XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-09-12 / 14. szám

Demény Pál-emlékérem önkormányzatunknak A Demény Pál Alapít­vány Kuratóriuma az idén is 2002. augusz­tus 29-én emlékezett meg Demény Pál, egykori országgyűlési képviselő születésé­nek és leánya, De­mény Vera halálának évfordulójáról. Évek óta ezen a na­pon adják át a Demény Pál-emlékér- met azoknak, akik méltóképpen képvi­selték a szociálde­mokrácia, a humaniz­mus értékeit, a deményista gondola­tokat. Az idén többek között a XIII. kerületi önkormányzatnak ítél­te oda a Demény Pál- emlékérmet több mint egy év­tizedes munkáért, emberköz­pontúságért és szociális érzé­kenységért, amellyel kivívta az Angyalföld és Ujlipótváros szimpátiáját és szeretetét, valamint a fővárosban is ki­emelkedő szintű szakszerűsé­gért és szervezett tevékenysé­géért. A kitüntetést Tóth József polgármester vette át Nyers Rezsőtől, a kuratórium elnö­kétől. (képünkön) Összevont tanévnyitó a Dózsa György úti iskolában Az iskola legkisebb diákjai, az elsősök Töprengek szeptember köze- ledtén, hogy az évnyitó ün­nepség jó dolog-e vagy sem. Eleinte azt gondoltam, nem jó, sőt, nagyon rossz évnyitó­ra menni. Nem elég, hogy vé­ge a nyárnak, kezdődik az is­kola, sőt, meg sem kezdődik, máris oda kell menni, ráadá­sul ünneplő ruhában, és unal­mas beszédeket kell hallgatni, lehetőleg a még tomboló hő­ség idején. Aztán elmentem a XIII. ke­rület immár hagyományosnak nevezhető összevont tanév­nyitójára, melyet idén a Dózsa György úti ének-zenei és test- nevelési általános iskolában rendeztek meg, és bár a leírta­kat továbbra is fent tartom, rá­jöttem, a tanévnyitó nem rossz, sőt, nagyon is jó dolog. Mert bármennyire is jó a nyári szünet, és bármennyire is szeretik szidni a gyerekek az iskolát, valójában ott azt ta­pasztaltam, hogy alig akad köztük olyan, aki a lelke mé­lyén ne várná a szeptembert. Ha másért ne, hát azért, mert újra találkozhat azokkal a tár­saival, akikkel az életé­nek négy, hat vagy nyolc évét biztosan együtt tölti. És hát velük azért nagyon sok megbeszélnivaló akad két és fél hónap szü­net után. Mindennek pe­dig még minden egyéb és másodlagos feladat (ér­tem ezen a tanulást, a lec­két és a jó magatartást) fi­gyelembevétele nélkül az évnyitó előtt és után, és lássuk be, közben is, na­gyon jól szerét lehet ejte­ni. Ezt onnan tudom biz­tosan, hogy én is voltam iskolás, és az idei augusz­tus 30-i ünnepélyen is ezt láttam. A megszeppent és hozzáteszem, meglepően apró elsősökön kívül kevés gyerek bírta ki, hogy ne az ünnepé­lyen kezdje, vagy éppen foly­tassa nyári vagy ki tudja, milyen természetű élménybe­számolóját. Talán érthető is, hogy őket nem annyira érde­kelték a felnőttek számára oly fontos információk. A tanévnyitón ugyanis a megszokott, mégis nagyon kedves és sokszor mulatságos műsoron kívül beszédet mon­dott dr. Tóth József is, aki tá­jékoztatót tartott a kerületi ok­tatás időszerű feladatairól. A polgármester beszámolt a ke­rület iskoláiban lezajlott fel­újítási munkálatokról, el­mondta, hogy az oktatási in­tézményekben a szociálisan rászoruló gyerekek étkezési támogatását az önkormányzat kiegészítette, illetve tan­könyvtámogatást is adott, melynek eredményeképpen a rászorulók akár a tankönyvvá­sárlás teljes összegét megkap­hatják. Jobban nem is indul­hatna ez a tanév. L. J. Sági Judit igazgatónő megnyitja a tanévet Átvették a minőségbiztosítási tanúsítványt szociális intézményeink A XIII. kerület összes szo­ciális intézményének képvi­seletében Udrea Magdolna vehette át a GüteZert cég nemzetközi minőségbiztosí­tást tanúsító oklevelét Szarvák János vezető auditortól augusztus 26-án a Láng Művelődési Házban. Az intézményvezetők és munkatársaik a minőségbiz­tosítási rendszer bevezetésé­vel, működtetésével a polgá­rok számára nyújtott szociá­lis- és gyermekjóléti szolgál­tatások folyamatos fejleszté­sét, a szakmai- és minőség­ügyi követelményeknek való megfelelést és saját követel­ményrendszerük fejlesztését tűzték ki célul. Az ünnepi átadáson dr. Tóth József polgármester hangsúlyozta, hogy a nemzet­közileg elfogadott minőség- biztosításnak több célja és előnye is van. Önmagában is garanciát, védjegyet jelent, és önbecsülést nyújt az intézmé­nyekben dolgozó munkatár­saknak. Ugyanakkor a szociá­lis intézmények szereplői kö­zötti piacon is versenyképes­szen az iktatás eddig nem volt divat és intézményenkénti, összefogó, ellenőrizhető, bár­ki számára áttekinthető sza­bályzat, dokumentum nem lé­tezett. A jogszabályok és a konkrét programok tisztázása és írásba foglalalása persze mindamellett, hogy rengeteg Udrea Magdolna a másfél éves felkészülést értékeli adminisztrációs munkát jelen­tett, a célkitűzések pontos vé­giggondolására és teljesítésé­re késztette a szociális intéz­A jutalmazottak névsora Egyesített bölcsődék: Kovácsáé Horváth Erzsébet, Benyovszky Lászlóné, Hanningné Sátory Zsófia, Nagy Pétemé, Oroszlánné Duró Éva, Kunszt Gáborné, Wiesmeyer Gáborné. I. Sz. Gondozási Központ: Bányász Józsefié, Váli Szilvia. II. Sz. Gondozási Központ: Bocsányiné K. Zsuzsa, Bakó Andrásáé. III. Sz. Gondozási Központ: dr. Kádár Sándomé, Nagy Edit. IV. Sz. Gondozási Központ: Bácsi Lászlóné, Vas Ildikó. Gondozóház: Tóthné Urbán Ilona, Hajmási Zoltánné. Frím Jakab Egyesített Intézmény: Tóth Gáborné, Apostol Éva, Turba Attila. HÍD Családsegítő Központ: Tóth Éva, Kovács Katalin. Szociális Foglalkoztató: Steiner István. séget biztosít, s egyben folya­matos önvizsgálatra ösztönzi a dolgozókat. A polgármester végül kiemelte azt a tényt, hogy a minőségbiztosítási ta­núsítvány nem jelenti az ellenőrzésnek, a célok, a fel­adatok rögzítésének és betar­tásának a végét, hiszen a napi munka igényességét folyama­tosan fenn kell tartani. Undrea Magdolna, aki 1993 óta a Szociális Osztály vezetője, megerősítette: az oklevélátadással a munka nem áll meg, sőt inkább állan­dó megújulásra ad lehető­séget. A vezető elmondta, a minőségbiztosítással járó fel­adatok során elsősorban az in­tézmények tevékenységeit, terveit és eredményességét kellett írásban rögzíteni. Ez azonban minden dolgozó, kü­lönösen a vezetők számára sok plusz munkával járt, hi­mények dolgozóit. Bár nem minden intéz­ményvezetőt volt könnyű meggyőzni a minőségbiz­tosítási programról, végül a kerület minden szociális in­tézménye elvállalta, s nem bánta meg a megmérettetést. Az ellenőrzést végző audi- torok és az intézmények vezetői pedig egyaránt elége­detten és elismeréssel szóltak egymás munkájáról az okle­vélátadó ünnepségen. Úgy tűnt, mindenki meghozta a maga áldozatát az igényes és eredményes munkáért, akár munkaidőn túl is. Többek ezért jutalmat kaptak az ünnepségen. A minőségbiztosítással járó feladatok teljesítése másfél éven át tartott s a tanúsító ok­levelet ezentúl időről időre új­ra meg kell újítani. A polgá­rok számára ez az oklevél ugyan anyagi haszonnal nem jár, a szociális intéz­ményekbe látogatók, il­letve az intézmények tagjai kevésbé lesznek kiszolgáltatottak az in­formációhiánynak: min­den szociális intézmény falán kifüggesztve meg­találhatják az úgyneve­zett kézikönyvet, amely­ből tájékozódhatnak az adott intézményen belüli jogaikról és lehető­ségeikről. Ez azt jelenti, hogy mostantól az írásba foglalt kötelezettségek ellenőrizhetők, szá- monkérhetők. V.Á. A felkészítőknek virággal is megköszönték Megfeszített árvízi védekezés nyáridőben Az elmúlt 100 év legnagyobb árhulláma vonult le augusztus közepén a Dunán, amely ter­mészetesen kerületünket is veszélyeztette. Az előrejelzé­seknek, az időben foganatosí­tott intézkedéseknek köszön­hetően sikerült megfelelően felkészülni. Kerületünk legve­szélyeztetettebb területe a Népsziget, a Margitsziget, az alsó rakpart, a Népfürdő utca, Cserhalom utca és a Duna kö­zötti rész volt. A kerületi Védelmi Bizott­ság irányítása mellett folyt a védekezés és folyik jelenleg is a helyreállítás. A felkészülés során az érin­tett területek lakossága, a léte­sítmények tulajdonosai át­érezve a veszélyeztetettséget a Polgári Védelmi Kirendelt­ség dolgozóinak szakmai irá­nyítása mellett védték javai­kat, rakták a homokzsákokat, mentették ingóságaikat, és felkészültek az esetleges kite­lepítésre. A vízügyi hatóságok előre­jelzései egyre magasabb - ed­dig nem tapasztalt - mértéket jeleztek. Ennek hatására az ál­lampolgárok védelme érdeké­ben döntés született a Népszi­get teljes kiürítésére, amelyet zökkenőmentesen végrehaj­tottak. Kerületünk lakossága a IV. kerülettel vállvetve védte a gátakat, segítséget nyújtott a rászorultaknak. Mindenki megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a Népszigeten az általa várt vízmagasságot bőven meghaladó szintre emelkedett a víz. Augusztus 16-án pár óra le­forgása alatt a Duna zuhatag- ként árasztotta el a szigetet. Hősies küzdelem folyt a Mar­gitsziget védelméért. Több száz katona, vízügyes szak­ember, több száz önkéntessel vállvetve küzdött azért, hogy a sziget ne kerüljön víz alá. A Margitszigeten több mint 130 000 homokzsákkal erősí­tették meg a védműveket, ke­rületünkben összesen 230 000 homokzsákot raktak le. Jó volt látni az emberek önzetlen segíteni akarását, azt, hogy szívügyüknek tekintették a védelemben való részvételt. Nemcsak Budapestről, hanem vidékről is érkeztek segítő ke­zek. Hősies küzdelmet folytatott a Meder utca végén lévő lap­szabászat és csónakház, mely okulva a tavaszi árvíz tapasz­talataiból, időben megkezdte a szakszerű védekezést, és azt már az árhullám levonulásáig végezte, így sikerült megaka­dályozni a víz betörését. A Duna mint természeti erő a jóslatokkal ellentétben „csak” 849 cm-el tetőzött. Mi­után az apadás megkezdődött, mindenki azt hitte, véget értek a megpróbáltatások. Ezzel el­lentétben ekkor kellett a már átázott gátakat megerősíteni, a levonuló árhullámot követően a Népszigeten maradt több mint félmillió köbméter vizet kiszivattyúzni, az elöntött te­rületeket fertőtleníteni, az ott felhalmozódott hordalékot, szemetet eltávolítani. A védekezés anyagi, tech­nikai eszközeit a kerületi ön- kormányzat és szervei, vala­mint a fővárosi polgári védel­mi igazgatóság biztosította. A védekezésben részt vet­tek a rendvédelmi szervek, a humanitárius szervezetek ezen kívül a 4 éves gyerektől a 80 éves nagypapáig sokan. A védekezést néha gátolta a túlzott kíváncsiskodás és az egyes embereken mutatkozó közöny. E cikk írásakor a Népszige­ten még nem állt vissza az élet a megszokott rendjébe. Még nincs áram, folyik a lomtala­nítás, a károk felmérése. Közvetlenül lapzárta előtt érkezett a hír: László Béla ön- kormányzati állományban lé­vő, pr. kirendeltségen dolgozó munkatársunknak a belügy­miniszter asszony kitüntetést adományoz az árvíznél - első perctől az utolsóig - teljesített szolgáltatásért. Széphalmi Ildikó A vasúti összekötő hídról láttuk... A Meder utca felőli öböl

Next

/
Oldalképek
Tartalom