XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-03-14 / 5. szám

Rendkívüli történelmi helyzetek tanúsítói a szükségpénzek Vannak, akik régi vagy modern papírpénze­ket gyűjtenek vagy ennek egyik sajátos terüle­teként, a papírszükségpénzeket. Ezeknek is több területe létezik: a városi, üzemi, különbö­ző katonai szükségpénzek, hadifogoly-tábori és börtönpénzek. dokolta a szükség­pénzek kibocsátá­sát, másrészt az or­szág központi ré­szétől való nagy tá­volság. Külön érdekes­sége az 1848/49-es szükségpénzeknek a komáromi 8 kraj- czáros, amelynek a próbálták megoldani. Az egyes üzemek dolgozóinak az élelme­zése elsősorban az akkor alakult üzemi bi­zottságokra hárult, ahol külön beszerzési csoportok is alakultak. A Magyar Acéláru­gyár Rt. egy ilyen csoportja 1945 tavaszán, amikor a Dunántúlon még harcok folytak, el­indult Tolna megyébe. Erről az útról igen ér­dekes beszámolót találhatunk az üzemi bi­zottság korabeli jegyzőkönyvében, amit az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben őriznek. A beszerzési csoport Tolna megyébe in­dult, mivel ott voltak rokoni kapcsolataik. enyhítették a forgalomból kivont fém- és papír­pénzek hiányát. Az általuk elfoglalt városok önállóan döntöttek a helyi szükségpénzek ki­adásáról, így többek között Szigetvár, Pécs, Debrecen, Zirc, Gödöllő készítettek tervezete­ket és adtak ki szükségpénzeket. Budapesten nem szükségpénzt készítettek, hanem élelmezési kölcsönjegyet adtak ki 5 pengőtől 50, 100 és 500 pengős névértékben, amit munkások, magánszemélyek, karitatív szervezetek vásároltak fel, és a befolyt pénzek­kel Budapest kiéhezett lakosainak ellátását pontja „1945 március hó”, kibocsátója „Tu­dor Akkumulátor és Szárazelemgyár Rt”, amely egy XIII. kerületi üzem volt a Váci úton. A szükségpénzek a Budapesti Glóbus Nyomdában készültek. A pénzeken feltünte­tett szériajelekből és sorszámokból arra kö­vetkeztethetünk, hogy valószínűleg egy egész sorozat készült, vagy annak kiadását tervezték. A 2 pengős címlet B szériajellel van jelölve, az 50 pengősön pedig F szériajel látható. Ebből következik, hogy az 1 pengős kaphatta az A, az 50 pengős a C, a 10 pengős a D, a 20 pengős pedig az E szériajelet. Történetükről, forgalomba kerülésükről jó­formán semmit sem tudunk. Ezért kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy akik tudnak valamit a képen látható 1945-ös szük­ségpénzekről, vagy netán a birtokukban is van valamilyen kerületi vonatkozású szükségpénz, arról szíveskedjenek telefonon értesíteni az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteményt a 349- 1501-es telefonszámon. Hálás köszönettel: Jelenics József A magyar szükségpénzek jó leírását adja Ambrus Béla az 1977-ben megjelent háromré­szes könyvében, melynek címe: „Magyaror­szág papírszükségpénzei 1723-tól 1919. augusztus 1-jéig. Jelen cikkben is a legtöbb hi­vatkozás forrása az idézett mű. A közép- és az újkorban a kereskedelmi és a pénzügyi tevékenység legfőbb alapja az arany- és az ezüstpénz volt. A XIII. század végén kö­zel negyven évi ott-tartózkodás után Marco Polo hozott először hírt arról, hogy Kínában papírpénzeket is használnak a fémpénzek he­lyett, a hírt a velencei tanács, de a kereskedők és pénzváltók is hitetlenkedve fogadták. A papírpénz Európába a mórok közvetítésé­vel jutott el a XIII. században. Az első, irodalomból is ismert papírszükség- pénzt 1357-ben a spanyolországi Alhambra várában Don Inigó Lopez de Mendoza bocsátotta ki a mór ostrom következtében eltűnt fémpénz helyett. A papírdarabkákat pecsétjével látta el és azt ígérte, hogy az ostrom után azo­kat fémpénzre váltják át. A papírpénz elterjedése a XVIII. szá­zadban nyugat-európai kereskedő és hajós országokban lendült fel. A XIX. században világszerte általánossá vált a papírpénzek használata azok praktikus­sága és biztonsága miatt. Mikor került sor a szükségpénzek ki­bocsátására? Általában azokban az években, amikor valamiért megingott a bizalom a forgalmi pénzek iránt és va­lamilyen okból kifolyólag váltópénzek sem voltak. Ilyen időszakok főleg háborús években, forradalmi időszakokban fordultak elő. A szükségpénzek néhány jellemzője: kibo­csátásukat a kormány, a városi tanács vagy a városi direktórium engedélyezte, fedezetüket a város, a bánya vagy intézmény garantálta. Ér­vényességük csak egy meghatározott gyárra, üzemre, városra terjedt ki, ahol azt törvényes fizetőeszközként elfogadták. Névértékűk kicsi volt, amit számos szükségpénzen is feltüntet­tek: „aprópénz hiányának enyhítése céljából bocsáttatott ki”. Jelenlegi ismereteink szerint a történelmi Magyarország területén Dobsinán Lányi Pál rézbánya-tulajdonos 1723-ban készített először díszes kivitelű papírszükségpénzt, amelyet bá­nyájában használtak fizetési eszközül. A magyarországi papírszükségpénzek ha­zánkban is a nagy történelmi fordulókon élték virágkorukat, így az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején, főleg az ország északi részén lévő bányavárosokban, Jolsván, Loson­con, Kisszebenben, Rozsnyón és még több más városban bocsátottak ki szükségpénzeket. Ha­sonló volt a helyzet az északkelet-magyaror­szági városokban is, így Sátoraljaújhelyen, Sá­rospatakon, Mádon, Olaszliszkán, Erdőbényén és Tokajban is. A másik nagy terület az ország déli része volt, Arad, Temesvár, Versecz térsé­gében, ahol szintén ipari és bányaművelői tevé­kenységet folytattak. A harmadik terület a Drá­vától keletre Fiume és Karlócza térsége, ahol jelentős kereskedelmi élet folyt, egyrészt ez in­TIZ KORONA TÍZ korona SZENT- MARGITSZIGET GYÓGYFÜRDŐ. IE H^TTIE LfóeJJ DB fiz KORONA TÍZ korona kibocsátását a komáromi vár tüzér hadnagya, Rosti Zsigmond javasolta 1849 januárjában: „a város és a megye hatósága közösen adjon ki 8 krajczás jegyeket, amely éppen egy várvédő honvéd napi zsoldja”, így született meg a ha­gyományos névértéktől eltérő szükségpénz. A második időszaka a szükségpénzek kibo­csátásának az első világháborút követően 1918/1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság idején volt. A háború következtében a rézből, nikkelből és ezüstből készült váltópénzek el­tűntek, az Osztrák-Magyar Bank a monarchia széthullása előtti napokban 1918 őszén 25 és 200 koronás névértékű új bankjegyeket bocsá­tott ki. Jelentős pénzhiány lépett fel. A Tanácsköztársaság létrejötte után a Forra­dalmi Kormányzótanács rendeletben engedé­lyezte, hogy a városok, üzemek direktóriumai a váltópénz hiányának enyhítése céljából kis névértékű szükségpénzeket bocsássanak ki. Számos budapesti és vidéki nagyüzem élt ezzel a lehetőséggel és belső forgalomra üzemi szük­ségpénzeket készítettek. A fővárosban a gyárak, üzemek direktóriu­mai bocsátottak ki szükségpénzt, amit az üze­mi kantinokban a gyári beszerzési csoportok­nál elsősorban élelmiszerekre válthattak be. A szükségpénzek harmadik virágkora a második világháború idején, 1944/1945-ben volt. A Vörös Hadsereg - amelynek harcoló egy­ségei a németeket és csatlósaikat üldözve kele­ti és déli irányból léptek hazánk területére - pa­pír hadipénzeket bocsátott ki 1,2, 5, 10, 20,50, 100 és 1000 pengős névértékben, így némileg Mit vittek magukkal? Az üzemben készített ké­ziszerszámokat, sót, petróleumot, a munkások összeadtak néhány ezer régi pengőt és a gyár katonai parancsnokától is kaptak többezer, a Vörös Hadsereg által kibocsátott pengőt. Kö­rülményes utazás után célba értek. Vita folyt azon a falusiakkal, hogy milyen pénzzel fizes­senek az élelmiszerekért. Végül létrejött a bölcs megegyezés, az élelmiszerek felét Hor- thy-pengővel, a másik felét pedig a Vörös Had­sereg által kibocsátott pengővel rendezték, így a küldetésből eredményesen és szerencsésen hazaérkeztek. A budapesti gyárak és üzemek nagy többsé­gében 1945-ben nem adtak ki szükségpénze­ket. Jelenlegi ismereteink szerint az An­gyalföldi Helytörténeti Gyűjteményben előta­lálható kézirat alapján 1945-ben az V. kerületi elöljáróságon felvetődött a szükségpénz kibo­csátásának gondolata (kerületünkből a Dráva utca és a Szent István krt. közötti rész akkor az V. kerülethez tartozott). A pénzt a szegény sor­sú lakosság segélyezésére kívánták felhasznál­ni, akik azzal a háziúrnak a lakbért fizethették volna ki, tőle pedig az elöljáróság adó fejében elfogadta volna a szükségpénzt. így a semmi­ből megindulhatott volna egy pénzügyi körfor­gás. Tudomásunk szerint ez az érdekes elkép­zelés nem valósult meg. Ezért a meglepetés erejével hatott, hogy 46 év után a-2001-es év végén a Magyar Éremgyűjtő Egyesület budapesti szervezeté­nél eladásra kínáltak fel több darab, 1945-ös XIII. kerületi gyári szükségpénzt. A pénzek névértéke 2 és 50 pengő, kibocsátásuk idő­IRODAI SZOLGALTATASOK- SZÍNES ÉS FEKETE-FEHÉR FÉNYMÁSOLÁS ÉS NYOMTATÁS- SPIRÁLOZÁS, HŐKÖTÉS, LAMINÁLÁS- INTERNET-HOZZÁFÉRÉS, FAX- NYOMDAI SZOLGÁLTATÁSOK- IRODASZEREK- POSTAFIÓKOK- CSOMAGOLÁS, CSOMAGKÜLDÉS- BÉLYEGZŐKÉSZÍTÉS, NYOMTATVÁNYOK- TÁRGYALÓBÉRLÉSI LEHETŐSÉG- FOTÓNAGYÍTÁS- FOTÓNAPTÁR Váci út 99. (a Forgách utcai metrómegállónál) Telefon: 412-0434 MAIL BOXES ETC. Kinyomtatjuk, lemásoljuk, becsomagoljuk, elküldjük... MBE Amikor a minőség és az ár találkozik! Üzletek, lakások, irodák, garázsok elérhető áron! Telefon: 06-30-380-8886, 400-2541 Vannak, akik gyűjtik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom