XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-04-12 / 6. szám

2001. április Pinocchio szerepében a Pesti Színházban saságban zenélni tudnak. A főiskolai zenélésben találtunk egymásra először hárman-né- gyen, majd ebből alakult ki a mai együttes, amelyhez nagy indíttatást adott, hogy együtt játszottunk Presser Gábor -Kern András Szent István körút 14. című darabjában, amelynek színpadán a szere­pünk szerint egy zenekart al­kottunk.- Felsorolná a tagjait?- Nyolcán vagyunk. A leg­többünk a Vígszínház színé­sze: Oberfrank Pál, ő énekel és ütőhangszereken játszik, Hajdú István basszusgitárt szólalt meg, Gyuriska János gitározik, én magam is gitáro­zom és billentyűzök, Rusz- nyák Gábor vígszínházi ren­dező szintén billentyűzik, a már említett Vass György do­bol, Kocsis Gergely a Katona József Színházból szaxofono­zik és Pólyák Lilla énekel. Neki elképesztően zseniális hangja van, amit rövid víg­színházi tagság után felfede­zett a bécsi musicalvilág, és jelenleg a Theater an der Wienben játszik, de remél­hetőleg a mi zenekarunkban is fog még énekelni. Mi nyolcán olyan helyeken és alkalmak­kor játszunk, ahol és amikor a szakma valamilyen ünnepé­lyesebb okból jelen van, s így egy hangulatos estét tudunk szerezni nekik és magunknak. Igényes rock- és blueszenét játszunk. Örömzenét.- Van neve a zenekarnak?- Méghozzá igen elmés: Könnyű esti sértés.- A nagyközönség mikor részesülhet a produkciójuk­ból?- Két éve a Színházi Világ­napon játszottunk a Vígszín­ház lépcsőin, a körúton. Re­mek happening volt, a járó­kelők nagyon élvezték. Ké­szülünk az ismétlésre most május elsején déltájban újabb térzenével a Vígszínház az­napi 105. születésnapjának örömére.- Ott leszünk. A színházba vetett bizalom vizsgája a siker, amiben a Víg- zjL színház a legutóbbi bemutatója óta fényeket gyújt a szín­padán, ám nem tagadja el az árnyakat sem: rávilágít, hogy az emberi együttélésekben ez a kettő nem mindig együtt mutatko­zik. Ismeijük-e eléggé egymást? - kérdi Ibsen Henrik immár két évszázadnyi távolságból (1879-ben írta ezt a darabot), s ez olyan dráma, amelynek sem az érvényessége, sem a modernsége nem enyészett el korok és ízlések múlásával és változásaival. Minden amellett bizonyít, hogy Nóra örök. Várakozást éb­reszt a közönségben. Ehhez az kell, hogy Nóra reinkarnációja a legnagyobb színésznőkben öltsön testet, ahogyan Bajor Gizi, Tolnay Klári után ezúttal is történt, amikor a Vígszínházban Eszenyi Enikő vette birtokába ennek a csodálni valóan lágy és erős asszonynak a lényét. Marton László rendező is jól gondol­kozott, amikor egy közhely mellett döntött: a mindenki előtt közismerten vonzó és kiemelkedő érett színésznőnek kell ezt a jó szerepet adni. Nem jöhet sem korábban, sem későbben, úgy is mondhatnánk kissé frivolan, csak amikor a csúcson van. Ki tudja ilyenkor, mit tett hozzá a rendező Nóra életre keltésé­hez, s mennyiben hagyta, hogy a színésznő élje bele magát szaba­don. Engedelmes eszköze volt-e Eszenyi a rendezőjének vagy ad­ta önmagát? Persze a kérdés elméleti és valójában semmit sem ér; egyedül a színpadon támadt élet a lényeges. Eszenyi maga is iz­galmas rendezőként tűnt fel egyszer csak a habokból, de itt ezt nyilván el kellett felednie, hiszen a szobor nem veheti ki a vésőt a szobrásza kezéből. Egy asszony, maga Nóra közvetített a százhar­minc éves és megöregedni nem tudó korával a rendező és a médi­um között, az ő belső súgásaira is hallgatott mindegyik színésznő, ha megkapta Nórát. Ekképpen lehetett Eszenyi Enikővel is. Lássuk be: Nóra történetében nem sok a logika, viszont annál több a kifürkészhetetlenség. S itt