a kerületben?- Kellér Dezső emléktáblájának az elhelyezése Katona József utcai lakóházán, június 5-én. Az egykori lakásban lakik ma az özvegye, Major Ida. Szeretnénk még, ha mihamarabb emléktábla jelölné a Szent István parkban a felejthetetlen házaspár, Kazimir Károly és Takács Marika lakóházának falát. A többi közt ezt is adósságunknak tekintem.- Támadnak-e fel önben nosztalgiák a Vág utcán kívül a gyermekkorának más XIII. kerületi helyszínei iránt?- Ha elhaladok a Szent Mar- git-templom előtt, visszaidéző- dik bennem, hogy sokszor vitt el ide a nagymamám, s elmondta azt is, hogy engem ott kereszteltek meg. Aztán a Szent István park! Mivel a Vág utcában laktunk, nekem a nagy kaland és maga az elegancia volt ez a park. Vasárnapi ajándéknak szebbet el sem tudtam képzelni, mint hogy elsétáltunk a mamámmal a Szent István parkig. Később, amikor elköltöztünk a Szemere utcába, az volt a feleségemmel együtt az álmunk, hogy lesz egy Szent István parkra néző lakásunk, de legalábbis egy Pozsonyi útra néző, mert ezen az úton vannak a világ legszebb házai, köztük például a 40-es számú, amelyben Major Tamás lakott. De ez anyagilag elérhetetlen volt számunkra.- A Dunapark Kávéház hiánya nem remegted meg a szívét?- Ahogy így kimondta a nevét, máris megremegtette. Kazimir Károllyal, aki a barátom és a színigazgatóm volt, sokszor ültünk be oda beszélgetni. Aztán voltak a régi idők show-man- jének, a nevezetes Abody Bélának ott irodalmi estjei, amelyeken én is rendszeresen fölléptem. A Pozsonyi útra ma is szívesen kirándulok, ott van az elején a kedvenc könyvüzletem, s van néhány másik szívesen felkeresett kis boltom is. De talán az is visszavonz oda, hogy ott az emberek lépten-nyomon kedvesen rámköszönnek, megszólítanak, előfordul, hogy meg is állítanak, meglehet, hogy személy szerint én nem is ismerem őket. Mintha egy kisváros utcáján sétálnék. Hát ne legyen nosztalgiám? Sas György sportcsarnok, nekik ad lehetőséget az egészséges életmódra. A sport ünnepe, hiszen egy új sportlétesítménynyel bővül a kerület kínálata. És a kerületi lakosok ünnepe is, hiszen nélkülük nem jöhetett volna létre mindez. És az önkormányzat koordináló munkája nélkül sem - tette hozzá. Az avató ünnepséget a kerületi kisiskolások látványos műsora követte, majd a kerület testvérvárosainak, különböző iskolák tanulóinak részvételével rendezett kézilabda- és labdarúgó-mérkőzések következtek, s a végén még a kerületi képviselők is sportruhát öltöttek. (szabados) Angyalföldi és szovátai diákok kézilabdamérkózése Válogató lövészbajnokság volt A közelgő Európa-bajnokságra készülés, a válogatás jegyében rendezték meg május 24-25-én a sportlövők Budapest-bajnokságát, az 50 és a 25 méteres versenyszámokban. Az Angyalföldi Polgári Lövész Egylet több sportolója végzett érmes helyen. Különösképpen a hölgyek jeleskedtek: a 3x20 lövéses összetettben Vincze Kinga lett a bajnok, 579 körös teljesítménnyel. A második helyen (a 60 fekvőben már bronzérmet begyűjtő) Krzyzewsky Beáta zárt, s a csapat is megszerezte az első helyet. Ä junior leányok között az ösz- szetett versenyben Aszódi Anett bronzérmet érő eredményt ért el. ígéretes az ifi puskás Rugovics Dániel szereplése: idén kezdett lőni az ötvenméteres távon, s a 60 fekvőben 573 körös eredménnyel kiérdemelte a Budapest bajnoka címet. Asztalos Péter a junior szabadpisztolyosok között lett második. tott a felkeléshez való csatlakozásra. Az időpont nem véletlen. Rákóczi július 1-jére a „nemes Pest vármegyében lévő Rákos mezejére hívta össze „a régi hajdani országgyűlés formája szerint” első országgyűlését. Ez utalás volt az 1505-ös rákosi ország- gyűlésre, amelyen a rendek elhatározták, hogy ezentúl mindig magyart választanak királynak. Ezekre a szabad ég alatt tartott tanácskozásokra a nemesség tömegesen vonult fel, sátraik a mai Kőbánya, Zugló és Angyalföld rákosmezei részét foglalták el. Marcali Henrik történetíró szerint még cigányokat is rendeltek ide, nem muzsikálni, hanem tisztogatni a tábort. Még a lengyel nyelvbe is átment a kifejezés: „rokosz”, a zajos gyűlések szinonimájaként. Ezt a hagyományt szerette volna felújítani a kuruc szabadságharc, ezért Rákóczi megvizsgáltatta a falakat La- motte nevű francia hadmérnökével és már 1705 nyár elején kuruc csapatok táboroznak Rákos mezején, e tervezett országgyűlés helyszínén. Bezerédi Imre a vitéz és híres, de később árulóvá lett brigadéros augusztus 6-án a „Rákos vize mellett lévő malomnál” - kerületünk a 60-as években lebontott nevezetes „ördögmalma” elődjénél - írt levelet Károlyi tábornoknak. Rákóczi még augusztus végén két héttel a szécsényi országgyűlés megnyitása előtt sem tudott belenyugodni abba, hogy „ne lehessen a Szécsény táján öszve- gyülekezendő vármegyéket Rákos mezeire vinni.” Sajnos az erős császári helyőrségek nem tették lehetővé ennek a szép tervnek a megvalósítását. Mivel tartottak tőle, hogy a kurucok által „Pest városa impediál- tatni fog”a pesti parancsnokok (akiknek nevét megőrizte a história, egy magyar, Nádasdy gróf is volt köztük) erősítést kértek és kaptak, amellyel elkergették a kuruc alakulatokat a város alól. Ennek ellenére a kuruc jelenlét végig érezhető volt az akkor még két különálló testvérváros, Buda és Pest körül, a lovas portyázók gyakran feltünedeztek, nemcsak a síkon, hanem a budai hegyek közt is, ahol emléküket a Kurucles dűlő-, később útelnevezés őrzi számunkra. Feljegyzések szerint a már említett Rákos-pataki malmok a kurucok búzáját őrölték ezekben az években. Pest megyében kuruc alispánt választottak és a kerületünk helyén legelő többezres főleg juhnyájakat gyakran hajtották el labancok, kurucok egyaránt. Rác sajkások cirkáltak a Dunán, néha a partokra is ki-kicsaptak. Rövid fegy- vemyugvások és csendesebb időszakok alatt kereskedtek egymással kurucok és labancok. Előbbiek marhát, sót, utóbbiak az iparosodottabb vidékekről orvosságot, posztót, bort hoztak a „piacra”. Rákóczi csillagának lehanyatlásával a kurucok eltűntek Pest alól is. 1710 októberében láttak utoljára kuruc portyázókat a város körül. Belovagoltak a történelembe! Róbert Péter
