XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-03-22 / 5. szám

A polgármesteri hivatal bővítésével létrejön a XIII. kerület közigazgatási centruma Rövidesen megoldódik a kerületi lakosság több évtizedes gondja és megvalósul az a jogos igénye, hogy hivatalos ügyeit a legkisebb idő- veszteséggel és fáradsággal, egy helyen, szak­szerűen és kulturáltan intézhesse. Sajnálatos tény, hogy a XIII. kerületi polgármesteri hiva­tal jelenleg összesen nyolc helyen, egymástól potuk korszerűtlen. Méltatlanok a közszolgála­ti tevékenység színhelyére és alkalmatlanok a hi­vatali funkcióra, mivel eredetileg sem e célra épültek. További felújításuk értelmetlen és gazda­ságtalan, csupán veszendőire menő' teher lenne. A kerületi képviselő-testület kinyilvánította, hogy elsősorban a lakosság érdekében miha­távol eső épületekben működik. Egyre bővül a polgármesteri hivatal által igénybe vehető szol­gáltatások köre, az ügyfélforgalom folyamato­san nő. Évente mintegy 150-160 ezren keresik fel a hivatalt. A lakosság számára nem vált megszokottá, hogy a polgármesteri hivatal nem egyetlen he­lyen, hanem különböző épületekben működik. Ezért ügyfeleink többsége, függetlenül attól, hogy az adott ügy intézésére jogosult egység hol található, először a Béke téri épületbe megy. A kényszerű küldözgetés jelentős idő- veszteséggel és fáradtsággal jár, az időseknek, betegeknek pedig komoly megpróbáltatást je­lent. Mindeddig sajnos olyan fontos egysége­ket volt kénytelen a hivatal a Béke tértől távoli épületekben működtetni, mint a Szociális Osz­tály, az Anyakönyvi Hivatal, a Gyámhivatal vagy az Okmányiroda. A kerület északi és déli határa között óriási a távolság, ami tovább ne­hezíti az osztályok fellelhetőségét. E tarthatat­lan helyzet miatt gyakran érték a hivatalt jogos bírálatok. A Béke téri épület az 1938. évi átadáskor rendkívül korszerű elöljáróságnak számított, alkalmas volt a mostanihoz képest egyharmad­nyi lélekszámú kerület hatósági feladatainak ellátására. Az épület arculata az utóbbi néhány évi erőfeszítéseink és anyagi ráfordításaink eredményeként kedvezően változott, megte­remtődtek a kulturált ügyfélfogadás feltételei. Ugyanakkor a Béke téren kívüli épületek álla­ga elavult, elhanyagolt, általános műszaki álla­marabb meg kell szüntetni szervezeti egységei széttagoltságát és egy minden tekintetben egy­séges hivatalt kell létrehozni. A testület egy­hangúlag megállapította, hogy elengedhetetle­nül szükséges a polgármesteri hivatal Béke té­ri épületének bővítése oly módon, hogy a je­lenlegi épület mellé, ahhoz csatolva kell fel kell építeni egy új irodaházat. Az építés költsé­geinek fedezetét egyrészt az önkormányzat kü­lönböző egységei által használt ingatlanok hasznosításából befolyó összeg, másrészt pe­dig a testület által e célra megszavazott 600 millió forint biztosítja. A 2001. február 15-i testületi ülésen elfogadott beruházási célok­mány alapján a közbeszerzési eljárás megin­dulhat és még ez évben megkezdődhet az épít­kezés. Hangsúlyozni szükséges, hogy a rendszer- váltás óta a kerületben eddig valamennyi kép­viselő-testület egyetértett a közigazgatás fel­zárkóztatásával, azonban a tettekig, a döntésig most először jutott el. így megteremtődnek azok a feltételek, melyek eredményeként az ügyintézés egyszerűbbé, gyorsabbá, kulturál­tabbá és hatékonyabbá válik, egyidejűleg a Bé­ke tér rendezése és az emlékhely kialakítása is megtörténik. A kerület polgárai, a külföldi és hazai vállalkozók, befektetők rövidesen igé­nyes és korszerű, az új évezred kihívásának megfelelő polgármesteri hivatalba léphetnek be. Tapasztalhatják majd, hogy a helyi közha­talom értük van, az ő életminőségüket, a közjót szolgálja. tMofixudai 2001. február 23-án a Dagály ut­cai Szabó Ervin Könyvtárban „Han­gulat - virágítás” címmel kiállítás nyílt Kovács Andrea virágkötő al­kotásaiból.- A virágkötészet sok mindent el­árul a készítőről: szaktudást, alkotó- készséget, nyitottságot, eredetiséget és persze stílust. Hogy mi minden alakítja, teszi egyénivé a stílusát? A kiválasztott alkotóelemek közötti arányok megválasztása, a deko- rativitás, a vonalasság vagy egyéb geometriai formák hang- súlyozása, a színek harmóniája vagy disz­harmóniája és persze a divat - mondta a iMAÓjítái megnyitón Dercsényi Szilvia, a Gutenberg Könyviskola igaz­gatója. Akik követni kívánják a 2001-es év virágkötészeti divattrendjét, azoknak eláruljuk, hogy ez év tavaszán az együvé tartozást, nyáron az érzékiséget, ősszel a táj hangulatát, télen a pompa érze­tét kell közvetíteniük az alkotások­nak. A virágcsodát párosítsák könyvvel, hiszen összetartoznak, szívesen ajándékozzuk mindkettőt, kellemesebbé teszik a környezetün­ket, és sajátos a viszonyunk hozzájuk. A kiállítás március 24-ig tekinthető meg a Dagály utcai könyvtárban. Nőnapi köszöntés Róluk ritkán esik szó, pedig munkájuk nélkülözhetetlen mindazoknak, akik naponta tapasztalják kedvességüket, figyelmességüket és határta­lan türelmüket. 2001. március 8-án az elő­ző évekhez hasonlóan, a kerü­leti szociális intézményháló­zat négyszáz nődolgozóját kö­szöntötték a nőnap alkalmá­ból. Képünkön: a Frim Jakab Értelmi Fogyatékosok Napkö­zi Otthonos Otthonának dol­gozóit - Bodnár Erika, Sopronyi Andrea, Komáromi Beáta, Hoffmann Edit, Nagy né Török Zsuzsanna és Eördögh Piroska - köszönti Karácsonyi Zoltán, a Szociá­lis Bizottság elnöke. így úr és egy hölgy a kőiíekeőésben így indítják a szerelvényt a kalauzok A kalauznak sokszor S ötét uniformis, tányérsap­ka, elnyűtt bőr oldaltáska, lyukasztó. Foglalkozása ugyan már jó ideje nem csö­römpölő villamosokhoz, ha­nem zakatoló vonatokhoz kö­ti, feladata és elnevezése azon­ban a régi: ő a jegyvizsgáló, kevésbé hivatalosan: a kalauz. Többféle változata létezik: férfi, női, fiatal, idős, köszön­ni tudó, illetve nem tudó; né­melyikük ragaszkodik még a hagyományos módszerekhez és lyuggat kimérten, a legtöb­ben azonban már csak egy- egy aláírást firkantanak a ke­mény karton helyett napjaink­ra számítógépes blokkszalag­gá silányodott menetjegyre. Szabó II. János húsz éve kalauz. Az apja is az volt, a nagyapja is. Húsz évvel ez­előtt még bozontos üstökkel és épp csak serkenő bajusszal tette meg az első utat Szabolcs utcai lakásától a Nyugati pá­lyaudvarig. Mára éppen fordí­tottá vált a helyzet: bozontos bajusz - ritkás haj. Az utóbbi - mint mondja - „kalauzbe­tegség”: az állandó tányérsap­ka-viselés következménye. Megkeresésemkor Szabó úr éppen a Nyugatiban tölti pihe­nőjét; beszélgetésünk legal­kalmasabb helyszíneként ma­gától értetődően egy félreállí­tott, lekapcsolt vasúti kocsit jelöl ki. Miközben a mozgal­mas peronon a szerelvényhez igyekszünk (a vágány mellett természetesen vigyázunk...), arról mesél, mennyire más volt a világ, mások voltak az emberek régebben.- Á, nem úgy kell ám hoz­záállni az utasokhoz, mint mondjuk tíz-tizenöt évvel ez­előtt. Az emberek jobban él­tek, nem voltak arrogánsak és nem problémáztak tíz-húsz forintos kérdéseken. Ma fá­radtak, idegesek és minden apróságért csinálják a műsort. Jegyáremelés? Brrr. Utána es­küszöm, irtózunk felszállni a vonatra, annyi mindent vág­nak a fejünkhöz! Nincs ülő­hely? Hiányzik a hamutartó? Nincs fűtés? Kin csattan az ostor: persze, a kalauzon! Amit nekünk ilyenkor végig kell hallgatni! Pedig hát kö­nyörgöm, mi csak képviseljük a vasutat, de nem mi üzemel­tetjük, hanem állam bácsi. Oda tessenek menni panaszra! Vagy ott vannak például a fia­talok! Fegyelmezetlenek, tisz­teletlenek, felteszik a mocs­kos lábukat az ülésre, de az sem ritka, hogy a vonat kellős közepén élnek nemi életet. Zavarják, megbotránkoztatják az utasokat, csúnyán beszél­nek. Hol voltak, kérlek, a lá­nyok ilyen trágárok azelőtt! Jó utat, Zsuzsii őke és csinos. Folyton mosolyog, dobálja a puszikat és az életkorából egy tízest letagadhatna. Ez a leírás akár egy fotómodellre is ráillene, ami - nyugodtan állíthatom - lehetett volna belőle. De Mayer Ferencné Zsuzsi a 76-os trolibusz egyik közkedvelt vezetőnője - immár 23 éve. Járatának vonalán rengeteg a törzs­utas. Zsuzsi feleség és boldog csa­ládanya is. Férje autószerelő és nagyon jó kedélyű, „ara­nyos ember” - mint mondja. 28 éves lányát, Zsuzsit - bár ő már felnőtt, férjnél van és me­nedzserként dolgozik - pici nagylányaként emlegeti. Ket­tőjüket látva sokan inkább testvéreknek hiszik őket, sem­mint anya és lányának. Kicsi lányát, a 9 éves Tündikét töb­bek közt Angyalkámnak be­cézi.- 37 éves voltam, amikor megszületett. Szép kisgyerek, kitűnő tanuló. Nagyon boldog Együtt a család a szülinapi bulin; a pogácsába rejtett aranygyűrűt keresik vagyok és nem bántam meg, hogy „késői” kislány - mond­ja melegséggel a hangjában. De itt még nem ér véget a családtagok felsorolása. Férje első házasságából is hozzájuk tartozik három gyermek. Igaz, ők nem velük élnek, de sok­szor náluk vannak. Peti 26, Szilvi 24, a kis Laci 22 éves. Az öt gyerek - bár nem egy fészekaljból való - imádja egymást főleg a legkisebbet - Tündit - kényeztetik mind­annyian. Úgyhogy munka bőven akad otthon is. Nagy segítség az öt éve vásárolt személy- gépkocsi, így most már ráér „csak” hajnali négykor feléb­redni. Régebben akkor ébredt - kettőkor -, amikor talán más még el sem aludt. Négyszer szállt át különböző szolgálati járatokra, amíg Pesterzsébet­ről (ott élnek) bejutott a X. ke­rületi Zách utcai garázsba, hogy aztán ő szállíthassa - frissen és üdén - a korán uta­zókat. 1971-ben került a vállalat­hoz, először óvónő, majd iro­dista lett. Aztán átnyergelt a trolibuszülésbe. 1978-ban vizsgázott, 22 évesen.- A régi típusú, böhöm .nagy, levegő-rásegíté- ses kormányú trolin ,iiví L V * % A déli homlokzat látványterve

Next

/
Oldalképek
Tartalom