rejlik az est feszültsége. Visel­kedhet-e így egy asszony? A férfiak azonban tudják, hogy a nők bájosak és egzaltáltak, őszinték és alakoskodók tudnak lenni egyszerre és némi időeltolódással is. Ennek a sajátosságnak van­nak meglepetései is, például amikor Nóra csapot-papot maga után hagyva, váratlanul otthagyja eladdig áldozatosan féltett urát, szeretett gyermekeit, a babaotthon azilumát. A közönség azonban nem erkölcsi ítéletet jött el tartani a szín­házba Nóra fölött, hanem látni és átélni ezt a női dimenzionált- ságot. Nők, férfiak, létező, leendő és volt házastársak egyaránt. Nóra és férje, Helmer viszonyában - hasonlóképp a többi partnerrel kialakult kapcsolathoz - természetesen sok a teátrális elem. Ettől válik színházzá az élet és életté a színház. Mozgást, látványt, feszültségtől izzó jeleneteket követel. Ilyen az előadás forrpontján Nórának a titok leplezésére szolgáló tarantella-tán­ca. Ez legendássá vált. Ott látható Bajor Gizi tarantella-dobja is a róla elnevezett múzeumban. A közönségen fogott a varázs, már akkor, amikor a Vígszín­ház jegypénztára előtt a Nóráért sorban állt. A nézőtéren sem csalódott. Kiváltképp Eszenyi Enikő és a férjét alakító Hegedűs D. Géza párjeleneteiben csúcsosodik ki a nagybetűs színház, amelyhez ezúttal három betű társul, így: VÍGSZÍNHÁZ. NORA: Eszenyi Enikő HELMER: Hegedűs D. Géza A Vígszínház műsora Április 11., sze. Lóvátett lovagok • 12., cs. Sok hűhó semmiért • 13., p. Furcsa pár • 14., szó. A padlás • 15., v. Nóra • 18., sze. Nóra • 19., cs. Bűn és bűnhő- dés • 20., p. Bűn és bűnhődés • 21., szó. Fekete Péter • 22., v. de. Óz, a csodák csodája; este Össztánc • 23., h. Bűn és bűn­hődés • 24., k. Nóra • 25., sze. Lóvátett lovagok • 26., cs. Nó­ra • 27., p. A Kieselbach Galé­ria képaukciója • 28., szó. Nó­ra • 29., v. Oz, a csodák csodá­ja • 29., v. Bűn és bűnhődés • 30., v. Játszd újra, Sam! ÁPRILISI BEMUTATÓ Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Görög Imre és G. Beke Margit fordításának fel- használásával Ljubimov és Karjakin színpadi változatát átdolgozta: Kapás Dezső Raszkolnyikov - Kama­rás Iván, Anya - Szegedi Erika, Dunya - Balázsovits Edit, Marmeladov Borbiczki Ferenc, Szonya -1 Hámori Gabriella fh., Katyerina Ivanovna - Pap Vera, Porfirij - Kern And- | rás, Szvidrigajlov - Kulka János, Razumihin - Gyu­riska János, Luzsin - Hajdú István, Lebezjatnyikov - Kolovratnik Krisztián, Nasztaszja - Kéri Kitty, Mikolka - Hujber Ferenc, Zamjotov - Oberfrank Pál.! További szereplők: Petényi Ilona, Bajka Pál, Leisen Antal, Kenderesi Tibor, Ko­vács Mária, Farkas Zita, Viszt Attila Díszlet: Menczel Róbert. Jelmez: Dévényi Rita. Dra­maturg: Böhm György. Rendezőasszisztens: Put- noki Ilona. A rendező mun­katársa: Vörös Róbert. Ren-1 dező: Tordy Géza A Pesti Színház műsora Április 11., sze. Macska a forró tetőn • 12-, cs. A dzsungel könyve • 13., p. Gyalog galopp • 14., szó. Macska a forró tetőn • 15., v. du. A dzsungel könyve; este A dzsungel könyve • 17., k. Bölcs Náthán • 18., sze. Cselédek • 19., cs. Bölcs Nát­hán • 20., p. Bölcs Náthán • 21., szó. Tóték • 22., v. Tóték • 23., h. Bölcs Náthán • 24., k. Cselédek • 25., sze. Képzelt beteg • 26., cs. Cselédek • 27., p. Tóték • 28., szó. Gyalog galopp • 29., v. du. Pinokkió • 30., h. du. A dzsungel könyve • 30., h. A dzsungel könyve fiú tiszte volt -, hanem edzetten kellett starthoz állni a biztos és gyors helyez­kedéshez. Ezt ketten napközben otthon a la­kásajtóban és a lépcsőházban gyako­rolták. Volt azonban az állóhelynél némi bizonytalansági tényező is. Először is az, hogy a gyászhuszámak öltözött portás melyik oldalon nyitja ki előbb a bejáratot, a túlsó utcában vagy itt. Mert ha odaát, akkor hiába gyülekez­tek itt két órával korábban, minden­képp a színház túlsó felén várakozók kerülnek behozhatatlan előnybe. Megzörrent és fordult a kulcs a zár­ban.- Most ugoij, Kamill! - adta ki a ve­zényszót az idősebb fiú. S az, a portást kishíján felborítva, odabent is termett, s négyesével szö- kellve át a lépcsőfokokat, egy lovasat­tak iramával száguldott felfelé.- Utánam, Laci! - kiáltott vissza va­lahonnan selypesen. Lentről látni őt már nem lehetett. Az állóhely legfelül volt a karzati széksorok mögött. Mintegy száz néző számára volt ott szűkös elhelyezkedési lehetőség. Mire Kamill felért oda, két­szeres erővel dörömbölt a szíve. A nagy rohamtól, meg az élmény izgal­mától. Ruhatárral nem bajlódott. Egy-ket­tőre ott csimpaszkodott legelöl a kö­nyöklőnél. Csimpaszkodott, mert a kö­nyökével még nem érte fel. De a legjobban azok a sihederek tet­szettek neki, akik a hátrább lévő kö­nyöklőre felálltak, s félig a mennye­zetbe kapaszkodva csüngtek alá. így nézték végig az előadást. Itt persze nem voltak számozott he­lyek: minden „talpalatnyi” helyért mindenki maga küzdött meg. S mi volt, ha a másik kaput nyitot­ták ki előbb, s Kamill és Laci elől már elfoglalták az állóhelyi első sort? Jóvátehetetlen baj akkor sem volt. Olyan kicsik voltak, hogy a jó embe­rek maguk elé engedték őket. Hacsak nem voltak náluk is kisebbek. De hát rohammal bevenni a színhá­zat, azért az mégiscsak más érzés volt. Kamill ezt jó korán megtanulta. Szerencsére nálunk az állóhelynek már csak a távoli híre él. Nem lehetet­len, hogy Bécsben, Párizsban, s más előkelő világvárosokban ez az „intéz­mény” máig fennmaradt. De ha Buda­pesten kiment is a divatból, Kamill sorsából kiolvasható: az állóhely egy­kor szentély volt. És regényes, hősi múlttal büszkélkedhet. A vígszínházi állóhelynek éppúgy megvolt a törzsközönsége, mint a föld­szinti zsöllyéknek és a páholyoknak. Lentebb a mágnások és a pénzembe­rek ültek, fent a színház legmegátalko- dottabb szerelmesei - álltak. Talán azért, hogy ők is érezhessék, részesei a nagy fényűzésnek. A Vígszínházban egy premier min­denképp ünnepi esemény volt, valódi théatre páré. Kiváltképp egy Molnár­premier. Aznap este ugyan nem premier volt, hanem felújítás. Mégis felért egy pre­mierrel. Tíz év után másodszor is mű­sorra tűzte a Vígszínház Molnár Fe­renc Liliomát. Az ősbemutatón Hegedűs Gyula-Varsányi Irén Liliom-Julika kettőse nem aratott kü­lönösebb sikert. Hanem ezen a mai előadáson Csortos Gyula-Varsányi pá­rosa diadalt ült, a ligeti hintáslegény és a kis cselédlány legendája költészetté párlódott, s a darab egyszeriben beke­rült a világ drámairodalmának arany­albumába. Kamill bámulattal nézte a csodát. Dr. Reich viszonylat kis szerepében fellé­pett a darabban Tanay Frigyes is. Neki már akkor Tanay volt a mindene. Ha beleszólhatott volna a kapunyitás előtti utcai diskurzusba, ő Hegedűs, Góth, Csortos helyett gondolkodás nélkül Tanaynak adta volna az elsőbbséget. ÁPRILISI BEMUTATÓ Lessing: Bölcs Náthán Dráma két részben Szántó Judit fordításának felhasználásával átdolgoz­ta: Mészáros Tamás Náthán - Avar István, Szaladin - Lukács Sándor, A katona - Hegedűs D. Gé­za, Recha - Hegyi Barbara, Szittah - Igó Éva, Daja - Barta Mária, Pátriárka - Kőmíves Sándor, Dervis - Fesztbaum Béla, Szerzetes - Vallai Péter Díszlet: Khell Csörsz. Jelmez: Jánoskúti Márta. A rendező munkatársa: Rozs- gai Rita. Rendező: Mészá­ros Tamás A 8-9. oldal cikkeit Sas György írta Részlet egy életrajzi könyvből *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom