XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-05-02 / 8. szám

Utazzunk, mart utazni álvazat Szerdán, amikor esőre állt Kedvenc időtöltésem egyike a BKV-val való utazás. Mindig elgondolkodom azon, hányán hányfelé megyünk egy nap folya­mán, milyen közlekedési eszközöket veszünk igénybe és hány­szor is szádunk át, míg végre elérkezünk oda, ahová szeretnénk. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nekünk, magyarok­nak lassan már nincs is közlekedési kultúránk. Csak néhány pél­da ennek bizonyítására: a buszajtó rám csukódik, és nem azért, mert lomha vagyok, hanem a vezető eszelősen siet. A metrósze­relvényben nem várják meg, míg kiszállok, tódulnak befelé, fel­löknek, letaposnak, leverik a vesémet, és nem csak a dög nagy I hátizsákokkal. S míg az aktatáskás úriemberek és a suhancok la­zán üldögélnek a sétálómagnó dugójával a fülükben, újsággal a kezükben vagy halálos fáradsággal az arcukon, szunyókálást színlelve (megjegyzem, a napi nyolcórás ülés után), addig két bevásárlószatyorral az idősek, a nők, háziasszonyok, anyák áll­va megszakadnak. De kit érdekel? Szakadjanak meg! Nem az ő anyjuk, nővérük, nagymamájuk. Újabban már a terhes nőket ' sem veszik emberszámba, és ha netán valaki veszi a bátorságot és egy sandán sunyítóra rászól, hogy ugyan adja már át a helyet, akkor még neki áll feljebb. Pofákat vág, megjegyzéseket tesz, és úgy tápászkodik fel, hogy abban az egész világfájdalom kifeje­zést ölt. Ez csak néhány eset, de ne aggódjanak, még tudnám sorolni... És mindezekre még a BKV dolgozói is gyakran rá­tesznek egy lapáttal: a vezetők, a forgalomirányítók, jegyárusok stb., mert ők sem tökéletesek. Sőt, néha nekünk is lehet rossz napunk. Nem tudom, ébredtek-e már nagyon fáradtan és érezték-e már a hajnali fogmosáskor, hogy nincs kedvük az egész naphoz? Nos, bizonyára igen. Velem is ez történt egy szomorú esőre álló szerda hajnalon. Nehezen készülődtem és sehogyan sem akaró- dzott elindulni a munkahelyemre. Késésben is voltam, de miu­tán becsuktam a kaput magam mögött, beszippantva az utca friss levegőjét, mégis úgy gondoltam, ideje lesz szaporázni a lépteimet, ha nem akarok ma is elkésni. Siettem is, ahogy kell, de a végállomásról éppen kiinduló villamost már csak mint száz méteren sprintelő gátfutó érhettem volna el, ugyanis az utca azon szakasza fel volt ásva. A villamos kiindult a végállomásról és egyre közeledett az első megálló felé, én meg még csak fél­úton jártam. Futásnak eredtem, kerülgetve a földkupacokat, a szoknyám felcsúszott, a táskám kínosan verdeste az oldalamat, álmos voltam és fáradt. Különben is haragszom a BKV-ra. El­gondolkodtam kutyafuttomban: drága a jegy/bérlet ára, ritkán járnak a járatok, túlzsúfoltak a járművek. Vagy korábban indul ki, vagy nem indul ki időben a végállomásról, mert a váltótársa más kulccsal zárta be/le a vezetőfülke ajtaját, vagy leszállítja a már elhelyezkedett összes utast, mert a másik szerelvény indul hamarabb, mert a műszak váltótársa nem érkezett meg, mert rá­érősen beszélget az ismerőseivel, miközben emberek százai si­etnének a munkahelyeikre stb., stb. Visszatérve a „saját” villa­mosomra - teljesen reménytelennek tűnt, hogy elcsípjem az el­ső megállóban, hát le is mondtam róla. Lassítottam, de nem csak én, a villamos is és, csodák csodája, az első ajtaja kitárult, én pe­dig hitetlenkedve néztem körül - tényleg engem vár?! Minden­esetre zavartan odasiettem és fölszálltam. „Örök hálám” - re- begtem és lehuppantam az első szabad ülésre. Egyszerűen nem térem magamhoz! Azok után, hogy hány­szor bevágódott már előttem, tőlem karnyújtásnyira mindenféle villamos- és buszajtó... Elszállt a rosszkedvem, kiment az álom a szememből, és egy­re csak azt mondogattam magamnak: azért vannak még rendes (villamosvezető) Emberek! Szoboszlai Éva Felzárkóztatási program a Szent László-iskolában A közép-kelet-európai régiókban a MATRA támogatási program - a holland külügyminisztérium finanszírozásával - a társadalmi beilleszkedést és az esélyegyenlőség megteremtését célozza meg. Hazánkban a program megvalósítására, koordinálására, a szakanya­gok kidolgozására és a képzések lebonyolítására jött létre Alapít­vány a Pedagógiai Módszertani Kapcsolatokért (PedaMÓKA) né­ven. Első szakmai konferenciájukat a XIII. kerületi Szent László Általános Iskolában tartották, ahol Mészáros Anita ügyvezető be­számolt arról, hogy ez év márciusától a hátrányos helyzetű, zömé­ben cigány származású gyerekek integrált nevelésére három hazai helyszínen - Budapesten, Aranyosapátiban és Marcaliban - indult útjára az országos hatáskörű pedagógiai program Minerva Regio néven. A program minden olyan területet érint, amely befolyásolja a gyerekek fejlődését: törekszik a család, az iskola, a helyi közös­ségek és döntéshozó testületek bevonására is. A programgazda a XIII. kerületben, a főváros egyik leghátrányosabb területén műkö­dő Szent László Általános Iskola. A szülők többsége alacsony iskolázottságú, munkanélküli. Ezért az iskola munkatársai az okta­tómunka mellett arra is törekszenek, hogy a szociális segítség eljus­son oda, ahol arra a legnagyobb igény van, valamint fontosnak tart­ják, hogy a szülőket is bevonják, hogy több információjuk legyen az iskoláról. A hároméves kísérleti időszak végére remélhetőleg 10-10 másik intézményben is bevezetik ezt a modellt, melynek központi elemei a közösségfejlesztés, az integrált nevelés, a multinacionális oktatás, a roma pedagógiai asszisztensek (családi koordinátorok) - akik a peda­gógusok munkáját segítik majd - előképzése, foglalkoztatása, vala­mint az önfejlesztő iskolamenedzsment. A működési folyamatossá­got, a tartalmi elemek és a képzések minőségét a Holland Nemzeti Tantervfejlesztő Intézet (SLO) munkatársai ellenőrzik és grantálják. A magyarországi projekt megvalósításához együttműködési és támogatási szándékát jelezte az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az Egészségügyi Mi­nisztérium is. (sz. é.) Ingyenes kiadvány a hiperaktivitásról Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány felvilágosító kampányt indított a hiperaktív gyerekek szüleinek informálása érdekében. Az ala­pítvány kutatómunkája során feltárta, hogy a hiperaktívnak, figyelemzavarosnak nevezett gyerekeknek adott pszichiátriai szerek számos mellékhatást és függőséget okozhatnak a gyere­keknél. Az alapítványhoz szá­mos szülő fordult már azzal a panasszal, hogy gyermekük ál­lapota romlott, miután hiperak­tívnak diagnosztizálták és pszi­chiátriai módszerekkel kezelték őket. A szervezet egy ingyenes információs kiadványt jelen­tetett meg a témáról, és szíve­sen ad felvilágosítást az érintet­teknek. Idézet a kiadványból: „Akár­mi váltja is ki a hiperaktív tüne­teket, mindenképpen többet se­gítünk a gyerekeknek, ha ahe­lyett, hogy »betegnek« tekint­jük és gyógyszereket adunk ne­ki, a valódi, kiváltó okokat ke­ressük.” További információ: Állam- polgári Bizottság az Emberi Jo­gokért Alapítvány, telefon: (1) 342-6355, vagy 1461 Budapest, Pf. 182. AntennaBank® Új bevéte i lehetőség Az AüitennaBank® segítségével a társasházak, lakásszövet­kezetek és más ingatlanok tulajdonosai jelentős jövedelem­hez juthatnak az ingatlanok egyébként hasznosíthatatlan részeinek - tetők, tetőterek, tűzfalak, homlokzatok, föld­területek stb. - távközlési célokra történő bérbeadásával. Hazánkban a rendszerváltás óta magánkézbe került ingatlanállomány jelentős része súlyos forráshiánnyal küszködik. Ezeknek a lakóingatlanoknak a több­sége elavult, korszerűsítésre szorulna. Mivel a közös költség drasztikus emelése komoly terheket róna a lakókra, a társasházak jelentős része a közös területek hasznosításából szeretné fenntartását finanszírozni. Megfelelő, hosszú távon jól fizető bérlőt találni azonban korántsem egyszerű feladat. Az AntennaBank® az ingatlanokban rejlő új lehetőségek kiaknázására kínál merőben új alternatívát. Az AntennaBank' a távközlési társaságok terjesz­kedését kihasználva segíti a tulajdonosokat az ingatlanok legjobb teltételekkel történő hasznosításában. Egy átlagos társasház vagy lakásszövetkezet kasszájában a távközlési hasznosítással elérhető, és évekre előre biztosított bérleti díj igen jelentős tételt képvisel. Sőt, ha az adott ingatlan több távközlési cég tetszését is elnyeri, az említett díjak többszörösére számíthat a ház. A SINDEQ-Spitzer szakemberei egyedileg kialakított konstrukciókkal állnak a lakóközösségek rendelkezése, hogy azok a bemutatott lehetőség szerint mielőbb részeseivé válhassanak az AntennaBank* kínálta előnyöknek. Antenna Rank SINDEQ-Spitzer Telecom Solutions Kft. Imperial Krisztina Plaza Irodaház »1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B Tel.: (06-1) 225-2510 • Fax: (06-1) 225-2511 e-mail: info@sindeq-spitzer.hu • www.sindeq-spitzer.hu KIÜT LEHEL PIACI VÁSÁRLÓ LEVELE Tisztelt Hírnök! A február 14-i önkormány­zati lapjukban megjelent „...az ország legkorszerűbb élelmiszercsarnoka” tárgyú vezércikkben megírták, hogy a legközelebbi számban hírt adnak annak kezdeti fogadta­tásáról. Kérem, írják meg ezt: A régi Lehel piac helyén felépült komplexum sem funkciójában, sem esztétikai megjelenésében nem felel meg a várakozásnak. Funkciója az lenne, hogy főleg a piacot látogató korosz­tály könnyen hozzájuthasson a szükséges árukhoz. Ezt az épület és az elárusítóhelyek nehéz megközelíthetősége megnehezíti. Egy belső moz­gólépcső és néhány, a vásárló­kat hosszú sorban állásra kényszerítő liften kívül az egész monstrum kívül-belül a lépcsők sokaságát tartalmaz­za, ezeket rója a sok idős em­ber. Esztétikailag a Lehel téri - közismerten műemlék jellegű - templom tőszomszédságá­ban álló, zegzugos vonalveze­tésű ablakrácsokkal, sárgásán virító kiszögellésekkel, ki­dőltnek látszó oszlopokra tett feliratokkal jelzett „csarnok” az általam megkérdezetteknek és nekem sem tetszik. Nem ide illik. Az tény, hogy - divatos szóhasználattal élve - a „köz­pénzek elherdálása” testesül meg az általam és az én idős korosztályomnak várakozás­sal teli objektumában. Nem azt kaptuk, amit vártunk. Amellett, hogy veszélyes út- keresztezésre kényszerülünk csomagjainkkal vagy bevásár­lókocsinkkal még lépcsőzhe­tünk is. A metrókocsiból ki­lépve is csak több lépcsőt megtéve érhető el. Itt tehát még egy hazugság is van, mert a piac alsó szintje nem a metrószinten, hanem a galé­riaszinten van. A funkció nél­küli, felesleges, szembántó (köznyelven csicsás) kiszö- gellések értékét inkább a Váci út alatti mozgólépcsők építé­sére fordíthatták volna, ha már azt a metróépítés idején az „Élmunkás tériektől” el­spórolták és inkább a belváro­siaknak adták. Tisztelettel megkérdezem: ki a felelős mindazért, hogy a lakosság zömének ennyi kel­lemetlenséget okoztak. Azért a zömének, mert az a vásárlóréteg, amely autóval érkezik (a 400 autóparkolóra bezzeg büszkék!) és a fiatal vagy középkorú vásárló a né­hány száz méterre lévő Westend City Centerben veszi meg a pénztárcájához szabott árú termékeket. Kik részére kellene épülnie egy piac-vásárcsarnoknak? A kisebb pénzű, idősebb, nehe­zebben mozgó korosztálynak. Még élünk (a XXI. században is!). De elment a hajó, építet­tek egy Titanicra emlékeztető monstrumot. Kár! Bízom, hogy leközlik írá­somat, mivel nem volt bántó, csak igaz, nem vagyunk min­denre vevők! Budapest, 2002. február 15. Tisztelettel: Török Tibor XIII. kerületi lakos Tisztelt szerkesztőség! Régóta járok a Lehel piac­ra, vásároltam az ideiglenes elárusító helyeken, és nagy iz­galommal, már a megnyitó napján friss, nagy tepertős po­gácsával kezdtem az új Lehel Csarnokban. Nem ragadtam volna tollat az új csarnok dolgában, ha nem olvastam volna Török Ti­bor vásárlótársam sorait, aki­nek egynémely dologban sze­retnék a segítségére lenni. El­sősorban néhány pontosítás­sal. A Lehel téri templom köz­ismerten nem műemlék, vi­szont egy valódi műemlék új­kori másolata. Ettől még szép, mert az eredeti romosán is az. A Lehel Csarnok környékén számos romantikus, bauhaus, eklektikus és modern épület áll, a kép tehát építészettörté- netileg tarka. A metró mozgólépcsői (saj­nos) a Belvárosban sem érnek az utcaszintig, csak az aluljá­rókig (Blaha Lujza tér, Asto­ria, Deák tér, Ferenciek tere, Kálvin tér). A metró peron­szintjéről oldalra a vágányok miatt semmiképpen nem le­hetne kijönni, ezt nem ígér­hette senki. Az új csarnokot számos korosztály vette birtokába, az autóparkoló szombaton tele volt, tehát nem felesleges (vi­szont megépítése a szabályok szerint kötelez), és a környező utcákban sem állnak már a járdán az autók, mint régen. A Westendben nem lehet kapni káposztát, lángost, vá­gott friss baromfit, meleg po­gácsát, virágpalántát, tehát nem helyettesítheti senki szá­mára a piaci kínálatot. A kerületi önkormányzat - mint a csarnok építtetője - mintegy hetven év várakozás után adta át az épületet a bol­tosoknak, árusoknak. A régiek átköltöztek az ideiglenesből, az újak beköltöztek. Hogy mi­kor lettek (vagy lesznek) ké­szen, azt már ők intézték (in­tézik) saját iparosaikkal, köl- töztetőikkel. A veszélyes útkeresztező­déseket a csarnokban a terve­ző eltüntette, mivel az áruk külön hátsó folyosókon - érik el a boltokat -, nem úgy, mint a régi piacon, ahol állandóan targoncákat kellett kerülget­nünk. Persze az ízlések - és egye­bek - mindig is különbözőek voltak. Hogy ki milyen csar­nokot várt, az persze sokféle lehet. Ilyet biztos senki sem tudott volna elképzelni a fan­táziadús építészen kívül, így lett ez egyedi, összetéveszthe­tetlen. Valaki azt mondta: „Nekem még nem tetszik, szoknom kell, de már szere­tem, mert izgalmas.” A sárga kiszögellésekbe - mivel azok óriási növénylá­dák - tavasszal-nyáron növé­nyek kerülnek. A beültetett fák hamarosan a tetőparkolóig zöldellnek majd. A színek a városi levegőn (sajnos) halvá­nyulni fognak. Elárulok egy trükköt azok­nak, akik nem szeretnek (vagy nem tudnak) lépcsőzni, moz­gólépcsőzni, liftezni: a föld­szinten minden fontos piaci termék megtalálható! Az eme­leti vagy az aluljáró szintjén lévő boltok a tömeg megosztá­sát szolgálják (ki metróval jön alulról, ki autóval érkezik a te­tőre), szinte ugyanazt árulják. Őstermelői asztalok viszont csak a földszinten vannak. Magam nem csak vásárol­ni, de tartózkodni is szeretek a csarnokban. Jó lenézni fent- ről, felnézni lentről a Nyugati pályaudvar csarnokát, vagy a régi „Tolbuhint” idéző vas- szerkezetű tetőre. Áramlik a fény, jön-megy a tömeg, szí­nesek az üvegtéglaszemek, pi- roslanak a retekhalmok. A Lehel több lett, érdeke­sebb lett, más lett, mint amire sokan számítottak. Közpénz­ből, a boltosok pénzéből, so­kak munkájából érdekes, iz­galmas, új, fedett városi tér fogad be. Színes árutömeg, színes épület, színes ember­forgatag. Használjuk egész­séggel! Budapest, 2002. március 23. Fegyverneky Sándor XIII. kerületi vásárcsarnokjáró Utóirat: tapasztalataimat feleségem piaci bevásárlásá­nak kísérőjeként (mint hordár és mozgó pénztárca) szerez­tem. V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom