XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-05-02 / 8. szám
Utazzunk, mart utazni álvazat Szerdán, amikor esőre állt Kedvenc időtöltésem egyike a BKV-val való utazás. Mindig elgondolkodom azon, hányán hányfelé megyünk egy nap folyamán, milyen közlekedési eszközöket veszünk igénybe és hányszor is szádunk át, míg végre elérkezünk oda, ahová szeretnénk. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nekünk, magyaroknak lassan már nincs is közlekedési kultúránk. Csak néhány példa ennek bizonyítására: a buszajtó rám csukódik, és nem azért, mert lomha vagyok, hanem a vezető eszelősen siet. A metrószerelvényben nem várják meg, míg kiszállok, tódulnak befelé, fellöknek, letaposnak, leverik a vesémet, és nem csak a dög nagy I hátizsákokkal. S míg az aktatáskás úriemberek és a suhancok lazán üldögélnek a sétálómagnó dugójával a fülükben, újsággal a kezükben vagy halálos fáradsággal az arcukon, szunyókálást színlelve (megjegyzem, a napi nyolcórás ülés után), addig két bevásárlószatyorral az idősek, a nők, háziasszonyok, anyák állva megszakadnak. De kit érdekel? Szakadjanak meg! Nem az ő anyjuk, nővérük, nagymamájuk. Újabban már a terhes nőket ' sem veszik emberszámba, és ha netán valaki veszi a bátorságot és egy sandán sunyítóra rászól, hogy ugyan adja már át a helyet, akkor még neki áll feljebb. Pofákat vág, megjegyzéseket tesz, és úgy tápászkodik fel, hogy abban az egész világfájdalom kifejezést ölt. Ez csak néhány eset, de ne aggódjanak, még tudnám sorolni... És mindezekre még a BKV dolgozói is gyakran rátesznek egy lapáttal: a vezetők, a forgalomirányítók, jegyárusok stb., mert ők sem tökéletesek. Sőt, néha nekünk is lehet rossz napunk. Nem tudom, ébredtek-e már nagyon fáradtan és érezték-e már a hajnali fogmosáskor, hogy nincs kedvük az egész naphoz? Nos, bizonyára igen. Velem is ez történt egy szomorú esőre álló szerda hajnalon. Nehezen készülődtem és sehogyan sem akaró- dzott elindulni a munkahelyemre. Késésben is voltam, de miután becsuktam a kaput magam mögött, beszippantva az utca friss levegőjét, mégis úgy gondoltam, ideje lesz szaporázni a lépteimet, ha nem akarok ma is elkésni. Siettem is, ahogy kell, de a végállomásról éppen kiinduló villamost már csak mint száz méteren sprintelő gátfutó érhettem volna el, ugyanis az utca azon szakasza fel volt ásva. A villamos kiindult a végállomásról és egyre közeledett az első megálló felé, én meg még csak félúton jártam. Futásnak eredtem, kerülgetve a földkupacokat, a szoknyám felcsúszott, a táskám kínosan verdeste az oldalamat, álmos voltam és fáradt. Különben is haragszom a BKV-ra. Elgondolkodtam kutyafuttomban: drága a jegy/bérlet ára, ritkán járnak a járatok, túlzsúfoltak a járművek. Vagy korábban indul ki, vagy nem indul ki időben a végállomásról, mert a váltótársa más kulccsal zárta be/le a vezetőfülke ajtaját, vagy leszállítja a már elhelyezkedett összes utast, mert a másik szerelvény indul hamarabb, mert a műszak váltótársa nem érkezett meg, mert ráérősen beszélget az ismerőseivel, miközben emberek százai sietnének a munkahelyeikre stb., stb. Visszatérve a „saját” villamosomra - teljesen reménytelennek tűnt, hogy elcsípjem az első megállóban, hát le is mondtam róla. Lassítottam, de nem csak én, a villamos is és, csodák csodája, az első ajtaja kitárult, én pedig hitetlenkedve néztem körül - tényleg engem vár?! Mindenesetre zavartan odasiettem és fölszálltam. „Örök hálám” - re- begtem és lehuppantam az első szabad ülésre. Egyszerűen nem térem magamhoz! Azok után, hogy hányszor bevágódott már előttem, tőlem karnyújtásnyira mindenféle villamos- és buszajtó... Elszállt a rosszkedvem, kiment az álom a szememből, és egyre csak