XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-03-22 / 5. szám
János eközben szívélyesen a fülkébe invitál: udvarias házigazdaként viselkedik; mintha otthonában fogadna. Másodosztály, nyikorog a kopott műbőr, ahogy elhelyezkedünk.- Na persze, a nemzetközi járatokon ilyen nem fordul elő; a körülmények, meg hát az utasok is mások, mint mondjuk, a Budapest-Máté- szalka járaton. Ilyenkor a kalauz is előveszi úgymond az úri modorát, udvariasabbak és türelmesebbek vagyunk, cserébe ők sem szidják sem a MÁV-ot, sem az édesanyánkat. Jelenleg, mondjuk, csak egy ilyen járatunk van, az is inkább politikai járat.- Hát igen, mi úgy nevezzük; politikusok, vezetők, csókosok utaznak rajta, nincs kihasználva. Ha nem közlekedne vagy néha kimaradna, akkor se lenne semmi.- Mi kell ahhoz egyáltalán manapság, hogy az ember kalauz lehessen; mit kell tudnia egy jegyvizsgálónak?- Ma már érettségi is kell hozzá, régen nem volt muszáj. Kell pszichológiai, orvosi meg alkalmassági vizsgálat, meg el kell végezni egy forgalmi iskolát. Be kell vágni a díjszabásokat, forgalmi utasításokat és a szabályzatot. Ez a legfontosabb, ebben van, hogy hogyan lehet eljárni például a jegy nélkül utazó utasokkal. Csak az a baj, hogy az a három variáció, amit ott leírnak - mármint, hogy kifizettetem a jegyet, elkérem az igazolványt vagy leszállítom - nem mindig jelent megoldást. Legtöbbször saját belátásom szerint kell eljárnom, úgy, hogy az utasnak se legyen rossz, nekem se legyen bajom, meg a vasút érdekeit se sértse.- Meg lehet ezt oldani?- Nem. A minap is jöttünk haza Debrecenből, pechünkre meccs volt, jöttek haza a Fra- di-drukkerek vagy ötvenen. Naná, hogy egynek se volt jegye. Ismeri, milyenek ezek, hát szolgálati telefonon rendőri segítséget kértem a következő állomásra. Mondanom se kell; elöl leszállította őket rendőr, visszaszálltak hátul. Most ilyenkor én mit csináljak? Vagy a múltkor is: tizenkét kocsira ketten voltunk a kollégámmal, egyszer csak látjuk, spriccelnek szét, menekülnek az utasok a szerelvény két végébe. Mire odaértünk középre, hát, mint a disznóól; kő kövön nem maradt a kocsiban: a hamutartók letördelve, a redőnyök letépve, az ülések felszaggatva.- ...és persze a kalauz kötelessége az is, hogy vigyázzon az utasok nyugalmára meg a berendezésre...- Az hát, de őszintén: maga kockáztatná érte a testi épségét?! Na. Hát én is félek tőlük.- Előfordul az is, hogy civakodó utasok között kell rendet teremteni?- Ó, sokszor. A múltkor épp Nagykátáról indultunk, amikor utasok hívtak oda két ordítozó fazonhoz. Kiderült, az egyik fel akarta állítani a másikat egy ülésről, mondván, az az ő helye, ő húsz éve azon utazik. Az emberi hülyeség - állítom - határtalan. Van, mikor azért hőbörögnek nálam, mert a mozdony tízhúsz méterrel odébb állt meg, mint ahogy szokott. Nagy dráma. Bezzeg a múltkor! Egy nő a kocsiban felejtette a táskáját - benne mellékesen kétszázezer forinttal. Megtaláltam, leadtam, ez természetes. Nem is vár érte az ember jutalmat meg semmit, de az a ..., szóval a hölgy még csak azt sem mondta: köszönöm.- Ahogy a szavaiból kivettem, nem valami hálás dolog kalauznak lenni, miért döntött annak idején mégis úgy, hogy jegyvizsgáló lesz? Nem akarta megszakítani a családi hagyományt?- Nem, nem azért, de én vidéken nőttem fel; a vidéki embernek pedig nem sok lehetősége volt annak idején, ott volt a téesz vagy a vasút. Hát tessék: a téesz már csődbe ment, de a vasút az vasút.- Nem unalmas megtenni ugyanazt az útvonalat sokszor kétszer-háromszor is naponta?- O, hogy lenne unalmas! Sokszor több is, mint amit az ember el tud viselni. Mindig van valami probléma. Nap mint nap meg kell például küzdenünk a hajléktalanokkal. Főleg így télen, rengetegen vannak, akik felszállnak hajnalban, egész nap utaznak, dőlnek jobbra - dőlnek balra, alszanak a fűtött kocsiban. A legtöbbjüket még csak le sem szállíthatom, mert mutogatják az igazolványukat; elmúltak 65 évesek, ingyen utaznak. De hát egyébként se nagyon unatkozunk. Ha az összes kocsit ellenőriztük, javítanunk kell a menetrendet. Látta már az ideit? Több javítás van be- letűzködve, mint ahány oldal van! Hát azt valamikor ki is kell javítani, csak nem viszem haza magammal, hogy otthon, éjjel is azzal bíbelődjek?! Az emberek persze azt gondolják, kalauznak lenni piti dolog: jegyeket csíptetgetünk és kész.- Őszintén, ha még egyszer választhatna, újból ezt a foglalkozást választaná? Határozott bó- lintás a válasz:- Ha hiszi, ha nem, én szeretem, amit csinálok, bár vannak olyan percek, mikor legszívesebben abbahagynám. A balesetek például. Nem tudom elmesélni, milyen érzés az, mikor már 80 méterről látja az ember, hogy a fiatalember a sínek mellett letámasztja a kerékpárját és keresztbeáll a vonat előtt. Látod és nem tudsz tenni semmit, mert egy ilyen súlyú szerelvény féktávolsága még kis sebességnél is öt-hat- száz méter, nem tudod elkerülni a szörnyűséget. Az ilyeneken nehéz túltenni magát az embernek, olyankor vonatot se bírok látni hetekig. Aztán... lassan észreveszem magamon, hogy hiányzik, újra kocsira kell szállnom... A fene essen bele: imádok csavarogni. Joó Hajnalka- Politikai?! az utasok közt kell rendet teremtenie 23 éve a 76-os utasainak kedvence kezdtem el vezetni, amelyik szélesebb volt, mint a forglmi sáv. Az utasok nagyon csodálkoztak azon, hogy egy törékeny nő vezeti - meséli. És az eltelt 23 év alatt annyira a szívéhez nőtt, hogy hiába próbálták - azóta már többször is - átcsábítani a buszhoz, ő hű maradt választott járművéhez, amelyet egyébként nehezebb vezetni, mint a buszt.- Itt a felső vezetékre, a kereszteződésekre, a váltókra, az áramszedőre is figyelni kell, nehogy kiverjek valamit, és persze az utcai forgalmat, a fel- és leszállókat is szemmel kell tartani - sorolja. - Húsz évvel ezelőtt kétirányú közlekedés volt, mégis el tudtunk menni, most egyirányú, de amióta az új parkolási rendszert behozták, elég nehéz a srég parkolás miatt. Ráadásul még másodiknak is fölállnak mögé, és akkor menjen el a troli, ha tud... - panaszolja. Ha jó pár perc múlva sem tud továbbhaladni egy útjában parkoló autótól, akkor kénytelen rádión bemondani a rendszámát, ami alapján keményen megbüntetik az akadályozót. De az is előfordul, hogy kimarad egy járat, mert lerobbant. Ilyenkor az utasok ingerültek, és persze hiába tájékoztatja az utazókat a mikrofonon át, nem értik meg, főleg azok, akik időre mennek. Zsuzsi napközben a mögötte lévő függönyt elhúzza, hogy az utasok is kiláthassanak előre. Már csak kabalából is, mert egy esetben éppen ez igazolta egy koccanásnál, hogy ő vétlen.- Egy postásautó hirtelen, irányjelzés nélkül bevágott elém, én meg beleálltam a fékbe. Egy néni elesett - mint később kiderült, azért, mert nem kapaszkodott -, erre is volt több szemtanú, meg arra is, hogy hirtelen vágott be elém az autó. Amíg én kiugrottam a vezetőfülkéből, hogy a nénit felsegítsem, a vétkes elment, így nem láttam a rendszámát, de a mögöttem és a jobb első ülésen ülők szerencsére látták. A néninek „csak” a szemüvege tört el, ezenkívül hála Istennek nem lett baja. De kijött a mentő, a rendőrség, a helyszínelők. Azt a hercehurcát nem kívánom senkinek... Végül is felmentettek a szemtanúknak köszönhetően - nyugtat meg. - Ezért én mindig elhúzom a függönyt „önvédelemből”, így legalább az utasok is látják, hogy mi történik előttünk. A 76-os útvonalán 9-10 „kanyaros” egy nap. Vannak „araszolós” napok, amikor csak toporogva lehet előrejutni a forgalomban. Zsuzsi szerint ez a legfárasztóbb a vezetésben. És bizony vannak zsúfolt napok is.- Azt lehet mondani, hogy a hétfő kivételével majdnem mindegyik nap zsúfolt és csak este 6-7 óra körül megy le a csúcsforgalom. A legzsúfoltabb a péntek és a szombat a piaci bevásárlások miatt, főleg a Lehel piacnál, mert sokan messzebbről is oda járnak, de a másik csarnoknál, a Hunyadi térnél is nagy a tömeg ilyenkor. Néha oktat is, de nem rajong érte. Ugyanis a már jogosítvánnyal rendelkező fiatal kezdőket nem mindig lehet a forgalomban felbukkanó események elkerülésére simán felkészíteni, megtanítani.- Nemrég oktattam egy fiatalembert. Az egyik utcában éppen gázvezetéket fektettek le, és volt ott egy gép, amivel fölvágják a betont. Mondom neki: szívecske, nyomjad a féket, mert elvisszük a gépet -, de mire kimondtam már, „jött a gép”. Én meg a fejemet a kormányba beverve lenyúltam és a kezemmel nyomtam a féket... Ennek hatására azóta meggondolom, hogy kit ültetek magam mellé... A bohém dolgokat kedveli. Mindig igyekszik valami jópofa, kedves dolgot kitalálni. Zsuzsi lánya szülinapján egy tepsi sajtos pogácsa valamelyikébe rejtett aranygyűrűt kellett a lányának evés közben megtalálnia. Még szerencse, hogy a harmadikban ráakadt. Sokak véleménye szerint a női vezetők toleránsabbak, kedvesebbek. A férfiak nem a türelmükről híresek, természetesen akad köztük is kivétel. Bár régebben a női vezetőknek nagyobb tiszteletük volt. De Zsuzsi nem panaszkodik - mint mondja -, őt nagyon szeretik az utasok. Trolija relációs táblájára fel van írva, hogy: Zsuzsié! Jó utat! így tudták meg a keresztnevét és azóta, most legutóbbi névnapján is, minden megállóban egy csokor virággal vagy egy doboz bonbonnal várták.- Mire beértem a végállomásra, tele volt a kontak- torszekrény virággal, bonbonnal. Ugyanez van minden nőnapon - mondja mosolyogva.- Karácsonykor mindig sok szaloncukor van a fenyőfánkon, amit leszedek, abból a felszálló kicsi gyerekeknek ki szoktam egy-egy szemet nyújtani a vezetőfülkéből... Januárban egyik nap vártam a Váci úti megállóban a Lehel téren, mert a kocsik előttem keresztben álltak, nem tudtam továbbmenni. Várakozás közben kibontottam egy szaloncukrot és elkezdtem eszegetni. Jött egy házaspár - több éve törzsutasaim - és kérdezi a feleség, hogy ugye éhes már aranyoskám? Igen, feleltem, most meg tudnék enni egy csirkecombot is. Ennyiben maradtunk. Visszafelé jövet a megállóban látom, hogy ott vár rám a házaspár. Hoztak nekem egy grillcsirkét. Azt sem tudtam, mit csináljak hirtelen. Mondtam, hogy kifizetem, de annyira tiltakoztak: „már 20 éve utazunk magával és úgy imádjuk”. Azóta, ha Zsuzsi otthon grillcsirkét készít, a kicsi lánya nevetve kérdezi: anya, ezt kaptad? Ez a kicsi lánya - mint annak idején a nagyobbik - képes volt egy nap hajnali négykor, ébresztés nélkül felkelni. Bekészítette a kávét, mire az anyukája felébredt és nagy izgalommal elkísérte édesanyját a munkahelyére, hogy a saját szemével győződjön meg a trolivezetés fortélyairól. Azóta boldogan újságolja mindenkinek: „Az én anyukám vezeti a trolit”. (szoboszlai) Böjti szelek fújnak Jócskán benne járunk már a húsvétot megelőző negyvennapos böjti időszakban; több mint három hét telt el az időszak kezdete: hamvazószerda óta és megközelítőleg ennyi van még hátra nagyszombatig. Sokan vannak, akiknek a böjt szót hallva elsőként az éhezés, koplalás jut eszükbe, pedig - a keresztény hagyományt tekintve - a legkevésbé sem erről van szó. Hogy honnan ered, mi a jelentősége, illetve miért is hasznos a böjtölés valójában, arról három különböző szempont képviselőjét: egy katolikus papot, egy néprajz-, illetve egy táplálkozáskutatót kérdeztem. Először Tátrai Zsuzsanna néprajzkutatót kértem, foglalja össze néhány mondatban mindazt, amit az ünnepről tudnunk kell, tudni illik.- A nagyböjt a keresztény egyházi hagyomány szerint a hamvazószerdával kezdődő és a húsvét vasárnapot megelőző nagyszombattal befejeződő időszak, amely alkalmas arra, hogy az emberek testi és lelki értelem- ^ ben egyaránt egy kicsit magukkal foglalkozzanak; a méltó ünneplésre, a húsvétra való előkészülés ideje. Mint ismert, a húsvét mozgó ünnep, időpontját a Kr. u. IV. században a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapban jelölték meg, így az ünnep pontos dátuma - s vele a böjti időszaké is - a Hold állásának megfelelően évről évre változik. A böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának az elnevezése onnan ered, hogy a katolikus templomokban mise után az elmúlt évi barka hamuját a pap megszentelte és keresztet rajzolt vele a hívek homlokára, emlékeztetve őket az elmúlásra. A hamu az elmúlás mellett a bűnbánat szimbóluma is, a bűnbánattar- tás, a böjt csak a VII. században vált igazán elterjedné. A régi idők böjti fegyelme rendkívül szigorú volt, azokon a napokon csak kenyeret és sót volt szabad fogyasztani, azt is csupán egyszer napjában. Az egyház ma csak hamvazószerdára és nagypéntekre ír elő szigorú böjtöt, illetve a nagyböjt minden péntekére a hústól való tartózkodást. A böjtölést nem csak külső tettként, hanem belső, lelki folyamatként is gyakorolták; fontossá vált ekkor a befelé, illetve az egymás felé fordulás. Ebben a negyven napban az emberek gyakrabban jártak templomba, gyakrabban gyóntak és a táplálkozáson kívül egyéb cselekedeteik gyakorlásában is mértékletességet tanúsítottak. Hamvazószerda a báli időszak végét is jelentette egyben, mivel a böjt alatt tilos volt mindenféle táncos mulatság, bál, lakodalom és hangoskodás. A tényszerű megállapításokat kiegészítve a Babér utcai Szent Mihály Plébániahivatal lelkésze. Vigyázó Miklós atya mindjárt az elnevezésnél felhívja a figyelmünket; maga a szó nagyböjt: csak kevéssé fejezi ki a kérdéses időszak gazdag tartalmát és lényegét, hiszen ez a negyven nap nem csak a test, hanem a lélek megtisztulásának, a lélekújulásnak az időszaka is.- Hogy miért böjtölünk? A böjt azt jelenti: lemondás, lemondunk a húsról (élelemről), ahogyan 2000 éve Jézus is lemondott az életéről - szerétéiből - értünk. Voltaképp szolidaritást vállalunk ekkor, amikor mi is megtagadunk magunktól valamit. Lényeges, hogy az étkezésen kívül más tevékenységeinkben is legyünk ilyenkor mértékletesek, fékezzük ösztöneinket, indulatainkat, ne mondjunk rosszat másokról. Mindez - az önfegyelmezés által - hozzásegít a bennünket a bűnök leküzdéséhez. Szomorú, hogy sok ember számára már a szó sem jelent többet: „ma nem eszünk húst”, és be is tudják az egészet a hús egynapi elhagyásával, a lényeg pedig elsikkad. Ha nem a belső szándék, a jobbá lenni akarás vezeti az embert, akkor csak kiüresedett, névleges formaság az egész. E szemléletben talán nyelvünk is hibás egy kicsit, vagyis innen látszik, hogy a magyar ember elsőként mindig is a hasára gondolt. Az elneve- KJk zés: hús-vét ugyanis a leg- aglí, kevésbé sem utal a mögötte álló eszmére, ííSSPHk, Jézusra vagy a feltámadásra, hanem szerint azt jelenti: m a gunkhoz vehetjük végre a húst, amit eddig elhagytunk, azaz vége a böjtnek, ehetünk. Szerencsére manapság újra egyre többen gyakorolják a szokást, a nem hívők is egyre többen átérzik: megtisztító, jobbá tevő ereje van e hagyománynak, még ha csak annyiban is, hogy a szervezet megtisztuljon a lerakodott salakanyagoktól. A böjtölés tehát igen sokoldalúan végezhető és értelmezhető a különböző életfelfogású emberek számára: hozzáállása szerint kinek- kinek lehet önfegyelmi vagy tisztulási eszköz, illetve áldozati cselekmény. Dr. Boros Szilvia táplálkozási tanácsadó - vallásos meggyőződésből vagy anélkül, de - feltétlenül ajánlja mindenkinek: legalább ebben az időszakban tartson étkezéseiben egy kis önmérsékletet.- A hús elhagyásának, még ha csak egy napra tesszük is, minden más módszernél hatékonyabb méregtelenítő hatása van. A nagy mennyiségű hús fogyasztásából adódó túlzott fehérjebevitel rendkívül megterheli keringésünket és kiválasztórendszerünket, a hús lebontásakor melléktermékként keletkező ammónia pedig méreganyagként halmozódik fel bennünk. Szükségünk van tehát olyan napra vagy napokra, mikor időt hagyunk szervezetünknek, hogy megpihenjen, illetve megszabaduljon a káros salakanyagoktól. Jól tesszük, ha a húshagyó napokon sok folyadékot, gyógyteát iszunk, ami segíti, hatékonyabbá teszi a méregtelenítést. Ha pedig hús- vétkor végre asztalra kerül a rég áhított, ínycsiklandó füstölt sonka és tojás, azért ügyeljünk arra, nehogy egy kidőlésig tartó falásrohammal az egész böjtölés, méregtelenítés eredményét tönkretegyünk. Higgyük el: nincs is olyan étel, amit jóízűen meg ne ehetnénk, csak a varázsszót ne feledjük soha: mértékletesség. (joó) U