azt mondogattam magamnak: azért vannak még rendes (villamosvezető) Emberek! Szoboszlai Éva Felzárkóztatási program a Szent László-iskolában A közép-kelet-európai régiókban a MATRA támogatási program - a holland külügyminisztérium finanszírozásával - a társadalmi beilleszkedést és az esélyegyenlőség megteremtését célozza meg. Hazánkban a program megvalósítására, koordinálására, a szakanyagok kidolgozására és a képzések lebonyolítására jött létre Alapítvány a Pedagógiai Módszertani Kapcsolatokért (PedaMÓKA) néven. Első szakmai konferenciájukat a XIII. kerületi Szent László Általános Iskolában tartották, ahol Mészáros Anita ügyvezető beszámolt arról, hogy ez év márciusától a hátrányos helyzetű, zömében cigány származású gyerekek integrált nevelésére három hazai helyszínen - Budapesten, Aranyosapátiban és Marcaliban - indult útjára az országos hatáskörű pedagógiai program Minerva Regio néven. A program minden olyan területet érint, amely befolyásolja a gyerekek fejlődését: törekszik a család, az iskola, a helyi közösségek és döntéshozó testületek bevonására is. A programgazda a XIII. kerületben, a főváros egyik leghátrányosabb területén működő Szent László Általános Iskola. A szülők többsége alacsony iskolázottságú, munkanélküli. Ezért az iskola munkatársai az oktatómunka mellett arra is törekszenek, hogy a szociális segítség eljusson oda, ahol arra a legnagyobb igény van, valamint fontosnak tartják, hogy a szülőket is bevonják, hogy több információjuk legyen az iskoláról. A hároméves kísérleti időszak végére remélhetőleg 10-10 másik intézményben is bevezetik ezt a modellt, melynek központi elemei a közösségfejlesztés, az integrált nevelés, a multinacionális oktatás, a roma pedagógiai asszisztensek (családi koordinátorok) - akik a pedagógusok munkáját segítik majd - előképzése, foglalkoztatása, valamint az önfejlesztő iskolamenedzsment. A működési folyamatosságot, a tartalmi elemek és a képzések minőségét a Holland Nemzeti Tantervfejlesztő Intézet (SLO) munkatársai ellenőrzik és grantálják. A magyarországi projekt megvalósításához együttműködési és támogatási szándékát jelezte az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint az Egészségügyi Minisztérium is. (sz. é.) Ingyenes kiadvány a hiperaktivitásról Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány felvilágosító kampányt indított a hiperaktív gyerekek szüleinek informálása érdekében. Az alapítvány kutatómunkája során feltárta, hogy a hiperaktívnak, figyelemzavarosnak nevezett gyerekeknek adott pszichiátriai szerek számos mellékhatást és függőséget okozhatnak a gyerekeknél. Az alapítványhoz számos szülő fordult már azzal a panasszal, hogy gyermekük állapota romlott, miután hiperaktívnak diagnosztizálták és pszichiátriai módszerekkel kezelték őket. A szervezet egy ingyenes információs kiadványt jelentetett meg a témáról, és szívesen ad felvilágosítást az érintetteknek. Idézet a kiadványból: „Akármi váltja is ki a hiperaktív tüneteket, mindenképpen többet segítünk a gyerekeknek, ha ahelyett, hogy »betegnek« tekintjük és gyógyszereket adunk neki, a valódi, kiváltó okokat keressük.” További információ: Állam- polgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány, telefon: (1) 342-6355, vagy 1461 Budapest, Pf. 182. AntennaBank® Új bevéte i lehetőség Az AüitennaBank® segítségével a társasházak, lakásszövetkezetek és más ingatlanok tulajdonosai jelentős jövedelemhez juthatnak az ingatlanok egyébként hasznosíthatatlan részeinek - tetők, tetőterek, tűzfalak, homlokzatok, földterületek stb. - távközlési célokra történő bérbeadásával. Hazánkban a rendszerváltás óta magánkézbe került ingatlanállomány jelentős része súlyos forráshiánnyal küszködik. Ezeknek a lakóingatlanoknak a többsége elavult, korszerűsítésre szorulna. Mivel a közös költség drasztikus emelése komoly terheket róna a lakókra, a társasházak jelentős része a közös területek hasznosításából szeretné fenntartását finanszírozni. Megfelelő, hosszú távon jól fizető bérlőt találni azonban korántsem egyszerű feladat. Az AntennaBank® az ingatlanokban rejlő új lehetőségek kiaknázására kínál merőben új alternatívát. Az AntennaBank' a távközlési társaságok terjeszkedését kihasználva segíti a tulajdonosokat az ingatlanok legjobb teltételekkel történő hasznosításában. Egy átlagos társasház vagy lakásszövetkezet kasszájában a távközlési hasznosítással elérhető, és évekre előre biztosított bérleti díj igen jelentős tételt képvisel. Sőt, ha az adott ingatlan több távközlési cég tetszését is elnyeri, az említett díjak többszörösére számíthat a ház. A SINDEQ-Spitzer szakemberei egyedileg kialakított konstrukciókkal állnak a lakóközösségek rendelkezése, hogy azok a bemutatott lehetőség szerint mielőbb részeseivé válhassanak az AntennaBank* kínálta előnyöknek. Antenna Rank SINDEQ-Spitzer Telecom Solutions Kft. Imperial Krisztina Plaza Irodaház »1013 Budapest, Krisztina krt. 39/B Tel.: (06-1) 225-2510 • Fax: (06-1) 225-2511 e-mail: info@sindeq-spitzer.hu • www.sindeq-spitzer.hu KIÜT LEHEL PIACI VÁSÁRLÓ LEVELE Tisztelt Hírnök! A február 14-i önkormányzati lapjukban megjelent „...az ország legkorszerűbb élelmiszercsarnoka” tárgyú vezércikkben megírták, hogy a legközelebbi számban hírt adnak annak kezdeti fogadtatásáról. Kérem, írják meg ezt: A régi Lehel piac helyén felépült komplexum sem funkciójában, sem esztétikai megjelenésében nem felel meg a várakozásnak. Funkciója az lenne, hogy főleg a piacot látogató korosztály könnyen hozzájuthasson a szükséges árukhoz. Ezt az épület és az elárusítóhelyek nehéz megközelíthetősége megnehezíti. Egy belső mozgólépcső és néhány, a vásárlókat hosszú sorban állásra kényszerítő liften kívül az egész monstrum kívül-belül a lépcsők sokaságát tartalmazza, ezeket rója a sok idős ember. Esztétikailag a Lehel téri - közismerten műemlék jellegű - templom tőszomszédságában álló, zegzugos vonalvezetésű ablakrácsokkal, sárgásán virító kiszögellésekkel, kidőltnek látszó oszlopokra tett feliratokkal jelzett „csarnok” az általam megkérdezetteknek és nekem sem tetszik. Nem ide illik. Az tény, hogy - divatos szóhasználattal élve - a „közpénzek elherdálása” testesül meg az általam és az én idős korosztályomnak várakozással teli objektumában. Nem azt kaptuk, amit vártunk. Amellett, hogy veszélyes út- keresztezésre kényszerülünk csomagjainkkal vagy bevásárlókocsinkkal még lépcsőzhetünk is. A metrókocsiból kilépve is csak több lépcsőt megtéve érhető el. Itt tehát még egy hazugság is van, mert a piac alsó szintje nem a metrószinten, hanem a galériaszinten van. A funkció nélküli, felesleges, szembántó (köznyelven csicsás) kiszö- gellések értékét inkább a Váci út alatti mozgólépcsők építésére fordíthatták volna, ha már azt a metróépítés idején az „Élmunkás tériektől” elspórolták és inkább a belvárosiaknak adták. Tisztelettel megkérdezem: ki a felelős mindazért, hogy a lakosság zömének ennyi kellemetlenséget okoztak. Azért a zömének, mert az a vásárlóréteg, amely autóval érkezik (a 400 autóparkolóra bezzeg büszkék!) és a fiatal vagy középkorú vásárló a néhány száz méterre lévő Westend City Centerben veszi meg a pénztárcájához szabott árú termékeket. Kik részére kellene épülnie egy piac-vásárcsarnoknak? A kisebb pénzű, idősebb, nehezebben mozgó korosztálynak. Még élünk (a XXI. században is!). De elment a hajó, építettek egy Titanicra emlékeztető monstrumot. Kár! Bízom, hogy leközlik írásomat, mivel nem volt bántó, csak igaz, nem vagyunk mindenre vevők! Budapest, 2002. február 15. Tisztelettel: Török Tibor XIII. kerületi lakos Tisztelt szerkesztőség! Régóta járok a Lehel piacra, vásároltam az ideiglenes elárusító helyeken, és nagy izgalommal, már a megnyitó napján friss, nagy tepertős pogácsával kezdtem az új Lehel Csarnokban. Nem ragadtam volna tollat az új csarnok dolgában, ha nem olvastam volna Török Tibor vásárlótársam sorait, akinek egynémely dologban szeretnék a segítségére lenni. Elsősorban néhány pontosítással. A Lehel téri templom közismerten nem műemlék, viszont egy valódi műemlék újkori másolata. Ettől még szép, mert az eredeti romosán is az. A Lehel Csarnok környékén számos romantikus, bauhaus, eklektikus és modern épület áll, a kép tehát építészettörté- netileg tarka. A metró mozgólépcsői (sajnos) a Belvárosban sem érnek az utcaszintig, csak az aluljárókig (Blaha Lujza tér, Astoria, Deák tér, Ferenciek tere, Kálvin tér). A metró peronszintjéről oldalra a vágányok miatt semmiképpen nem lehetne kijönni, ezt nem ígérhette senki. Az új csarnokot számos korosztály vette birtokába, az autóparkoló szombaton tele volt, tehát nem felesleges (viszont megépítése a szabályok szerint kötelez), és a környező utcákban sem állnak már a járdán az autók, mint régen. A Westendben nem lehet kapni káposztát, lángost, vágott friss baromfit, meleg pogácsát, virágpalántát, tehát nem helyettesítheti senki számára a piaci kínálatot. A kerületi önkormányzat - mint a csarnok építtetője - mintegy hetven év várakozás után adta át az épületet a boltosoknak, árusoknak. A régiek átköltöztek az ideiglenesből, az újak beköltöztek. Hogy mikor lettek (vagy lesznek) készen, azt már ők intézték (intézik) saját iparosaikkal, köl- töztetőikkel. A veszélyes útkereszteződéseket a csarnokban a tervező eltüntette, mivel az áruk külön hátsó folyosókon - érik el a boltokat -, nem úgy, mint a régi piacon, ahol állandóan targoncákat kellett kerülgetnünk. Persze az ízlések - és egyebek - mindig is különbözőek voltak. Hogy ki milyen csarnokot várt, az persze sokféle lehet. Ilyet biztos senki sem tudott volna elképzelni a fantáziadús építészen kívül, így lett ez egyedi, összetéveszthetetlen. Valaki azt mondta: „Nekem még nem tetszik, szoknom kell, de már szeretem, mert izgalmas.” A sárga kiszögellésekbe - mivel azok óriási növényládák - tavasszal-nyáron növények kerülnek. A beültetett fák hamarosan a tetőparkolóig zöldellnek majd. A színek a városi levegőn (sajnos) halványulni fognak. Elárulok egy trükköt azoknak, akik nem szeretnek (vagy nem tudnak) lépcsőzni, mozgólépcsőzni, liftezni: a földszinten minden fontos piaci termék megtalálható! Az emeleti vagy az aluljáró szintjén lévő boltok a tömeg megosztását szolgálják (ki metróval jön alulról, ki autóval érkezik a tetőre), szinte ugyanazt árulják. Őstermelői asztalok viszont csak a földszinten vannak. Magam nem csak vásárolni, de tartózkodni is szeretek a csarnokban. Jó lenézni fent- ről, felnézni lentről a Nyugati pályaudvar csarnokát, vagy a régi „Tolbuhint” idéző vas- szerkezetű tetőre. Áramlik a fény, jön-megy a tömeg, színesek az üvegtéglaszemek, pi- roslanak a retekhalmok. A Lehel több lett, érdekesebb lett, más lett, mint amire sokan számítottak. Közpénzből, a boltosok pénzéből, sokak munkájából érdekes, izgalmas, új, fedett városi tér fogad be. Színes árutömeg, színes épület, színes emberforgatag. Használjuk egészséggel! Budapest, 2002. március 23. Fegyverneky Sándor XIII. kerületi vásárcsarnokjáró Utóirat: tapasztalataimat feleségem piaci bevásárlásának kísérőjeként (mint hordár és mozgó pénztárca) szereztem. V